hirdetés

KULT

Szeptemberben érkezik a Michael Schumacherről szóló dokumentumfilm a Netflixre

A filmet a család teljes támogatása mellett forgatták, soha nem látott archív felvételeket és a Forma-1 legnagyobb alakjainak nyilatkozatait is láthatjuk majd.

Link másolása

hirdetés

2021. szeptember 15-én debütál a Netflixen a Schumacher című dokumentumfilm, ami hitelesen mutatja be a hétszeres világbajnok Forma-1-es legenda, Michael Schumacher életét és pályafutását - adta hírül a sportoló Twitter-oldala alapján az M4Sport.

A filmet eredetileg 2019-ben tervezték bemutatni - abban az évben volt a 25. évfordulója a német legenda első világbajnoki címének. A bemutatót azonban többször is halasztani kellett - tavaly a koronavírus járvány megjelenése miatt (a művet ugyanis eredetileg moziba szánták). Idén szeptemberben is lehet azonban jeles jubileumhoz kötni az alkotást:

a film csak pár héttel Schumacher Forma-1-es debütálásának 30. évfordulója után érkezik - a német pilóta 1991. augusztus 25-én mutatkozott be a száguldó cirkuszban.

„Versenyző, sportikon, legenda. Az első film, ami a család támogatásával készült, különleges bepillantást enged a Forma–1 hétszeres világbajnokának, Michael Schumachernek az életébe. SCHUMACHER. Szeptember 15-től csak a Netflixen” - hirdeti az ex-pilóta menedzsmentje a Twitteren.

A filmet készítő B14 cég szoros együttműködésben dolgozott a Schumacher családdal. Eddig nem látott felvételek, a privát archívumból származó videók is feltűnnek majd a dokumentumfilmben, miként számos rivális, pályatárs, csapattárs és barát is megszólal a korábbi versenyzőről. Így láthatunk például interjút Damon Hill-lel, Mika Häkkinennel, David Coultharddal, az egykori csapatfőnökökkel, Jean Todttal és Flavio Briatoréval, valamint Luca di Montezemolóval és a Forma-1 egykori teljhatalmú vezérével, Bernie Ecclestone-nal is.

hirdetés

A film egyik producere, Vanessa Noecker így nyilatkozott:

„Az alkotók legnagyobb kihívása kétségkívül az volt, hogy megtalálják az egyensúlyt a tárgyilagos ábrázolás és a család nézőpontja között. Corinna Schumacher nagyszerű támogatást adott ebben. Ő maga is szerette volna, ha autentikus film készül, ami olyannak mutatja be Michaelt, amilyen, minden hullámvölggyel és csúcsponttal, színezés nélkül. Nagyszerű és bátor volt, hogy hagyott minket úgy dolgozni, ahogyan akartunk, és mi tiszteletben tartottuk az általa kijelölt határokat.”

Míg a másik producer, Benjamin Seikel elmondta: nem volt könnyű dolgozni a közvélemény nyomása és az elvárások mellett. „De hála a nagyszerű csapatnak remekül együttműködtünk a családdal, és nem hagytuk, hogy ez megingasson minket. Hálásak vagyunk, hogy végre megvalósul a bemutató a Netflixen. A filmmel egy nemzetközi dokumentumfilmet akartunk létrehozni, amire biztosan sokan kíváncsiak” - tette hozzá.

A hétszeres bajnok autóversenyző menedzsere, Sabine Kehm pedig arról beszélt: „Michael Schumacher újraértelmezte a profi autóversenyző definícióját, és új mércéket állított fel. A tökéletességre törekvés során sem magát, sem a csapatát nem kímélte, és a legnagyobb sikerekig vezette őket. Az egész világ tiszteli őt a vezetői kvalitásaiért. Kellően erős volt kihíváshoz, és megtalálta az egyensúlyt az otthoni feltöltődéssel, a családjával, akiket bálványoz. Hogy megőrizze a magánszféráját, melyből az ereje táplálkozik, mindig elkülönítette a magánéletét a nyilvános életétől. A film mindkét világot bemutatja. Ez a család ajándéka a szeretett férjnek és apának.”

Michael Schumacher 308 versenyből és 18 és fél szezonból álló pályafutása során 91 futamgyőzelmet, 155 dobogós helyezést, 68 első rajtkockát és hét világbajnoki címet szerzett. Bajnoki címét leszámítva rekordjait csak 2020-ban tudta túlszárnyalni Lewis Hamilton.

Schumacher 2013. december 29-én szenvedett súlyos fejsérülést egy síbalesetben, állapotáról azóta kósza híreszteléseken kívül semmit nem tudni. Fia, Mick is jelenleg is az F1-es mezőny tagja, jelenleg bemutatkozó idényét tölti a Haas-Ferrari csapatban.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Olyan volt a Sztárban sztár leszek szombati adása, mintha Tóth Gabi magánszáma lenne

Pápai Joci ijedten néz, Köllő Babett próbálja hozni az úrinőt, Majka pedig hű az imidzséhez, de mégis, mintha egyedül Tóth Gabi venné komolyan, amit csinál. Kritika.

Link másolása

hirdetés

Bevallom, a Sztárban sztár első néhány évadát követtem, sőt, szerettem. Egyrészt nagyon sok színvonalas és/vagy szórakoztató produkció volt, és sok esetben valóban új oldalukról ismerhettük meg a sztárokat. Például én abban a műsorban jöttem rá, hogy Szandi voltaképp nagyszerű énekesnő, csak (szerintem) rossz dalokat írnak neki.

Aztán valahogy „kikoptam” a tévé elől. A gyerekváltozat és a Sztárban sztár leszek teljesen kimaradt. Eddig.

Szokták mondani, hogy ha valaki nem tudja, hogy az operában végig énekelnek, akkor az első felvonás végére idegösszeomlást kap.

Nekem hasonló élmény volt a szombati adás.

Kicsit mintha Mátyás király az okos lánytól show műsort kért volna. Megasztár legyen meg nem is, Sztárban sztár legyen meg nem is, legyen idegesítő meg nem is (ezt sikerült a legkevésbé megvalósítani).

Nagyon élénken emlékszem a legelső Megasztár szériák egyikéből egy válogatóra. Ebben színpadra lépett egy srác, aki mind külsőre, mind produkcióra tökéletesen hozta Freddie Mercuryt. A We Are the Championst énekelte meglehetősen jól.

hirdetés

Presserék kiszórták, mondva, hogy ők nem hasonmásokat keresnek, hanem egyéniségeket. Beszédes, hogy a hétvégi adások egyik legsikeresebb versenyzője egy Freddie hasonmás volt.

A Sztárban sztár leszek ennek pont az inverze: itt az lenne a cél, hogy valaki minél jobban utánozzon egy énekest. Ez pedig elég skizofrén helyzetet eredményezett.

Azt látni kell, hogy a versenyzők többsége nem Las Vegasba tartó sztár hasonmás, hanem egyszerű énekes vagy színész, aki lehetőséget lát a műsorban a kiugrásra, és ha egyszer az a feladat, akkor megpróbálnak találni valakit, akire jóindulattal, messziről, sötétben, füldugóval hasonlítanak.

Így simán előfordul, hogy valaki tovább jut, ha "csak" korrektül letol egy slágert, de olyan is akad, aki egyáltalán nem tud énekelni, de szórakoztató Thomas Anders show-t nyomott le, így is tovább engedték.

Végül is a Sztárban sztárt is jellemezte ez a kettősség: Tóth Gabi Nem leszek a játékszered-előadása annak idején szenzációs volt, bár Kovács Katit nyomokban sem lehetett felfedezni benne. Feke Pál Adele-ja vagy Puskás Peti Tina Turnerje anno inkább humoros volt, mint énekprodukció. Na és persze aztán voltak olyan átváltozó művészek is, mint Bereczki Zoli, aki minden egyes sztárt, akit kapott, az utolsó rezdülésig és hangig pontosan levett.

Szót kell ejtenem a zsűriről, akiket ezúttal a szerény „mesterek” titulussal illetnek.

A szombati adásnál azt hittem, a Tóth Gabi show-t látom. A zsűri minden egyes értékelését ő kezdte, sokáig azt is hittem, biztos ő a zsűrielnök.

Aztán kiderült, hogy nem, simán csak erőszakos. Hozzá teszem, hogy Tóth Gabi milyen ember, arról fogalmam sincs, hisz nem ismerem. Abból, hogy valaki milyen egy műsorban, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Tehát amit itt írok, kizárólag arról szól, ami a képernyőn átjött Gabi szerepléséből.

Az ilyen showműsorok egyes adásait általában felfűzik egy szálra, akár egy szappanoperát. Ennek az epizódnak a „Tóth Gabi, az akarnok” címet adták a készítők, és lényegében mindent erre fűztek fel.

Végig azt láttuk, hogy Gabi mindenkit akar, soha nem enged, elnyomja a zsűritársakat, és szokásához híven túlteng. Az adás vége felé még egy műbalhét is beszúrtak: Majka Gabi fejére olvasta bűneit, ezen Gabi megsértődött, és így csináltak vagy 10 perc tiszta műsoridőt. Hogy ebből mennyi volt megrendezett, arra nem mernék fogadásokat kötni.

Úgy tűnt, Gabi telhetetlen: minden kimagasló előadót magának akar, mindig talál valami érvet, amiért csak az ő csapatába kerülhetnek. Ez azért is furcsa, mert a szabályok szerint csak három versenyzőt vihet be az élő műsorba, így fölösleges pazarlásnak tűnik olyan nagy csapatot építeni.

Pedig a maga szempontjából Gabi pont úgy viselkedett, ahogy egy olyan mentornak, pardon, mesternek kell, aki meg szeretné nyerni a versenyt.

Minél nagyobb a merítés, annál jobb eséllyel indul csatába. Végső soron úgy tűnik, ő az egyetlen, aki komolyan veszi ezt az egészet.

Az igazat megvallva, a többiek nem is nagyon erőltették meg magukat. Egy olyan helyzetre nem emlékszem az adásból, amikor valaki igazán beleállt volna, hogy megszerezzen magának valakit.

Pápai Joci a műsor nagyrészében olyan ijedt arccal nézett, mintha még mindig a Megasztár vigaszágán várná a közönségszavazást, és ha Tóth Gabi egy kicsit erőteljesebben kiegyenesedik a székében, Joci máris feltartja a kezét.

Köllő Babett próbálja hozni az úrinőt, ami lássuk be, ebben a társaságban azért nem egyszerű, és nem is célravezető. Akinek méltóságon aluli vitába szállni, annak csak a resztli marad.

Majka látszólag hozta a tökös csávó imidzsét, de azért Tóth Gabinak beszólogatni nem akkora hőstett. Viszont harcba ő sem szállt egyetlen versenyzőért sem.

Szóval lehet, hogy Gabi erőszakosnak tűnt, de hát a vajban könnyen jár a kés.

Az adást követő negatív, Gabi-ellenes hangokban nyilván jelentős szerepe volt, hogy amúgy is erősen kapja most az ívet a pápalátogatás kapcsán énekelt dala miatt, a TV2 szerintem jó érzéssel, szándékosan épített erre.

Hogy a szombati Gabi-show mennyire tudatosan tervezett dolog volt, azt jól mutatja, hogy a vasárnapi adás teljesen más képet mutatott. Itt Gabi jóval visszafogottabban viselkedett, és végre a többiek is kaptak versenyzőket.

Míg szombaton egy-két jelentkezőt szórtak csak ki a mesterek, és többnyire azok sem az ultra gáz kategóriát képviselték, vasárnap este a tehetséget önbizalommal helyettesítő bohócoké lett a főszerep.

Ez az az elem, ami a Sztárban sztárból hiányzott. Végre megint lehet önmagukból majmot csináló szerencsétleneken röhögni.

Ami csúnya dolog, de a nézettségnek nagyon jót tesz.

Még valamit muszáj szóvá tennem, még ha magamra is hozom a rajongók és a „mesterek” haragját. Ez pedig a zsűritagok meglehetősen kulturálatlan viselkedése – az egy Köllő Babett kivételével.

Nem emlékszem olyan tehetségkutatóra, ahol ilyen sűrűn szálltak volna a b…megek. Én értem, hogy lazák vagyunk, van, ahol akár helye is lehet a trágárságnak, belefér.

De zsűrinek lenni egy tehetségkutatón, az valaha rangot jelentett. Érzékelem, hogy változik a világ, az a menő, ha a sztár minél ember arcúbb, közvetlen. De egy zsűrinek (szerintem) fontos tartani egy színvonalat, különben minden hitelességét elveszti.

Különösen fontos lenne ez azért, mert azért a mostani zsűrikben már nem Presser Gáborok és Szinetár Miklósok ülnek

Én kifejezetten nagyra tartom azt a sok munkát, amit Majka vagy Tóth Gabi belefeccöl a sztárságába, de közel sem olyan egyértelmű az elfogadottságuk, mint a letűnt korok zsűrijeinek.

Ők lehet, hogy nem érzik, de ha előadóként nem is, zsűriként nekik is bizonyítaniuk kéne. Például azzal, hogy megtisztelik a viselkedésükkel azt a posztot, amit betöltenek.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Tóth Gabi is fellépett a Hősök terén Ferenc pápa szentmiséje előtt

Az énekesnő új dalát, Az én szívem című számot énekelte el a gyülekező tömeg előtt.

Link másolása

hirdetés

Ahogy már beszámoltunk róla, Ferenc pápa mutatja be a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét vasárnap fél 12-kor Budapesten. A misét kétórás kulturális műsor előzi meg, ennek során

Tóth Gabi is fellépett. A különleges, magyaros motívumokkal díszített ruhában színpadra lépő énekesnő új dalát, Az én szívem című számot énekelte el a gyülekező tömeg előtt.

Fellépését élőben közvetítettük a Szeretlek Magyarország Facebook-oldalán, itt visszanézhető:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Ilyen fontos filmet még nem láttunk 9/11-ről - Mennyit ér egy élet?

Valós eseményeken alapuló dráma egy ügyvédről, aki történelmi változást hozott az áldozatok családjainak hatására.

Link másolása

hirdetés

Időnek kellett eltelnie, hogy az aznapi eseményeken túlmutató, komplex erkölcsi dilemmákat is elmesélő mozi készüljön a szeptember 11-i támadásokról. Láttunk dokumentumfilmeket a leomló tornyokról, Osama Bin Ladenről, az elfogásáról (Zero Dark Thirty), a hősökről, akik mentettek, akik életben maradtak, és akik ott maradtak, a hősökről repülőgépen (United 93) - mindkét említett film egyébként zseniális.

De nem láttunk még filmet Amerika egyik legnagyobb kiábrándulásának, a 9/11-es eseményeknek az áldozatairól úgy, hogy őket nem látjuk. Mégis értük készült ez a film és értük harcol mindenki a történetben. És a hátramaradottakról. A sérült családokról.

A Netflix remek nagyjátékfilmjében az egyik legnagyobb emberi-jogi-morális dilemma kérdése merül fel, mellyel tömegkatasztrófák után egy szakember találkozhat. A cím egyértelműen teszi fel a kérdést: Mennyit ér egy élet? Na, mennyit is?

Ha kártérítési pert indítana a néző egy tömegkatasztrófában odaveszett szerette után, mennyi pénzzel lenne elégedett? Elégedett lenne? Van az a pénz? A halottat úgysem hozza vissza, hangzik el többször is a közhely. Ez az ügy nem is erről szól. Hanem az igazságosságról.

Sokkal inkább arról, mivel volt kénytelen szembenézni Ken Feinberg ügyvéd 2001-től 2003-ig, amikor elvállalta, hogy az államot képviselve kártalanítja a szeptember 11-i támadások áldozatainak hozzátartozóit.

"Kösz, hogy elviszi a balhét" - mondja neki Bush elnök a telefonban, majd köszönés nélkül lerakja. Ő segíteni akar, de hamar rájön, hogy nem mérhető dollárban egy ember élete sem,nem mérhető átalányban, és egyáltalán, nem található ki egy szabályrendszer sem arra, hogy miként kártalanítson szegényebb, gazdagabb családokat.

Hogyan kártalanítsa azokat, akik mögött kőgazdag családok, multimilliomos cégek álltak, csak épp aznap bementek dolgozni az egyik toronyba, vagy azokat, akik bevándorlók, vagy azokat, akik krónikus betegek, vagy egy meleg pár egyik tagját, akinek lakóhelye nem ismeri el törvényes örököseként a párjának. Többet ér az egyik ember, mint a másik? Erkölcsi dilemma erkölcsi dilemma után: a megfelelően megválaszolhatatlan kérdésekkel kénytelen szembenézni az ügyvéd és csapata ügyről ügyre.

hirdetés

Ez a film lehetne egy klasszikus elbeszélő dráma, korrektül komoly pillanatokkal és hollywoodi lezárással. Utóbbit meg is kapjuk, de egyszerűen azért, mert - spoiler nélkül próbálom, de bárki utánanézhet - az élet így akarta, nem a rendező. Viszont nagyon nem tipikus hollywoodi film ez, és ez köszönhető a rendkívül egyedi és esztétizáló operatőri munkának, valamint a visszafogott rendezésnek - és nagyon nem utolsósorban a színészeknek. Az utolsó mellékszereplőig mindenki valóságos, hús-vér emberré válik a szemünk előtt, aki őrületes, számunkra elképzelhetetlen lelki fájdalmakat él át.

Elő nem került holttestek, bent rekedt, hős megmentők, fulladozó telefonhívások rögzítőn megörökítve. Minden hatásvadászat nélkül látjuk mégis mindezt.

És a csúcs: a két főszereplő. A film harmadik "szereplője" az a bizonyos alap, mely a támogatások kérdéses kiítélhető összegét jelenti, Stanley Tucci karakterének köszönhetően változik emberibb irányba, hogy elfogadható, emberséges legyen. Charles Wolf, azaz Tucci karaktere nem kap nagyobb szerepet, keveset látjuk,

Tucci mégis élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja a finoman határozott, célratörő és óriási igazságérzettel bíró, gyászoló férj szerepében. "Azokért harcol, akik a sor végén maradtak, nem azért, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek" - mondja róla a főhős.

Michael Keaton pedig ismét lenyűgöz minket minden pillanatával. Úgy játszik el egy lelki folyamatot, egy személyiségváltást, ahogy csak ő tudja: apró, finom, pontosan eltalált rezdülésekkel. Mert az ügyvéd az elején egy ügyvéd, aki nem kapcsol arcokat az aktákhoz. És most kénytelen lesz, és

egy ponton kénytelen lesz rádöbbenni, hogy - akármennyire szürreálisan hangzik is - kénytelen lesz végighallgatni mind a sok ezer érintett családot, mert mindenkinek más a története, a vesztesége, a szükséglete a tragédia után.

És végigcsinálja, annak ellenére, hogy úgy ismerjük meg a film elején, mint akinek minden porcikája tiltakozik az emberi érzelmekkel való szembesülés ellen - beleértve a sajátját is - és az ellen, hogy kilépjen a komfortzónájából. Kilépett, és érdemes megvárni a film utolsó pillanatait, hogy megtudjuk, azóta milyen ügyek mellé állt. Ez a film is egy ilyen fontos ügy felejthetetlen emlékműve.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Klippremier: Zséda újra valami váratlannal rukkolt elő

A Kócos című számhoz különleges hangulatú, egzotikus állatokkal zsúfolt, animációs kisfilm készült.

Link másolása

hirdetés

A „Szívizomláz” albumon lévő „Kócos” című dal videójára nagy eséllyel senki nem számított a Fonogram-díjas énekesnőtől. A klip a fashion kollázs és a Monty Python világát idézi a szemünk elé. A „Kócos” a friss lemez ötödik rádiós szerzeménye, olyan slágerek, mint a „Helló”, vagy az „Életben maradni” után.

Első hallásra egy könnyed, rosézós, csajos estére valónak tűnhet ez a zene, ám újrajátszva mégis képes a lelkünkbe mászni, amely hatásra a videóklip csak ráerősít. A felvétel megidézi azt a pillanatot, amikor az álom és az ébrenlét határán lebegve egy reggel azon töprengünk, vajon süppedjünk-e vissza tudatalattink birodalmába vagy ébredjünk fel, mert temérdek feladat vár ránk.

A különleges hangulatot keltő, egzotikus állatokkal zsúfolt, animációs kisfilm rendezője a népszerű lemezlovas Császár Előd, művésznevén Shane54, aki Alexával közös, huszonöt éves slágerét, a „Tiltott szerelmet” dolgozta fel ezúttal Lotfi Begivel és Nikával együtt. Az általa készített, szintén rajzos technikán alapuló mozgóképpel a zeneszám közel kétmilliós nézettséget generált.

„Az elmúlt évünk, lassan mondhatjuk, hogy éveink tele voltak olyan szürreális történetekkel, amikor legszívesebben azt mondtam volna, hogy „Valaki csípjen meg! Nem álmodom?” És nem álmodtuk; ez a nagyon furcsa, nagyon összezavart világba kerültünk, amelyben akár az is megtörténhet, hogy a kócos reggeleken feltűnjön egy repülő cápa”

– tette hozzá Zséda.

VIDEÓ: Zséda: Kócos

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: