Akik jókor jönnek egymás életébe – Tenki Réka és Bodrogi Gyula a Seveled című filmről és egyebekről
Az események az öthónapos várandós Saci körül forognak, aki bizonyos konfliktusoknak az oka, másoknak pedig a megoldása. Alakítója Tenki Réka, aki a hét eleji találkozásunkkor még gyönyörű kismama volt (gyermeke csütörtökön született meg,ez úton is szívből gratulálunk nekik), de áldott állapotának nem volt köze a film sztorijához, hiszen azt közel másfél éve forgatták.
„Parizer!” – ez az első szava a filmben Sacinak, először nem is tudjuk, hogy miért. Mindenesetre olyan őszinte lendülettel robban be a filmbe, és botcsinálta partnere életébe, hogy első látásra-hallásra bele lehet szeretni. Valójában milyen ez a „bolondos” lány?
-Saci igazából nem bolondos, csak nagyon ösztönös és önazonos. Számára minden megy a maga útján, semmit nem akar túlkomplikálni, kimondja azt, ami van, és erősen a jelenben él – mondja Tenki Réka – Egy változáson megy keresztül azáltal, hogy ott maradt egyedül terhesen, és próbál magának biztonságos életet teremteni. Én nagyon szeretem benne azt, hogy bizonyos embereknek tud olyan mondatokat mondani, amitől azoknak megváltozik az életük. Például amikor Básti Julival ülünk a kanapén és rákérdezek olyasmire, ami neki elnyomott pontok az életében.
Nagyon fontos néha találkozni olyan emberekkel, akik feltesznek egy kérdést, amin elgondolkozol és egy életre hálás leszel neki.
A három karakter, Saci, Gergő (Mészáros Béla) és az édesanyja jókor jönnek be egymás életébe, mindhárman nehéz döntés előtt állnak és az élet valahogy összekovácsolja őket, és ezáltal kijönnek az egészből. Amikor megnéztem a filmet, éreztem, hogy bár vígjáték, nemcsak vicces, hanem megható, megrázó, érzékeny pillanatai is vannak és ennek nagyon örültem. Van, amikor elgondolkodhatunk valamin, máskor pedig egy-egy helyzetkomikum elveszi a jelenet élét.
-A történet egyik mozgatórugója a kegyes hazugságokhoz való viszonyunk. Meg tudunk-e ezektől szabadulni?
-Nem vagyok ügyes hazudozó, nagyon hamar lebukom, ha el akarok valamit titkolni. A kegyes hazugságban legfeljebb olyan szinten hiszek, hogy ha megkérdezi a férjem: honnan van ez a kabát, és azt mondom, tavaly vettem, pedig ő is tudja, hogy tegnap. De ez még belefér. Valahogy belénk ivódott, hogy kerüljük a konfliktushelyzeteket. Azon azért elgondolkodtam, hogy én megtenném-e azt, amit Béla megtesz a filmben Juliért, hogy az utolsó gondolata boldog legyen, de úgy gondolom, ez a kegyes hazugság megbocsátható.
Más hazugságokban nem hiszek: nem szabad gyávának lennünk, vállalnunk kell a véleményünket. Lehet, hogy az nem fog a másikéval egyezni, de ha partnerei vagyunk egymásnak, meg tudjuk beszélni.
A film azért felvet több olyan problémát, amivel a mai harmincasok gyakran szembe kerülnek: az elhúzódó párválasztás és gyermekvállalás, a „mamahotel”-szindróma, de az állás- és a lakásmizéria is.
-Ez egy fontos problémakör. Manapság az ember karriert akar építeni, minél több pénzt akar keresni. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol azt sulykolják belénk, hogy minél több van, annál boldogabb leszel. Nagyobb lakás, nagyobb autó, még nagyobb hitel..ez egy ördögi kör. Régebben a generációk egymás mellett éltek. Ha született egy gyerek, tudtad, hogy a nagymama vagy a család többi nőtagja segít. Most viszont a férjedtől vársz mindent, hiszen rá vagy utalva, ketten indultatok el, olyasmit is, ami régen nem volt dolga. Nem azt mondom, hogy minden a nő feladata, de vannak olyan genetikai dolgok, amelyek nincsenek egy férfiba vagy egy nőbe bekódolva. A régi kapcsolatrendszerek szétszakadásával olyan problémahegyek alakulnak ki, amelyekben nagyon nehéz jó életet élni.
Túlságosan elhatárolódtunk egymástól, pedig ott lenne a lehetőség, csak mindenkinek egy kicsit nyitottabbnak és elfogadóbbnak kellene lennie. Én e téren régimódi vagyok, nagyon hiszek abban, hogy sokat kaphatunk a más generációktól, és tudom, hogy mennyire fontos ez az én gyerekeimnek.
.
Minden bizonnyal lesznek olyanok, akik felhördülnek a film egyes jelenetein, például egy tettlegességig fajuló dühkitörésen. Ilyent egy várandós nő nem csinál – mondják majd. Réka szerint van az a habitus és hormonszint, amely egy bizonyos élethelyzetben ezt eredményezné.
A néző is érzékelheti, hogy ezt a filmet szerették az alkotói és szereplői, és élvezték a közös munkát.
„Mindannyian dolgoztunk már együtt, nem kellett külön ismerkednünk. Már a próbáktól kezdve olyan könnyedséggel dolgoztunk, hogy magától értetődőek voltak a rendezői instrukciók is, egy hullámhosszon voltunk, tudtuk, hogy mit szeretnénk. A legjobban ez a jó csapatmunka maradt meg bennem. Ráadásul nekem ez volt az első „abszolút” főszerepem. Ebben a filmben minden karakter sorsa fontos, és mindenkinek drukkolunk. Éppen ezért nagyon jó volt azt a felelősséget hordozni, hogy mi történik Sacival és hogyan hat a többiekre” – emlékezett Tenki Réka, akinek meggyőződése, filmben és színházban egyaránt, hogy ha ő élvezi, amit csinál, akkor a közönség is élvezni fogja.
