KULT
A Rovatból

Sena: A mai napig lámpalázam van a színpadon

Az Irie Maffia énekesnője ghánai-magyar gyökereiről, a koncertezés és a gyereknevelés összehangolásáról, valamint idei nyári terveiről mesélt.


Sena Dagadu kirobbanóan vidám és energikus személyiség, aki a legváratlanabb pillanatokban neveti el magát. Bár elmondása szerint az angolt tartja első számú nyelvének és úgy is gondolkodik, élőszóban ennek semmi jele: kifogástalanul, akcentus nélkül beszél magyarul. Többek között arról kérdeztem, mennyire éles a váltás számára, amikor évente egyszer hazalátogat Ghánába, illetve mekkora hatása volt szülőhelyére a technikai modernizációnak. Szóba került továbbá a Művészetek Völgye, amihez különösen erős szálak fűzik a hazai fesztiválok közül, hiszen az esküvőjét is Kapolcson tartotta. (Interjú: Láng Dávid, címkép: Nagy Márton)

– Mennyire egyformán vannak jelen az afrikai és a magyar gyökerek a családodban?

– Szerintem összességében olyan az egész, mint egy szép hajfonat.

"
Amikor édesanyám Ghánába költözött még a születésem előtt, gyakorlatilag semmit nem beszélt angolul, viszont vitte magával nemcsak a bakelitkollekcióját és a könyveit, de minden mást is, ami Magyarországhoz kötötte.

Hozzám és a testvéreimhez is az anyanyelvén beszélt már az első pillanattól kezdve, szívesen tanított bennünket a hazai szokásokra, a húsvétot és a karácsonyt is rendesen ünnepeltük. Mindez pedig összefonódott a ghánai tradíciókkal, abszolút kéz a kézben éltük meg a kettőt. Emiatt nem is tudom szétválasztani a családomban a dolgokat.

sena4

Névjegy

Sena Dagadu 1983-ban született Ghána fővárosában, Accrában. Édesapja odavalósi, édesanyja pedig Borsod megyéből származik. A miskolci kórház kertjében ismerkedtek össze, majd visszaköltöztek Afrikába. Ő maga 18 éves korában jött Magyarországra, hogy főiskolára járjon, de végül egészen más okból maradt itt. Hangszeren játszani és énekelni sem tanult soha, minden zenei tudása ösztönösen ragadt rá az idők során.

Először a Gimmeshot Crew tagjaként állt színpadon, akik akkoriban hetente szerveztek dancehall és hiphop esteket egy budapesti klubban. 20 évesen megjelent az első szólóalbuma First One címmel, pár évvel később pedig csatlakozott az akkor alakuló Irie Maffiához, akikkel hamar országos hírnévre tett szert. Ezek mellett több másik projektben is rendszeresen részt vesz, gyakori fellépő a Random Tripen, W.H. nevű formációjával pedig megzenésített Shakespeare-szonetteket ad elő.

Férje Élő Márton, az Irie Maffia harsonása, közös lányuk pedig a 2010-ben született Kekeli.

(Forrás: hvg.hu)

– A kislányoddal is ez a helyzet?

– Igen, én születése óta angolul beszélek hozzá, hasonló alapelvek mentén, mint édesanyám tette velem. Bár magyarul is tudok, szeretném ha magától értetődőnek venne egy másik nyelvet is azon kívül, amit napi szinten hall. Most már ötéves, és nagyon jól működik a kétnyelvűség. Ezen kívül minden évben kimegyünk vele Ghánába, hogy lássa a tágabb családját és tisztában legyen vele, hogy ott is otthon van.

sena1

– Számodra mennyire éles a váltás, amikor hazamész?

– Nyilván teljesen más világ a kettő, hiszen itt mégiscsak Európa közepén vagyunk, ott pedig Afrika szívében. Általában kell egy kis idő, hogy az ember átálljon és rájöjjön, mi hogyan működik. De én mindig gyorsan akklimatizálódom, hiszen mindkét országot egyformán az otthonomnak tartom.

– Mit csináltok abban az egy-két hónapban, amit évente ott töltötök?

– Igyekszünk kikapcsolódni, nyaralni a tengerparton és a lehető legtöbbet együtt lenni a családdal, de egyre többet zenélünk is. Szép lassan épülnek az ottani kapcsolataink, már a férjemnek is több ismerőse van, akik meg szokták keresni, hogy írjon nekik zenéket vagy segítsen hangszerelni. Én is próbálok együtt dolgozni minél több helyi együttessel: minden évben összerakok egy új saját műsort és más-más zenészekkel játszom kint.

– A nyugati stílusok ott is jelen vannak?

– Ízlését tekintve soha nem lesz teljesen európai, hiszen annyira markáns és egyedi az afrikai zene, hogy nehezen lehetne bármivel elnyomni. Persze vannak külső befolyások, például a hiphop elég népszerű, az elektronikus műfajok (úgy mint a house vagy a techno) viszont nem sok embert érdekelnek.

– Mennyire erősen mutatkozik meg a modernizáció a mindennapi életben?

– Sok a sztereotípia ezzel kapcsolatban:

aki még soha nem járt arrafelé, hajlamos azt gondolni, hogy ma is sárkunyhókban laknak az emberek nomád körülmények között. A valóság ezzel szemben az, hogy Accra egy négy-ötmilliós nagyváros, egyike a világ leggyorsabban fejlődő helyeinek.

Mindent lehet csinálni ott, amit Európában, a többségnek ugyanúgy van okostelefonja, a fiatalok szórakozni járnak, tehát abszolút 21. századiak a viszonyok.

– Az Irie Maffia zenéjére mekkora a te hatásod, mennyit teszel hozzá az összképhez?

– Szerintem pont annyit, hogy ha kivennének, nem lenne Irie Maffia. (nevet) Egyébként nem nagyon tudok erre épkézláb választ adni. Tény, hogy a négy frontember közül én vagyok legtöbbet színpadon, mivel a többiek számaiban is vokálozom. De szerintem felesleges méricskélni, kinek mekkora szerepe van a zenekarban. Mindannyian beletesszük a magunkét, így lesz teljes értékű a dolog, ennyi a lényeg.

sena6

Fotó: Nagy Márton

– És mi az, ami csak a szólóprojektedbe fér bele?

– Lényegében az összes ötlet, ami kipattan a fejemből és a saját kis világomat reprezentálja. Most már nemcsak a szövegeket írom én a SENA zenekarban, a zenékhez is egyre több közöm van. Így még inkább a saját képemre tudom formálni az egészet.

– Magyar nyelvű szövegeket gondolkodtál már?

– Énekeltem már magyarul, például Akkezdet Phiaival közösen. A legújabb Irie Maffia dalban pedig mindenki magyar szöveget nyom, Kemon és én is. Szóval egyáltalán nem az van, hogy ellenállok, de alapvetően nem ez a természetes számomra.

"
Nem tudok csak úgy leülni, hogy akkor most írok egy magyar nyelvű szöveget, ehhez nagyon tudatosan rá kell állítanom az agyamat a dologra.

Ezért preferálom inkább az angolt, hiszen az az első nyelvem, úgy gondolkozom, még ha a külső szemlélők számára ez nem is egyértelmű.

Az említett új dal, amiben mindenki magyarul énekel:

A Sziget tavalyi himnusza az Irie Maffiától:

– Az anyaság mennyire nyomta rá a bélyegét a dalaidra?

– Nem hiszem, hogy annyira drasztikus változást okozott volna a világnézetemben, vagy bármiben. Inkább szervezés terén bonyolódtak a dolgok: így, hogy én és a férjem is játszunk a zenekarban, a koncerteket folyamatosan össze kell hangolni a családi teendőkkel. De nem csak mi igazítjuk a lányunkhoz az életünket, fontosnak tartjuk, hogy ő is beleszokjon ebbe a közegbe. Volt már velünk fesztiválon és önálló koncerten is, sőt párszor a színpadra is feljött, beült a dobok mögé a hangbeálláson, ilyesmi. Ez a mi világunk, neki is része kell, hogy legyen. Szerencsére élvezi is nagyon.

– El tudnád képzelni magad bármilyen hétköznapi munkakörben?

– Ha profi kanyhaló, vagyis semmittevő lehetnék, az biztosan remekül menne... (nevet) De egyébként korábban évekig volt egy boltunk az egyik barátnőmmel közösen, ahol az édesanyám által készített csodálatos ékszereket forgalmaztuk, ghánai textilekkel és ruhákkal megspékelve. Aztán viszont egyre jobban beindult a zenekar, én meg eleve nem vagyok olyan jó üzletasszony, úgyhogy egy idő után elengedtem. Mindazonáltal az ilyesmi továbbra is közel áll hozzám, úgyhogy ha valamivel, ezzel szívesen foglalkoznék.

sena5

– Előfordult olyan, hogy lámpalázad volt a színpadon, vagy kezdettől fogva ösztönösen megy a fontemberség?

– Folyamatosan van, a mai napig. Mindig kitalálok valamit, ami miatt izgulhatok: vajon nem fogom-e elfelejteni élesben a szövegeket, elég energiát tudok-e átadni, úgy egyáltalán színpadképes vagyok-e, és még sorolhatnám. Millió kérdés átmegy ilyenkor az ember fején, de egyben olyan szintű adrenalinlöketet is ad, ami miatt újra és újra megéri csinálni. Ha pedig sikeresen leküzdötted a lámpalázadat és elkezded tényleg élvezni a koncertet, az a legjobb érzés.

– Szoktak felismerni nyilvános helyen?

– Nem, dehogy... (nevet) Egyébként persze, előfordul. Múltkor például a Márvány utcánál sétáltam, amikor láttam, hogy valaki a buszon megböki a haverját és somolyogva néznek rám. Mutattam nekik egy peace jelet, erre elkezdtek még látványosabban nevetgélni, én meg továbbmentem.

"
Ha valaki rám mosolyog, viszonzom, ha rám mordul, azt is. Szerencsére az utóbbi jóval ritkább, azt érzem, hogy az esetek túlnyomó részében tök nagy szeretet áramlik felém.

– Akkor is ugyanúgy ügyelsz a megjelenésedre, ha nem vagy színpadon, csak civilben mész valahová?

– Nem mindig lépek ki full sminkben, olyan is előfordult, hogy pizsamában mentem le a boltba. A hajamban meg az a jó, hogy gyakorlatilag két perc alatt be lehet lőni olyanra, mintha hosszasan csináltam volna vele valamit. Azt hiszem, mázlim van. (nevet)

sena3

– Milyen a viszonyod a Művészetek Völgyéhez? Mikor voltál ott először, mi tetszik benne a többi fesztiválhoz képest?

– Nem tudnám megmondani, mikor jártam ott első alkalommal - annyi biztos, hogy nagyon régen. Az esküvőnket is Kapolcson tartottuk, egy nagyon kedves zenészbarátom, Sabák Péter édesanyjának házában. Ez lényegében egy külön minifesztivál volt júniusban, kivettünk szobákat és teljes házakat, volt élő zene, diszkó a pajtában... Szóval megidéztük kicsit a Völgy szellemét, fantasztikus volt. De már azelőtt is megfogott az a bizonyos hangulat, egyszerűen imádok ott mindent.

Annyira békés és szép az egész falu, minden nyugodt, valahogy mégis folyamatosan pezseg.

A helyszín mellett pedig a programok is nagyon erősek, ez a kettő együttesen teszi kihagyhatatlanná.

– Idén mennyi időt töltesz lent és milyen formációkban leszel látható?

– Fellépek a saját zenekarommal, koncertezünk az Irie Maffiával, illetve a Momentán Társulat Főhős című előadására is meghívtak vendégnek. Az utóbbi miatt izgulok legjobban, mert fogalmam sincs, mi lesz, de kíváncsian várom... (nevet) Sőt, ez még nem biztos, de a Shakespeare-szonetteket játszó formációmmal is van esély egy koncertre. Összesen így ott leszek talán három napot.

sena8

Fotó: Nagy Márton

– Mit vársz még a közelgő nyártól, mik lesznek a csúcspontjai?

– Mostanában a legtöbb energiát arra fordítom, hogy befejezzem a harmadik szólólemezemet. A számok már megvannak, csak le kell tisztázni és fel kell venni őket. Június 25-én a Müpában lesz egy önálló koncertem, amire nagyon készülök, látványvilág, hangzás és repertoár szempontjából is különlegesre tervezzük.

Persze mennyiségre többet fogok játszani az Irie Maffiával, de mivel körülöttük tavaly volt óriási hype a 10-es album és a kapcsolódó turné miatt, az idei évben azért nem kell annyit belerakni. Így szerencsére át tudom forgatni a figyelmemet a saját dolgaimra, amire nagy szükségem is van. Változatos, izgalmas és kreatív nyarat várok.

Ha ismerőseidnek is ajánlanád a cikket, kattints a megosztásra:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk