Szeretlek, magyar tánc!
„Egy élet a tánc, melyben lélek a dal.” Szívemből szólnak Arany János szavai, mert pontosan ezt jelenti számomra a magyar tánc világa, ha megszólal a népzene, vagy magamra ölthetem bármelyik tájegység gyönyörű viseletét.
Jakab Éva írása
Hajdú Viktória és Hajdú Péter fotói
Mikor 8-10 éves voltam, nem volt „menő” néptáncosnak lenni. A legtöbb barátnőm jazzbalettre vagy mazsorettre járt. A családi hagyományok miatt egyértelmű volt, hogy nekem egyenes út vezet a próbaterembe, néptáncra!
Másodikos korunkban kezdtük az alapozást a veszprémi Kurázsi Táncegyüttesben, gyermekjátékokkal, körtáncokkal. Megszoktuk a színpadot, élveztük a próbákat. Oktatónk fejlesztette ritmusérzéküket, formálta népzenei ízlésünket. Szó szerint belénk nevelte a néptánc iránti odaadást, a hagyományok, a gyökereink tiszteletét és az ünnepkörökhöz kapcsolódó népszokásokat.
Az alapozó évek, s megannyi felejthetetlen élmény után bekerülhettünk a „nagyok” közé. Innen kezdve még komolyabb munka folyt: keményebb, izzasztóbb próbák, szigorúbb szabályok, jóval nehezebb táncok következtek, nőttek az elvárások a produkcióinkkal szemben…
A munka során kialakult egyéni stílusunk, élveztük, hogy megmutathatjuk, mit tudunk, és elmondjuk, kik vagyunk. Az önkifejezés, az előadások izgalma, sikere, a közönség szórakoztatásának vágya mind-mind alakítottak bennünket.
Eközben sok időt töltöttünk együtt, erős közösséggé kovácsolódtunk. A közös élmények, az utazások, a sírások-nevetések, hosszú beszélgetések, hidegrázós, borzongatós, szívmelengető pillanatok kötnek össze minket a mai napig. :)
Aki most gondolkodik rajta, milyen hobbi felé terelgesse csemetéjét, a néptáncot azért is ajánlom, mert kiváló mozgásforma, jó kondíciót, állóképességet, szép testtartást ad. Emellett a másik nem tiszteletére, elfogadására, egymás segítésére tanít. Aki úgy véli, a néptánc nem sport, javaslom, hogy táncoljon végig egy másél-két órás műsort, vagy egy három-négy órás próbát, miközben teli torokból énekel… Másnap garantált az izomláz!
Szülőként kiemelném még a biztonságot. Azonos értékrendű fiatalok járnak együtt próbára. A szülők ismerik egymást és tudják, hogy táncházba is nyugodtan elengedhetik a gyereküket szórakozni. Nem vagyok idealista, tudom, hogy itt is becsúszhatnak hibák, de olyan helyen vannak, ahol figyelnek egymásra, felelősséget éreznek a társuk iránt, ha bajba kerül.
Miért van ma is létjogosultsága a néptáncnak, a népzenének? Közösségformáló, értékteremtő, személyiségfejlesztő erején túl rávilágít, kik vagyunk mi, magyarok a globalizálódó világban, az Európai Unióban. Ki vagyok én ebben a nagy keveredésben? Hogyan élhetem meg, hogyan fejezhetem ki magyarságomat, nemzeti öntudatomat? Ennél kiválóbb műfajt nemigen találunk, ha hasonló kérdésekre keresünk választ.
A néptánc: szerelem. Nem csak fellángolás, hanem egy örök érzés, mely az életünk részévé válik. Legyünk akár aktív táncosok vénségünkig, akár csak otthon, vagy táncházban gyakoroljuk, már mélyen belénk ivódott. Ha dobban a csizma és száll a por, ha suhan a nehéz szoknya, vagy felcsendül a népdal, máris megdobban a szívünk!
Táncoltál már magyar táncot? :)

