KULT
A Rovatból

Tényleg magánrepülőt lopott és stylistért hisztizett a börtönben – ez az igazság a Netflix ál-örökösnőjéről

Amikor a valóság durvább, mint a képzelet. Utánajártunk, mi igaz és mi a fikció Az örökösnő álarca mögött című sorozatban.

Link másolása

"Ő mindent megtestesít, ami ma rossz Amerikában" – állítja kíméletlenül a magát örökösnőnek kiadó Anna Delvey-ről a Netflix sikeres sorozatában az ügyésznő. Az Inventing Anna, azaz Az örökösnő álarca mögött című miniszéria Anna Delvey, vagyis valódi nevén Anna Sorokin ámokfutását mutatja be New Yorkban, 2016-2017-ben, amikor Delvey ál-identitással csikart ki pénzt emberekből, bankokból, hogy csalással érje el a nagyratörő álmait. A sorozat valamennyi epizódja ezzel a mondattal indul:

„Ez a történet teljes egészében igaz. Kivéve a kitalált részeket.” Ez az irónia Sorokin személyére is utal, hiszen ő is folyamatosan hazudott magáról, hogy feljebb juthasson,

majd börtönben kössön ki. Lássuk, mi igaz a sorozatban, és mi kitalált.

Tényleg többnek tartja magát másoknál

Ikon vagyok, jelenti ki a sorozat első másodperceiben Sorokin. „Ha valakire nagy hatással van egy száz dolláros csekk, nem tudom, mit mondjak neki...” - felelte flegmán a való életbenm egy 60 minutes interjúban, amikor a műsorvezető azt kérdezte tőle, azért osztogatta-e lebukása előtt a százdolláros jattokat a hotelekben, hogy elhiggyék róla, ahol ennyi a borravaló, ott hatalmas a vagyon is. Csak éppen nem az ő pénze volt, ami szintén igaz. Ez nem az egyetlen olyan megnyilvánulása a kamu-örökösnőnek, amivel feljebb helyezi önmagát az általa pórnépnek tartott átlagembertől.

Tényleg komolyan megtervezte az alapítványát

Az ADF, azaz az Anna Delvey Foundation tényleg létezett, legalábbis névleg. Sorokin remek bemutatkozó brosúrát is összeállított arról, miként képzelte el a New York-i elit műélvező luxus létesítményét, a kultúra általa fémjelzett VIP-központját, ami álom maradt. Az alapítvány székhelye valóban a sorozatban ábrázolt legendás New York-i épület lett volna, ahol a művészvilág és a biznisz-univerzum krémje gyűlhetett volna össze, hogy műalkotást és még több pénzt áldozzon Anna oltárán. Delvey tényleg séfekkel, befektetőkkel és tervező mérnökökkel tárgyalt víziója valóra váltásáért, akárcsak a sorozatban.

Valóban megtörtént a marokkói incidens

2017-ben Anna összebarátkozott leghosszabb ideig megtartott szállásán, egy luxushotelben egy magas beosztású alkalmazott lánnyal, akit, akárcsak a szériában, menő spa-ba, drága edzésekre és exkluzív éttermekbe vitt, hogy elkápráztassa (és kihasználja). Ugyanebben az évben elhívta egy másik barátnőjét, Rachel DeLoache Williamst, a Vanity Fair photo editorát és Casey Duke-ot, a személyi edzőjét egy marokkói utazásra,

felajánlva, hogy majd mindent ő fizet. Egy éjjelre hétezer dollárba kerül a luxus resortban a szállásuk, amiről Williams úgy számolt be, hogy „fantasztikus volt - amíg az volt”. Utána rémálom.

Ez a helyszín volt a bukás elindítója: Annát sarokba szorította a hotel menedzsment, mivel nem volt nála használható hitelkártya. Williams pedig, akárcsak a sorozatban, fizetett - abban a tudatban, hogy ideiglenesen emelik le a pénzt a kártyájáról. Aztán mégsem látta viszont a 62 ezer dollárját.

A végén már minden hotelből kirúgták

Így volt ez a sorozatban is, a letartóztatása előtt még volt egy szálloda, ahol el tudott tölteni két éjszakát, de aztán onnan is kirúgták, majd gyakorlatilag hajléktalan lett és barátok kanapéin húzta meg magát éjszakára Anna. Ekkorra az átvert bankok, üzletfelek és ismerősök is kezdték felismerni, hogy egy csalóval van dolguk.

Filmszerű letartóztatás

Már az első találkozása is egészen hollywoodira sikeredett a rendőrséggel: 2017 júliusában, egy éjjel, miután fizetés nélkül próbált távozni egy flancos étteremből, lecsaptak rá a rendőrök. Ezután még folytatta áldásos tevékenységét, de csak pár hónapig. A sorozatban Sorokin a végső lebukás előtt bevonul egy luxuselvonóra, majd a barátnője egy csellel kicsalja, hogy együtt ebédeljenek, ekkor kapják el. Williamsnek a valóságban is szerepe volt a Sorokin elkapásában, gyakorlatilag ő dobta fel, mert elege lett abból, hogy a nő ilyen csúnyán átverte és megrövidítette.

Tényleg lenyúlt egy magángépet

Ez is valóan így történt, ahogy a sorozat megmutatta: egy magán-repülőtársaság tulajával Anna összefutott egy partin, fényezte magát, majd később szoros kapcsolatukra hivatkozva bevonult a reptérre a barátaival, és elindíttatott magának egy privát járatot. Arra hivatkozott, hogy jóban van a tulajjal. Minden ilyen akcióját arisztokratikus, ellentmondást nem tűrő stílusban és drága ruhákban intézte, azt az illúziót keltve, hogy valóban kőgazdag.

A tárgyalás mint divatshow

A széria legvalósághűbben a csaló bírósági ügyét ábrázolja. Akármennyire is megdöbbentő, a főszereplő stylistot kért a tárgyalási ruháihoz. Sőt, az az incidens is megesett, hogy egy reggel elégedetlen volt a ruhájával, ezért nem volt hajlandó megjelenni a bíróságon. Anna többnyire designer ruhákban feszített a vádlottak padján, ami miatt a való életben is ellenszenves volt a bírónőnek. Instagram oldalán máig vannak rajongói, akik ikonként tekintenek rá, holott azóta újra beégett: épp a lejárt vízuma miatt akarják kitoloncolni az Egyesült Államokból. Attól még próbálja fenntartani az exkluzív influenszer-imidzsét, bár jelenleg is őrizet alatt áll.

Az a bizonyos újságcikk, és az a bizonyos újságíró

A sorozatban Anna Chlumsky játssza azt a bizonyos Vivian Kentet, aki mániákusan oknyomoz a csaló nő után, majd az első komoly publikációt közli a történetéről. Alakja egy tényleges újságírónőn alapul, sőt, a sorozat alkotói is inspirálódtak a cikkéből, noha az ő története sok szempontból fikció (például a börtönben, ahol Annával találkozott, nem volt VIP-médialátogatásra lehetőség, mint a sorozatban). Ő is egy amerikai újságíró: Jessica Pressler, aki az oknyomozás korai szakaszában, akárcsak a sorozatbeli megfelelője, szintén várandós volt. 

Orosz, német és amerikai?

Anna Sorokin 1991-ben született Oroszországban. 16 évesen költözött a családjával Németországba jobb megélhetés reményében. Sorokin, ahogy a sorozatban is elhangzik, tiniként visszahúzódó volt, nehézségei voltak kezdetben a nyelvi korlátok miatt, viszont állandóan a divatmagazinokat bújta. Julia Garner színésznő a szériában egyébként remekül visszaadta Sorokin hármas akcentusát: keveredik benne a német ajkúság, az orosz gyökerek és a tévéből felszedett affektálós amerikai akcentus is. Garner egyébként maga is találkozott Sorokinnal a börtönben, és a pszichopata báj hathatott, ugyanis a színésznő szerint Anna elbűvölő, vicces és nagyon érdekes ember (utóbbiban egészen biztosak vagyunk), és Garner akcentusával is elégedett volt, amire a színésznő külön büszke.

Nem Delvey

Anna a lehetséges üzleti partnereinek, akárcsak a szériában, azt hazudta, hogy a Delvey édesanyja eredeti családi neve. Ez nem így van. Egy későbbi interjúban nevetve ennyit válaszolt a kérdésre, honnan szedte a vezetéknevet: "Csak úgy eszembe jutott."

Több százezres csalás

Valóban: Delvey 275 ezer dollár értékben lopott meg hamis identitással bankokat, hoteleket és barátokat. Folyamatosan hamis csekkeket állított ki, hogy fenntartsa luxuséletmódját és természetesen az Instagramon rögzítse menő körülményeit. Tényleg egészen pontosan az utolsó pillanatig hazudott. Azóta írt cikket az Insidernek, azt is megpromózta az Instáján, februárban pedig már a Netflix-sorozatot reklámozta a közösségi oldalán. Azt a szériát, ami bemutatja, hogy vert át és lopott meg mindenkit, akivel kapcsolatba került.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: