Sok megírnivalóm van még
Grecsó Krisztián tegnap volt 35 éves. Mi még a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon készítettünk vele villáminterjút, Mellettem elférsz című kötetének bemutatója után.
Készítette és fotózta: Pokorny Szilárd
- Szereted a könyvfesztiválokat?
- Szeretem, igen. A nyitott fórumokat nem kedvelem.
- Az micsoda?
- Nyugati találmány: amikor – például egy könyvbemutató közben – a közönség sorai közt bárki szabadon jöhet-mehet. Olyan, mint valami termékbemutató.
- A könyvbemutatód nem ilyen volt. Konkrétan ezt a fesztivált kedveled?
- Jó a helyszín, jó a szervezés – ez egy színvonalas, nyitott, nemzetközi fesztivál. A Margó Fesztivállal együtt megrendezve szerintem abszolút felveszi a versenyt a nagy nyugati fesztiválokkal. Persze, azok ezerszer nagyobbak – viszont a rendező országok is nagyobbak. Azt mondanám, hogy ez a fesztivál már jobb, mint a Könyvhét, mert az pont a nyár elejére esik, ami a könyvpiacon holtszezonnak számít. Sokkal jobb tehát kijönni a Könyvfesztiválra egy új kötettel.
- Személy szerint neked sikeres volt ez a fesztivál?
- Elképesztően jó érzés, hogy sokan kíváncsiak voltak a könyvre. És elkezd ömleni az emberekből a szó, mesélik a saját történetüket, a saját életüket.
- A novellákat abbahagytad?
- Nem, szó sincs róla, a kötet megjelenése óta írtam kettőt, az egyiket épp most fejeztem be. Egyszer talán lesz egy olyan jó pillanat, mikor kötet is lehet belőlük.
- A pályád elején verseket is írtál. Annak vége?
- Vége. Vagy nyolc éve nem írtam egyet se.
- Így döntöttél?
- Egyszerűen nem jöttek a sorok. Egy ideig erőltettem, de csak nem akartak megszületni.
- Sokat foglalkozol a könyveidben a gyökereiddel, ez a regényed sem kivétel. Lassan lehet, hogy a végére érsz a saját történetednek? Mindent megírtál már?
- Dehogy is. Amióta ilyen intenzíven foglalkozom ezzel, rájöttem, hogy minden történet ezer és ezer újabb sztorit nyit meg. Elvileg sok megírnivalóm van még. A szüleimről például semmit sem írtam még, apám regénye még hátra van.
- Meg fogod írni?
- Nem biztos. Fogalmam sincs.
- Manapság trendi a családállításnak nevezett módszer, a bemutatón utaltál is erre a könyved kapcsán. Nem érzed úgy, hogy ennek a regénynek a megírásával mintha te is valami hasonlón estél volna át?
- De, abszolút úgy érzem. Segített megbékélni a múltammal. Sokáig nehéz volt vidékiként, falusiként városinak lenni, valahogy nem passzolt össze a kettő bennem. Most már eljutottam oda, hogy bár Budapest az otthonom, ez mégsem jelenti, hogy megtagadnám a múltam. A kettő létezhet egymás mellett, valamiféle szimbiózisban.
- Mi az, amivel jelenleg foglalkozol?
- Színdarabot írok, egy kis minidarabot. Ez egy uniós projekt: kamaszproblémákat feldolgozó, kamaszoknak szóló mű lesz.
