KULT
A Rovatból

Semmelweis lenne a magyar Dr. House? Ezt mutatja be az anyák megmentőjéről szóló film

Politika ide vagy oda, a Semmelweis bár nem tökéletes, de összességében szerethető film, kiváló alakításokkal, ami nagyon is modern témákra hívja fel a figyelmet. Kritika.


Semmelweis Ignác az anyák megmentője, aki rájött, hogy szülés előtt kezet kell mosni. Körülbelül ennyit jegyeztünk meg a hírneves orvosról az iskolában. A közösségi média ezt kiegészítette azzal a föl-fölbukkanó információ-morzsával, hogy családja elárulta, bolondok házába juttatta, ahol az ápolók agyonverték.

Már önmagában ez is indokolja, hogy készüljön egy olyan film Semmelweis életéről, amely teljesebbé teszi az összképet.

Némi aggodalomra adott okot, hogy a hazai filmgyártás egy olyan korszakában készült a film, amikor futószalagon készülnek a gagyi, de legalábbis gyengén sikerült történelmi művek.

Itt nem csak a közelmúltat sajátosan interpretáló kurzusalkotásokra kell gondolni, mint az Elkúrtuk vagy a Blokád, hanem az olyan közpénzégetőkre, mint az Aranybulla, a Tündérkert vagy a Hadik.

A film létrejöttét tovább árnyalta, hogy Gárdos Péter Semmelweis-forgatókönyvét a Nemzeti Film Intézet (NFI) elkaszálta. Helyette a már említett Blokádot is jegyző Lajos Tamást támogatta, aki az elmúlt két évben közel ötmilliárdos állami támogatást kapott különböző projektjeire. Sok szállal kötődik a NER-hez, hiszen az NKA filmművészeti kollégiumának vezetője. 2020 óta az SZFE-t fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke.

Mindehhez még hozzávehetjük, hogy a film másik producere – mint megtudtuk, az ötletgazda – Vida Joe, a Takarékbank volt elnök-vezérigazgatója.

Éppen ezért már sokan előre leírták A láthatatlan gyilkos munkacímen futó új produkciót is. Én azonban nem törtem előre pálcát felette, hiszen Lajos Tamás producerkedése alatt készültek olyan színvonalas filmek is, mint Bergendy Péter Post mortemje.

A film rendezésére Koltai Lajost kérték fel, aki operatőrként megkerülhetetlen, de filmrendezőként legalábbis vegyes megítélésű. A Semmelweis a harmadik rendezői munkája, 15 év elteltével ült be ismét a direktori székbe.

A Maruszki Balázs által jegyzett forgatókönyv az 1847-es év eseményeire fókuszál. Bécsben Klein professzor (Gálffi László) szülészeti klinikáján magasra ugrott a halálesetek száma. A neves orvos rejtélyes járványt sejt a háttérben. A klinika egyik doktorának, a magának való, de kiváló szülész hírében álló Semmelweisnek (Vecsei H. Miklós) azonban feltűnik, hogy a bábaképzőben sokkal kevesebben halnak meg. Ezért kutatni kezdi az okokat.

Főnöke nem örül a buzgalmának, hiszen ha kiderül, hogy a bábaképzőben valamit jobban csinálnak, mint az okos férfiak a klinikán, az erősen aláássa az intézmény tekintélyét. Amikor pedig Semmelweis odáig jut a hipotézisével, hogy egyenesen az orvosok azok, akik megfertőzik a kismamákat, Klein minden elkövet, hogy ellehetetlenítse és diszkreditálja a fiatal kollégát. Ebben lelkes segítőre talál az ambiciózus – és Klein székére ácsingozó – Kollár doktorban (Kovács Tamás), aki semmitől nem riad vissza céljai eléréséhez.

Bár a készítők hangsúlyozták, mennyire ügyeltek a történelmi hitelességre, a szerelmi szál teljesen fikcióra épül. A Nagy Katica által alakított Emma a bábaképzőből érkezett a klinikára munkát keresve. Nincs kimondva, csak érzékeltetve, de azért kellett ajánlólevél nélkül otthagynia korábbi munkahelyét, mert nem hódolt be az igazgatója ostromának.

Itt aztán a mogorva Semmelweis mellé kerül, és furcsa kettős helyzetben találja magát. Hamarosan a kissé mizantróp orvos jobbkezévé válik, de közben két tűz közé kerül: Klein professzor – a jobbkezén, Kolláron keresztül – megkörnyékezi, hogy jelentsen nekik Semmelweis ténykedéséről, cserébe megengedik, hogy a nővérszálláson maga mellé vegye kishúgát, aki a film elején egy árvaházban senyved.

Miután történelmi eseményekről van szó, nem árulunk el nagy titkot, hogy sok intrika és a fordulat után végül győz az igazság. A menetrend szerint összevesző szerelmesek is kibékülnek az utolsó pillanatban, és együtt indulnak egy szebb jövő reményében Budapestre.

Összességében a Semmelweis egy nagyon szerethető, szép – bár helyenként felkavaróan kemény és naturalista – film, amely jó ízléssel egyensúlyoz a kommersz és a művészi határán. Profin megtervezett thrillert látunk.

Talán nem véletlen, hogy Semmelweisről Dr. House jutott eszembe.

Adva van egy goromba orvos, aki mindenkit vérig sért, arrogánsan hisz saját tudásában, fütyül a szabályokra és nem tisztel senkit. Nyughatatlanul keresi a „gyermekágyi kór” okát, majd annak ellenszerét, ahogy Dr. House kereste mindig a népszerű sorozatban az adott diagnózist és annak gyógymódját.

Aztán persze eljön a pillanat, amikor úgy tűnik, ő a rosszfiú, de a végén minden a helyére kerül. Az intrikus elnyeri büntetését, a főhős megdicsőül.

A szerelmi szál is meglehetősen kiszámítható. Tudjuk, hogy össze fog jönni Emma és Ignác, és azt is mindvégig tudjuk, hogy adott dramaturgiai ponton miért is fognak összeveszni.

Mindezek ellenére valahogy mégsem válik a film sablonossá, sem pedig unalmassá, mert mindezt olyan szemüveggel látjuk, ahogy még soha. Koltai remekül fenntartja a feszültséget, a képek gyönyörűek (Nagy András operatőrt dicsérik), a történet sehol sem lötyög, nincsenek fölösleges pillanatok. Nem utolsó sorban ott van ellensúlyként a film brutális igazsága.

Ne felejtsük el, a tét óriási: ezt az utat halott anyák és csecsemők kövezik. A film pedig egy percig sem engedi, hogy ezt elfelejtsük.

Könnyű lenne kinevetni Klein doktort, aki a pozícióját féltő hiú, magas polcon lévő férfi archetípusa. Közben azonban az ő konfliktusa ennél sokkal mélyebbre nyúlik: ha Semmelweisnek igaza van, és a boncolást és szülést is végző orvosok betegítik meg az anyákat, akkor minden orvos tulajdonképpen gyilkos. Ő maga pedig ennél is több: saját lánya és unokája gyilkosa, akik a kezei között haltak meg, miután levezette a szülést.

Érdekes szála a filmnek a nemzeti konfliktus: a klinikán hamar kialakul egy „magyar orvosok – nem magyar orvosok” szembenállás, ami azonban a korszakot figyelembe véve – 1847-ben járunk, egy évvel a forradalom előtt! – hihető, és nincs túltolva.

Mindenképp dicséret illeti a kellék osztályt és Szakács Györgyi jelmezeit. Ami azonban a film talán legnagyobb erénye, az a remek színészgárda. Kezdeném mindjárt azzal, hogy Dr. House párhuzam ide vagy oda, Vecsei jobb színész, mint – az általam amúgy nagyon szeretett – Hugh Laurie. Ezért a karaktere is sokrétűbb és érdekesebb. Nagy Katica belülről sugárzó hitelességével és szépségével teszi egyszerre tisztelhetővé és tetszetőssé Emma alakját, aki komoly, önérzetes, tanult nő, nem holmi buta, elszédíthető cselédlány.

Gálffi László élete alakítását nyújtja a pökhendi főnökből szép fokozatosan saját bűneivel szembenéző megkínzott, tragikus hőssé váló Klein professzorként.

A kisebb szerepekben is sztárparádét látunk. Elek Ferenc a vidám, életigenlő cseh Kolletschka doktorként megcsillantja drámai oldalát is. Kovács Lajos nem tudom, hogy csinálja, de 40 éve ugyanúgy néz ki, és ugyanolyan jó mindenben.

Feltétlenül kiemelendő a kedvesen mosolygó, de mély pillanatokat is tökéletesen megoldó Mészáros Blanka, Zsigmond Emőke, aki a neki jutott néhány percben is magára vonzza a figyelmünket és sokára esett csak le, hogy bizony ő volt a Nagykarácsony főszereplője, és Szűcs Nelli, aki előkelő bécsi dámaként varázsol el minket.

Olyan nevek tűnnek fel a háttérben, mint Hajduk Károly, Simon Kornél, Orosz Ákos, mind hozzáadva a maguk apró mozzanatait az egész alkotás hitelességéhez.

Külön szeretnék szót ejteni a Baumgartnert rendkívül hitelesen alakító Lengyel Ferencről,  illetve Györgyi Annáról, aki korosztálya egyik legjobbja, nagyobb filmszerepek is megtalálhatnák. Ezúttal Semmelweis kimért, de anyáskodó házvezetőnőjeként láthatjuk viszont.

Összességében a Semmelweis a magyar történelmi filmek legjobb hagyományait követi. Arra mindenképp alkalmas, hogy kicsivel mélyítse a témával kapcsolatos tudásunkat. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy olyan nagyon is modern témákra hívja fel a figyelmet, mint a nők mindenkori kiszolgáltatottsága, második sorba taszítása, vagy az emberi gyarlóság szerepe a betegségek kialakulásában, terjedésében.

És persze lehet mondani, hogy 2,3 milliárd forintból könnyű jó filmet készíteni, de a gyakorlatban sorra látjuk azokat az alkotásokat, amelyek rácáfolnak erre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás a TV2-n: meglepődtek a nézők, visszatért egy népszerű műsor
Elindultak a Kincsvadászok új részei, emiatt borult az eddigi műsorrend. A Házasság első látásra korábban kezdődik, a Legyen Ön is Milliomos! pedig később.
DKA – Fotó: TV2 - szmo.hu
2025. november 18.



Hétfő estétől új műsorrenddel jelentkezik a TV2, a változás a csatorna teljes hétköznap esti sávját érinti.

A Házasság első látásra a korábbi 19:45-ös kezdés helyett már 19:20-kor képernyőre kerül, ezt követően 20:40-től a Kincsvadászok vadonatúj részei láthatók, az estét pedig 22:00-tól a Legyen Ön is Milliomos! zárja.

Az eddigi műsorrend a népszerű műtárgy-kereskedő show visszatérése miatt borult, a változás viszont sok nézőt váratlanul ért. A TV2 közösségi oldalain számos értetlenkedő hozzászólás jelent meg.

„Kedves TV2, most mi ez? A Házassâg első látásra 21:20-ig van írva. Akkor most, hogy van ez?” – kérdezte egy kommentelő.

„Hogy került a Kincsvadászok ide?” – írta egy másik.

A Kincsvadászok stábja nem változott: a műsorvezető Till Attila, a műtárgyszakértők Kelen Anna és Megyesi Balázs, a kereskedői székben pedig dr. Katona Szandra, Fertőszögi Péter, Fejes Tamás, Nagyházi Lőrinc és Molnár Viktor foglalnak helyet. A műsorban civil eladók hoznak be különleges tárgyakat a stúdióba, ahol azokat szakértők értékelik, majd a kereskedők licitálnak rájuk. A műsor sikerét a tárgyak mögötti történetek, az értékbecslés és az alku izgalma adja, a csatorna a mostani évadban a szokatlan darabokra és a már ismert, stabil szereplőgárdára épít.

A Palik László nevével fémjelzett Legyen Ön is Milliomos! 2025-ben több új etappal tért vissza, és ismét a TV2 egyik rendszeres esti műsorává vált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nem készültél fel rá, mennyire be fog rántani: A bennem lakozó fenevad az év egyik legfeszültebb meglepetése!
Claire Danes és Matthew Rhys párosa olyan feszültséget teremt, amitől még a kanapén is kiegyenesedsz. A bennem lakozó fenevad első pillanattól kezdve beszippant, és az évadzáró után is a nézővel marad.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. november 17.



A bennem lakozó fenevad már a legelső jelenetével érzékelteti, hogy valami egészen nyugtalanító történetbe csöppenünk: a cold openben történik valami szörnyű, amit még nem értünk teljesen, de azonnal odaragaszt a képernyő elé. Gabe Rotter, aki az X-akták rebootja óta nem rukkolt elő komolyabb projekttel, most visszatér, és nagyon úgy tűnik, hogy nem aprózta el.

A sorozat nem csupán egy jól összerakott pszichothriller, hanem a Netflix egyik legkellemesebb meglepetése is idén.

Ez leginkább az egészen kiváló színészgárdának köszönhető: Claire Danes, Matthew Rhys, Natalie Morales és Brittany Snow ezek nem kis nevek egy sorozathoz képest, némelyik egyedül is képes lenne eladni egy sorozatot.

A történet középpontjában Agatha Wiggs áll, akit Claire Danes a tőle megszokott intenzitással formál meg. Aggie sikeres írónőként próbál boldogulni, vagyis inkább csak próbálna, mert jelenleg egy makacs alkotói válság gyötri. Hiába a karrier, hiába a hírnév, a Pulitzer-díj, az ihlet makacsul kerüli őt, az anyagi helyzet pedig egyre feszültebbé válik.

Az okokra hamar fény derül: Aggie és párja súlyos tragédián mentek keresztül, elvesztették a gyermeküket.

Ez a veszteség olyan mélyen beette magát a nő tudatába, hogy szinte minden döntését, minden rezdülését befolyásolja. A sorozat ezt a lelki törést nem túlmagyarázva, mégis rendkívüli érzékenységgel mutatja be, miközben lassan, de határozottan építi fel Aggie mentális instabilitását.

A helyzetet tovább bonyolítja, amikor a szomszédságba beköltözik egy titokzatos, módos üzletember, Nile Jarvis. Matthew Rhys játéka egyszerre visszafogott és dermesztő, már az első jeleneteiben érezni rajta azt a fajta sötét vibrálást, ami végig ott lüktet a karakterében.

Nem csoda, hogy Aggie figyelmét hamar felkelti, pláne akkor, amikor megtudják a nézők, hogy Jarvis első felesége rejtélyes körülmények között eltűnt.

Mindenki Jarvist gyanúsította, de olcsón megúszta. Most egy új környékre költözött, ám a lakók egyre hangosabban suttognak arról, hogy talán gyilkosság történhetett, Aggie képzelete pedig már ettől is lángra kap. A sorozat ügyesen meglovagolja ezt a kettősséget: vajon tényleg valami szörnyűség történt, vagy ez csupán egy gonosz pletyka. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül érezzük furának a pszichésen megtört író és a hírhedt üzletember kapcsolatát.

A készítők nem húzzák az időt, nem játszanak felesleges találgatósdit: hamar elhintik a fontos információkat, mégis minden epizód után marad bennünk egy kis feszültség, egy apró kérdőjel, amitől muszáj tovább néznünk.

A hangulat szinte kézzel tapintható, szinte már hitchcocki megoldásokkal él: lassan építkező feszültség, groteszkül hétköznapi pillanatok és mentális instabilitás.

Claire Danes alakítása ebben kulcsfontosságú. Pontosan azt a törékeny, mégis elszánt, a saját bűntudatával küzdő karaktert hozza, amitől nemcsak megértjük Agatha motivációit, de együtt is élünk vele. Matthew Rhys pedig pazar kontraszt: egyszerre megnyerő és ijesztő, mintha minden mosolya mögött bújna egy második, sötétebb jelentés. Rhysnek igazi jutalomjáték Danes mellett gonoszkodni.

Kettejük dinamikája annyira feszült és kiszámíthatatlan, hogy már a második részre teljesen odabilincseli a nézőt. A két karakter között kibontakozó verbális párbajok és sejtelmes félmondatok a sorozat legerősebb pillanatai közé tartoznak.

A Homeland színésznője és a Foglalkozásuk: amerikai színésze nagyon jó párosnak bizonyul.

Az is remek húzás, hogy Jarvis gyakorlatilag „könyörög” Aggie-nek, hogy írjon róla, ez egyszerre abszurd, nyugtalanító és fenyegető, mintha egy ragadozó kedvesen invitálná magához az áldozatát.

A széria végig lendületes marad, nincs üresjárat, a cselekmény pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy ne csak egy újabb rejtélysorozatnak érezzük. A dráma kellően mély, emiatt sokkal többet kapunk.

Ez egy olyan történet, amely folyamatosan arra késztet, hogy megkérdőjelezzük a szereplők szándékait, és néha még a saját ítéletünket is.

Bár a finálé talán nem üt akkorát, mint amilyet a felvezetés ígér, ez a kisebb súlytalanság korántsem rontja el az összképet. Ez egy jó sorozat volt, nem bántam meg, hogy megnéztem.

A bennem lakozó fenevad azok közé a szériák közé tartozik, amelyeket jólesik végignézni, majd utána is kicsit elidőzni rajtuk.

Egy feszült, hangulatos thriller, amelynek két főszereplője annyira erős jelenlétet hoz, hogy képes önmagában működtetni az egész sztorit.

Nem sajnáltam érte egyetlen percet sem, és bár biztos akad több apróbb hibája, összességében kifejezetten ajánlott darab mindenkinek, aki szereti a lélektani, lassan kibontakozó, mégis folyamatosan pulzáló sorozatokat. Gratula a Netflixnek, néha megérdemlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk