Sokan egy kedves idős hölgynek hiszik, pedig Agatha Christie volt az első nyugati nő, aki szörfdeszkára állt
Ötven éve, 1976. január 12-én halt meg Agatha Christie. Az az író, akinek a neve mára nem egyszerűen egy szerzőt jelöl, hanem egy komplett gondolkodásmódot a bűnről, a rendről és arról, hogy a világ – minden borzalma ellenére – végül mégiscsak értelmezhető. Miközben az irodalomtörténet hajlamos poros klasszikusként kezelni,
Kevés olyan író van, akinek a munkássága ennyire kompatibilisnek bizonyult a streamingkorszak logikájával. Zárt tér, korlátozott számú szereplő, világos szabályok, fokozatosan adagolt információk, végén egy kielégítő, intellektuális katarzissal. Ezek azok az elemek, amelyek miatt a Poirot- és Miss Marple-történetek újra és újra feltámadnak, új színészekkel, új tempóval, új vizuális nyelven – de ugyanazzal a vázzal. Christie gyakorlatilag feltalálta a „binge-elhető” narratívát jóval azelőtt, hogy bárki tudta volna, mi az a binge.
Agatha Christie hagyatéka ma nem csupán irodalomtörténet, hanem kőkemény piaci tényező, amely a streaming-korszakban éli reneszánszát. A titok nyitja talán abban a mélyen emberi ígéretben rejlik, hogy a káosz után megérkezik a rend, ez az ígéret az, amiért a közönség fél évszázaddal a szerző halála után is rajong a történeteiért.
A krimi és a thriller műfaja uralja a nézettségi listákat; Agatha Christie öröksége azonban nem csak a képernyőn él.
Az évfordulót az intézményi világ is megünnepli: a British Library októberben nyitja meg az utóbbi két évtized legnagyobb Christie-kiállítását az Egyesült Királyságban, ahol a szerző jegyzeteit, kéziratait és diktafonra mondott ötleteit is bemutatják.
Amikor 1976. január 12-én, 85 éves korában elhunyt winterbrooki otthonában, a londoni színházi negyed elsötétítette fényeit a tiszteletére. A Guardian másnapi cikke szerint
Christie temetése a közeli Cholsey Szent Mária-temetőjében zajlott, csendben lezárva egy páratlan életművet, amelynek kulturális hatása csak ezután kezdett igazán kibontakozni.
A detektívtörténet a rend helyreállításának fantáziája: a bűn felkavarja a látszólagos idillt, a nyomozó pedig racionális eszközökkel leleplezi a bűnöst, ezzel visszaállítva a világ erkölcsi egyensúlyát. Érdekes módon a krimi egy másik nagyasszonya, P. D. James éppen ennek a „kényelmes” világnak a vonzerejét emelte ki.
A Guinness Rekordok Könyve szerint Agatha Christie a világ legnagyobb példányszámban eladott szépirodalmi szerzője, becslések szerint kétmilliárd eladott kötettel, negyvennégy nyelven. A modern filmipar is folyamatosan visszanyúl ehhez az aranybányához. Kenneth Branagh Poirot-trilógiája 2017 és 2023 között komoly bevételeket termelt a mozikban, miközben a whodunit műfaj új hullámát Rian Johnson indította el a Knives Out (Tőrbe ejtve) sorozattal, amely nyíltan Agatha Christie előtt tiszteleg. Johnson szerint azonban a siker kulcsa nem a képlet szolgai másolása, hanem annak folyamatos megújítása. „Nagyon fontos, hogy mindegyik rész kicsit ijesztő és veszélyes legyen. Fel kell rázni a dobozt” – nyilatkozta.
De honnan érkezett egy kedves angol hölgy elméjébe a gyilkos eszközök, a bűn mély ismerete? Agatha Christie az első világháború alatt önkéntes ápolónőként, majd gyógyszertári asszisztensként dolgozott,
A The Pale Horse (Bűbájos gyilkosok) című művében a talliummérgezést olyan részletességgel írta le, hogy a könyv dokumentáltan életeket mentett: több esetben orvosok és nővérek a regényből ismerték fel a valódi betegek tüneteit.
Mindez azonban hajlamos elfedni azt, hogy Agatha Christie maga mennyire nem illett bele a korabeli elvárásokba. Miközben könyveiben a rend helyreáll, az ő élete kifejezetten konvenciómentes volt. Egy világ körüli út során Dél-Afrikában és Hawaiin tanult meg szörfözni.
– írta önéletrajzában. Lelkesedése nem egy egzotikus hóbort volt, hanem része annak a kíváncsiságnak, amellyel a világ felé fordult. A hagyatékát kezelő alapítvány szerint feltehetően ő volt az első nyugati nő, aki állva siklott a deszkán. Ugyanez a nyitottság vitte el a Közel-Keletre is, ahol megismerkedett második férjével, Max Mallowan régésszel.
Christie-t azonban ez láthatóan nem érdekelte. Beutazta vele Szíriát, Irakot, Egyiptomot, ásatásokon vett részt, fényképezett, jegyzetelt, és közben írt. Rengeteget.
Agatha Christie nemcsak történeteket hagyott maga után, hanem egy működő rendszert. Egy képletet, amely túlélte a technológiai váltásokat, az ízlésforradalmakat és az irodalmi trendeket. Az ötvenedik évforduló kiváló alkalom arra, hogy újra felfedezzük ezt a sokszínű örökséget. Aki a rend iránti vágy katarzisát keresi, annak az And Then There Were None (Tíz kicsi néger) a kötelező olvasmány, aki pedig a formabontó zsenire kíváncsi, vegye kézbe a The Murder of Roger Ackroyd (Az Ackroyd-gyilkosság) című regényt, amelynek csavarja a mai napig radikálisnak számít. James Prichard, a szerző dédunokája és az Agatha Christie Limited elnök-vezérigazgatója szerint
