KULT
A Rovatból

„Sokszor van úgy, hogy egy-egy esti darab után az éjszakában hazabandukolok” – Csernus Mariann 94 évesen is a színpadon áll

Major Tamás látta meg benne a tehetséget, Weöres Sándor volt a legjobb barátja, és csodálja Liv Ullmannt, akinek az életrajzát ő fordította magyarra. Tévéje nincs, de lemezjátszója igen. Interjú.

Link másolása

Csernus Mariann Pesterzsébeten nőtt fel. Kislányként is a művészet érdekelte. 18 éves kora óta színésznő, akkor került a Nemzeti Színházhoz. Megszámlálhatatlan szerepet játszott el: Gogol, Brecht, Márai, Molnár Ferenc és Örkény darabokban egyaránt. És páratlan partnerekkel állhatott a színpadon: Kálmán György, Gábor Miklós, Mensáros László vagy épp Sinkovits Imre mellett.

A Pesti Magyar Színház tagja, nemrég töltötte be a 94. életévét, de még mindig aktív. A fővárosi Bethlen Téri Színházban a Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliájából szerkesztett előadásában láthatjuk. Kossuth, Jászai Mari- és Érdemes művész, aki nem mellesleg Mozart rajongó, és sokat járt Tinnyére, kedvenc nagymamája sírjához.

– Ön tőzsgyökeres pesti, ugye?

– Igen, a soroksári Duna-ágnál nőttem fel, három öcsémmel együtt. Nagyapám háza állt ott személyzettel, és 1,5 holdnyi kerttel. Tőle tanultam meg, milyen bátornak lenni. 6 évesen azt mondta nekem az egyik este: "Most pedig kisunokám, körbemész a kerten. Én fütyülni fogok neked a teraszról, és ha meghallod, akkor tudod, hová kell visszajönnöd." Elindultam - persze volt bennem egy kis félelem - és körbejártam a telket. Nagyon hálás vagyok neki ezért, mert onnantól kezdve soha nem féltem semmitől.

– Később zongoraművésznek készült, mégis színész lett. Miért?

– Valójában én mindig színésznő akartam lenni, viszont volt egy fantasztikus zongoratanárnőm, Erzsike. Nagyon sokat tanultam tőle. Főleg a zene szeretét. Aztán a II. világháborúban egyszercsak eltűnt. Zsidó származású volt, nem tudom mi lett vele, de az emlékezetemben mind a mai napig élénken él.

A színészet a Veres Pálné leánygimnáziumban fogott meg. Oda jártam és minden szavalóversenyre jelentkeztem, amelyeket mindig én nyertem meg, lehetett országos vagy kerületi megmérettetés. Ekkor éreztem, hogy nekem ezzel dolgom van.

Az érettségi után két héttel elmentem a Nemzeti Színházba egy meghallgatásra, ahol elmondtam néhány verset. Nekem a költészet olyan volt, mint másnak a mindennapi étel. Nem esett nehezemre kiállni az ítészek elé. Amikor végeztem, Major Tamás annyit mondott, hogy menjek föl a 3. emeletre és írjam alá a szerződésem, mert fel vagyok véve. Először azt hittem, tréfál, de amikor megismételte a mondatát, már elhittem, hogy akkor színész leszek. Jelenleg örökös tagja vagyok a Nemzeti Színháznak.

– És a mai napig színpadon áll...

– Igen, a Pesti Magyar Színházban a Házasságon túl című darabban szerepelek (bár úgy hiszem, már fél éve nem álltam vele színpadra), amit nagyon szeretek. Mellette pedig a Bethlen Téri Színházban Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliáját adom elő közel két órában. Olykor megterhelő, de előadást még soha az életemben nem mondtam le, pedig már elég régen a pályán vagyok.

Ezt jó régóta játszom, én szerkesztettem az előadás anyagát, álmomból felkeltve is tudok belőle idézni, nagyon meghatározó szöveg ez számomra. Hát nem csodálatos?

Lassan félezer éves, de érthető minden szava, és nagy tanítások, igazságok vannak benne.

– A Nemzeti Színházról már szó esett, utána hogyan alakult a pályafutása?

– Az '50-es években nagyon sokan hagyták el az országot. Számtalan színésztársam, köztük volt Szörényi Éva is, így a Bánk bánban én vettem át tőle Melinda szerepét, amelyet Bessenyei Ferenccel játszottam. Komoly szerepek találtak meg, de nem tudnám őket felsorolni, mert tényleg annyi volt, viszont mindegyiket nagyon szerettem.

– Káprázatos a memóriája! Ez mindig így volt?

– Igen. Ez egy adottság, amelyet az élettől kaptam. Soha nem esett nehezemre szövegeket tanulni és ez szerencsére mind a mai napig így van. Ha most felkérnének egy új szerepre, azt is hamar elsajátítanám. De jobb, ha az előadás előtti órákban senki nem beszél velem, mert a színpadi drukktól már égnek áll a hajam.

– És a filmek?

– Azok nem igazán érdekeltek. Egyszer meghívtak egy forgatásra. Reggel jött értem az autó, aztán leültettek egy székre, hogy várjak egy kicsit. Nos, ebből több órás unatkozás lett, úgyhogy közben senki sem szólt hozzám. Akkor döntöttem el, hogy köszönöm szépen, ebből nem kérek.

Csernus Mariann a 90. születésnapi ünnepségén a Pesti Magyar Színházban

– A magánélete hogyan alakult?

– Az első férjem Joó László színész, dramaturg, rendező volt. Kapcsolatunk egy idő után megroppant, és elváltunk, de született egy lányunk, Katalin.

– Akinek tragikus lett a sorsa. Öngyilkos lett.

– Nádasdy Kálmán tanítványa volt. Ő mindenképpen színésznő akart lenni, pedig biztatták, hogy inkább énekeljen, mert fantasztikus hangja volt. Európai színpadokkal is kecsegtették, de ő kötötte az ebet a karóhoz, már pedig ő színésznő lesz. Görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy bebizonyítsa, jobb legyen, mint én. Én soha nem gondoltam arra, hogy rivalizálunk, nem értem, hogy alakult ki ez benne.

– Ezt egy könyvben is megírta.

– Kerestem azokat a pontokat, hogy hol hibáztam. Mi történt? Mi volt az a botlás? Az évek telnek, de még most sem tudok rá válaszolni.

– A második férj Somlyó György volt.

– Igen, egy végtelenül okos, tehetséges ember, aki a fél világirodalmat lefordította. Nagy kapcsolatnak indult, aztán megromlott a viszonyunk, és különváltak útjaink.

– Barátok tekintetében kikre számíthatott?

– Kiemelkedik a sorból Weöres Sándor és felesége Károlyi Amy.

Különleges kapcsolat volt a miénk: hol nálam, hol náluk órákat tudtunk beszélgetni macskák társaságában. Sándor imádta a cicákat. Sokat járt külföldre, és mindig megosztotta élményeit, én pedig tátott szájjal hallgattam történeteit.

Nem véletlen, hogy a könyvespolcom telis-tele van a köteteivel. Nagyon szerettem őt és feleségét, Amyt is.

– Azt látom, hogy könyvekből nincs hiány, de tatáltam egy Liv Ullmann életrajzi kötetet, amit Csernus Mariann jegyez.

– Valóban így van. Liv Ullmann színésznő életrajzi művét a Választásokat fordítottam magyarra. Hallatlan vonzó egyéniség volt, és nagyon megragadott, ezért döntöttem el, hogy ezt a könyvet hazánkban is minél több mindenkinek kellene elolvasnia.

– Mi a titka a szellemi és testi frissességnek még így, 94 évesen is?

– Megfogalmazhatatlan. Uszodába járok és rengeteget sétálok. Ez életem velejárója. Sokszor van úgy, hogy egy-egy esti darab után az éjszakában hazabandukolok. Kocsit már nem vezetek.

– Milyenek a mindennapok, amikor nincs színházi előadás?

– Nagyon nincs társaságom. Van egy-két barátnőm, egy állatorvos és egy újságíró barátom, de leginkább itthon szeretek lenni. Volt öt pulim az életem során, de a napi kutyázást már nem tudom vállalni. Nincs televíziókészülékem, de lemezjátszóm igen. Szeretem Mozartot, Beethovent, Bartókot. A zene számomra életfontosságú. Azt hiszem, ha végeztünk a beszélgetéssel, felteszem a Varázsfuvolát, mert az valami utánozhatatlan csoda, akárcsak a színház.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: