KULT
A Rovatból

Szűcs Édua: a humornak az kell, hogy hagyják élni

Magyarország egyik legkiválóbb karikaturistája örül, ha elsőre nem jönnek rá, hogy ő nő.


- Mi volt az első rajzolással kapcsolatos emléked?

- Az valójában a szüleim emléke volt: amikor másfél éves voltam, kifestették a lakást. Amikor levették a kárpitot a rácsos ágy mögött, a kárpit alatt gyönyörűen telerajzoltam, ügyelve arra, hogy a kárpit alól még véletlenül se lógjon ki semmi.

"
Állandóan rajzoltam, megszállottan. Végigkísérte a gyermekkoromat,

de hát ez nem véletlen, a szüleim festőművészek voltak, a lakást az ő képei is díszítik. Látták, hogy szeretek rajzolni, imádom csinálni, mindent odatettek elém, de soha nem tanítottak.

- Ezek szerint nem magyarázták el az alapokat, nem irányítottak.

- Nem, azt mondták, ezt mindenkinek magának kell megtanulni, nekem kell rájönnöm mindenre. Ezért még bizonyos manírokat sem magyaráztak el. Az elméletet tudtam, de hogy hogyan keverjük a színeket, hogyan tesszük rá, hogy lesz kifejező egy rajz, egy mozdulat – erre mind magamnak kellett rájönnöm.

Névjegy

Szegeden született 1959-ben. Édesapja Szűcs Árpád restaurátor, édesanyja Kováts Margit festőművész.

"Szüleim, (édesanyám szürrealista, édesapám konstruktivista-pointilista) "nyugatmajmoló festői stílusuk" miatt a 60-as 70-es években nem nyertek felvételt a Művészeti Alapba. Az ő tiszteletükre semmilyen művészeti szakmai szervezetnek sem vagyok tagja."

1985 óta él Budapesten. Férje Föld S. Péter újságíró, gyermekei: Ádám (1986), Noémi (1988) és Tamás (1991).

Biológia-rajz szakos tanári diplomát szerzett, tanulmányai befejezése után a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében rajzolóként dolgozott. Közreműködött többek között a Vízipók-csodapók, a Mátyás király meséi, a Kérem a következőt!, illetve a Magyar népmesék című sorozatok készítésében.

1986 óta készít illusztrációkat és karikatúrákat magazinoknak, újságoknak – sokan a Vekerdy Tamás Nők Lapjában megjelent cikkeihez rajzolt illusztrációkról tudják beazonosítani Szűcs Éduát. Számos gyermek- és nyelvkönyvet illusztrált.

edua4

image001

a_csalad_szegyene

- Korábban mi volt a kedvenc műfajod?

- Már hétéves koromban készítettem egyfajta szituációs karikatúrákat: ákombákom figurák beszélgettek egymással, és egy hétéves gyerek szintjén vicces dolgokat írtam alá. Mindig a humor körül jártam.

- Ebből az iskolában nem volt gond?

- De igen. A legrázósabb eset az volt, amikor az érettségi alatt késtek a tételek, és a kiosztott vázlatpapírra kezdtem el rajzolni. Egy karika, még egy karika, és egy béka lett belőle. Utána én erre rendesen ráírtam, de be kellett adni a papírt. Amikor másnap mentünk a tanárnőhöz, megkérdezni az eredményt, a legnagyobb döbbenetemre azt mondta, fel kell mennem az igazgatóiba. Az igazgató elkezdett velem üvölteni, hogy róla rajzoltam vagy a tanárnőről? És ezért nem lehettem ötös magyarból.

A főiskolán viszont karikatúrákat rajzoltunk. Volt olyan a tanárom, aki nemhogy összeszidott volna érte, de azzal büszkélkedett, amikor kiállítás-megnyitóra jött Szegeden, hogy neki eredeti Édua-karikatúrája van, még a kezdeti időkből.

- Miért végezted el a főiskolát?

- Szüleim azt kérték, hogy legyen valamilyen felsőfokú végzettségem is, nem mertek egyetlen úton elindítani, hogy ha valaha más irányba fordulnék, legyen egy másik szakmám. Engem a rajzoláson kívül egyedül az állatok, a növények, a biológia érdekelt. Bábtervező szerettem volna lenni, és Prágában akartam tanulni, de miután oda nem vettek fel, a biológia-rajz szak mellett döntöttem. Soha nem akartam tanár lenni, bár nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. Nem tudtam volna egyszerre harminc gyerekkel mit kezdeni, ahhoz túl érzékeny vagyok.

edua

- A mindennapi dolgok, amiket magad körül látsz, befolyásolják a karikatúráid témáját?

- Tőlem időnként megkérdezik, ha valaki hasra esik, hogy "akkor ebből jó karikatúra lesz, igaz?"

"
Az én karikatúráim nem a helyzetkomikumra épülnek,

mélyebbek annál. Viszont ez a figura belém ivódik. Inkább a jelenségek érzelmi része fog meg nagyon, akár pozitív, akár negatív érzelemről van szó.

- Tele van a net grafikákkal, karikatúrákkal – ezek igen változó minőségűek.

- Ez egy jelenség, és ez nem baj. Régen az emberek faragtak, hímeztek, szőttek. Azt szoktam mondani, mindenki csinálja, amihez kedve van, akár fest, akár szobrászkodik, akár kézimunkázik, csak csinálja, mert akkor megy le alfa állapotba. Nem véletlen, hogy telente ilyesmivel foglalatoskodtak régen a parasztemberek, a lelkük akkor épült.

A Photoshoppal készített mém például a humornak egy olyan új fajtája, amiért teljesen odavagyok. A technika már ott tart, hogy akik nem tudnak rajzolni, azok is képesek valamit létrehozni. Anyukám tanított arra, hogy ha valami változik, érdeklődéssel figyeljem. Régen is meghökkentek azokon, akik új, szokatlan stílusban alkottak.

"
Nem az a lényeg, hogy valaki tökéletesen tudjon rajzolni, hanem az, hogy egyedi legyen.

Akár gondolataiban, akár vizuálisan, a látványában. Én gondolatilag szeretnék más lenni.

- Néhány karikatúrád, mint Az utolsó poén, elég kemény kritikát hordoz. Gyakran félremagyarázzák őket?

- Persze, erre szoktam elmesélni, hogy amikor megjelent az első könyvem, egy stúdióban a technikus belenézett, és azt mondta, fantasztikus, hogy te a szexet hogyan ábrázolod. Utána az egyik ismerősünk férje, aki nyomozó, mondta: „Hú, hogy téged mennyire foglalkoztat a bűn!” Aztán egy professzor azt mondta, hogy Édua, ennek a rajznak négy vetülete van! Pedig nekem is csak három volt meg belőle.

Rájöttem, hogy

"
mindenki saját magán folyatja át a rajzokat. Amit meglát benne, az tulajdonképpen önmaga.

Már volt, hogy úgy jártam, mint Arany János, hogy gondolta a fene… Aminek nagyon örülök, hogy sokan nem tudják, női karikaturista vagyok, az Éduáról nem tudják, hogy női név. Leesik az álluk, amikor megtudják, hogy nő vagyok, mert annyira nem nőiesek a rajzaim, hanem általánosságban a világról alkotok véleményt.

az_utolso_poen

- Hátrány nőként érvényesülni?

- Ha valaki nem óvónő akar lenni, akkor igen. A humor műfaja sem nőies. Az, hogy a humorban meg tudtam maradni, annak köszönhető, hogy nagyon elfogadó, nagyon támogató, nagyon más közegben nőttem fel. A lányokat általában szabályozzák, a fiúkat meg hagyják élni. A humornak éppen az kell, hogy ne nyesegessék állandóan.

A neveltetésből adódóan a szabályokkal pont azt a fajta szabadságot nyirbálják meg a lányok esetében, amely az agynak is fontos. Ha egy férfi 30 évesen még nem nősült meg, akkor legyintenek rá, de ha egy nő még nem ment férjhez 30 évesen, vannak helyek, ahol az egész család lélekben gyászruhát ölt. A női teendők, illetve az, amiket elvárnak egy nőtől, az mind akadálya annak, hogy a nő szabadon építse önmagát és a karrierjét.

- Nektek három gyermek mellett ez hogyan ment?

- Péternek, a férjemnek még nem volt olyan értelemben kötött a munkája a Ludas Matyinál, mint akinek reggeltől estig benn kell ülnie. Nagyon anyaszívű apa volt, az első perctől fogva véd- és dacszövetség alakult ki a gyermekekkel. Én pedig körülbelül két évtizedig nem aludtam ki magam, mert éjjel dolgoztam. Nálunk úgy lett kialakítva a gyerekek helye, hogy a galériáról lefekvés után láthattak. De este, fürdés után fel kellett menni, és hagyni anyát dolgozni.

Fárasztó volt, mert megpróbáltam a munkámat is száz százalékosan csinálni. A gyerekekkel való foglalkozás kb. 90 százalékosan sikerült, mert Vekerdy Tamástól tudjuk, hogy azt nem lehet 100 százalékosan csinálni.

edua3

edua2

- A gyerekeid inspiráltak vagy kritikusaid voltak?

- Segítettek eldönteni, hogy egy rajz jó lett-e. Ha a szituációt el tudták mondani, akkor jól rajzoltam meg. Ha nem értették, akkor tudtam, hogy újra kell rajzolnom. De most már felnőttek, a maguk útját járják, úgy hogy nem kerül ilyesmire sor. Döbbenetesen jó volt velük, mert egyfelől mind a háromnak baromi jó a humorérzéke, valószínűleg genetikailag hozták magukkal, vagy ebben a szabad közegben alakult ki.

apas

- Mi a legnehezebb? Könyvhöz, cikkhez illusztrációt készíteni vagy egy karikatúrát megrajzolni?

- A legnehezebbek a karikatúráim, mert ott nem tudom, merre fogok elindulni. Például kint összeütközött két autó, itt bent meg az öreg néni sepreget. Mindegyikről eszembe jut valami. Hosszú folyamat, mert a továbbiakban is eszembe jut erről valami. Így alakulnak ki a karikatúrák. A cikknél és a könyvillusztrációnál viszont kapaszkodó, a kész szöveg, egy gondolat, ami aztán elindít bennem valamit.

- Milyennek látod ma a karikatúrát Magyarországon?

- Kétféle karikatúra van: a művészi és a napi karikatúra. A napi karikatúra ugyanolyan színvonalú, mint régen. Olcsó, könnyen fogyasztható, erre is van igény. A művészi karikatúra szövegmentes, önmagában is jelent valamit, igényességre törekszik a megjelenésében. Lehet ez egy pár vonalas rajz is, amin az értő szem értő szem észreveszi, hogy nem véletlenül kerültek oda azok a vonalak.

- Mit választanál, ha más irányba mehetnél?

- Nem tudnék más irányba menni. Valahogy mindig a karikatúránál lyukadnék ki.

edua1

Ha érdekes volt az interjú, ajánld másoknak is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Lépni fogunk” - üzente Pogány Indulónak a drogügyi kormánybiztos
Horváth László szerint a rapper a Sziget nagyszínpadán nyíltan droghasználatra buzdított. A politikus úgy véli, ez nem művészi szabadság, hanem bűnrészesség, és lépéseket ígér.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 09.



Horváth László drogügyi kormánybiztos a Facebookon osztott meg egy felvételt Pogány Induló szigetes koncertjéről. Úgy fogalmazott, lépéseket terveznek, mert szerinte a zenész nyíltan népszerűsíti a droghasználatot.

A rapper a Sziget nagyszínpadán a szokásos kérdésével fordult a közönséghez: „Szívtatok ma rendesen?” Horváth László szerint ezzel „drogkereskedőknek épít piacot, miközben ezzel jól is keres”, így szerinte nem számíthatnak rá a kábítószer elleni küzdelemben.

A kormánybiztos úgy látja, Pogány Induló pénteki koncertjén egyértelművé vált, hogy a jól fizető showbiznisz része a tudatos drogpromóció.

„Hiába próbáltuk, az értelmes szó nem volt elég. Lépni kell, ezt nem hagyhatjuk ennyiben. És lépni is fogunk”

– üzente.

Pogány Induló, polgári nevén Szirmai Marcell, korábban is többször került vitába a drogügyi kormánybiztossal, aki szerint a zenész számaiban is nyíltan népszerűsíti a droghasználatot. „Ez már nem művészi szabadság, sokkal inkább bűnrészesség” – írta róla egy korábbi bejegyzésében.

A rappert gyulai fellépése után a város fideszes polgármestere védte meg, mondván, aggasztó és a hetvenes éveket idézi, ahogy támadják. Horváth László ezt követően is posztolt róla, és helyeslően osztotta meg azt a véleményt, hogy a rappert cenzúrázni kellene, mert rossz üzeneteket közvetít.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Brutális látvány, orgia a színpadon és egy táncoló erdei banya – Ilyen volt a Sziget negyedik napja
A Sziget fesztivál negyedik napján Anyma szórakoztatta a Nagyszínpad előtt összegyűlt több tízezres tömeget, a hangsúly nem a zenén volt, azonban olyan élményben volt részünk, amilyenben korábban még soha.


A rettenetes hőség ellenére nem állt meg a buli a Szigeten, sőt! 2025. augusztus 9-én két teljesen futurisztikus produkciót láthattunk és bátran állíthatjuk, hogy sosem fogjuk elfelejteni ezt a szombat estét. Érezhető, hogy a napszemüvegek egyre inkább odaszegeződnek a fesztiválozók arcára, de az energia nem lankad. Este negyed nyolckor lépett a Nagyszínpad deszkáira FKA Twigs, és egy olyan erotikus műsort nyomott le, hogy még a közönség is megdöbbent.

FKA Twigs egy brit énekesnő, dalszerző és táncos. Karrierjét táncosként kezdte, és olyan előadók klipjeiben szerepelt, mint Jessie J, vagy Ed Sheeran. 2012-ben kezdett el saját dalokat kiadni, első albuma pedig 2014-ben jelent meg, a kritikusok pedig nem győzték dicsérni az elektronikus pop-R&B lemezt. Bár a 36 fokban csak a nézőtér negyede telt meg, a brit énekesnő nem zavartatta magát, teljes erőbedobással adta elő egyórás műsorát, amely nem szűkölködött a vizuális elemekben.

Akárcsak a Ponyvaregényben, itt is fejezetekre volt bontva az előadás. Az első, az Act I: Practice volt, ahol az énekesnő pillanatok alatt megszabadult ruháitól, és egy alternatív pinceszínház erotikus koreográfiájába kezdett bele szintén fehérneműre vetkőzött táncosai kíséretében.

Ölelgették, simogatták egymást, négykézláb végigmásztak a színpadon, és egy vonaglós, lovaglós jelenetnek is szemtanúi lehettünk.

Tulajdonképpen egy soft-pornó előadást kaptunk, amit az emberek egy része nagyon élvezett, a többiek pedig nem igazán tudták hova rakni az élményt.

A második felvonás az Act II: State of Being volt, amely az Eusexua című dallal kezdődött, és a Girl Feels Good-dal végződött. A műsorban helyet kapott egy táncszünet is, ami alatt Twigs felkészülhetett lélekben a harmadik epizódra, amely az Act III: The Pinnacle of Human Experience névre hallgatott. A lassabb, érzelmesebb dalokat a koncert végére tartogatta, mi pedig ennél a pontnál konstatáltuk, hogy valóban egy jó énekesnőt látunk és hallunk. Gyönyörűen adta elő a Home With You-t, a Two Weeks-et és a záróakkordként funkcionáló, kötelező slágert, a Cellophane-t. A siker nem maradt el, hatalmas ováció követte a produkciót, amit amíg élünk, nem felejtünk el.

Ez egy másik univerzum

A főműsoridőhöz közeledve egyre jobban megtelt a Nagyszínpad előtti tér, egészen pontosan egy tűt sem lehetett volna leejteni negyed 10-kor, amikor megjelent a színpadon Anyma. Az olasz-amerikai dj óriási névnek számít az elektronikus zene világában. Őszintén bevallom, nem a dalait vártam, hanem a látványt, és ezzel nem voltam egyedül. A house és techno műfajokban tevékenykedő előadó teljesen lenyűgözte a fesztiválozókat. Tökéletes műsort nyomott, ráadásul úgy válogatta meg a számokat, hogy a sintér-technot kedvelők és a lötyögős EDM szerelmesei is élvezzék a bulit. A zenéről sokkal többet nem lehet mondani, a látványról viszont annál inkább.

Amit láttunk, az a szórakoztatóipar magasiskolája. Irgalmatlan lóvé van a produkcióban, amit nem fukarkodtak beleölni a technikába. A folyamatos animáció, ami a háttérben ment, teljesen lenyűgözte a nagyérdeműt.

Láthattuk a szokásos techno-robotot, ami betörte a kivetítőt, egy futurisztikus női arcot, amit temérdek kéz fogdosott, valamint egy erdei boszorkány szerű rémet, ami pont úgy verette a zenére, mint a közönség.

Anyma tökéletes példája annak, hogy hova tudott fejlődni az elektronikus zene és a színpadtechnika. A tökéletes ütemben felcsapó lángok, a kivilágított asztal a dj pult alatt, a lézershow és az egészen káprázatos animáció egy teljesen más univerzumba repítette a közönséget. A zenei érték vitatható, de az összélmény nem. Soha rosszabb bulit!

A Sziget fesztivál a végéhez közeledik, de még rengeteg érdekes, izgalmas és egyedi előadó van hátra, többek közt az egyik legnagyobb név, Post Malone és a zárónap utolsó headlinere, Chappell Roan. Mi pedig ott leszünk, megnézzük, és beszámolunk róla, hogy mit alkotnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kid Cudi egy olyan versenyen lett második, amin csak ő indult
A Sziget fesztivál harmadik napján eredetileg ASAP Rocky szórakoztatta volna a közönséget, az amerikai rapper azonban lemondta koncertjét. A szervezők igyekeztek legjobb tudásuk szerint pótolni a sztárfellépőt, azonban elég csúnyán mellényúltak.


Kid Cudi a kétezres évek végén üstökösként robbant be a zeneiparba Day ’n’ Nite című dalával, amit rögtön követett egy szerződés Kanye West kiadójával. Első albuma, a Man on The Moon: The End of Day 2009-ben jelent meg és a fiatal rappert pillanatok alatt a csúcsra repítette. Ugyanabban az évben megjelent David Guettával közös dala, a Memories, ami azóta is himnuszként funkcionál az elektronikus zene világában. Érdekes, hogy az amerikai rapper-énekes karrierjének mennyire jót tettek a dj-k, ugyanis másik legnagyobb slágere is egy lemezlovashoz köthető. Pursuit of Happiness című dala eleve népszerű volt, azonban a Steve Aoki által remixelt változat lett a házibulik kötelező kelléke.

Kid Cudi szigetes fellépésének végére tartogatta a két gigaslágert, előtte azonban szinte semmi sem történt a Nagyszínpadon. A 41 éves Cudi a melankolikus rap úttörője volt, jóval mélyebb témákról énekelt, mint korábban a hiphopon belül bárki – ám ebből most szinte semmi sem derült ki. Ennyire jelentéktelen előadást rég nem láttunk ilyen volumenű rendezvényen. Még az első nap elhasalt Charli XCX-et is sikerült alulmúlnia.

Mintha meg sem történt volna

Kerestem a hibát magamban, a közönségben, a technikában, a fesztiválban, de végül Kid Cudiban találtam meg. Ekkora haknit nem hiszem, hogy valaha láttam. A rapper a buli elején kisétált a kifutó végére azzal az ürüggyel, hogy közelebb legyen a közönségéhez, majd megállt és szinte a teljes koncert alatt ott maradt. Egymást váltották a silányabbnál silányabb dalok, amit karaoke-szerűen végignyomott az általa preferált öt négyzetméteres körben. Bátran kijelenthetjük, hogy

ennél energiátlanabb produkciót még nem nagyon láttunk főműsoridőben a Nagyszínpadon.

A bőrkabátban, fehér pólóban és horgásznadrágban parádézó Cudi végig mosolygott, kedvesen beszélt a közönséghez, de a teljesítménye sajnos egy nagy nulla volt. A hangosítás sem volt a helyzet magaslatán, pedig őszintén szólva nem annyira nehéz belőni egyetlen mikrofont a zenei alaphoz képest. Hol halk volt az ének, hol túl hangos, de nagyrészt elveszett a masszában, ami a hangfalakból szólt.

Ha már zenei élményt nem kaptunk, legalább vizuálisan odatehették volna magukat, de a teljesen indokolatlan pillanatokban felcsapó füstön és az alapvető fényeken kívül semmi sem történt. A teljesen jellegtelen produkciót egyébként a közönség is faarccal nézte végig, a három slágert ugyan óriási ováció követte, de az inkább a nosztalgiának szólt, mintsem a mostani előadásnak. Levontuk a következtetéseket: Kid Cudi egy átlagos, jellegtelen, párslágeres előadó, aki a kötelező köröket lefutja, de semmi eredetit, izgalmasat, vagy értékeset nem tud produkálni a színpadon. Személy szerint ideges lettem volna, ha ASAP Rocky miatt vettem volna meg a jegyet és ezt kapom cserébe. Nem volt jó deal. Kid Cudi egy olyan versenyen lett második, amin csak ő indult.

Az idei Sziget rendkívül változatos programmal készült, hatalmas nevek érkeznek nap mint nap a hajógyárira, és bár eddig a három napból kettőn leszerepeltek a nagyszínpados headlinerek, kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen vannak még nyulak abban a bizonyos cilinderben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Focista akart lenni, nem tudott angolul az első hollywoodi filmje forgatásán, és „latin szeretőként” csupán néhány kapcsolata volt – Antonio Banderas 65 éves
Csodás külső, sárm, energia, kreativitás, és semmi gőg, arrogancia vagy távolságtartás: Antonio Banderas nem egy tipikus hollywoodi híresség.


1960. augusztus 10-én született a spanyolországi Málagában, és José Antonio Domínguez Banderas névre keresztelték. A spanyol hagyományoknak megfelelően első vezetéknév, vagyis nála a Domínguez az, amelyen általában ismerik az emberek (az apjától kapta), Antonio azonban úgy döntött, hogy a kevésbé elterjedt második, anyai vezetéknevét, a Banderast választja művésznevének.

Az édesanya, Ana Banderas tanítónőként dolgozott, apja, José Domínguez pedig a Guardia Civil nevű csendőrség tisztje volt. A házaspár a két fiát (Antonio mellett Francisco nevű öccsét) katolikus hitben nevelte, a színész pedig a mai napig minden Semana Santa (Szent Hét) alkalmával hazazarándokol, hogy részt vegyen Málagában a Lagrimas y Favores nevű testvériség felvonulásán. Sőt, köztudott, hogy ezt a kötelezettségvállalást be is írja a filmes szerződéseibe, hogy semmi ne zavarhassa meg a vallási ünnepség iránti rendíthetetlen hűségét.

Ana és José a jövőbeli hollywoodi sztárt a dél-spanyolországi Fuengirola városában, Marbella közelében nevelték fel.

A legenda szerint Antonio a tipikus spanyol fiúk álmát dédelgette, hogy nagy karriert fut be a futballban. Tehetsége is volt hozzá, az iskolai csapat sztárjátékosa volt, amíg 14 éves korában egy bokasérülés össze nem törte az álmait.

Ezután a zene és a színészet felé fordult, az érettségi után, 19 évesen pedig Madridba költözött, és színházi pályára lépett.

Angol nélkül Hollywoodban

Banderas számára a madridi színházi élet volt a kiindulópont a spanyol filmiparban való pályájához. Filmes debütálására az ország egyik legnevesebb filmrendezője, Pedro Almodóvar második filmjében, az 1982-es A szenvedélyek labirintusában került sor, majd hamarosan Almodóvar projektjeinek állandó szereplőjévé vált: szerepelt a Matadorban (1986), A vágy törvényében (1987) és az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénben (1988) is, amit Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

1989-ben Banderas újra Almodóvarral dolgozott együtt a Kötözz meg és ölelj!-ben, ami nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, s az ambiciózus színészt Spanyolország határain túlra repítette. Szerepelt Madonna botrányos dokumentumfilmjében, a Madonnával az ágyban (1991), amikor az énekesnő 1990-ben Madridban tartózkodott.

1991 januárjában aztán Antonio Los Angelesbe költözött, ahol megkezdte hollywoodi karrierjét. Volt azonban egy hatalmas hátránya: ekkor még nem tudott angolul, ezért a meghallgatásokon nem értette a rendezők kérését. Első angol nyelvű szerepét az Arne Glimcher (Egy igaz ügy) rendezésében készült, Oscar Hijuelos Pulitzer-díjas regényéből adaptált A mambó királyai (1992) című filmben kapta Armand Assante mellett. A meghallgatáson Banderas próbálta elrejteni angol nyelvtudásának hiányát, és rendesen bemagolta a szövegét, így végül elnyerte Nestor Castillo főszerepét. Állítólag a forgatáson sem értette sokszor, hogy éppen miket mondott angolul.

A latin szerető

A mambó királyai után ő lett „a latin szerető”, ez a név ráragadt Hollywoodban, és elárasztották szerepekkel. 1993-ban a Philadelphia – Az érinthetetlenben Tom Hanks meleg partnerét játszotta, ugyanabban az évben Jeremy Irons és Winona Ryder mellett fontos szerepben volt látható az Isabel Allende regényéből készült Kísértetház című filmben, s feltűnt továbbá Allende egy másik regényéből készült, Argentínában forgatott Szerelem és árnyakban (1994) is. Ezt követték olyan sikeres filmek, mint az Interjú a vámpírral (1994), a Desperado (1995), a Bérgyilkosok Sylvester Stallone-nal (1995), vagy a Magyaországon forgatott Evita (1996), amiben Madonnával játszott.

1995-ben azonban volt még egy fontos filmes állomás a karrierjében, bár inkább a magánélete szempontjából. A Hárman párban című, amúgy elég felejthető vígjáték tartós hatással volt a későbbi életére, mivel az egyik női partnere Melanie Griffith volt, akivel viszonyt kezdett, annak ellenére, hogy mindketten házasok voltak.

Griffith Don Johnsonnal, Banderas pedig a spanyol színésznővel, Ana Lezával, aki segített neki angolul tanulni A mambó királyaihoz.

Banderas csillaga azonban továbbra is ragyogott olyan filmekben, mint a Zorro álarca (1998), a Kémkölykök-filmek (2001), a Volt egyszer egy Mexikó (2003) vagy a Shrek-filmek, amelyekben Csizmás, a Kandúr hangját kölcsönözte. S bár jó néhány hollywoodi blockbusterben dolgozott azóta (pl. Zorro legendája, A bűn hálójában, A feláldozhatók 3, Dolittle, Sokkal több mint testőr 2, Uncharted, Indiana Jones és a sors tárcsája), Almodóvarhoz is visszatért rendre, 2011-ben például együtt forgatták A bőr, amelyben éleket, 2019-ben pedig a Fájdalom és dicsőséget, amiért megkapta első és eddigi egyetlen színészi Oscar-jelölését is.

A világot jelentő saját deszkák

Banderas mindig is arról álmodozott, hogy színházat nyit Málagában, a Plaza de la Merced keleti oldalán álló, elhagyatott Cines Astoria y Victoria mozi pedig megfelelő helyszínnek tűnt. 2016-ban José Segui építésszel együtt tervet nyújtott be a városházára, s a több mint 70 beérkezett pályázat közül az övékét választották ki. Az ellenzéki pártok heves tiltakozása miatt azonban Antonio a következő évben visszavonta javaslatát, és megfogadta, hogy többé nem lép kapcsolatba a közigazgatással.

Ígéretéhez híven 2017-ben bejelentette, hogy 2 millió eurós kezdeti befektetéssel megvásárolja a régi Alameda Színházat, hogy megvalósítsa saját színházi projektjét, szigorúan magánszférában. A Teatro del Soho végül 2019. november 15-én nyílt meg, méghozzá a Banderas rendezésében és társproduceri munkájával készült Tánckar című musicallel. Ő maga Zach főszerepét játszotta, a darab pedig 2020 március közepéig teltházas előadásokat tartott, amikor a színházat a Covid-járvány miatt be kellett zárni. A produkció és a Soho végül 2021 telén tért vissza a madridi színházi életbe.

Divat, parfüm, jótékonykodás

Banderas 2015-ben újabb tevékenységbe kezdett, divattervezést tanult a londoni Central St Martins College of Art nevű elismert művészeti főiskolán. Első férfi kollekcióját 2016-ban hozta létre a skandináv ruházati cég, a Selected Homme együttműködésével, Antonio Banderas Design néven.

Divatkarrierje mellett az évek során ugyanakkor több mint 50 különböző parfümöt hozott forgalomba férfiak és nők számára egyaránt. Első férfi parfümje, a Diavolo 1997-ben jelent meg, fűszeres és narancsos illatjegyekkel. Legnépszerűbb parfümjei között szerepel a Power of Seduction és a King of Seduction.

Antonio emellett minden év augusztusában Marbellában rendezi meg a Starlite Gala nevű, sztárokkal teli jótékonysági rendezvényt. 2010-ben hozta létre a Fundación Lagrimas y Favores alapítványt, amely nagylelkűen támogatja többek között a málagai hátrányos helyzetű családokat, a málagai szegény sorsú fiatalok egyetemi tanulmányait és a rákos betegek hospice-át. A gála 2010-es alapítása óta több mint 2,5 millió eurót gyűjtött, több mint 120 000 családnak segített, és több mint 25 000 gyermeket íratott be az oktatásba. Banderas 2013-ban a filantróp tevékenységéért megkapta a Queen Sofia Spanish Institute aranyérmét.

Nem éppen fűvel-fával

Bár a vásznon ő volt „a latin szerető”, a való életben amúgy mindig is a hosszú távú kapcsolatok híve volt. Kétszer nősült: először 1987 és 1996 között a spanyol színésznő, Ana Leza volt a felesége, majd 1996 és 2014 között az amerikai színésznő Melanie Griffith. Utóbbi Don Johnsontól született lánya, az azóta világhírűvé vált színésznő, Dakota Johnson felnevelésében kulcsszerepet játszott. Griffth-szel 1996 májusában Londonban kötött házasságot, miután mindkettejük válását véglegesítették.

Melanie 1996 szeptemberében a marbellai Costa del Sol állami kórházban hozta világra a közös lányukat lányukat, Stellát. A kórház vezetése akkor büszkén hangsúlyozta, hogy a színésznő nem részesült semmilyen különleges bánásmódban, és a lesifotósok sem kapták el a kórházból való távozásukat, mivel a pár állítólag egy létrán mászott át a falon, és a szomszéd hátsó kapuján keresztül távozott. Banderas és Griffith 18 éven át voltak házasok. 2014-ben szakítottak (2015-ben mondták ki a válásukat), de jó viszonyban maradtak. A színész jelenlegi partnere (2014 óta, tehát ismét több mint 10 éve) a nála 21 évvel fiatalabb holland pénzügyi tanácsadó, Nicole Kimpel (44), akivel 2016 óta az Egyesült Királyságban, Surrey-ben él.

Banderas számára az apja 2008-ban bekövetkezett halála súlyos csapás volt. Közeli családtagok szerint Antonio az utolsó hetekben a marbellai otthonába költöztette Josét, hogy gondoskodhasson róla, és aktívan részt is vett az ápolásában.

Állítólag számos projektet elhalasztott, hogy az utolsó értékes pillanatokat a családjával tölthesse. Az édesanyja, Ana kilenc évvel később, 2017-ben hunyt el.

Ugyanabban az évben Banderas szívrohamot kapott, amelyet életének „pszichológiai fordulópontjaként” írt le, ez ébresztette rá a prioritásaira, például a családjával töltött időre. A színész elmondta, Pedro Almodóvar arra ösztönözte őt ezután, hogy a halálközeli élményből merítsen ihletet a Fájdalom és dicsőség című filmjéhez, amit sokan élete legjobb alakításának tartanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk