„Sokszor van úgy, hogy egy-egy esti darab után az éjszakában hazabandukolok” – Csernus Mariann 94 évesen is a színpadon áll
Major Tamás látta meg benne a tehetséget, Weöres Sándor volt a legjobb barátja, és csodálja Liv Ullmannt, akinek az életrajzát ő fordította magyarra. Tévéje nincs, de lemezjátszója igen. Interjú.
Csernus Mariann Pesterzsébeten nőtt fel. Kislányként is a művészet érdekelte. 18 éves kora óta színésznő, akkor került a Nemzeti Színházhoz. Megszámlálhatatlan szerepet játszott el: Gogol, Brecht, Márai, Molnár Ferenc és Örkény darabokban egyaránt. És páratlan partnerekkel állhatott a színpadon: Kálmán György, Gábor Miklós, Mensáros László vagy épp Sinkovits Imre mellett.
A Pesti Magyar Színház tagja, nemrég töltötte be a 94. életévét, de még mindig aktív. A fővárosi Bethlen Téri Színházban a Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliájából szerkesztett előadásában láthatjuk. Kossuth, Jászai Mari- és Érdemes művész, aki nem mellesleg Mozart rajongó, és sokat járt Tinnyére, kedvenc nagymamája sírjához.
– Ön tőzsgyökeres pesti, ugye?
– Igen, a soroksári Duna-ágnál nőttem fel, három öcsémmel együtt. Nagyapám háza állt ott személyzettel, és 1,5 holdnyi kerttel. Tőle tanultam meg, milyen bátornak lenni. 6 évesen azt mondta nekem az egyik este: "Most pedig kisunokám, körbemész a kerten. Én fütyülni fogok neked a teraszról, és ha meghallod, akkor tudod, hová kell visszajönnöd." Elindultam - persze volt bennem egy kis félelem - és körbejártam a telket. Nagyon hálás vagyok neki ezért, mert onnantól kezdve soha nem féltem semmitől.
– Később zongoraművésznek készült, mégis színész lett. Miért?
– Valójában én mindig színésznő akartam lenni, viszont volt egy fantasztikus zongoratanárnőm, Erzsike. Nagyon sokat tanultam tőle. Főleg a zene szeretét. Aztán a II. világháborúban egyszercsak eltűnt. Zsidó származású volt, nem tudom mi lett vele, de az emlékezetemben mind a mai napig élénken él.
A színészet a Veres Pálné leánygimnáziumban fogott meg. Oda jártam és minden szavalóversenyre jelentkeztem, amelyeket mindig én nyertem meg, lehetett országos vagy kerületi megmérettetés. Ekkor éreztem, hogy nekem ezzel dolgom van.
Az érettségi után két héttel elmentem a Nemzeti Színházba egy meghallgatásra, ahol elmondtam néhány verset. Nekem a költészet olyan volt, mint másnak a mindennapi étel. Nem esett nehezemre kiállni az ítészek elé. Amikor végeztem, Major Tamás annyit mondott, hogy menjek föl a 3. emeletre és írjam alá a szerződésem, mert fel vagyok véve. Először azt hittem, tréfál, de amikor megismételte a mondatát, már elhittem, hogy akkor színész leszek. Jelenleg örökös tagja vagyok a Nemzeti Színháznak.
– És a mai napig színpadon áll...
– Igen, a Pesti Magyar Színházban a Házasságon túl című darabban szerepelek (bár úgy hiszem, már fél éve nem álltam vele színpadra), amit nagyon szeretek. Mellette pedig a Bethlen Téri Színházban Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliáját adom elő közel két órában. Olykor megterhelő, de előadást még soha az életemben nem mondtam le, pedig már elég régen a pályán vagyok.
Ezt jó régóta játszom, én szerkesztettem az előadás anyagát, álmomból felkeltve is tudok belőle idézni, nagyon meghatározó szöveg ez számomra. Hát nem csodálatos?
Lassan félezer éves, de érthető minden szava, és nagy tanítások, igazságok vannak benne.
– A Nemzeti Színházról már szó esett, utána hogyan alakult a pályafutása?
– Az '50-es években nagyon sokan hagyták el az országot. Számtalan színésztársam, köztük volt Szörényi Éva is, így a Bánk bánban én vettem át tőle Melinda szerepét, amelyet Bessenyei Ferenccel játszottam. Komoly szerepek találtak meg, de nem tudnám őket felsorolni, mert tényleg annyi volt, viszont mindegyiket nagyon szerettem.
– Káprázatos a memóriája! Ez mindig így volt?
– Igen. Ez egy adottság, amelyet az élettől kaptam. Soha nem esett nehezemre szövegeket tanulni és ez szerencsére mind a mai napig így van. Ha most felkérnének egy új szerepre, azt is hamar elsajátítanám. De jobb, ha az előadás előtti órákban senki nem beszél velem, mert a színpadi drukktól már égnek áll a hajam.
– És a filmek?
– Azok nem igazán érdekeltek. Egyszer meghívtak egy forgatásra. Reggel jött értem az autó, aztán leültettek egy székre, hogy várjak egy kicsit. Nos, ebből több órás unatkozás lett, úgyhogy közben senki sem szólt hozzám. Akkor döntöttem el, hogy köszönöm szépen, ebből nem kérek.
Csernus Mariann a 90. születésnapi ünnepségén a Pesti Magyar Színházban
– A magánélete hogyan alakult?
– Az első férjem Joó László színész, dramaturg, rendező volt. Kapcsolatunk egy idő után megroppant, és elváltunk, de született egy lányunk, Katalin.
– Akinek tragikus lett a sorsa. Öngyilkos lett.
– Nádasdy Kálmán tanítványa volt. Ő mindenképpen színésznő akart lenni, pedig biztatták, hogy inkább énekeljen, mert fantasztikus hangja volt. Európai színpadokkal is kecsegtették, de ő kötötte az ebet a karóhoz, már pedig ő színésznő lesz. Görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy bebizonyítsa, jobb legyen, mint én. Én soha nem gondoltam arra, hogy rivalizálunk, nem értem, hogy alakult ki ez benne.
– Ezt egy könyvben is megírta.
– Kerestem azokat a pontokat, hogy hol hibáztam. Mi történt? Mi volt az a botlás? Az évek telnek, de még most sem tudok rá válaszolni.
– A második férj Somlyó György volt.
– Igen, egy végtelenül okos, tehetséges ember, aki a fél világirodalmat lefordította. Nagy kapcsolatnak indult, aztán megromlott a viszonyunk, és különváltak útjaink.
– Barátok tekintetében kikre számíthatott?
– Kiemelkedik a sorból Weöres Sándor és felesége Károlyi Amy.
Különleges kapcsolat volt a miénk: hol nálam, hol náluk órákat tudtunk beszélgetni macskák társaságában. Sándor imádta a cicákat. Sokat járt külföldre, és mindig megosztotta élményeit, én pedig tátott szájjal hallgattam történeteit.
Nem véletlen, hogy a könyvespolcom telis-tele van a köteteivel. Nagyon szerettem őt és feleségét, Amyt is.
– Azt látom, hogy könyvekből nincs hiány, de tatáltam egy Liv Ullmann életrajzi kötetet, amit Csernus Mariann jegyez.
– Valóban így van. Liv Ullmann színésznő életrajzi művét a Választásokat fordítottam magyarra. Hallatlan vonzó egyéniség volt, és nagyon megragadott, ezért döntöttem el, hogy ezt a könyvet hazánkban is minél több mindenkinek kellene elolvasnia.
– Mi a titka a szellemi és testi frissességnek még így, 94 évesen is?
– Megfogalmazhatatlan. Uszodába járok és rengeteget sétálok. Ez életem velejárója. Sokszor van úgy, hogy egy-egy esti darab után az éjszakában hazabandukolok. Kocsit már nem vezetek.
– Milyenek a mindennapok, amikor nincs színházi előadás?
– Nagyon nincs társaságom. Van egy-két barátnőm, egy állatorvos és egy újságíró barátom, de leginkább itthon szeretek lenni. Volt öt pulim az életem során, de a napi kutyázást már nem tudom vállalni. Nincs televíziókészülékem, de lemezjátszóm igen. Szeretem Mozartot, Beethovent, Bartókot. A zene számomra életfontosságú. Azt hiszem, ha végeztünk a beszélgetéssel, felteszem a Varázsfuvolát, mert az valami utánozhatatlan csoda, akárcsak a színház.
Dagad a botrány az Operaházban: távozik Rost Andrea és Harangozó Gyula is
Rost Andrea azt írta, hogy a továbbiakban nyugodt, támogató közegben szeretne dolgozni. Harangozó méltatlannnak tartja, hogy jelentős művészek egyhangú véleményét figyelmen kívül hagyták.
Búcsút intette a Magyar Állami Operaháznak Rost Andrea, miután Ókovács Szilveszter kirúgta az intézményből Kesselyák Gergely első karmestert.
Korábban írtunk róla, hogy az Operaház első karmesterének, Kesselyák Gergelynek távoznia kell az intézményből, mert annak főigazgatója, Ókovács Szilveszter azonnali hatállyal felmondta a szerződését. Mint ismert, nemrég Kesselyák is pályázott az Operaház igazgatói posztjára, és bár a szakmai bizottság őt javasolta a pozícióra, Csák János kulturális és innovációs miniszter Ókovácsot nevezte ki újra.
Kesselyák kirúgása után egy nappal Rost Andrea a Facebook-oldalán bejelentette, nem írta alá a 2023/24-es szezonra szóló szerződését, és távozott az Operaházból. Hozzátette, már A varázsfuvola, a főszereplésével meghirdetett nyári előadásokon sem lép színpadra.
„Némi mérlegelés után fájó szívvel hoztam meg ezt a számomra oly nehéz döntést. Nem vonulok vissza! A közönség nyáron vidéki fesztiválokon találkozhat velem. A VeszprémFest keretében számos produkcióban láthatnak, és szeretettel hívom Önöket a Győri Filharmonikusokkal tartandó áriaestemre a Fertőrákosi Barlangszínházba. A közeljövőben nyugodt, támogató közegben szeretnék értékes művészeti projekteket teremteni, minden ilyen színházi és koncertfelkérésnek örömmel teszek majd eleget. Emellett alapítványommal kívánok kiemelten foglalkozni, melynek célja többek között a fiatal pályakezdő művészek támogatása” – írta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő.
Nem sokkal Rost bejelntése után kiderült, hogy a legnagyobb hazai balettművész, ifj. Harangozó Gyula koreográfus is beadta a felmondását.
„Elhatározásomat elsősorban a Harangozó Gyula-díj, másodsorban az Operaház főigazgatói pályázata szakmai bizottságának egyhangú ajánlásainak figyelmen kívül hagyásával indoklom.
Méltatlannak tartom, hogy a különböző bizottságokba felkért hatalmas tapasztalattal bíró és komoly sikereket felmutató, jelentős művészek egyhangú véleményét művészet-szakmai kérdésekben ilyen módon ignorálják”
- írta az Indexnek küldött közleményében a Kossuth-díjas koreográfus, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze. Azt is hozzátette, hogy Kesselyák Gergely operaházi szerződésének váratlan megszűntetése csak megerősíti abban, hogy helyesen döntött.
Nicolas Cage tette sztárrá, fél Hollywooddal randizott, és nem bízik azokban, akik sosem drogoztak – Johnny Depp 60 éves
Szegény gyerek- és tinédzserkor, kábítószer, pia, depresszió, dühkitörések: sötét helyről került a filmvilág csúcsára, hogy onnan jó meredeken bucskázzon le újra. Vajon van még a számára remény?
Hollywood egyik legnagyobb filmsztárja John Christopher Depp II néven született 1963. június 9-én a Kentucky állambeli Owensboróban, John és Betty Sue Depp gyermekeként. Depp édesapja építőmérnökként dolgozott, édesanyja pedig pincérnőként, illetve ő vezette a háztartást is. Négy gyermek közül Johnny volt a legfiatalabb, saját bevallása szerint pedig visszahúzódó volt és különc. Az apja munkája miatt gyakran költözött a família, végül a floridai Miramarban kötöttek ki, Johnny 7 éves korában. Nagyjából egy évig egy motelben éltek, amíg az apja munkát keresett.
Depp utálta az új otthonát, és a családi problémák okozta stressz miatt már 12 évesen elkezdett dohányozni, drogokkal kísérletezni, és önpusztító életmódba kezdett. „A pubertáskor nagyon homályos volt. Szó szerint bezártam magam egy szobába, és gitároztam” – emlékezett vissza.
1978-ban, Johnny 15 éves korában váltak el a szülei, s az ő feladata lett, hogy eljárjon az apja irodájába, és felvegye a heti gyerektartáspénzt. A család szétesése miatt Depp eléggé elhidegült az apjától. 16 éves volt, amikor otthagyta a középiskolát, és csatlakozott a Kids nevű zenekarhoz gitárosként. A csapat viszonylag rövid időn belül elég sikeres lett ahhoz, hogy olyan ismert formációk előzenekara legyen, mint pl. a Talking Heads vagy a The B-52’s, megélni azonban nem tudtak belőle. Volt, hogy Depp hónapokig egy barátja ’67-es Chevy Impalájában élt.
A bűvös 21-es szám
1983-ban, vagyis 20 évesen Johnny megismerkedett a nála 5 évvel idősebb sminkessel, Lori Allisonnal, akit még abban az évben feleségül is vett, s szintén ez volt az az év, amikor a zenekarával együtt Los Angelesbe költöztek a nagy siker és a befutás reményében. Még ekkoriban is igen kevés pénzből éltek, ezért egy telemarketing cégnél tollak eladásából tartották fenn magukat.
Egy évvel később azonban Depp úgy döntött, kipróbálja magát színészként, amikor a felesége, Lori bemutatta őt az exének, Nicolas Cage-nek, akinek a karrierje ekkoriban volt felívelőben, már túl volt a Lány a völgyből és a Rablóhal című filmeken.
Cage meglátta Deppben a lehetőséget, és összehozta őt egy dörzsölt hollywoodi ügynökkel. Néhány kisebb statisztaszerep után (amik olyan kicsik voltak, hogy az IMDb sem jegyi őket) pedig Johnny megkapta első igazi filmszerepét a Rémálom az Elm utcában (1984) című horrorfilmben, amiben kapott egy emlékezetes haláljelenetet is (ágy…vérszökőkút…mindannyian emlékszünk…).
1985-re a Kids felbomlott, nem sokkal később pedig Depp házassága is. Az Allisonnal való szakítása után összejött a színésznő Sherilyn Fenn-nel (Twin Peaks), akit a Dummies (1985) című rövidfilm forgatásán ismert meg. El is jegyezték egymást, de az esküvőre már nem került sor. A szakításuk után pedig Johnny megismerkedett Jennifer Grey-jel (Dirty Dancing), akinek szintén megkérte a kezét, ám az ő románcuk sem tartott sokáig.
Depp ekkor már komolyan elkezdett színészetet tanulni: először a Los Angeles-i Loft Studio óráin, majd egy magántanárnál. A leckék végül 1987-ben kifizetődtek, amikor ő ugorhatott be Jeff Yagher helyett a tinik közé beépített zsaru, Tommy Hanson szerepébe a 21 Jump Street című népszerű, kanadai gyártású tévésorozatban.
A széria pedig szinte azonnal sztárrá tette Deppet: egyik napról a másikra tinibálvány lett belőle, bár ő maga neheztelt erre a címkére.
A Telegraph-nak adott 2006-os interjújában elmondta, hogy úgy érezte, a sorozat előrehaladtával egyre inkább stagnált, egyhelyben toporgott. "Egyszerűen kezdett az egész egy akciódús konzervdobozzá válni. Csak gyártod, és elküldöd, ennyi" - mondta Depp, aki állítólag megpróbálta kirúgatni magát a produkcióból, egy ízben még a lakókocsiját is szétverte. Amikor 1989-ben lejárt a 21 Jump Street-es szerződése (közben kapott egy mellékszerepet Oliver Stone Oscar-díjas háborús filmjében, A szakaszban is), rögtön megragadta a lehetőséget, hogy kihívásokat keressen, és más szerepekben is kipróbálhassa magát.
Ollókkal a csúcsra
1990-ben Depp főszerepet játszott John Waters '50-es években játszódó zenés filmjében, a Cry-Babyben, ami kultikus siker lett, s ugyanebben az évben lehetőséget kapott arra is, hogy megmutassa színészi sokoldalúságát Tim Burton fantasyje, az Ollókezű Edward címszerepében, amelyben nem félt szépfiús imidzsét lecserélni egy szadomazo cuccokba bújt, hegekkel teli, csúnyácska, ám csupaszív androidra. A film nemcsak A-listás színészként tette ismertté Deppet, hanem több mint 86 millió dolláros bevételt is hozott a kasszáknál.
A siker után Johnny komolyabb, sötétebb, sajátos szerepeket keresett, távol tartotta magát a blockbusterektől, és következetesen olyan szerepeket választott, amelyek a kritikusokat és a közönséget egyaránt meglepik.
Az Ollókezű Edward felvételein ismerte meg Winona Rydert, akire már A rock ’n’ roll ördöge (1989) című film premierjén történt rövid találkozásuk alkalmával szemet vetett. A forgatáson kezdtek el randizni, és hamarosan hollywoodi álompárrá váltak. Öt hónappal az első randevújuk után el is jegyezték egymást. Szerelmük megerősítésére Depp még a "Winona Forever" feliratot is rátetováltatta a jobb karjára. 1993-ban azonban szétmentek, miután Ryder szülei megtiltották a lányuknak, hogy férjhez menjen.
A magánéletén kívül Depp továbbra is virágzott, kritikai elismerések sorát és egyre nagyobb népszerűséget szerzett alaposan megválogatott munkáival. A jelentősebb karakterei közé tartozott a Benny és Joon (1993) című filmben a mizantróp Sam, amiért Golden Globe-jelölést kapott (korábban az Ollókezű Edwardért is kijárt neki egy), vagy a Gilbert Grape (1993) címszereplője.
Vad évek
1993 augusztusában Depp és két üzlettársa megvásárolta a Los Angeles-i The Viper Room nevű klubot, amely azonnal a Sunset Strip legmenőbb szórakozóhelyévé vált. Johnny arra kezdte használni a klubot, hogy a vendégeket megismertesse újonnan alakult P nevű zenekarával, amellyel gyakran adott ott sikeres koncerteket.
Még ugyanezen év október 31-én került be a hely a köztudatba egy tragédia miatt, amikor a 23 éves elismert színész, River Phoenix a klub előtt kábítószer-túladagolás miatt rohamot kapott, néhány órával később pedig meghalt a kórházban.
Ekkoriban Depp is gyakran drogozott, és időnként mély depresszióba zuhant. „Nem bízom senkiben, aki soha nem volt önpusztító valamilyen módon. Egy kicsit meg kell ütnöd magad, hogy megtudd, ki vagy” – magyarázta egyszer a színész, aki ez idő tájt kezdett kapcsolatba a szupermodell Kate Moss-szal, akivel folyamatosan a bulvárlapok címlapján szerepeltek szenvedélyes és kiszámíthatatlan viselkedésükkel. 1994-ben történt pl. Depp hírhedt dühkitörése, amelynek során lezúzott egy New York-i hotelszobát az egyik veszekedésük során.
Érdekes módon azonban Johnny vad és botrányos magánélete, úgy tűnt, nincs hatással a karrierjére. 1994-ben például újra együtt dolgozott Tim Burtonnel az Ed Wood című életrajzi filmben, amely a hírhedt B-filmes rendezőről szólt. A film Deppnek a kritikusok elismerését és egy újabb Golden Globe-jelölést hozott, sokak szerint pedig megmentette a szakmai pályáját. Így a kilencvenes években tovább alakíthatta főként különc karaktereit, s olyan filmekben tűnt fel, mint a Halott ember (1995), a Don Juan DeMarco (1995), a Holtidő (1995) vagy a Fedőneve: Donnie Brasco (1997).
1998-ban aztán Depp szakított Kate Moss-szal, és elvállalta Hunter S. Thompson újságíró alteregójának szerepét Terry GilliamFélelem és reszketés Las Vegasban című, később kultikussá vált mozgóképes őrületében. A forgatás alatt Depp szoros barátságot ápolt Thompsonnal, amely egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig tartott, s a színész finanszírozta a temetését is.
Kasszasikerekre készen
Az ezredforduló időszaka is bővelkedett a kiváló szerepekben és filmekben (A kilencedik kapu – 1999, Az Álmosvölgy legendája – 1999, Csokoládé – 2000, Betépve – 2001, A pokolból – 2001), 2003-ban azonban az addig főként kisebb, független vagy szerzői filmekből ismert színész úgy döntött, készen áll arra, hogy elvigyen a vállán egy nagyköltségvetésű hollywoodi blockbustert, ráadásul egy olyan műfajból, amellyel akkoriban nem mertek kísérletezni, mivel szinte minden korábbi próbálkozás megbukott.
A 2003-as A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka azonban hatalmas anyagi siker lett, Jack Sparrow kapitány szerepéért pedig Depp megkapta élete első Oscar-jelölését. Eddig további négy alkalommal bújt bele legismertebb karakterének bőrébe, és természetesen sikert sikerre halmozott vele.
Az Amerikai Filmakadémia pedig végre felfedezte magának Johnnyt, hiszen a következő években többször is beválogatták őt a legjobb férfi főszereplő kategóriájának nomináltjai közé: az Én, Pán Péterrel (2004) és a Sweeny Todd: A Fleet Street démoni borbélyával (2007) is.
A következő években pedig olyan további kasszasikerekben tűnt fel (a kalózos filmeken kívül), mint pl. a Charlie és a csokigyár (2005), a Közellenségek (2009), az Alice Csodaországban (2010) vagy Az utazó (2010). A The Numbers nevű filmes bevételi adatbázis szerint a Depp főszereplésével készült filmek együttesen kb. 8,3 milliárd dollárt hoztak a hazai és a nemzetközi jegypénztáraknál. Ha ehhez még hozzávesszük az egyéb szerepeit is, Depp a 12. helyen áll a valaha volt legtöbbet hozó színészek között.
Vanessával a Paradicsomban
Johnny 1998-ban, A kilencedik kapu című Roman Polanski-film forgatása közben Franciaországban megismerkedett Vanessa Paradis francia színésznővel, énekesnővel és modellel, s rögtön egymásba szerettek. Paradis még abban az évben teherbe esett az első gyermekükkel, Lily-Rose Melody Depp pedig 1999 májusában jött a világra. Három évvel később megszületett a második gyermekük, John Christopher Depp III nevű fiuk, aki apja és nagyapja születési nevét kapta, de a szülei csak Jacknek hívják.
Lily-Rose 15 évesen a Chanel modellje lett, majd követte apját a színészi pályán.
Első filmje a 2014-es Agyar volt, azóta pedig szerepelt többek között a Jógamániában (2016), a Planetáriumban (2016), A hűséges férfiben (2018), az V. Henrikben (2019), a Crisisben (2021), az Utazás a semmibe című sci-fiben, a Csendes éjben (2021), illetve főszerepet kapott Az idol című sorozatban, amely nemrég debütált az HBO Maxon.
Jack Depp ugyanakkor nagyrészt távol tartotta magát a nyilvánosságtól, de szoros kapcsolatban van a nővérével. Édesapja megjegyezte, hogy Jackben is ott a művészi hajlam, mivel saját zenekart alapított, és szerinte kiválóan rajzol.
Depp és Paradis szakításáról 2012-ben keringtek először pletykák, amelyeket a színész kezdetben tagadott, a képviselője azonban júniusban megerősítette a szakításuk hírét. Összesen 14 évig voltak együtt, de sosem házasodtak össze.
Lefelé a lejtőn
Sajnos Depp következő nagyobb költségvetésű vállalkozásai közel sem sikerültek olyan jól, mint a korábbi filmjei. 2012-ben ráadásul régi alkotótársával, Tim Burtonnel együtt bukott az Éjsötét árnyék című fantasyvel, 2013-ban pedig még nagyobbat hasalt A magányos lovas című Disney-filmmel. A 2015-ös Fekete misével egy kicsit visszaédesgette magához a kritikusokat, noha ez a gengszterfilm sem lett túl sikeres a kasszáknál. S bizony ugyanígy járt a Transzcendenssel (2015), a Mortdecaijal (2015) és az Alice Tükörországbannal (2016) is.
Ez időszakban pedig a magánéletétől is újra hangos volt a sajtó, méghozzá az Amber Hearddel való kapcsolatától, akivel 2012-es filmje, a Rumnapló forgatásán találkozott, amikor még együtt volt Paradis-val.
Mindenesetre Depp és Heard a köztük lévő 23 év korkülönbség ellenére nem zavartatták magukat, 2013 karácsonyán eljegyezték egymást, 2015 februárjában pedig kimondták egymásnak a boldogító igent. Majd egy év házasság után jött a botrány, amely majdnem teljesen tönkretette Deppet. Amber ugyanis beadta a válókeresetet, illetve távoltartási végzést is kért a színész ellen azzal a váddal, hogy verbálisan és fizikailag is bántalmazta őt. A feleknek sikerült megegyezniük néhány hónappal később, a válást pedig 2017 januárjában véglegesítették is. Majdnem két évvel később azonban Heard írt egy véleménycikket a Washington Postba, amelyben leírta a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait, amely miatt a színészt kirúgták (pontosabban visszalépésre kérték) a soron következő Legendás állatok-filmből, és sok más szereptől is elesett. Depp ezért néhány hónappal később 50 millió dolláros rágalmazási pert indított a volt felesége ellen, viszonzásként pedig Heard visszaperelte őt, szintén rágalmazásért.
A perük 2022. április 11-én startolt, és országos figyelmet keltett. Június 1-jén az esküdtszék végül Depp javára döntött, így Heardnek 15 millió dollár kártérítést kellett fizetnie. S bár Johnny végül bizonyítani tudta ártatlanságát, az évek óta tartó hercehurca alaposan rányomta a bélyegét a karrierjére. Hiszen, bár a 2010-es évek második felében újra ki tudott nyögni magából sikeres filmeket (Legendás állatok-filmek – 2016, 2018, A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja, Gyilkosság az Orient expresszen – 2017), Heard vádjai miatt persona non grata lett Hollywoodban, így azóta csak kisebb, sok vizet nem zavaró, független filmekben kapott szerepeket (Richard búcsút mond – 2018, Hazugságok városa – 2018, A barbárokra várva – 2019, Minamata – 2020). A következő 2-3 évben pedig nem is forgatott…
Van-e még remény?
Idén, Cannes-ban 2020 óta először lehetett Deppet látni egész estés filmben: a Jeanne du Barry – A szerető című kosztümös alkotásban XV. Lajos francia királyt alakítja.
A Croisette-en Deppet a rajongók meleg fogadtatásban részesítették, a film végén pedig állva tapsolták meg. A színész a fesztiválon az újságíróknak azt mondta, hogy bár továbbra is filmes munkákra vágyik, „nincs többé szüksége Hollywoodra", és elismerte, hogy a jogi csatározások alatt úgy érezte, bojkottálják őt.
S hogy mit hoz a jövő? Állítólag az 1997-es A halál ára után a második rendezésére készül, egy életrajzi filmet szeretne forgatni Amedeo Modigliani olasz festő és szobrászról, ráadásul Magyarországot szemelte ki a felvételek helyszínének. Ugyanakkor egészen frissek azok a híresztelések is, amelyek szerint talán hatodszorra is magára öltheti Jack Sparrow kalózhacukáját. Persze ez utóbbi ellentmond a fenti, Cannes-ban tett nyilatkozatának, de ha mégis igaznak bizonyul a hír, az azt jelenti, hogy az álomgyár visszafogadta kegyeibe a valaha volt egyik legnagyobb sztárját, aki amúgy továbbra sem szereti ezt a címként: „Nem tudok magamra hírességként gondolni. Túl furcsa. Ha választani kell aközött, hogy állandóan bámulnak, vagy hogy egy sötét szobában ülök egy székben, akkor inkább a sötét szobát választom.”
Bejelentette európai turnéja helyszíneit Azahriah, aki ősszel több nagyvárosban is koncertet ad az öreg kontinensen.
Úgy tűnik, a fiatal zenész nem éri be a hazai sikerekkel, ősszel Európa-szerte koncertezik majd. Facebook-oldalán csütörtökön bejelentette európai turnéja helyszíneit és időpontjait.
Novemberben hét országban lép majd fel: koncertet ad Bécsben, Prágában, Varsóban, Berlinben, Manchesterben, Londonban és Párizsban is.
A 21 éves énekes márciusban adott telt házas koncertet a Papp László Sportarénában, külföldi turnéját pedig már egy ideje tervezgette. Utóbbival kapcsolatban menedzsere korábban ezt mondta:
„Nagyon vicces volt, amikor először beszéltünk az angolokkal. Úgy hívtak fel minket, hogy bár a felét se értik jó pár dalszövegnek, három hete Azahriah-t hallgatnak az irodában, és imádják.”
A cselekmény nem túl bonyolult: Jocelyn (Lily-Rose Depp) karrierje csúcsán lévő énekesnő, ám kikerül róla egy erősen kompromittáló explicit fotó az internetre. Azon felül, hogy a helyzet igencsak megalázó, még a tini célközönségét is elveszítheti emiatt. A bevezető epizód első felében erre a konfliktusra koncentrálunk, ahogy Jocelyn PR-csapata és ügynöke küzdenek a karrierjéért és persze a saját megélhetésükért.
Ám az énekesnő eléggé rezignáltan kezeli a helyzetet.
Erre senki nem számított, mert nemrég, édesanyja halálakor idegileg teljesen összeomlott. A rész második fele a múltba repít minket, ahol megismerhetjük a kép készítésének a hátterét. Kicsit olyan, mintha Britney Spearst és Miley Cyrust összegyúrták volna a figurában, és erre alapozva írtak volna egy egzisztencialista krízissel fűszerezett, thrillernek reklámozott szerelmi szálat az egész bonyodalom köré.
Az idolról egy epizód után annyi látszik, hogy egy új sorozat első részének be kellene szippantania úgy, hogy most azonnal akarjam látni az összes részt, itt azonban sajnálatos módon ez nem nagyon valósult meg. Egy identitászavaros, tét nélküli Elemi ösztönnek tűnik eddig a sorozat. Pedig ott volt a potenciál,
a széria egyik készítője az a Sam Levinson, akinek a méltán elismert Eufóriát is köszönhetjük.
De míg az Eufória központi témája és tini-közege magával ragadó, Az idol világa steril, túl letisztult, művi és taszító. Értem én, az volt a cél, hogy a gazdagok és híresek mocskos világát bemutassák olyannak, amilyen, de ez eddig nem túl érdekfeszítő.
Levinsonon kívül a sorozat másik híres közreműködője Abel Tesfaye, művésznevén The Weeknd, elismert zenész és a sorozat egyik főszereplője. Talán túl személyes története ez Tesfaye-nek, olyan a sorozat, mint a The Weeknd zenéje: dallamos, szép, eklektikus és kicsit melankolikus. Ezt a zene világában elő tudja adni a művész, ugyanakkor a színészet nem az ő terepe. Nagyon gyenge alakítás ez az amúgy nagynevű zenésztől. Ami viszont vitathatatlan, hogy
Lily-Rose Depp legalább olyan tehetséges, mint amilyen szép.
Az első jelenettől az utolsóig mindent belead, és hihetően adja a rezignált, meg nem értett énekesnőt, akinek a karrierje lejtmenetben van édesanya halála óta. Jocelyn baráti társasága, PR-csapata és menedzsmentje igazi hollywoodi és zeneipari sztárparádé. Találkozunk Hank Azariával, Dan Levy-jal, Eli Roth-tal, Da’Vine Joy Randolph-fal és az énekes Ramsey-vel is. Egy igazi mellékszereplő koszorú áll Lily-Rose körül.
Mi az, ami nem működik The Weeknd színészi kvalitásain kívül? A két főszereplő között nem izzik a levegő. Egy erotikus-thriller esetében kötelező, hogy a két érintett fél közötti kémia vitathatatlan legyen. Nem lehet komolyan venni Tedros karakterét, olyan, mintha egy Martin Scorsese által rendezett gengszterfilmből szabadult rapper lenne. Sajnos nem Lily-Rose szintjére nő föl The Weeknd, hanem épp hogy lehúzza a gyengébb színész a közös jeleneteiket.
A másik hatalmas probléma a tét nélküliség.
Nemrégen néztem végig az Utódlás című, szintén HBO Maxon lévő remek sorozatot, és ott is hasonló érzéseim voltak. De míg ott ezt feledtetni tudták más pozitívumokkal, itt nagyon szemet szúr, hogy ez egy angolul találóan csak „vanity project”-nek nevezett produktum. Akkor használják ezt a kifejezést, amikor egy alkotó teljes mértékben átveszi a produkció feletti irányítást és a saját hiúságára építve, sokszor kellemetlenül az arcunkba tolja a gondolatait. Egyébként The Weeknd nem csak az egyik készítője, főszereplője, de zeneszerzője is Az idolnak.
Nem tudom, hova fog kifutni a sorozat, de remélem, hogy minőségi javulás szemtanúi leszünk, mert egyelőre nagyon gyenge, amit láttunk. Próbál kicsit az új Eufória lenni, megbotránkoztatni, de kevés sikerrel. Ma már nem meglepő, hogy valaki bosszúpornó áldozata lesz,
nem elég provokatív ez így ahhoz, hogy kiemelkedjen az amúgy is erős jelenlegi sorozatfelhozatalból.
Különleges ismertetőjegye eddig az ízléses meztelenkedés. Fontos, hogy 18-as korhatáros sorozatról van szó, tehát nem családi kikapcsolódásra szánták. A zenét még lehet dicsérni, ha valaki szereti a The Weeknd stílusát, az első epizód alatt végig hasonló volt a hangzás.
Nem tudok mást írni róla: eddig a mondanivaló és történet gyenge, a színészek többnyire jók, a látványvilág szép, de az egész semmitmondó. Nincs igazi tét, a főszereplőért nem nagyon tudunk izgulni,
a szerelmi szál pedig inkább kellemetlen, mint explicit és megbotránkoztató, ahogy a marketinggépezet ígérte.
Nem vagyok benne biztos, hogy visszatérek a többi részre, eddig nem győzött meg. Az idol első része megtekinthető az HBO Maxon.
Csernus Mariann a 90. születésnapi ünnepségén a Pesti Magyar Színházban
