hirdetés

KULT

Szereted a skandináv filmeket? Most egy héten át nézheted őket!

Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Skandináv Filmfesztivált Budapesten.

Link másolása

hirdetés

Sundance-győztes svéd dokumentumfilmet, a dán kultrendező, Anders Thomas Jensen legújabb drámáját, Svédország tavalyi Oscar-nevezettjét, valamint a Tetovált lány írója, a tragikusan korán elhunyt Stieg Larson életművét bemutató svéd dokut is láthatjuk október 28. és november 3. között az Art+ Cinemában. Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Skandináv Filmfesztivált Budapesten.

Jó hír azoknak, akik az elmúlt másfél évben, a koronavírus miatti korlátozások után még nem mondtak le teljesen a moziba járás élményéről, és a streaming-szolgáltatók kimeríthetetlennek tűnő kínálata mellett is maradt bennük mozgóképes hiányérzet, hogy a nagy leállás utáni újraindulással elképesztő mennyiségű film érkezett idén ősszel a mozikba. Egyrészt egymást érik a feltorlódott premierfilmek, a tavalyi kihagyás után pedig megint rendeznek filmfesztiválokat és filmheteket, amik egy-egy téma, ország vagy régió legfrissebb filmtermését teszik hozzáférhetővé a magyar közönség számára.
Szinte egy időben az Urániában tartott Spanyol Filmhéttel idén nyolcadik alkalommal kerül sor a Skandináv Filmfesztiválra, ahol az elmúlt időszak legjobb dán, svéd és norvég dokumentum- és játékfilmjei közül válogathatnak azok, akik kíváncsiak arra, mi van a hollywoodi blockbusterek univerzumán túl. Akik a moziban nem csak a kiszámítható szórakozás lehetőségét keresik és nem ijednek meg a fajsúlyos kérdésektől a vásznon, ugyanakkor elvárják a magas minőséget egy filmtől. A fesztivál kínálatában szerepel több premierfilm és számos bemutató előtt látható díjnyertes alkotás is, de újranézhetünk néhány olyan mozit is, amiket korábban már vetítettek itthon.

A skandináv országok mindegyike komoly filmes hagyománnyal bír a némafilmkorszak óta, és mindent meg is tesznek azért, hogy ápolják ezt az örökséget. Köszönhetően ennek és az ezekben az országokban folyó nagyon magas szintű filmes képzésnek, na meg az irigylésre méltó filmtámogatási rendszernek, a dán, svéd és norvég filmek évről-évre állandó szereplői a legnagyobb presztízsű fesztiváloknak és a mozik kínálatának szerte a világon.
A dogmás dán rendezők indulásuk óta komoly brandnek számítanak, színészeik közül nem egy lett A-listás sztár mostanra, elég, ha csak Mads Mikkelsenre vagy Ulrich Thomsenre gondolunk. De a dán film nem ér véget a dogmásokkal, és igazságtalan lenne a kortárs dán filmet aszerint értékelni, hol állnak éppen a dogma eredeti célkitűzéseihez képest. Ugyanígy nem lehet a kortárs svéd filmhez sem kizárólag a bergmani örökség felől közelíteni, bár megkerülhetetlen a viszonyítás, főleg ha a legutóbbi évek egyik legnagyobb svéd filmsikerét, Ruben Östlund Laviná-ját vagy a svéd születésű Gustav Möller Dániában készült A bűnös című filmjét nézzük.
Mert összességében elmondható, hogy amihez a skandináv filmek mindig is nagyon értettek, az az emberi drámák pszichológiailag hiteles bemutatása. Az a dramaturgiai és jellemábrázolásbeli tudás, ahogyan képesek felvillantani a látszólag hétköznapi történésekben rejlő mélységeket és magasságokat, és ezáltal tragikus hőssé emelni az átlagembert.

A fesztiválon premier előtt láthatja a közönség a Jussi Adler-Olsen bestselleréből készült Hajtóvadászatot az Oscar-jelölt Martin Zandvliet rendezésében: a Q-ügyosztály sorozat ötödik filmjében Karl Mørck és Assad egy újabb elfekvőben lévő aktát igyekszik megoldani. A Nikolaj Coster-Waldau főszereplésével forgott A boldogság íze című romantikus gasztro-mozi szintén premier előtt lesz látható, ahogy az idei Sundance filmfesztiválon rendezői díjat nyert dokumentumfilm, a Sabaya is. A felkavaró filmben önkéntesek egy csoportja a szíriai al-Hol menekülttáborból próbál kiszabadítani olyan fiatal lányokat, akiket korábban szexrabszolgának hurcolt el otthonaikból az Iszlám Állam.

Christoffer Boe: A boldogság íze (Vertigo Média)
Hogir Hirori: Sabaya (Vertigo Média)
Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai (Vertigo Média)
A fesztivál egyik premierfilmje a Gengszterek fogadója, a Zöld hentesek és az Ádám almái kultikus író-rendezőjének legújabb mozija, Az igazság bajnokai című dán fekete komédia Mads Mikkelsen főszereplésével, amely az év egyik legjobb dán alkotása. Szintén itt mutatkozik be Svédország tavalyi Oscar-nevezettje, a Charter című dráma is, aminek fókuszában egy gyerekelhelyezési per áll. Az ítéletre váró anya úgy dönt, hogy gyerekeivel Svédországból a Kanári-szigetekre menekül egy charter-járattal.

A dokumentumfilmek között láthatjuk többek között a jegesmedvékről és a sarkvidékről szóló norvég Queen without Land című izgalmas díjnyertes alkotást, illetve a The Man Who Played with Fire című svéd dokumentumfilmet is, ami a Millenium-trilógiával (posztumusz) világhírűvé vált Stieg Larson örökségét és életművét mutatja be.

Az idei fesztiválon több izgalmas történelmi témájú film közül is válogathatunk. Christina Rosendahl többszörösen díjnyertes történelmi filmje, az Ulrich Thomsen főszereplésével készült Amerikai emberünk a második világháború kitörésekor játszódik, főhőse pedig Dánia amerikai nagykövete, aki a nácikkal szembefordulva a szabad Dánia egyetlen igaz képviselőjének kiáltotta ki magát. A fagy előtt című dán történelmi dráma az 1850-es évek vidéki Dániájában játszódik és egy családról szól, akiket a tél közeledtével éhínség fenyeget. A norvég A király választása 1940-be repíti vissza a nézőt, amikor a német fegyveres erők megszállták Norvégiát és választás elé állították a királyt: megadja magát vagy meghal.

hirdetés

A fesztivál Best of összeállításában újranézhetjük például Thomas Vinterberg A kommuna című filmjét, A fa alatt című izlandi fekete komédiát, a többszörös díjnyertes dán thrillert, az Oscar-nevezett A bűnös-t, Hans Petter Moland svéd fekete komédiáját, Az eltűnés sorrendjében-t, Anders Thomas Jensen dán fekete komédiáját, a Férfiak és csirkék-et, valamint a Fredrik Backman bestsellerből készült, kétszeres Oscar-jelölt Az ember, akit Ovénak hívnak című filmet is.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Jobban járnánk, ha inkább a séfek főznének, csak az lehet, hogy nem érdekelne senkit - Konyhafőnök VIP

Két hete tart az RTL főzős showműsora, de a versenyzők még mindig nem tudnak főzni?

Link másolása

hirdetés

Ha valaki csak úgy odakapcsol, a Konyhafőnök VIP egyik részére, és nincs tisztában a körülményekkel, mit lát?

Híres és nagyjából híres embereket, aki össze-vissza rohangálnak a konyhában. Szerencsétlenkednek, kapkodnak, sírnak, nyersen és ízetlenül tálalják az ételt.

Felmerül hát a kérdés: Biztos, hogy ez a verseny a gasztronómiáról szól? Biztos, hogy tudnak ezek főzni?

A választ pedig nem könnyű kibogozni. De itt egy showműsorról beszélünk, és ez a kulcsa mindennek.

Fontosabb az, hogy a néző szórakoztatva legyen, mint maga a gasztronómia. Fontos, hogy legyen feszültség, és fontos, hogy megteremtődjön a káosz, amit csak a legizgalmasabb egyéniségek élnek túl.

Olyan mély vízbe dobják a versenyzőket, amire sem lelkileg, sem technikailag nincsenek felkészülve. Nincs elég idejük, és nincs elég tudásuk még a feladatokhoz, így borítékolható, hogy szétesve fognak küzdeni, és rengetek hibát vétenek majd.

Ezt nekem nem esik jól nézni, de biztos, hogy sokan meg akkor nem követnék, ha csak szépen főzne mindenki... meg arra ott van a Paprika Tv.

hirdetés

Jelenleg az elődöntőknél járunk. A múlt héten Rácz Jenő piroskötényes csapata lett megizzasztva, és többek között olyan kulcsfigura is kipottyant a körből, mint Zámbó Krisztián. Csendesebb lesz nélküle a konyha, az tuti.

A tegnapi részben, ami szám szerint a 11. adás, Sárközi Ákos kékkötényesein volt a sor.

Mivel már külön csapatokba vannak sorolva az ember, a zsűri is elkezdett szemétkedni egymással.

A dedós beszólásokat most Ákos kapja, hiszen az ő emberei főznek, de meglepő módon nem főként Jenőtől, hanem inkább Fördős Zétől.

Értem Zé műsorvezetői szerepét ebben a játékban, de engem iszonyatosan idegesít, ahogy röhögve aláz mindenkit, és ahogy mosolyogva fröcsög. Szerencse, hogy Sárközi Ákos áll mellette, és hogy ő ennyire hiteles figura. Sokat tompít ezen az egész helyzeten. Ha kell bíztat, ha kell bírál, de mindig olyan higgadtan és értelmesen fogalmaz meg mindent, hogy öröm hallgatni.

Az első körben a csapat fele főz, és egészben kapják meg az állatokat a feladathoz. Hiszen ha főzni tudsz, akkor légy elsőosztályú hentes is. Nem igazán értek egyet...

Sajnálom a versenyzőket ezen a ponton, mert én sem szeretnék szárnyast kopasztani vagy halat pucolni. Főleg nem úgy, hogy előtte senki sem mutatja meg a technikát.

Szorcsik Viki zokog a fürjek felett, míg Ákos a segítségére nem siet, és Szandi is szanaszét maszatol egy akkor halat mint ő maga, és csak egy darab, éppen hogy elfogatható filét tud kivágni belőle. A többi kuka.

Egy brutális méretű halból egy tányérra való filét hoznak ki. Ez csak engem idegesít veszettül?

Nézem a sok szétdarabolt húst, a sok eldobált alapanyagot és forr a vérem. Egyáltalán nem tetszik az, hogy ekkora élelmiszerpazarlás szó nélkül marad.

A kész tálak még mindig nem túl esztétikusak, de azért van, akin már látni némi fejlődést.

A legjobb Németh Kristóf, aki a következő részben majd előnyhöz jut, a leggyengébb pedig ebben a fordulóban Gubik Petra, akinek még meg kell várnia a következő kört, és csak akkor derül ki, hogy marad-e vagy megy haza.

A következő kör azzal indul hogy Ákos főz. Istennek hála! Én ezt nézném tovább és még részletesebben. És ezek miatt a részek miatt bízom abban egy picit, hogy van valami értelme a szórakoztatáson túl a műsornak.

Talán azok az emberek, akiktől a magas gasztronómia távol áll, Ákos főzése közben közelebb kerülnek ahhoz, hogy mi az a konyhaMŰVÉSZET. És egy kicsit jobban megértik, hogy miért kerül egy top étteremben egy fogás többe, mint a menzás krumplis tészta.

Ákos nyilván csodát művel a csirkével és a karfiollal, és senkinek, esélye sincs lemásolni őt. De ez a feladat...

Kapkodás, fejetlenség megy megint ezerrel. Tényleg baromi nehéz lehet úgy nyugodtnak maradni, hogy szinte borítékolva van a bukás. És akik jól teljesítenek, azok sem tudnak igazán jó ételt a zsűri elé tenni, mert mondom még egyszer: lehetetlen a feladat!

A legjobb ezúttal Gyenesei Leila, a legrosszabb pedig az az Ollári (VV) Robi, aki végül az egész versenyt kénytelen befejezni.

Robi a nagy kapkodásban többször elesett, és semmit nem tudott jól elkészíteni, pedig ha eggyel komfortosabb körülmények között dolgozhatott volna, akkor biztosan tudott volna mutatni értékelhető ételt is, és nem önmaga paródiájává válik. De hát ez egy ilyen műsor...

Hogy ki nyer majd a végén? Németh Kristóf? Nagy Sanyi? Tóth Vera? Nem tudom...De nem biztos, hogy az, aki a legjobban főz. Inkább az, aki jobban fel tudja magát találni ebben a típusú játékban.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Elmarad Ákos decemberi koncertje, zenésztársai elkapták a koronavírust

A várható új időpont jövő január 22-e.

Link másolása

hirdetés

Elmarad Kovács Ákos december 17-ére tervezett Papp László Budapest Sportarénában – ezt maga az énekes jelentette be Facebook-oldalán.

Ákos azt írja, két zenésztársánál is kimutatták a Covid-fertőzést, így a felelős döntés a koncert elhalasztása volt. Az új időpont (változatlan helyszínen) 2022. január 22.

„A százezres látogatottságú idei turné után új repertoárral, hetek óta tartó próbákkal készültünk az évzáró nagykoncertre. Nagy slágereket és dalritkaságokat válogattunk össze, Menczel Gábort is bevontuk az előkészületekbe. Komoly, szemkápráztató látvánnyal készül a műszak is. Sajnos két zenésztársam tesztje is pozitív lett a napokban, emiatt új időpontot kellett találnunk az előadásnak, amely így nem évzáró, hanem évnyitó nagykoncert lesz: 2022. január 22-én találkozhatunk az Arénában”

– írja a Kossuth-díjas énekes.

A korábban megváltott jegyek az új időpontra is érvényesek, vagy a váltás helyén 2021. december 31-ig visszaválthatók.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Nem túlélni, hanem élni - Megnéztük Mundruczó Kornél filmjét, az Evolúciót

Az Evolúció a generációkon keresztül átöröklődő traumákról szól.

Link másolása

hirdetés

Míg a Pieces of a Woman egy újszülöttjét elvesztett nő gyászát, egy mélyen személyes trauma feldolgozásának lehetőségeit (vagy lehetetlenségét) járja körül, az Evolúció a transzgenerációs traumát mutatja be három nemzedék, egy Auschwitzban született holokauszt-túlélő, a lánya és az unokája történetén keresztül. Mundruczó Kornél és Wéber Kata megint saját színdarabból dolgozott és ezúttal is Martin Scorsese executive produceri közreműködésével.

A transzgenerációs trauma fogalma néhány évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, nálunk többek között Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvsikerének köszönhetően lett a pszichológiai kutatások témájából közbeszéd és baráti beszélgetések fontos topikja. Mostanra tényként kezeljük, hogy a felmenők életében történt tragédiák befolyásolni képesek a leszármazottak sorsának alakulását anélkül, hogy ők maguk fizikailag érintettek lennének.

A pszichológiai kutatások szerint ugyanis a traumák generációkon keresztül öröklődnek, az újabb nemzedékek úgy reflektálnak a korábbiakat ért élményekre, hogy nincsenek is tudatában ennek. Őseink sorsa tehát anélkül képes befolyásolni identitásunkat, bizonyos helyzetekre adott reakcióinkat, azt, ahogyan párt választunk és más személyes kapcsolatainkat alakítjuk, hogy tisztában lennénk vele.

Az elnevezést egyébként a holokauszttúlélők gyerekeinél tapasztalt tünetekre használták először, akik maguk is a traumatizáltság jeleit mutatták. Vagyis ugyanúgy jelentkezett náluk a szorongás, az önbizalomhiány és a depresszió, mint szüleiknél, holott ők maguk nem voltak közvetlen elszenvedői annak, amit anyáik és apáik átéltek. Ezt a jelenséget aztán más jellegű traumáknál is megfigyelték.

A transzgenerációs traumát az Auschwitzban született holokauszt-túlélő Éva, a lánya, Léna és az unokája, Jonas történetén keresztül bemutató Evolúció színházi előadásként született meg először. Mundruczó Kornél és Wéber Kata a Ruhrtriennalétól egy olyan zenés színházi darab létrehozására kapott felkérést, amiben elhangzik Ligeti György Requiem című kórusműve.

A Proton Színház előadásának bemutatója 2019 őszén volt a Jahrhunderthalle grandiózus terében, a németországi Bochumban, és nagy sikert aratott. Innen már csak néhány lépés volt, hogy az eredetileg szintén színdarabnak készült Pieces of a Woman filmként való létrejötte és komoly nemzetközi visszhangja után megint csak Martin Scorsese executive produceri támogatásával elkészüljön az Evolúció filmváltozata is.

A film három, egymástól stilárisan és dramaturgiailag elkülönülő, alcímekkel is elválasztott epizódból áll. Az első Éva története. Három férfi gázkamrát takarít. Végtelenül hosszú percekig sikálják némán és egyre elszántabban a szürke falakat és locsolják a betont. Egyikük egy falbemélyedésből egyszer csak hosszú hajcsomót húz elő, majd egyre több és nagyobb hajcsomók jönnek elő a repedésekből és a lefolyókból, teljesen beborítva a betont a takarítók lába alatt. A pattanásig feszült jelenet csúcspontján elkezd sírni egy gyerek, a három férfi pedig tébolyultan kezdi keresni a hang forrását. Elhangzó szavak nélkül, néhány szereplővel és pár hosszú beállításos, jól megkomponált jelenetben (az operatőr Yorick Le Saux – Uszoda, 5x2, Julia, Szerelmes lettem, Halhatatlan szeretők, Kisasszonyok – volt) lezajlik előttünk az egész vészkorszak minden borzalmával együtt.

hirdetés

A következő epizód Lénáé. Valamikor a kétezres évek közepén, végén járunk, a helyszín pedig egy budapesti társasház egyik lakása. Itt él Éva (Monori Lili), a magányos és beteges öreg nő, akihez éppen látogatóba érkezik a Berlinben élő lánya. Léna (Láng Annamária) érkezésének az apropója, hogy az anyjának, mint holokauszt-túlélőnek pénzzel járó kitüntetést terveznek átadni, meg hogy kellenek neki a származásukat igazoló papírok a fia óvodai elhelyezéséhez.

Éva viszont nem kér a díjból, és a papírok sincsenek meg, amivel a lányát az őrületbe kergeti. Hogy is érthetné meg Léna, hogy nem lehet büszke olyasvalamire, amibe néhány évtizeddel ezelőtt az egész családja belehalt, és amit teljes életében inkább elfelejteni szeretett volna a túlélési ösztön által vezérelve?

A harmadik, utolsó epizód Jonasé (Goya Rego). A Berlinben, ebben az alig nyolcvan éve porig rombolt és ma is ezernyi rejtett sebet őrző, multikulturalitására büszke német fővárosban élő kamaszfiújé, akit az anyja, Léna, egyedül nevel. A napjainkban játszódó epizód cselekményének középpontjában egy bizonyos Mártonnapi lámpás áll, aminek az elkészítése Jonas dolga lett volna. De az anyja, megfelelő nyelv- és kulturális tudás híján, önmaga identitásának kétségbeesett keresése, na meg a beilleszkedési és megfelelési vágy hevében félreértelmezte az iskolai feladatot, aminek komoly következményei lesznek Jonasra nézve.

A súlyos témákat boncolgató, mágikus realizmussal átitatott első két epizód után a harmadik, bár minden pillanatában ott lebegnek a múlt traumái, mégis szinte légiesen könnyednek tűnik és sajátos humorával egészen felszabadítóan hat. Jonas sorsa a két korábbinak a szintézise. A fiú jelene a múltban gyökeredzik, a felmenőivel történtek következménye, de egyben leszámolás is a múlttal. Története annak a ténynek az elfogadása, hogy a traumákat nem tehetjük semmissé. Megtörténtek, megörököltük őket, együtt kell élni velük. De élni kell és nem csak túlélni.

Cannes – Nagy tapssal jutalmazta a közönség Mundruczó Kornél új filmjét.

Evolúció

Német-magyar film, 97 perc, 2021.

Rendezte: Mundruczó Kornél

Forgatókönyv: Wéber Kata, Mundruczó Kornél

Szereplők: Monori Lili, Láng Annamária, Goya Rego, Padmé Hamdemir

Bemutató: november 25.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Z-generációs feel-good filmbe rejtett sorsdráma – Megnéztük a Dívákat

A Dívák után egész máshogy látod majd a mai húszéveseket.

Link másolása

hirdetés

Az elsőfilmes Kőrösi Máténak valószínűleg sejtése sem volt arról, amikor három, találomra kiválasztott húszéves lány nyomába eredt a kamerájával néhány évvel ezelőtt, hogy a keze alól egy ennyire ütős Z-generációs film kerül majd ki. A Dívák, ami úgy mutat be három lányt magukkal ragadó egyediségükben, hogy sorsukon keresztül egy egész nemzedékről mesél, egyszerre imádnivaló feel-good mozi, fontos közérzetfilm és kordokumentum, de a vége felől nézve tulajdonképpen sorsdráma. Egyébként pedig dokumentumfilm, az egyik legjobb, amit az utóbbi években láttam. Ami őszintén és manírmentesen rombolja le a Z-generációval kapcsolatos előítéleteket, de nemcsak róluk szól, hanem egy kicsit mindannyiunkról. Rólunk, nekünk.

Kőrösi Máté éppen azon rágódott, hogy miért nem jut eszébe semmi, amiről diplomafilmet forgathatna, meg hogy úgy általában merre is tart az élete, amikor hozott egy merész döntést. Metró helyett kivételesen villamosra szállt, így a Belvárosi Tanoda előtt haladt el az útja. A suli kapujában meglátott három nevetgélő, cigizgető lányt, és egyből tudta, hogy róluk akar filmet csinálni. Szerencséjére a három lány rábólintott a tervre, és elkezdődött a közös munka, amiből a Dívák született.

Szani, Tina és Emese, akiket a suliban csak dívákként emlegetnek, éppen az érettségire készült, amikor a rendező felkérte őket a filmre. Már elmúltak húszévesek, de ilyen-olyan okokból eddig minden iskolából eltanácsolták őket. A hozzájuk hasonló budapesti fiataloknak az egyik utolsó sanszuk a Belvárosi Tanoda, egy különleges alapítványi iskola, ahol azoknak is lehetőségük van megszerezni az érettségit, akik a konzervatív iskolarendszerben nem tudtak megmaradni. A három lány itt barátkozott össze, hogy együtt, átlökdösve egymást a mélypontokon, közösen jussanak el a célig. Mert Szani, Tina és Emese valami többet, valami jobbat akar annál, mint amit az élet kínált nekik. Mert az nem túl sok, vagy éppenséggel túl sok, már ahonnan nézzük.

A Dívák előzménytörténetét maga a rendező meséli el egy animációs jelenettel a film bevezetőjében. Ezzel az önreflexív megoldással jelöli ki Kőrösi a saját nézőpontját a cselekményben, alátámasztva annak az alkotói döntésnek a jelentőségét, hogy ő maga is mindvégig hangsúlyosan jelen lesz a filmben. A rendező tehát nem néma megfigyelő, az események dokumentátora lesz csak, hanem a három lány mellett a negyedik főszereplő, még ha az egyik fontos utolsó jelenetet leszámítva nem is látjuk őt, csak a hangját halljuk. De ne szaladjunk ennyire előre.

A lányok először tulajdonképpen semmi mást nem csinálnak, mint körömlakkokról, sminkekről, ruhákról, pasikról és bulikról csevegnek, de a felütésnek köszönhetően egyből benne vagyunk a sztoriban, és majd megveszünk azért, hogy mindent megtudjunk ezekről a csajokról. Kőrösi pedig nagyon ügyesen adagolja a lányoktól kapott infókat. Először csak együtt látjuk őket, hármukat, majd lassan megismerjük őket egyenként is. Mesélnek a családi hátterükről, a gyerek- és kamaszkorukról, arról, hogy hol és miből élnek, a munkájukról, a tanulásról, és megosztják velünk a jövőjükről szőtt elképzeléseiket is.

Majd a rendező egy ponton azt kéri tőlük, hogy készítsenek neki a telefonjukkal rövid videókat magukról. Arról, hogy éppen hogyan érzik magukat, mik a félelmeik, mi bántja őket – és itt, ezekkel az intim felvételekkel fordul igazán személyessé a három lány története.

Megtudjuk, hogy az egyikük súlyosan szorong, zéró az önbizalma, amióta az eszét tudja, rosszul alszik és már kiskamasz korában rácsúszott az alkoholra, mert csak így mert emberek közé menni. Egyébként képzőművésznek készült, de egy ideje fizikus szeretne lenni, a suli mellett pedig egy kis kávézóban dolgozik.

hirdetés

A másik lány csonka családban nőtt fel, a szülei hol ott voltak neki, hol nem, de többnyire nem. Mindig ide-oda vetette az élet, ott lakik, ahol éppen befogadják, de a szabadságához a végsőkig ragaszkodik. Nála is korán jött az alkohol meg a fű, de mostanra pontosan tudja, mit akar, és mindent meg fog tenni azért, hogy elérje a célját. A jóga érdekli és gyerekekkel szeretne majd foglalkozni, de most éppen egy moziban dolgozik.

A harmadik lány egy nem kívánt terhességből született, az apját nem is ismeri, az anyja pedig depressziós és gyógyszerfüggő, amióta az eszét tudja. Hogy megéljen, egy karaoke-bárban pultozik éjszakánként a suli mellett. Úgy jár iskolába, hogy heti ötször egy órát alszik, de, ahogy mondja, mindenhez hozzászokik az ember.

Ha az eddigiek alapján bárki azt gondolná, hogy a Dívák valami komor szociodráma három, a társadalom perifériájára szorult fiatalról, az nagyot téved. Ez a három csaj tele van élettel, energiával, tervekkel és vágyakkal. Mindenekelőtt pedig elképesztően intelligensek, humorosak és eszeveszettül jó a dumájuk. Úgy képesek a legkeményebb dolgokról beszélni, hogy nem tudod eldönteni, sírj vagy röhögj.

Részben annak tudatában, hogy tengernyi social media celeb folyamatosan önti ránk a tartalmatlan tartalmat, azt az üzenetet sulykolva az élet értelmét kereső tízen-huszonévesekbe, hogy a siker kizárólag a minél figyelemfelkeltőbb és otrombább online jelenlétből fakad, részben pedig a bezzeg a mi időnkben minden jobb volt logikának engedve hajlamosak vagyunk azt feltételezni a mai húszévesekről, hogy mind felszínes, a külső tökéletességet a végletekig hajszoló, ambíciótlan okostelefonfüggő.

A Dívák viszont azzal, hogy a maguk természetességében mutat be három húszéves lányt, akik bár folyamatosan nyomkodják a telefonjukat és az idejük jelentős részét körmözéssel, sminkeléssel és egyebekkel töltik, sikerül a lehető legközelebb hoznia őket hozzánk. Ezáltal pedig sikeresen és ellentmondást nem tűrve rombol le minden sztereotípiát a Z-generációval kapcsolatban Ez a legnagyobb erénye a filmnek, mindamellett, hogy egyébként nagyon szexin van megcsinálva. A lányokat imádja a kamera, tök jó zenék vannak benne, a beszélgetős jeleneteket tagoló gyors snittek pedig tudatosan reflektálnak a Youtube és TikTok videók képi világára.

Szani, Tina és Emese múltjának és mostani életének megismerése önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket, de az érettségire való készülés ad a filmnek egy izgalmas dramaturgiai ívet, a vizsga pedig egyfajta csúcspontja lesz a történetnek. Itt akár véget is érhetne a film, ahogy a rendező eredetileg tervezte, de akkor az élet nyom egy olyan sallert, hogy a fal adja a másikat. Ezen a ponton dől el, hogy a Dívák nemcsak egy remek generációs film, hanem egy olyan gyomorbavágó mozi, amit nyugodtan emlegethetünk egy lapon a korszakos jelentőségű Eufóriával.

Dívák

Magyar dokumentumfilm, 85 perc, 2021

Rendező: Kőrösi Máté

Szereplők: Magdali Alexandra, Stumpf Emese, Tordai Tünde

HBO GO


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: