KULT
A Rovatból

Szívesen kimanifesztálnám PSG Oglit – Megnéztük a Dancing With The Stars első adását

A Dancing With The Stars legnagyobb hibája, hogy egyetlen értéket ismer: az eladhatóságot. Törőcsik Franciska, Whisperton és Mihályfi Luca a legjobbak, de Vomberg Frigyes is kellemes meglepetést okozott.


A Dancing With the Stars a világ legjobb tévéműsora lehetne. A versenytánc az a műfaj – a műkorcsolyához hasonlóan – amit sokan szívesen néznek, valamennyire kapcsolódni is tudnak hozzá, hiszen szoktak táncolni, páran akár táncleckéket is vettek már életükben.

A tánc ráadásul a kommersz szórakoztatásnak és a magas művészetnek az a határmezsgyéje, ami alkalmas arra, hogy minden rétegből megtalálja a rajongóit. És amíg teszem azt egy éneklős tehetségkutatóban lehet alibizni – kicsit hamis, de mekkora egyéniség, kezdő még, de van benne perspektíva, annyira rossz, hogy már jó – a táncban sokkal kevésbé: vagy kijön a lépésszám, vagy nem. Vagy kiemeled a partnert, vagy elejted. Sokkal kisebb terep jut a szubjektív megítélésnek.

A mellébeszélést nehezíti a formátum egyik fő eleme is, hogy a párok egyik tagja profi táncos, ami önmagában is garancia lehetne az igényes, szakmai hozzáálláshoz.

Szerintem a zsűri is rendben van. Juronics Tamás nem kérdés, Szente Vajk pedig függetlenül attól, ki mennyire szereti, kétségtelenül a mai magyar zenésszínház egyik meghatározó szereplője. Szakmaiság szempontjából talán Ördög Nóra a leggyengébb láncszem, de mivel neki is van táncos múltja, érdemben tud hozzászólni a témához. Sokkal inkább védhető, mint amikor Lakatos Márk értékelte profi énekesek és színészek produkcióját a Sztárban sztár című műsorban.

Ezek után tényleg nincs más feladata a csatornának, mint megfelelően összeválogatott, színvonalas ám de népszerű arcokat felkérni versenyzőnek, és köré tenni azt a profi showt, ami egy ekkora kereskedelmi csatornának rutin feladat.

A Dancing With the Stars tehát a világ legjobb tévéműsora lehetne, és hogy miért mégsem az, az összefogható egyetlen képpel.

A világ semmilyen tévéjének semmilyen műsorában nem szabadna előfordulnia annak, hogy Törőcsik Franciska mellé egyenrangú félként oda állítanak egy PSG Oglit (alias Papp Olivért).

Franciska a generációnk egyik legtehetségesebb színésznője, Ogli érdeme annyi, hogy átjön a képernyőn, mekkora tahó. Az üzenet egyértelmű: nem számít, milyen ember vagy, mit tettél le az asztalra, ha el tudunk adni, jöhetsz.

Ki mennyi nézőt hoz, annyit is ér.

Tévedés ne essék, eszem ágában sincs Franciskát hibáztatni, amiért mindezek ellenére szerepel ebben a műsorban. Bármennyire csodás színész, szüksége van a képernyőidőre, hogy megismerjék, szüksége van az imázsépítésre – hogy megmutassa, nem csak remek színész de tehetségesen táncol is –, és ne legyünk álszentek, nyilván szüksége van a gázsira is, amit ezért a szereplésért kap.

Franciska ugyanúgy áldozat ebben, mint a nézők, legfőképp azok a fiatalok, akiknek az lesz az életcélja, hogy olyanok legyenek, mint a Kőgazdag fiatalok.

Na és rögtön itt a másik húzás, a Lagzi Lajcsi-sztori. Az, hogy Südi Iringó visszatér a képernyőre, igazán örömteli. Az már egy más kérdés, miért tartotta jó ötletnek a TV2 felkérni Lagzi Lajcsit Iringó mellé, és ha már felkérte, miért nem tisztázta jó előre, hogy a hatóságok mit szólnak hozzá.

Félreértés ne essék, összességében én bírom Lajcsit, és az általa elkövetett bűntett az a kategória, amire azt mondom, ha kellő megbánást tanúsít, adjunk neki még egy esélyt.

Egyébként is úgy gondolom, a magyar társadalomnak végre tisztességesen ki kéne beszélnie a cancel culture témáját és valahogy megegyezésre jutni, mi az a bűn, ami után nincs irgalom és nem hasraütésszerűen szelektálni.

A nézőknek feltálalt sztori szerint a házi őrizetben tengődő Lajcsi nem kapta meg az engedélyt a tévés szereplésre, ezért a felkészülési időszak közepén kellett lecserélni. Nehéz elhinni, hogy nem akadt a TV2 környékén egy jogász, aki felvilágosította volna a producereket, hogy milyen hosszú egy ilyen engedélyezési eljárás és mennyi esély van a pozitív elbírálásra. Szóval az egésznek van egy kis műbalhé szaga.

Azt sejtem, a csatornának hosszútávú tervei vannak Lajcsival, ezért minden alkalmat megragadnak, hogy felvillantsák különböző műsorokban, és teszteljék, mennyire kap a szívéhez a nagyérdemű, ha meglátja.

A műsor meglehetősen kellemetlen bakival indult, Juronics Tamás mikrofonjával lehetett valami, alig lehetett hallani, amit beszél. Talán benyomva maradt a mute a sávján. Szerencsére a következő körre, amikor legközelebb megszólalt a zsűri, elhárították a hibát.

A DWTS első adásának kötelező eleme a kis videó, amiben megmutatják, hogy találkoztak a kezdetek kezdetén a táncpartnerek. Elvileg meglepetés volt nekik is, de érdekes módon mindenki azt a partner kapta, akit szeretett volna.

Na jó, egyedül Szőke Zsuzsa nem, a nagyszerű táncosnő mosolya nem volt teljesen őszinte, amikor rájött, hogy PSG Ogli jutott neki. Akik követik a műsort emlékezhetnek, hogy tavaly Zsuzsa az első fordulóban esett ki Simon Kornél oldalán, drukkoltam, hogy idén olyan partnert kapjon, akivel tovább jut. A hölgy igazi profiként felvette a pókerarcot és megpróbálta kihozni a szituációból amit lehet.

A műsorban túl sok változás nem történt tavaly óta, annyi, hogy a reklámszünetekben a TV2 honlapján látható háttérbeszélgetéseket immár nem Gelencsér Timi készíti – aki átigazolt az RTL-re és a novemberben induló Hell Boxing Kings műsorvezetője lesz –, hanem Lissák Laura, akit ennek megfelelően idén hiába is keresnénk a táncparketten. A műsorvezetők ugyanúgy Lékai-Kiss Ramóna és Stohl András maradt.

Az est szava a „bemanifesztáltam”, legalább háromszor-négyszer elhangzott különböző szereplők szájából.

A végén már gyanakodni kezdtem, hogy ez valami ravasz termékelhelyezés, de nem tudom elképzelni azt a csapnivaló marketingest, aki ilyen nevet ad bármilyen terméknek.

Szabó Zsófi például „bemanifesztálta” Andrei Mangrát, ami azt jelenti, nagyon erősen arra gondot, hogy ő legyen a partnere. És lőn. Zsófi 10 év után tért vissza a TV2-re, az energikus tangójuk elég jól megadta a műsor alaphangját. A hosszú asztalt látva én kicsit azt vártam, megjelenik George Berger a Hairből és szétrobbantja a bulit, de erre nem került sor.

A zsűri megfogadta, hogy szigorúan fog pontozni, ezért „csak” 22 pontot adtak a nyitó produkcióra. A műsor elején a műsorvezető megkérdezte a zsűrit, mit várnak, amire Ördög Nóra azt felelte:

„Azt várom, hogy látok valamit, és az menjen végig a testemen”.

Rögtön az jutott eszembe, hogy ez mondjuk akár egy láncfűrész is lehetne, de végül is Halloween előtt néhány nappal ez nem probléma.

Kucsera Gábor és Stana Alexandra szambájának azt a címet adnám: Dorothy megolajozta a bádogembert, de túl sokat vár tőle az első randin. Gábor mozgása meglehetősen darabos még, bár kétségtelen előnye nagy testi ereje, én egy kislányt sem biztos, hogy fel tudnék így emelni, ahogy ő felkapta Szandrát, arról nem is beszélve, hogy legkésőbb a második pörgésnél elejteném és elterülnék a földön.

A zsűri megdicsérte, hogy nem spórolták ki a lépéseket, de így is csak 18 pontra értékelték.

Sok éve írok tévéműsorokról, de egészen mostanáig sikerült megúsznom, hogy foglalkoznom kelljen Kamarás Norbival vagyis Éjjel-Nappal Lalival. Amennyit itt-ott elkaptam belőle különböző műsorokban, sosem éreztem, hogy szeretnék többet látni, sőt.

Szerencsére Norbi az első percekben meggyőzött róla, hogy előzetes benyomásaim helyesek voltak: ha nem is annyira bunkó, mint Ogli, azért ráférne egy gyorstalpaló kurzus Görög Ibolyánál. Norbi partnere az a Sebesi Daniella, akit a korábbi évadokban háttértáncosként láthattunk a Dancingben. Norbi első kérdése mi volt?

„De azért tudsz táncolni?”

Én ennél a mondatnál hagytam volna faképnél (de gondolom Daniellát kötötte a szerződése).

Norbinak meglehetősen meggyűlt a baja azzal a koncepcióval, hogy nem egyedül áll majd a színpadon, hanem lesz egy partnere, akire ráadásul – most kapaszkodjatok meg – oda kell figyelnie. Jive-ot táncoltak, és el kell ismernem, hogy Norbi Kucseránál azért valamivel higanyosabban mozgott. Vajk szóvá tette, hogy Norbinak többet kéne foglalkoznia a partnerével Nóra pedig keveselte a „rugót” a mozgásban. De a 20 pont arra elég volt, hogy ne az utolsó helyre kerüljenek.

x
Hosszú Katinkáról
kiderült, hogy imád lőni, úgyhogy óvatosan fogok fogalmazni. Suti Andrással egy meglehetősen bizarr jelenetet vázoltak fel: András úgy ég a vágytól, hogy megtáncoltassa Katinkát, hogy a női öltözőbe is utána megy, ami lássuk be, elég krípi. A Flashdance Maniac című betétdalára quick steppeltek. A zsűri nem győzte feldicsérni Katinkát, az üzenet körülbelül az volt, hogy micsoda istennő miközben annyira emberi, és ennek megfelelően emberi pontszámokat adtak neki, csupa 7-est.

Mihályfi Luca és Hegyes Berci salsája az est egyik legszínvonalasabb előadása volt, Szente Vajk odáig ment, hogy szerinte Luca a műsor egyik esélyese.

Ugyanez nem mondható el Szőke Zsuzsáról és PSG Ogliról. Zsuzsa igyekezett olyan koreográfiát összeállítani, hogy Oglinak minél kevesebb dolga legyen, de a Tik-tokernek így is sikerült elejtenie a végén táncpartnerét, aki igazi profiként rendületlen mosollyal csinálta végig a produkciót.

Persze ez az a mosoly, amit akkor szoktak a hölgyek felvillantani, amikor a részeg nagybácsi duruzsol a fülükbe a lagziban, és a csaj azon parázik, hogyan ússza meg taperolás és botrány nélkül.

Juronics Tamás el is mondta, hogy a táncban magabiztosság helyett először alázat kell, és az is segít, ha a versenyző nem néz fel a haverjaira tánc közben. Oglin nem nagyon látszott, hogy bármit felfogott volna az iróniából, elégedetten vonult le a táncparkettről. Még a 15 pont sem ültette el benne a gyanút, hogy talán valamit elszúrt.

Törőcsik Franciska és Baranya Dávid következett, akik egy zöldellő réten adtak találkozót egymásnak, és némi erőlködés után megfejtették, hogy ők bizony már dolgoztak együtt a Hogyan tudnék élni nélküled forgatásán. Nekem kicsit sántított ez a bizonytalankodás. A nyáron összefutottam Franciskával és simán emlékezett, hogy 3-4 éve készítettem vele telefonos interjút. Ezek után nem hiszem, hogy ne emlékezne tökéletesen Dávidra, akivel nem olyan rég együtt forgatott.

A slowfoxuk viszont nagyon szépre sikerült, én egész biztosan szurkolni fogok nekik.

Az idei évad egyik sötét lova Whisperton, aki a Tik-tok talán legnépszerűbb hazai sztárja, de én sem nagyon jegyeztem eddig. Amikor a gyerekeim elmagyarázták, ki ő, rájöttem, hogy láttam már videóját, de nem értettem, mitől olyan felkapott.

Hamar kiderült, hogy nagyon is helye van a Dancingben. Mint kiderült, Ton (ahogy mindenki szólítja) évekig balettozott. Ami azt jelenti, hogy más minőséget képvisel a műsorban, mint a többiek, és ez meg is látszott. Tóth Katicával valami egészen csodálatos koreográfiát mutattak be.

Juronics Tamás úgy vélte, nem is lehet ugyanolyan mércével pontozni őket, mint a többieket, akik közül sokan még most csodálkoztak rá, hogy van kezük-lábuk. Ezzel együtt az eset legmagasabb pontszámát kapták a zsűritől, 25 pontot.

Zavarba ejtő Tóth Gabi és Papp Máté szerepeltetése a műsorban. Gabi már szerepelt táncos műsorban, mégpedig igen jól. Máté viszont nem profi versenytáncos, hanem néptáncos, akinek külön órákat kellett vennie kollégáktól ahhoz, hogy a párosuk kvázi profijaként szerepelhessen. Valljuk be, értelmesebb lett volna őt is celebként szerepeltetni egy profi versenytáncos partnereként.

Szóval az egész rém erőltetett, ilyen az, amikor gombhoz keresik a kabátot.

Nem is lett igazán jó a rumbájuk, és az egész szereplésüket átitatta az önsajnálat, ami Tóth Gabitól amúgy sem áll távol.

Bár érteni vélem, hogy a TV2 úgy gondolta, lehúz még egy bőrt a tavalyi év legnagyobb celebválásáról, de míg a táncban a szerelmet megtaláló Krausz Gábor egyértelműen pozitív hősként jelent meg a közönség szemében, Gabinál ez nem fog működni.

Külön pikantériája a dolognak, hogy Mikes Anna idén már nem vállalta a szereplést, amit ő azzal indokolt, hogy úgy érzi, a részvétele nem a táncról szólna, hanem a bulvárról. Nem csodálkoznék, ha a döntésében szerepet játszott volna Tóth Gabi szereplése is.

A zsűri sem volt elájulva Gabiék táncától, különösen Szente Vajk fogalmazott markánsan. 20 pontot ért a szerelmes szenvelgés.

Sokáig titkolták, ki lesz Lagzi Lajcsi helyett Südi Iringó partnere. Tekintve, hogy nagy meglepetést ígértek, valami Lajcsihoz hasonló nagyon ismert névre számítottam. Ehhez képest Vomberg Frigyes némileg csalódást jelentett. Nem tudom, hogy a Séfek séfje nézőit kivéve ismeri-e bárki a nevét, nem az a tipikus celeb. Ő egy profi szakács, aki van annyira képernyőképes, hogy beférjen egy főzős tévéműsorba. Lehet, ez most megváltozik, mert az idei mezőnynek tagadhatatlanul az egyik legszimpatikusabb versenyzője, aki kicsit nagypapás modorával példát mutatott alázatból és profi hozzáállásból. Bármennyire is megszokta, hogy a konyhában parancsolgat, maximálisan elismerte, hogy most Iringó a szakember és mindenben rábízta magát. 22 pontot bécsikeringőztek össze.

Hátra volt még a szavazás. A végén a zsűri Hosszú Katinkát mentette meg a veszélyzónából, a nézők Tóth Gabiékat, így Daniella és Norbi számára ért véget a műsor. Szőke Zsuzsa továbbjutásának örülök, bár szívem szerint Psg Oglit szívesen kimanifesztálnám a műsorból.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk