News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Szakonyi Károly: „Azt hittem, az itthoni vircsaftról írtam, aztán rájöttem, hogy mindenhol ez van”

90. születésnapján köszöntötték az Adáshiba szerzőjét a Rózsavölgyi Szalonban.

Link másolása

hirdetés

Hárman emlékeztek a Rózsavölgyi Szalon kis színpadán. Hárman együtt 263 évesek, valamennyien az elmúlt évtizedek magyar színházának legendás alakjai: Radnóti Zsuzsa, Örkény István özvegye, a Vígszínház dramaturgja, Keleti Éva, a hazai fotográfia nagyasszonya és akinek 90.születésnapját köszöntöttünk: Szakonyi Károly író, akinek terjedelmes prózai és színházi életművéből a legtöbben az Adáshibát ismerik itthon és külföldön egyaránt.

Egy budapesti család 1969 nyarán, a Holdra szállás estéjén a tv-t nézi, de valójában csak az érdekli őket, hogy szóljon és világítson a doboz. El-elkapnak foszlányokat az adásból, és bár aznap a legkisebb fiú születésnapja alkalmából jönnek össze – azt sem tudják pontosan, hogy hányadik – senki nem figyel senkire és semmire. Nem jut el a tudatukig, hogy elvált lányuk kilépett a munkahelyéről is, hogy idősebbik fiúk és menyük folyamatosan alázzák egymást, sőt az sem, hogy az albérlőjük maga Jézus Krisztus, akinek a csodáit még az újra járni tudó nyomorék szomszéd sem veszi észre. „Csak tudnám, mi olyan nevetséges?” – kérdezi a folyton a tv-újságot kereső és fiának nagykorúsító szivart kínáló apa, hallván lánya hisztérikus zokogásba fulladó nevetését.

A darabot először az Új Írásban olvastam annak idején, majd láthattam az 1970-es évek magyar színházi aranykorának egyik legnagyobb hatású előadását a Pesti Színházban.

Páger Antal és Bulla Elma idős Bódog házaspárja, Béres Ilona keserű, szeretetre vágyó Vandája, Ernyei Béla és Halász Judit Dönci-Saci kettőse, Nagy Gábor „ünnepelt” Imrusa, Kozák László szomszédja külön-külön is remeklés volt, és az ő kaotikus idilljük be csöppent bele az albérlő Emberfi, akit Tahi-Tóth László tett halhatatlanná.

Természetesen az Adáshiba volt Szakonyi Károly köszöntésének egyik központi témája, de az írótárs Horváth Péterrel való beszélgetésből megtudtuk, hogy a szerző 90 évesen sem ül a babérjain, és ma is alkot és minden nap reggel fél 6-kor kel. „Egyrészt kidob az ágy. Ha nem kelek fel, mindenféle gondolatok, emlékek gyötörnek. Ha rosszak, elhessegetem őket, ha jók, akkor akcióba lépek. Az ember állandóan azzal kel fel, hogy megint tud valamit írni, esetleg még jobbat, mint eddig. Ha érzi, hogy sikerült valami jót írni, akkor érdemes felkelni és érdemes élni.

"Az ember sosem lehet teljesen elégedett azzal, amit már megalkotott, és ez így van jól, ezért várja még mindig azokat a különleges pillanatokat, amikor valamit létre lehet hozni” – mondta Szakonyi Károly, bár bevallotta, hogy ma már nem a madarak hajnali csicsergésére fejezi be a napi munkát, de a maga korának megfelelő tempóval, mértékkel még dolgozik.

hirdetés

Az író nagyszerű novellák egész sorát írta, a Francia tanya vagy az Ember az alagútban írásai szinte mind filmre kívánkoznak. Ez a képszerűség abból ered, hogy fiatal korában nagyon vonzódott a képzőművészethez, rajzolt, festett, és ez írás közben is hatott rá. Hogy mégis inkább a színműírót ismerik, nagyon kézenfekvő választ ad: ha egy előadást legalább 500 ember lát, és ezt beszorozzuk 50-nel, 100-zal, egy darab sok több emberhez jut el, mint egy prózai írás. És akkor még nem szóltunk az élő színjátszás egyszeri, megismételhetetlen élményéről. Szakonyinak, attól kezdve, hogy 1963-ban az Életem, Zsókával bekerült a Nemzeti Színházba, nemigen kellett kilincselnie darabjai bemutatóiért. „Bementem a kiskapun és nem jöttem ki” – emlékezett.

A Szakonyi-művek színre vitelét a próbáktól kezdte dokumentálta éveken át érzékeny kamerájával Keleti Éva. Az Adáshibában dolgoztak először együtt. „Most értettem meg, hogy miért volt olyan könnyű fotografálni – mert Károly képben látott és annyira vizuálisan írta le a gondolatait. Életem nagy élménye volt, amikor Béres Ili tűzpiros ruhában, kibontott, hosszú, barna hajjal, ahogy Pécsi Ildikó mondta, „kitette a gyerekeket” vagyis feltárta a mellét. Már az első próbán izzott a levegő, a színészek imádták, adták egymás szájába a poénokat. Még a műszak is ott állt állandóan a színfalak mögött, ami a biztos jele annak, hogy jó a darab.”

A komédia eredeti címe egyébként így hangzott: Ó, vidd csak szépen a sálat is – mivel a végén Imrus elmenekül otthonról, de a sálját leejti. Radnóti Zsuzsa idézte fel, hogy az Adáshiba „őse” egy rádiójáték volt, Albérlet és filodendron címmel, amelyben Tahi Tóth László szerepelt. A dramaturg ennek alapján győzte meg Várkonyi Zoltánt, a Vígszínház akkori igazgató-főrendezőjét, hogy kérjék fel Szakonyit egy színdarab megírására, az író 1970 januárjában elvonult Nagymarosra, ahol 8 nap alatt megszületett a mű. Várkonyi hazavitte a kéziratot, majd két nap múlva közölte, hogy megrendezi. Már csak a címet kellett megváltoztatni. Az Adáshibát maga a rendező javasolta, az író félt, hogy ha kiírják, azt fogják hinni, hogy bezárt a színház. De nem így történt.

„Aztán a csillagok csodálatos állása folytán egy olyan szereposztást tudott produkálni, amelyben minden egyes szerep 110%-os volt. Országos szereposztást sem lehetett volna jobbat teremteni. Minden műnek megvan a maga csillaga és e csillag alatt minden sikerült. Emlékszem, a Pesti Színházban, mint mindig, ott ültünk felső rész lépcsőjén. Ott ültünk Várkonyi mögött, és éreztük, hogy egyre jobban robban, és amikor vége lett és elindult a hatalmas taps, még előttem van a mozdulata, ahogy azt mondta Karcsinak: „Gyere, most megyünk!” Lementek a színpadra, és nem akarták őket leengedni” – lelkendezett Radnóti Zsuzsa.

„Várkonyi szinte a testével vezényelte az előadást. Az ősbemutató meghatározza egy darab sorsát, és a későbbi siker nagyrészt annak köszönhető, hogy milyen szülőszobában jött létre” – vélekedett Szakonyi Károly.

Keleti Éva később is több Adáshiba-előadást fotografált, legutóbb úgy öt éve Szolnokon, de nem emlékszik, hogy valaha is „modernizálták” volna. „Nem kell közelebb hozni a mához, bármely korban megtörténhet.” Horváth Péter szerint Szakonyi darabjai „kőkeményen le vannak horgonyozva abba a korba, amelyben születtek.” Az író bevallotta: „Én először azt hittem, hogy az itthoni vircsaftról írtam. De már 1971-ben, amikor egy finnországi előadással indult a külföldi széria, csodálkoztam, hogy egy más társadalmi berendezkedésű országban is így hat. Egy író számára boldogság a nemzetközi siker, de az embernek szomorúság, hogy máshol is ugyanez van.” „És mi van ma? Nemcsak a televízióhoz vagyunk odaragadva, hanem a számítógéphez is. Tehát valami nagyon mélyet tudott megérezni ez a darab” – tette hozzá Radnóti Zsuzsa.

A Vígszínházzal való együttműködés azonban megszakadt, mert következő darabja, A hongkongi paróka nem tetszett a főrendezőnek, és az író a miskolci premier után odaadta Marton Endrének, a Nemzeti Színház rendezőjének és ezen Várkonyi megsértődött. Így „csúszott át” Szakonyi a Madách Színházba, ahol Lengyel György rendezővel előbb a Gogol Holt lelkek című regényét adaptálták színpadra (e sorok írójának szintén óriási élmény volt Haumann Péterrel, Dayka Margittal, Márkus Lászlóval), majd következett A hatodik napon premierje. Ez is egy családi összejövetel, a 75 éves apa születésnapja körül zajlik, akit az író részben saját édesapjáról mintázott.

A hatodik napon már korántsem született olyan remek légkörben, mint az Adáshiba, Keleti Éva máig emlékszik arra, hogy a két főszereplő, Bessenyei Ferenc és Psota Irén milyen elkeseredett harcot vívott egymással az elsőségért, a nagyobb sikerért. „A premier utáni bankettet Ferinél tartottuk, aki egyszer csak azt mondta: ne haragudjatok, de elrontottuk ezt az előadást. Talán hiba volt a két nagy bölényt összeereszteni” – hagyta helyben Szakonyi.

A Rózsavölgyi Szalon ennek a színműnek a felújításával köszöntötte a szerzőt Dicső Dániel rendezésében, Szacsvay Lászlóval a főszerepben.

„Ebben a darabban egyrészt nagyon erősen jelen van az elhunyt mama hiánya, másrészt pedig azt látjuk, hogy miként aggatjuk rá idősebb szeretteinkre saját viszonyainkat, miközben ezzel a hiánnyal, ami a papában él, nem tudunk mit kezdeni” – mondta a fiatal rendező.

Fotó: Kallus György

„Ahogy visszagondolunk a 60-as, 70-es évekre, amikor remek kortárs darabok egész sorozatát mutattuk be, látjuk, hogy e téren ma sokkal szegényesebb a repertoárunk. Karcsiék valami módon meg tudták ragadni azt az időszakot, amiben éltünk. Lehet, hogy egyszerűbb volt a hatalom viszonya az emberekhez, de valahogy sokkal jobban tudtak az írók belekapcsolódni és művekké transzponálni az akkori életérzést. Ma nehezen tudunk olyan alkotást említeni, amely ilyen átfogó képet tud adni a magyar társadalomról” – vélekedett Radnóti Zsuzsa.

A beszélgetés végén Horváth Péter felolvasta Szakonyi Károly egyik legújabb novelláját, a Könnyű lakomát, amelynek szereplői, a potrohos, nyugalmazott bíró, a lap nélküli lapszerkesztő és a kiadó nélküli költő, ínyenc ételekről, italokról vitatkoznak, miközben a legegyszerűbb magyaros ízeket falatozzák, kortyolják. A záró bekezdés így hangzik:

„Addig jó, amíg az ember élvezni tud ételt, italt… – dünnyögte a szerkesztő. – Ízek harmóniája? Az élet harmóniája, barátaim!”

Ebben maradhatunk, isten éltesse sokáig Szakonyi Károlyt!



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Ki lesz a következő James Bond? A két legnagyobb favorit az életkora miatt nem lehet esélyes a szerepre
Harmincas éveiben járó színészt keresnek a szerepre a producerek. Így a két legnagyobb esélyes azonnal kiesett a versenyből.

Link másolása

hirdetés

Tovább szűkült a kör, hogy ki lehet a jövőben James Bond megtestesítője, írja a New York Post. Michael G. Wilson a Bond-filmek egyik producere a Brit Filmintézet pénteki rendezvényén arról beszélt, hogy milyen korú színészt keresnek a feladatra.

Daniel Craig a tavaly bemutatott Nincs idő meghalni után bejelentette, hogy nem szeretné többször eljátszani a 007-est. Azonnal beindultak a találgatások, hogy ki lehet a világ leghíresebb titkos ügynöke a jövőben. Wilson pénteken elejtett megjegyzései szerint viszont egyértelmű, hogy

a készítők a harmincas éveiben járó színészt keresnek. Ez alapján pedig a rajongók két favoritja, a 45 éves Tom Hardy és a nála öt évvel idősebb Idris Elba is kiesett a versenyből.

Wilson elmondta, hogy korábban szóba kerültek jóval fiatalabb színészek is, de nem lettek volna hitelesek a sokat próbált, veterán ügynök szerepében. Ezért keresgélnek inkább a harmincasok között.

A fogadóirodáknál jelenleg a legnagyobb esélyesnek a 39 éves Henry Cavill számít, őt követi a sorban a 34 éves Regé-Jean Page. De nem lenne különösebben meglepő az sem, ha végül a 37 éves James Norton vagy a 39 éves Aidan Turner kapná a szerepet.

Daniel Craig 38 éves volt, amikor először alakította Bondot, de az utolsó filmje forgatása idején már 51 éves is elmúlt. Roger Moore volt a legidősebb színész, aki valaha megformálta az akcióhőst: a sztár 58 évesen alakította utoljára a kémet a Halálvágta című 1985-ös epizódban.

Craig a múlt hónapban arról beszélt a GQ magazinnak, hogy egyáltalán nem érdekli, ki veszi át tőle a szerepet. Ennek ellenére nagyon várja az új filmet és sok sikert kívánt egyelőre még ismeretlen utódjának.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
Rég látott rettegés és horror a moziban – Megnéztük a Mosolyogj című filmet
Alacsony elvárással ültem be az előzetes alapján tucathorrornak tűnő Mosolyogjra, de széles mosollyal az arcomon távoztam a vetítőteremből. Ilyet nagyon régen láttam mozivásznon...

Link másolása

hirdetés

Senki ne nézze meg a trailert, mert egyrészt lelő több csattanót is, másrészt a filmről egy hamis képet fest. Az elsőfilmes Parker Finn rendezése nem egy béna tini ijesztgetés, mint amikhez hozzászoktunk az utóbbi idők októberi horrorrohamaiban.

A Mosolyogj egy kő-kemény pszichothriller, amelyben tanúi lehetünk, hogyan kerül az őrület szélére egy alapvetően kiegyensúlyozott terapeuta.

Nagyon épít a film a jumpscare-ekre, de nem viszi túlzásba, szervesen helye van minden ijesztésnek a történetben, hiszen nem tudjuk, mi van főszereplőnk fejében és mi az, ami tényleg megtörténik. A film végére már a néző sem tudja, hogy higgyen-e a szemének. Aki nem szereti a hirtelen sokk-ként ható ijesztéseket, az kerülje az alkotást.

Mindehhez kellett egy erős forgatókönyv, amit a rendező Parker Finn jegyez, egy atmoszférikus látványvilág és egy karizmatikus főszereplő. Rose Cotter szerepére keresve se találhattak volna jobbat Sosie Baconnél, az egész film terhe a vállán volt, és tökéletesen teljesített. Ez az ő egyszemélyes showja – nincs is olyan jelenet a filmben, amiben ne szerepelne.

Elképesztő mélysége van karakterének, nem akarok spoilerezni, de csak az ő figurájáért érdemes megnézni az alkotást. Ehhez kapcsolódik a történet íve, a feszültség és a tempó.

Mintha az egész film a zenére építene, Finn sokkal inkább épített az audiovizualitásra, mint más rendezők szoktak.

Mintha a zenéhez komponálta volna a képi világát, amitől néha videoklipesek a történések. Ebből adódóan fantasztikus zenéje és hangkeverése van a Mosolyogj-nak, úgy építi vele a feszültséget, mint Hitchcock.

hirdetés

Maga a történet ugyan kitalálható, átlag horror A kör, a Letaszítva, a Valami követ, vagy Az üres ember nyomdokain, de ez nem zavaró, egyszerűen sodorja a lendület és a feszültség a nézőt, nem gondol bele, hogy amit lát, azt már látta korábban. A film nem hagy sok időt a nézőnek, hogy átgondolja az eseményeket.

Az aktuális ijesztgetések elképesztő hatásosak, a maszkok elsőrangúak és a horror hatás páratlan.

Kicsit talán hosszúnak tűnhet, de én úgy érzem, a hosszt sikerült tökéletesen belőni, ennek a történetnek kellett ennyi idő, a sokkoló jeleneteket kellő precizitással osztották el a film megfelelő pontjain. Technikailag kifogástalan Finn mozija, a CGI, ami szükséges volt, működik, a vér kicsit mű, de nem zavaró. A filmvégi finálé is bámulatos, pedig ezen sok nagyobb név is elvérzett már, de Parker Finn úgy tűnik, nem akárki.

A látványvilág szürreális, sokszor indítja a képsorokat fejjel lefelé Charlie Sarroff operatőr, ezzel is hangsúlyozva a világ önmagából kifordulását. Az operatőrt ismerhetjük a Relikvia című „horror”-ból is – aki látta a filmet, tudhatja miért van macskakörömben –, már ott is feltűnt a zavaró, logikátlan képekhez való vonzódása, amit jelen cikkünk tárgyában is sikerült megmutatnia.

A többszörös díjnyertes zeneszerző, Cristobal Tapia de Veer melódiája ráomlik a nézőkre,

sokszor megszólal egy-egy taktus és tudjuk, hogy itt bizony komoly dolgok fognak történni. Sokat elmond, hogy eredetileg streamingre tervezte a Paramount a filmet, de miután egy tesztközönséggel megnézették a filmet, rögtön kapott mozibemutatót a Mosolyogj.

Nem biztos, hogy az nézi majd meg a filmet, aki igazán értékelni fogja, de senki nem lő mellé vele. Nem egy vérengzésben gazdag alkotás, ha pontosan emlékszem, a film alatt a szereplők közül alig van, aki meghal és mégis

olyan feszültséget sikerül teremteni egy apró mosollyal, mint amit a Halloween filmeknek összesen sem sikerült.

Nagyon pozitív a fogadtatása, mind kritikailag, mind anyagilag. Minden erős idegzetű 18 évnél idősebb állampolgárnak tudom ajánlani a Mosolyogj című filmremeket, én mondom, kultfilm lesz Parker Finn könnyen fogyasztható szerzői horrorjából! Úgy gondolom, a rendező nevével többet fogunk találkozni a közeljövőben, jegyezzük meg magunknak!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
LEGO Mona Lisát és 6 méteres LEGO dínót is láthatsz a legmenőbb budapesti kiállításon
A The Art Of The Brick kiállítás végre Budapestre érkezett. Nézd meg velünk a legmenőbb LEGO-szobrokat!
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2022. október 04.


Link másolása

hirdetés

Gyerekkorom óta imádok legózni. Sőt ami azt illeti, még mindig LEGO-t kérek karácsonyra, pedig már nekem is gyerekeim vannak. Mivel a másik szenvedélyem a művészet, így kíváncsian vártam e kettő tökéletes ötvözetét. A The Art Of The Brick kiállításon ugyanis a leghíresebb műalkotásokat láthattam LEGO-ból kirakva.

A The Art Of The Brick kiállítást a CNN TOP 10 kötelező utazó kiállításának egyikeként emlegetik, és eddig 42 világvárosban aratott sikert. A kiállításon Nathan Sawaya amerikai művész alkotásait láthatjuk, aki kizárólag LEGO kockákból épít szobrokat.

Nathan Sawaya évekig ügyvédként dolgozott New Yorkban, mielőtt ráébredt, hogy inkább művész szeretne lenni. Ügyvédi karrierjét feladta, és ma már szerző, előadó és napjaink egyik legnépszerűbb, díjnyertes kortárs művésze.

Sawaya azért választotta a LEGO-t szobraihoz, mert a LEGO-hoz mindenki tud kötődni. Mindenkinek ismerős a gyerekkorából, és sok felnőtt is szeret LEGO-t építeni. Műalkotásainak egyik célja, hogy közelebb vigye a művészettörténetet és a kézzel való alkotás élményét a fiatalabb generációkhoz - az online trendek ellenében. Illetve mindenki megértse, hogy nincs lehetetlen az alkotásban.

A kiállítótérbe lépve egyből elámultunk: gömbölyű(!) LEGO földgömb, életnagyságú LEGO-emberek, és ez még csak a kezdet. Természetesen rengeteg olyan LEGO-szobor van a kiállításon, amivel bárki szívesen pózolna. A kiállítás elején azonban egy kifejezetten ezt a célt szolgáló szelfiszobor is várt bennünket.

hirdetés

Nagyon személyes jelleget ad a kiállításnak, hogy a szobrok információs tábláin a művész érdekes részleteket árult el műveiről. A Cselló szoborhoz például azt írta: “...azért alkottam meg, hogy a zene felfedezésére ösztönözzem a gyerekeket.” A magas ceruzához pedig azt, hogy “Rendkívül jól jöhet, ha a mennyezetre akarsz írni. Én pedig mindig is vágytam erre.”

Több leírása is érezhetően gyerekeknek, gyermeklelkű felnőtteknek szól. De sok olyan alkotás is van, mint például a Létra, vagy az Író, ami mellett a művész bíztató jótanácsait olvashatjuk: “Néha, mikor feljebb akarunk lépni, csupán önmagunkra van szükségünk.” vagy “Hagyd kibontakozni az ötleteidet!”

A kiállítás legizgalmasabb része számomra egyértelműen a Múltbéli Mesterek szekció volt, ahol a leghíresebb műalkotások LEGO reprodukcióit nézhettük meg Gízai szfinxtől a Mona Lisa-n át a Duchamp piszoárjáig.

Az egyik kedvencem Van Gogh Csillagos éjének reprodukciója. Nagyon érdekes látni, hogyan oldotta meg Sawaya ezt a festményt. Különösen azért, mert a LEGO idén piacra dobott egy ilyen témájú - igaz jóval kisebb - bárki által megvásárolható készletet. (Zárójelben megjegyzem, hogy ezt kapom idén a karácsonyfa alá, szóval alig várom, hogy én is megépítsem Sawaya után a saját lego Van Gogh-omat!)

A reprodukciók közt láthattunk olyanokat, amiket a festményekhez hasonlóan 2D-ben alkotott meg a művész, például Hokusai Nagy hullámát. Minden alkotás mellett olvashattunk leírást az eredeti műről, emellett pedig arról is, hogy a LEGO verzióban mi jelentett kihívást Sawaya-nak, vagy miért választott bizonyos megoldásokat.

A gyöngy fülbevalós lány képén imádtam, hogy a fülbevalót egy LEGO jósgömbbel hangsúlyozta ki.

A híres festmények másik csoportját a művész nem síkban, hanem 3D-ben alkotta újra. Így szokatlan látószögből is megcsodálhattuk Whistler mamáját, az Arnolfini házaspárt és Klimt Csókját is.

A művész zsenialitását mutatja, hogy e szobrok még profilból is visszaadják az eredeti alkotásokon fellelhető érzelmeket, a Sikoly rémületét, vagy az Amerikai Gótika házaspárjának szigorú arckifejezését.

Sawaya nem csak festményeket, hanem híres szobrokat és épületeket is elkészített LEGO-ból. Az információs táblákról pedig megtudhattuk, milyen méretarányban készült el a Diszkoszvető, a Dávid szobor vagy a Parthenón.

Az egyik leglátványosabb mű egyértelműen az átlátszó LEGO kockákból készített chartres-i rózsaablak. A hátulról megvilágított alkotás alá gyönyörű színes árnyékot vetítenek, hogy igazi rózsaablak hatását keltse.

Az Emberi Kifejezések szekcióban főként érzéseket fejeznek ki a szobrok. Itt találjuk meg a művész önarcképét is.

Az itt fellelhető szobrok többségében egyébként szintén megtaláljuk Sawaya-t. Legalábbis az érzéseit. A Szürke című alkotás például azt a pillanatot ragadja meg, amikor a művész hátat fordítva az ügyvédi pályának eldöntötte, hogy szabadjára engedi a benne lakó művészt. A Kapaszkodás című szobrot pedig, mint írja, “válaszként készítettem mindazoknak, akik megpróbáltak visszatartani az életben.” Zseniális, ahogy a szobor saját árnyékából kinyúló karok kapaszkodnak a piros alakba.

Megnézhettük a kiállításon a művész leghíresebb szobrát is. A Sárga minden korosztály figyelmét felkelti. Sawaya szerint azért, mert a felnőtteket a saját lelkük feltárásának katartikus élményére emlékezteti. A gyerekek pedig valószínűleg “menőnek találják a földre kiömlő sárga belek látványát.” És tényleg! Mindenesetre jót mosolyogtam ezen a kettősségen.

A kiállítás legmenőbb, legnagyobb és legtöbb LEGO-kockából álló szobra viszont kétség kívül a Dinoszaurusz csontváz.

Ez az egyik legnagyobb szobor, amit Sawaya valaha készített: 80020 elemből áll, 180 cm magas és 597 cm hosszú.

Azért készült, mert a művész látta, milyen sok gyerek látogatja a kiállításait, és készíteni akart nekik egy szobrot, ami igazán tetszik nekik: “És mi jobb létezik erre, mint egy dinoszaurusz?”

A kiállítás külön szekcióban mutatja be a Darabokban című projektet, amit a művész Dean West fényképész multimédiással készített. Az önazonosságról szóló kompozíciókhoz Sawaya készített LEGO-szobrokat, amelyeket külön is kiállítottak az elkészült képek mellett.

A tárlat a szobrok megtekintésével korán sem ér véget. A kiállítás végén FunZone területet és interaktív sarkot is kialakítottak, ahol a gyerekek és felnőttek is szabadon alkothatnak nagy LEGO medencékben vagy asztaloknál. Illetve LEGO számítógépes játékokat is kipróbálhattunk.

Amikor a kiállítás felénél járhattam, elsüvített mellettem két kislány a nagypapával a nyomukban. Nagyokat nevettek a Sikolyon, majd hallottam, ahogy két teremmel odébb sikoltozva örülnek egy Miki Egér-portrénak. Ha a tempójukat nézem, háromszor olyan gyorsan haladtak a kiállításon, mint én, miközben a nagypapa kapkodva magyarázta nekik, mit is látnak. Az viszont tuti, hogy utánam jöttek ki, mert amikor én háromnegyed órával később végeztem, ők még nagyban legóztak.

A kiállítást tehát minden korosztálynak ajánlom, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki talál itt olyat, ami leköti. Nekünk felnőtteknek egy nem mindennapi kiállítás, hihetetlen LEGO építészeti megoldásokkal. A gyerekeknek pedig rendkívüli lehetőség arra, hogy a kedvenc játékukon keresztül ismerkedjenek meg a leghíresebb remekművekkel. Ahogy Sawaya is írja:

“Az első mellékneveket a School House Rock című műsorból tanultam. Egytől tízig számolni pedig a Szezám utcából. (…) Képzeld el, hogy egy gyermek a LEGO-n keresztül tanul a művészettörténetről.”

A The Art Of The Brick kiállítást 2023. január 31-ig nézheted meg a budapesti Komplexben, a Király utca 26. szám alatt. Részletek a kiállítás honlapján.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Folytatódik a film forgatása, ahol Alec Baldwin véletlenül lelőtte az operatőrt
A Rust című film producere ráadásul az elhunyt nő férje. Valószínűleg ez lehetett a megegyezés.
Fotó: ABC News/YouTube - szmo.hu
2022. október 05.


Link másolása

hirdetés

Alec Baldwin és társai januárban folytatják a Rust című film forgatását. Ez az a film, amelynek forgatásán a színész egy tragikus baleset során lelőtte az operatőr Halyna Hutchinst - írja a Mirror.

A Rust forgatása 2023 januárjában folytatódik, miután Baldwin megállapodásra jutott Halyna Hutchins férjével, aki a film executive producere lesz.

A tragikus incidenst követően Baldwin mindig is hangsúlyozta, hogy nem ő húzta meg a ravaszt a kellékként használt fegyveren.

Ehelyett azt állítja, a filmen dolgozó kaszkadőrök és kellékmenedzserek felelőssége lett volna, hogy ne kerüljön éles töltény a fegyverbe.

A múlt hónapban Mary Carmack-Altwies, Santa Fe kerületi ügyész azt mondta, készen áll arra, hogy négy ember ellen vádat emeljen, és az új-mexikói büntetőjog szerint "tanulmányozza az összes gyilkossági törvényt". A vádemelés azonban elmaradt.

hirdetés

A megállapodást követően Halyna férje, Matthew a következőket mondta:

„A bíróság jóváhagyásával megegyezésre jutottunk a Rust producerei, köztük Alec Baldwin és a Rust Movie Productions ellen indított, gondatlanságból elkövetett emberölés miatti perben. A megegyezés részeként a vádat visszavonjuk.”

„A Rust forgatása, amelyben most executive producerként fogok részt venni, 2023 januárjában folytatódik az összes eredeti főszereplővel. Nem az érdekel, hogy vádaskodjak, vagy hibáztassak bárkit - akár a producereket, akár Mr. Baldwint. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy Halyna halála szörnyű baleset volt. Hálás vagyok, hogy a producerek és a szórakoztatóipar összefogtak, hogy tisztelegjünk Halyna utolsó munkája előtt.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: