KULT
A Rovatból

Semmelweis lenne a magyar Dr. House? Ezt mutatja be az anyák megmentőjéről szóló film

Politika ide vagy oda, a Semmelweis bár nem tökéletes, de összességében szerethető film, kiváló alakításokkal, ami nagyon is modern témákra hívja fel a figyelmet. Kritika.


Semmelweis Ignác az anyák megmentője, aki rájött, hogy szülés előtt kezet kell mosni. Körülbelül ennyit jegyeztünk meg a hírneves orvosról az iskolában. A közösségi média ezt kiegészítette azzal a föl-fölbukkanó információ-morzsával, hogy családja elárulta, bolondok házába juttatta, ahol az ápolók agyonverték.

Már önmagában ez is indokolja, hogy készüljön egy olyan film Semmelweis életéről, amely teljesebbé teszi az összképet.

Némi aggodalomra adott okot, hogy a hazai filmgyártás egy olyan korszakában készült a film, amikor futószalagon készülnek a gagyi, de legalábbis gyengén sikerült történelmi művek.

Itt nem csak a közelmúltat sajátosan interpretáló kurzusalkotásokra kell gondolni, mint az Elkúrtuk vagy a Blokád, hanem az olyan közpénzégetőkre, mint az Aranybulla, a Tündérkert vagy a Hadik.

A film létrejöttét tovább árnyalta, hogy Gárdos Péter Semmelweis-forgatókönyvét a Nemzeti Film Intézet (NFI) elkaszálta. Helyette a már említett Blokádot is jegyző Lajos Tamást támogatta, aki az elmúlt két évben közel ötmilliárdos állami támogatást kapott különböző projektjeire. Sok szállal kötődik a NER-hez, hiszen az NKA filmművészeti kollégiumának vezetője. 2020 óta az SZFE-t fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke.

Mindehhez még hozzávehetjük, hogy a film másik producere – mint megtudtuk, az ötletgazda – Vida Joe, a Takarékbank volt elnök-vezérigazgatója.

Éppen ezért már sokan előre leírták A láthatatlan gyilkos munkacímen futó új produkciót is. Én azonban nem törtem előre pálcát felette, hiszen Lajos Tamás producerkedése alatt készültek olyan színvonalas filmek is, mint Bergendy Péter Post mortemje.

A film rendezésére Koltai Lajost kérték fel, aki operatőrként megkerülhetetlen, de filmrendezőként legalábbis vegyes megítélésű. A Semmelweis a harmadik rendezői munkája, 15 év elteltével ült be ismét a direktori székbe.

A Maruszki Balázs által jegyzett forgatókönyv az 1847-es év eseményeire fókuszál. Bécsben Klein professzor (Gálffi László) szülészeti klinikáján magasra ugrott a halálesetek száma. A neves orvos rejtélyes járványt sejt a háttérben. A klinika egyik doktorának, a magának való, de kiváló szülész hírében álló Semmelweisnek (Vecsei H. Miklós) azonban feltűnik, hogy a bábaképzőben sokkal kevesebben halnak meg. Ezért kutatni kezdi az okokat.

Főnöke nem örül a buzgalmának, hiszen ha kiderül, hogy a bábaképzőben valamit jobban csinálnak, mint az okos férfiak a klinikán, az erősen aláássa az intézmény tekintélyét. Amikor pedig Semmelweis odáig jut a hipotézisével, hogy egyenesen az orvosok azok, akik megfertőzik a kismamákat, Klein minden elkövet, hogy ellehetetlenítse és diszkreditálja a fiatal kollégát. Ebben lelkes segítőre talál az ambiciózus – és Klein székére ácsingozó – Kollár doktorban (Kovács Tamás), aki semmitől nem riad vissza céljai eléréséhez.

Bár a készítők hangsúlyozták, mennyire ügyeltek a történelmi hitelességre, a szerelmi szál teljesen fikcióra épül. A Nagy Katica által alakított Emma a bábaképzőből érkezett a klinikára munkát keresve. Nincs kimondva, csak érzékeltetve, de azért kellett ajánlólevél nélkül otthagynia korábbi munkahelyét, mert nem hódolt be az igazgatója ostromának.

Itt aztán a mogorva Semmelweis mellé kerül, és furcsa kettős helyzetben találja magát. Hamarosan a kissé mizantróp orvos jobbkezévé válik, de közben két tűz közé kerül: Klein professzor – a jobbkezén, Kolláron keresztül – megkörnyékezi, hogy jelentsen nekik Semmelweis ténykedéséről, cserébe megengedik, hogy a nővérszálláson maga mellé vegye kishúgát, aki a film elején egy árvaházban senyved.

Miután történelmi eseményekről van szó, nem árulunk el nagy titkot, hogy sok intrika és a fordulat után végül győz az igazság. A menetrend szerint összevesző szerelmesek is kibékülnek az utolsó pillanatban, és együtt indulnak egy szebb jövő reményében Budapestre.

Összességében a Semmelweis egy nagyon szerethető, szép – bár helyenként felkavaróan kemény és naturalista – film, amely jó ízléssel egyensúlyoz a kommersz és a művészi határán. Profin megtervezett thrillert látunk.

Talán nem véletlen, hogy Semmelweisről Dr. House jutott eszembe.

Adva van egy goromba orvos, aki mindenkit vérig sért, arrogánsan hisz saját tudásában, fütyül a szabályokra és nem tisztel senkit. Nyughatatlanul keresi a „gyermekágyi kór” okát, majd annak ellenszerét, ahogy Dr. House kereste mindig a népszerű sorozatban az adott diagnózist és annak gyógymódját.

Aztán persze eljön a pillanat, amikor úgy tűnik, ő a rosszfiú, de a végén minden a helyére kerül. Az intrikus elnyeri büntetését, a főhős megdicsőül.

A szerelmi szál is meglehetősen kiszámítható. Tudjuk, hogy össze fog jönni Emma és Ignác, és azt is mindvégig tudjuk, hogy adott dramaturgiai ponton miért is fognak összeveszni.

Mindezek ellenére valahogy mégsem válik a film sablonossá, sem pedig unalmassá, mert mindezt olyan szemüveggel látjuk, ahogy még soha. Koltai remekül fenntartja a feszültséget, a képek gyönyörűek (Nagy András operatőrt dicsérik), a történet sehol sem lötyög, nincsenek fölösleges pillanatok. Nem utolsó sorban ott van ellensúlyként a film brutális igazsága.

Ne felejtsük el, a tét óriási: ezt az utat halott anyák és csecsemők kövezik. A film pedig egy percig sem engedi, hogy ezt elfelejtsük.

Könnyű lenne kinevetni Klein doktort, aki a pozícióját féltő hiú, magas polcon lévő férfi archetípusa. Közben azonban az ő konfliktusa ennél sokkal mélyebbre nyúlik: ha Semmelweisnek igaza van, és a boncolást és szülést is végző orvosok betegítik meg az anyákat, akkor minden orvos tulajdonképpen gyilkos. Ő maga pedig ennél is több: saját lánya és unokája gyilkosa, akik a kezei között haltak meg, miután levezette a szülést.

Érdekes szála a filmnek a nemzeti konfliktus: a klinikán hamar kialakul egy „magyar orvosok – nem magyar orvosok” szembenállás, ami azonban a korszakot figyelembe véve – 1847-ben járunk, egy évvel a forradalom előtt! – hihető, és nincs túltolva.

Mindenképp dicséret illeti a kellék osztályt és Szakács Györgyi jelmezeit. Ami azonban a film talán legnagyobb erénye, az a remek színészgárda. Kezdeném mindjárt azzal, hogy Dr. House párhuzam ide vagy oda, Vecsei jobb színész, mint – az általam amúgy nagyon szeretett – Hugh Laurie. Ezért a karaktere is sokrétűbb és érdekesebb. Nagy Katica belülről sugárzó hitelességével és szépségével teszi egyszerre tisztelhetővé és tetszetőssé Emma alakját, aki komoly, önérzetes, tanult nő, nem holmi buta, elszédíthető cselédlány.

Gálffi László élete alakítását nyújtja a pökhendi főnökből szép fokozatosan saját bűneivel szembenéző megkínzott, tragikus hőssé váló Klein professzorként.

A kisebb szerepekben is sztárparádét látunk. Elek Ferenc a vidám, életigenlő cseh Kolletschka doktorként megcsillantja drámai oldalát is. Kovács Lajos nem tudom, hogy csinálja, de 40 éve ugyanúgy néz ki, és ugyanolyan jó mindenben.

Feltétlenül kiemelendő a kedvesen mosolygó, de mély pillanatokat is tökéletesen megoldó Mészáros Blanka, Zsigmond Emőke, aki a neki jutott néhány percben is magára vonzza a figyelmünket és sokára esett csak le, hogy bizony ő volt a Nagykarácsony főszereplője, és Szűcs Nelli, aki előkelő bécsi dámaként varázsol el minket.

Olyan nevek tűnnek fel a háttérben, mint Hajduk Károly, Simon Kornél, Orosz Ákos, mind hozzáadva a maguk apró mozzanatait az egész alkotás hitelességéhez.

Külön szeretnék szót ejteni a Baumgartnert rendkívül hitelesen alakító Lengyel Ferencről,  illetve Györgyi Annáról, aki korosztálya egyik legjobbja, nagyobb filmszerepek is megtalálhatnák. Ezúttal Semmelweis kimért, de anyáskodó házvezetőnőjeként láthatjuk viszont.

Összességében a Semmelweis a magyar történelmi filmek legjobb hagyományait követi. Arra mindenképp alkalmas, hogy kicsivel mélyítse a témával kapcsolatos tudásunkat. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy olyan nagyon is modern témákra hívja fel a figyelmet, mint a nők mindenkori kiszolgáltatottsága, második sorba taszítása, vagy az emberi gyarlóság szerepe a betegségek kialakulásában, terjedésében.

És persze lehet mondani, hogy 2,3 milliárd forintból könnyű jó filmet készíteni, de a gyakorlatban sorra látjuk azokat az alkotásokat, amelyek rácáfolnak erre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: