„Sokszor a szülőket is meglepi az, ami a gyerekükben rejlik“ – Takács Zoltán „Jappán” a GyeRecről
Leányfalu varázslatos hely, ahol például az óvodából az egyik apukáról kiderülhet, hogy Magyarország egyik legsikeresebb zenei producere. Takács Zoltán "Jappánnal" és feleségével, Erikával a gyerekek hoztak össze, valahol természetes, hogy a gyerekekről beszélgettünk.
- Kérlek, először is, mutatkozzatok be.
Jappán - Őt úgy hívják, hogy Brouwer Erika Anikó, engem pedig úgy, hogy Takács Zoltán, bár valószínűleg többen ismernek a művésznevemen, én vagyok Jappán. Huszon ixedik éve foglalkozom hangfelvételekkel, zenével. Van saját stúdióm is, de igazából vándor producerként járom a világot, és ahol szükség van rám, ott segítek. Olyan zenekarokkal és énekesekkel dolgoztam, mint a Heaven Street Seven, Supernem, 30Y, Ivan & The Parazol, Odett, Óriás, Magashegyi Underground, Roy & Ádám, sorolhatnám napestig.
Erikával hetedik éve vagyunk együtt, és van egy mindjárt hatéves kisfiunk. A családunkban magától értetődő a zene szeretete. Nagyon sokat hallgatunk együtt zenét, Ábel is ismeri a dalokat, az előadókat. Várható volt, hogy előbb-utóbb elkezdünk majd felvételeket készíteni vele. Ebből jött Erika ötlete, hogy csináljuk ezt üzletszerűen. Ábellel és a barátaival annyira jól sikerültek a felvételek, hogy úgy éreztük, másokat is érdekelne egy ilyen lehetőség.
Erika - A cím viszont, a GyeRec Jappi ötlete volt és szerintem zseniális.
Jappán - A vállalkozás alapötlete akkor is Erikáé, és igaza volt, mert tényleg nagyon tetszik az embereknek. Épp tegnap beszélgettünk róla, milyen durva, hogy a gyerekek kreativitásán nincsen még semmiféle szűrő.
Nem viszonyulnak semmihez, hanem ahogy épp kijön belőlük, megcsinálják.
Van, amikor zenében, van, hogy szövegben, de minden gyereknek nagyon konkrét elképzelése van, mit szeretne. Vagy előfordul, hogy nem tudja, de munka közben mégis csak kijön belőle.
- Gyerekekkel dolgozni egészen más, mint amihez zenei producerként hozzászokhattál.
Jappán - Erika félig holland, talán ennek köszönhető, hogy ennyire nyitott, kreatív, és nagyon sok mindenhez teljesen másként áll hozzá, mint egy átlag magyar. Ami pedig külön hasznos a GyeRec esetében, hogy nagyon könnyen szót ért a gyerekekkel.
Ami engem illet, annak idején, 16 éves koromig tagja voltam egy gyerek színjátszó és pantomim csoportnak, aztán ott fogtak felügyelő tanárnak, úgyhogy gyakorlatilag a tanulmányaim végéig heti rendszerességgel foglalkoztam húsz-harminc gyerekkel. Aztán amikor abbahagytam az egyetemet a rock n’ roll miatt, akkor ez megszakadt.
Erika - Egyébként azért Jappán a neve, mert japán szakra járt.
Jappán - Igen, ez úgy volt, hogy
egyszer beültem a Heaven Street Seven buszába, mint Takács Zoli, és úgy szálltam ki, mint Jappán.
A srácok neveztek el.
Kicsit előreszaladtunk, már beszéltünk a GyeRecről, de azért mondjátok el, hogy pontosan miről is van szó. Magukban tehetséget érző gyerekeket karoltok fel? Vagy, ha valaki kitalálja, hogy nagymamának meglepetésként felénekli a Jaj de jó a habos sütemény című dalt, akkor ezt nálatok megteheti?
Erika - Gyakorlatilag mindkettő. Én ajándéknak találtam ki, hogy az anyukák örüljenek, meglegyen nekik a gyerekük hangfelvétele mutogatható formában. De amikor a gyerekek eljöttek a stúdióba, akkor döbbentünk rá, hogy ez nekik élmény is. Egy tök jó program. Kitaláltuk a hangszersimogatót is, mert nagyon sok gyerek nálunk lát először közelről hangszert.
Egy kisfiú például azután kezdett zongorázni, hogy nálunk kipróbálta a szintetizátort.
Azért is van erre szükség, hogy a gyerekek oldódjanak.
Jappán - Ha valaki besétál hozzánk, és szembe jön egy ember nagyságú basszusgitár erősítő, akkor nem feltétlenül azt mondja, hogy milyen jópofa, hanem azt látja, hogy ott van egy nagy vasszörny. Úgyhogy kezébe adjuk a dobverőt, vagy kezébe adunk egy gitárt, és azt csinál, amit akar. Ehhez persze összegyűjtöttünk egy kevésbé értékes hangszerállományt.
