KULT
A Rovatból

Te lenyúlnál 20 millió dollárt, ha senki sem látja? Matt Damon és Ben Affleck egymásnak feszül A nagy fogásban, avagy Agatha Christie és a korrupt zsaruk esete

Ember legyen a talpán, aki előre kitalálja a Netflix új akció-krimijének összes csavarját!


Gyerekkoruk óta ismerik egymást, már több mint négy évtizede a legjobb barátok a köztük lévő balhékról szóló pletykák ellenére, s lám, idén újra egy közös filmmel jelentkeznek: Ben Affleck és Matt Damon magánéleti és filmbeli kapcsolata valahol lenyűgöző. Már az 1989-es Baseball álmokban együtt statisztáltak, majd mindketten feltűntek az 1992-es Vágyak csapdájában és az 1995-ös Glory Daze-ben (ez inkább Affleck filmje volt), mígnem 1997-ben sikerült az áttörésük, amikor a közösen írt forgatókönyvükből elkészült Gus Van Sant rendezésében a Good Will Hunting, amelyben nem mellékesen mindketten szerepeltek is.

Egy Oscar-díj lett a jutalmuk (a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában), s ekkor már rengetegen megjegyezték a nevüket.

Kevin Smith is ekkor karoltak fel őket (inkább Afflecket), a következő években azonban már a nagy hollywoodi stúdiók is kapkodtak értük. Külön folytatták az A-kategóriás sztárság felé vezető útjukat: Damon például a Ryan közlegény megmentésével, A tehetséges Mr. Ripley-vel, az Ocean’s-filmekkel, A téglával vagy a Bourne-filmekkel, míg Affleck az Armageddonnal, a Szerelmes Shakespeare-rel, a Pearl Harbor – Égi háborúval vagy A rettegés arénájával többek között, majd rájött (és vele együtt mi, nézők is), hogy mennyivel jobb rendező, mint színész (Hideg nyomon, Tolvajok városa, Az Argo-akció stb.).

A Good Will Hunting óta eltelt majdnem 30 év már, Damon és Affleck pedig azóta is fel-felbukkannak időnként közösen egy-egy filmben, bizonyítva, hogy a barátságuk és a gyümölcsöző munkakapcsolatuk örök. A cameós feltűnéseken kívül (ilyenekből volt azért több) együtt láthattuk őket nagyobb szerepben a Dogmában (1999), Az utolsó párbajban (2021), az Air – Harc a legendáértban (2023, még egy Affleck-rendezés), vagy most A nagy fogásban.

Szóval igazából az utóbbi években kaptak rá igazán, hogy ismét együtt „randalírozzanak” a vásznon vagy a tévék képernyőin.

A nagy fogással ezúttal a streaming világában kalandoznak, amelynek író-rendezője, Joe Carnahan már veteránnak számít a kemény (és a kemény zsarus) filmek világában: Narkó (2002), Füstölgő ászok (2006), Fehér pokol (2011), Boss Level – Játszd újra (2020), Zsarubutik (2021), csak hogy néhány címet elmítsünk.

Ezúttal Carnahan inkább a karakterek közti dinamikákra és a fordulatokra helyezte a hangsúlyt, mintsem az akciókra, A nagy fogásnak ugyanis ez adja a savát-borsát. Nem az alapsztori a lényeg, mivel az nem túl eredeti. Egy rendőrosztag, az élükön Dumars hadnaggyal (Matt Damon) és Byrne őrmesterrel (Ben Affleck) kap egy fülest egy úgynevezett drogházról, amelyekben ők egyáltalán nem drogokat keresnek, hanem az abból származó lóvét. Ki is mennek az osztagukkal (+ Steven Yeun, Teyana Taylor, Catalina Sandino Moreno) egy házhoz, amelyben csak a fiatal lányt, Desit (Sasha Calle) találják, akinek látszólag fogalma sem volt róla (a nagyanyjától örökölte két hónapja a kecót), hogy a padláson kb. 20 millió dollárt rejtettek el. Egy ilyen hatalmas összeg pedig még a legbecsületesebb rendőröket is megingathatja.

Meg is ingatja, így elkezdődik a bizalmi játszma hőseink között: ki a spicli, ki van kapcsolatban a kartellel, ki akarja lenyúlni a lóvét, ki akarja visszaszolgáltatni azt, ki kit akar átverni?

A nagy fogás első fele (vagy inkább kétharmada) ennélfogva egy kamaradarabra hajaz, amelyben a főszereplők egy szűk, zárt helyszínen (egy házban) próbálják kezelni a helyzetet, és ahol nemcsak kintről érkezik a veszély (a kartell vagy korrupt zsaruk képében), hanem belül, egymás közt is le kell rendezni a dolgokat, és megküzdeni a gazdagság részegítő hatásaival.

Egy kicsit lassan indul be a film, és elég sok a duma, majd a házban, amikor előkerül a pénzt, végre felpörög a sztori. Carnahan ügyesen adagolja a feszültséget, és valóban nem lehet tudni, kiben bízhatunk és kiben nem. Mindenki gyanús, mindenkinek van motivációja.

Az író-rendező így csomagolja ezt az alapvetően akciós zsarusztorit egy Agatha Christie-szerű krimibe, annak minden jellemzőjével: átverésekkel, csavarokkal és egy nagy leleplezéssel.

Majd a film végén Carnahan rádöbben, hogy az akciókat (a házban egy lövöldözést kapunk csak) feláldozta a sztori és az emberi egymásnak feszülések oltárán, s így beleerőszakol még a fináléba egy több fronton zajló és sablonos akciószcénát, amely azonban a film addigi szellemiségéből nem igazán következik, és nem is ad hozzá túl sokat az élményhez. Plusz a lezárást is sikerült rendesen elnyújtani, ami szintén egy kissé idegenül hat egy ilyen filmben, annyira azért nem epikusak a történések.

Ezektől függetlenül azonban szórakoztató két órát szerez nekünk A nagy fogás, amelyben Damon, Affleck és a többiek hozzák a tőlük elvárhatót, és amelynek fondorlatos sztorija minden bizonnyal sokakat meglep majd. Jó fogás a Netflixen!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk