Szabó Simon: Nem álmodoztam soha arról, hogy mondjuk Rómeó vagy Hamlet leszek
Szabó Simon vállaltan autodidakta színész és rendező, mégis sorra kapja a lehetőségeket. Voltak fenntartásai a Kölcsönlakás előtt, de Dobó Kata hamar eloszlatta minden kételyét. Az új film apropóján beszélgettünk.
- Árad belőled valami hihetetlen lazaság, ami úgy tűnik, az egész életedet áthatja. Például sokak álma, hogy színészek legyenek, keményen tanulnak, hajtanak, hogy elérjék, és még így sem biztos, hogy sikerül. Rólad viszont azt olvastam, hogy egyáltalán nem akartál színész lenni, szinte csak úgy mellékesen megtörtént...
- Tulajdonképpen igen. Bár hozzá kell tenni, hogy gyakorlatilag kora tinédzser korom óta foglalkoztam színészettel. De tény és való, hogy nem színi stúdiókon keresztül, nem a tanulás felől közelítettem meg a pályát, hanem inkább csak az érdekelt, milyen jópofa dolog ez, milyen jó lenne szerepelni. Az akkori barátaim jártak válogatásokra, és nem akartam én sem kimaradni. Onnantól kezdve pedig mindig megtalált valamit. Persze jártam én is válogatásokra, és volt, ami nem sikerült, de ez sosem okozott traumát. Úgy voltam vele, hogyha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Ennyiből tényleg laza volt.
- A pályád során nem volt ebből konfliktusod, nem néztek ki a kollégák?
- Biztos, hogy sokan kívülállóként néznek rám, hiszen a színészet és a rendezés is autodidakta módon jött az életembe. Nem tudom, hogy ez nagyképűség vagy sem, de azért értem el sikereket mindkét területen. Nyilván nem mindenkinek tetszik, hogy valaki évekig tanul, azután nem sikerül, más meg bejön az utcáról és sorba kapja a lehetőségeket.
De soha nem mondta senki a szemembe, hogy nem vagyok színész vagy rendező, és nem is éreztették velem.
- Gondolom, a sikerek mögött azért rengeteg munka van.
- Persze, ez nem úgy megy, hogy kiállok a színpadra, mert éppen úgy tarja kedvem. Ott szöveget kell tanulni, ott próbálni kell, és ugyanez igaz a filmekre is.
- Az első igazán emlékezetes alakításod talán a Moszkva térben Rojál volt. Utána sorra kaptad a hasonló szerepeket. Nem bosszantott, hogy bár sikeres vagy, bekerültél egy skatulyába?
- Megmondom őszintén, én nagyon szeretem ezt a figurát. Örülök, ha jön egy ilyen, és tudok benne lubickolni.
Nem álmodoztam soha arról, hogy mondjuk Rómeó leszek, vagy Hamlet.
Bár szívesen vállalnám, ha arról van szó, de a lényeg, hogy nem voltak szerepálmaim. Persze talán könnyebb is egy ilyen karakterszerepet megformálni, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ez a karakter nem rohangál minden utcában. Van rá kereslet, és örülök neki.
- Dobó Katának úgy tűnik koncepciója volt, hogy a színészeket ne a megszokott szerepkörökben mutassa. Ganxsta Zoleeból például egy kedves csapos lett, és te is kiléphettél a nagyszájú vagány szerepkörből.
- Mindazok ellenére, amiket az imént mondtam, Kata filmjében pont az volt a vonzó, hogy ezúttal egy piperkőc lakberendezőt kellett megszemélyesíteni, más vizekre evezhettem, és jól is éreztem magam benne.
- Valahol azt nyilatkoztad korábban, hogy amikor megtudtad, Dobó Kata fogja rendezni a Kölcsönlakást, voltak fenntartásaid. Mit érzel most, a bemutató után?
- Olyan fenntartásaim voltak, hogy egy olyan rendezőnő, aki még soha nem rendezett filmet, mit tud majd mondani, hozzátenni a dolgokhoz. De hála Istennek már a válogatáson kiderült, hogy Kata pontosan tudta, mit szeretne. Úgyhogy ezeket a fenntartásaimat már akkor eloszlatta.
- Dobó Katával ellentétben te rutinos, sőt díjnyertes rendezőnek számítasz. Sosem éreztél késztetést, hogy beleszólj?
- Globális szinten nem szeretek ilyenkor beleszólni, mert az egy bizonyos idő után zavaró is lehet. De a saját dolgaimba és apróságokba természetesen beleszóltam.
Közösen alakítottuk a történéseket, és Kata ebben abszolút partner volt.
Úgy érzem, megtartottam azt a távolságot, hogy ne érezze úgy, mintha nagyon bele akarnék szólni. Kata szerencsére olyan rendező, aki a színészek gondolatait is figyelembe veszi.
- Neked tetszik a végeredmény?
- Szerintem egy nagyon jó vígjáték készült. Ami a legfontosabb, hogy szórakoztató. Mindig azt mondom, hogy aki látta a darabot, az azért nézze meg, aki viszont nem látta, az azért jöjjön el, és utána megnézheti a színházban is. Annak ellenére, hogy ugyanarról a történetről beszélünk, nagyon eltérő lett a két változat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik egy könnyed, szórakoztató mozira szeretnének beülni, akik kissé elfelejtenék a hétköznapi gondokat.
- Élet a Kölcsönlakás után?
- Most elég sűrű az életem. Éppen készülök egy reklámfilm rendezésre. De ami ennél sokkal fontosabb és nagyobb kihívás az a Red Bull Pilvaker, amit én rendezek. Tavaly kimaradt, idén lesz újra, ezúttal a Papp László Sportarénában, ami hatalmas ugrás számunkra. 12500 ember fogja megnézni egy előadás alkalmával.
Nyáron forgattunk egy kisjátékfilmet, amelyet most kezdünk fesztiváloztatni. Ennek Ember a tűzből a címe, szintén én rendeztem. Illetve ha most letesszük a telefont, akkor van még egy órám, és indulok egy új nagyjátékfilm első olvasópróbájára. Az egyik főszerepet fogom játszani benne. Egyelőre az a munkacíme, hogy Pesti balhé, és Lóth Balázs rendezi.