KULT
A Rovatból

Szörnybaba, összeálló testrészek, kettéharapott férj! – Tim Burton visszatért, a Beetlejuice Beetlejuice egy csodás éjfekete horrorparádé

Michael Keaton hetvenpluszosan is felszabadultan ökörködik ebben a haláli, hullás retróőrületben. Amiben veri az elődjét, az az éjfekete, morbid humora és a csodásan timburtonös ötletei.


Tim Burton még a fekete szárnyait próbálgatta, amikor megrendezte második nagyfilmjét, az 1988-as Beetlejuice: Kísértethistóriát. Előtte Pee Wee Herman mozifilmes megpróbáltatásai (Pee Wee nagy kalandja) árválkodott csupán az egész estés filmográfiájában, szóval igazából azt a bizonyos Tim Burton-féle goth-esszenciát először a Beetlejuice-ban kapta meg a közönség.

Rendezőnk aztán sztárkarriert csinált, gyorsan ismert lett olyan, egyedi stílusjegyeit magán hordozó filmjeivel, mint a Batman: A denevérember, az Ollókezű Edward, a Batman visszatér, az Ed Wood, a Támad a Mars!, vagy Az Álmosvölgy legendája.

S bár az ezredforduló után is voltak olyan, kiváló darabjai, mint a Nagy hal, A halott menyasszony, a Sweeney Todd: A Fleet Street démoni borbélya vagy a Nagy szemek; és kasszasikerei, mint a Charlie és a csokigyár vagy az Alice Csodaországban, azért érezhető volt, hogy Burton szép lassan kezdi elveszíteni a monyóját. Az Éjsötét árnyék, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei s legkivált legutóbbi filmje, a 2019-es Disney-féle Dumbó élőszereplős feldolgozása azt mutatták, hogy Burton kezd egy kicsit beleszürkülni a hollywoodi fősodor szimpla iparosai közé.

Majd jött a Wednesday-sorozat 2022-ben, ami a Netflix egyik legnagyobb sikere lett, s hát kétségtelen, hogy az Addams Family-alapanyag egyenesen Burton után kiált, ezt ő pedig hibátlanul ki is használta. A tévéképernyős diadal aztán vélhetően új lelkesedést adhatott neki, mivel a Dumbó-féle kiégés utáni következő mozifilmjéhez visszanyúlt a pályája kezdetéhez, s úgy döntött, 36 év után folytatást kanyarít a Beetlejuice: Kísértethistóriához. A frappáns című Beetlejiuce Beetlejuice-on pedig tisztán érezhető egy fiatalkori energiáit újra beizzítani próbáló alkotó képe, aki egyúttal megmutatja, hogy még mindig megvan benne az egykori kraft.

A film létrejöttéhez persze szükség volt az eredeti színészekre is, legfőképp Michael Keatonra, akinek szintén karrierbeindító projektnek számított Beetlejuice eljátszása, noha mindössze 17 perces játékideje volt benne, ám egy annál fontosabb és emlékezetesebb szereppel.

Keaton azonban ennyi idő után is szívesen öltötte magára a fekete-fehér csíkos hacukát és az őrült professzoros zöld parókát, hogy hetvenen felül is bolondozzon egy kellemeset.

Rajta kívül pedig visszatért a másik főszereplő, a Lydia Deeetzet anno még csupán 15 évesen alakító Winona Ryder is, valamint a mostohaanyja, Delia szerepében brillírozó Catherine O’Hara. A Deetz család fejét, Charles Deetzet játszó Jeffrey Jonest nem kérték fel az újbóli feltűnésre, aki egy több mint 20 évvel ezelőtti letartóztatás és eset miatt jelenleg is szerepel a kaliforniai igazságügyi minisztérium szexuális bűnözői adatbázisában. Alec Baldwin (Adam) és Geena Davis (Barbara) pedig szimplán azért nem kaphattak szerepet, mivel az első részben szellemeket alakítottak, akik ugyebár nem öregednek…

De lássuk, kivel mi a helyzet most! Lydia Deetz (Ryder) egy okkult tévés talk show-t vezet, vagyis médiumi adottságait használja fő bevételi forrásnak. Időnként még mindig rémálmai vannak Betelgeuse-ről (Keaton). A műsora menedzsere, Rory (Justin Theroux) pedig egyben a pasija is. Delia Deetz (O'Hara), egy belvárosi művészeti galéria tulajdonosa. Megismerjük Lydia lányát, Astridot (Jenna Ortega) is, aki egy bentlakásos iskolában él, és kissé elhidegült az anyjától.

A túlvilágon pedig Beetlejuice várja a visszatérését, ám bajba kerül, amikor lélekelszívó exe, Delores (Monica Bellucci) testének darabjai összeállnak, s bosszúra szomjazik.

Rossz hírt kap azonban a Deetz család: a nagypapa, Charles egy repülőgép-szerencsétlenség utáni cápatámadásban elhalálozott, ezért összegyűlik a család a régi házban, hogy elbúcsúztassák, és túladjanak az egykori Maitland-birtokon.

Vagyis újra ugyanitt összpontosul a cselekmény, erre pedig nagy szükség volt, mivel a Beetlejuice Beetlejuice alapvetően egy imádnivaló retrómenet, több szempontból is. Egyrészt megidézi az eredeti film terepeit, szereplőit, lényeit, tárgyait és zenéjét (és persze a híres Banana Song is felcsendül ismét), másrészt Burtonék úgy döntöttek, a klasszikus filmkészítési technikákat alkalmazzák inkább, ezért az effektek túlnyomó része praktikus, ahol lehetett, stop-motiont használtak CGI helyett, maketteket építettek stb. Így a film tényleg kimaxolja a nosztalgiára éhes egykori rajongókat. Persze szerencsére nemcsak nekik kedvez. Tim Burton és forgatókönyvírói egy az első résznél jóval komplexebb, több szálon futó történetet álmodtak a vásznakra, szinte minden főbb szereplő kapott saját sztoriszálat, ráadásul ezeket sikerült is egyben tartani, és megtalálni a megfelelő arányérzéket a levezetésükhöz.

Amiben azonban a Beetlejuice Beetlejuice mindenképp veri az elődjét, az az éjfekete, morbid humora és a csodásan timburtonös ötletei.

A szellemek változatos kinézete (a haláluk oka látható rajtuk), Beetlejuice teljesen agyament túlvilági „varázslásai” és a film fent taglalt, egészen pazar látványvilága és atmoszférája le is pipálják az elődét.

Tim Burton azt nyilatkozta, hogy régen élvezett így forgatást, mint a Beetlejuice Beetlejuice-ét, s ez abszolút érezhető is rajta. A lelkesedés és a motiváltság pedig általában gyümölcsözőnek bizonyulnak… A film nagy meglepetésre kb. 110 millió dollárt termelt az Egyesült Államokban a nyitóhétvégéjén, vagyis óriási siker. Burton azt mondta egy esetleges harmadik rész kapcsán, hogy mire az elkészülne, ő már kábé 100 éves lenne, szóval nem valószínű a dolog, de mivel még csupán 66 esztendős, s látva az amerikai víkendstart számait, lehet, összejön az egy kicsit korábban is. Persze csak akkor, ha nem talál közben más szerelemprojektet magának. Amivel, láthatóan mi, nézők még mindig jól járunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk