KULT
A Rovatból

Scherer Péter: Karinthy keretbe foglalja a színészi pályámat

Főszereplésével zenés monodráma készült az Utazás a koponyám körül című regényből, ennek apropóján beszélgettünk.

Link másolása

Október elején mutatták be a budapesti B32 Galéria és Kultúrtérben a Nézőművészeti Kft legújabb előadását, amely Karinthy Frigyes egyik leghíresebb regényéből készült, Scherer Péter rendezésében és főszereplésével. Ennek kapcsán kértünk tőle interjút.

– Mikor és hogyan találkoztál először Karinthy munkásságával?

– Ő az, aki tulajdonképpen keretbe foglalja a színészi pályámat, mivel ötödikes koromban az egyik novellájával indultam el az iskolai Ki mit tud?-on a magyartanárom unszolására. Úgy alakult, hogy megnyertem, majd utána az ajkai városi fordulót is.

Ez így volt hatodikban, hetedikben és nyolcadikban is, így tulajdonképpen Karinthynak köszönhetem, hogy megismertem az érzést, milyen színpadon állni, sikereket elérni és lekötni a közönséget.

Jóval később megismerkedtem Karinthy Mártonnal, aki felkérte a minitársulatunkat, hogy csináljunk a színházában valamit. Bár végül egy Rejtő-átirat mellett döntöttünk, ennek kapcsán nagyon jó barátságba kerültünk, és amikor a családjáról szóló műsort készítette a tévében, engem is meghívott beszélgetőtársnak. Már akkor érleltem a gondolatot Gyulay Eszterrel, a társulatunk dramaturgjával közösen, hogy meg kéne csinálni az Utazás a koponyám körült.

Emellé megtalált Réczei Tamás, aki rendezett egy felolvasóestet a Karinthy-Böhm Aranka-Déry Tibor szerelmi háromszögből az Így szerettek ők alapján. Ebben én voltam Karinthy, ami szintén csodálatos élmény volt és még közelebb vitt hozzá. A végső lökést viszont az adta meg, hogy tavaly Karinthy-gyűrűt kaptam. Ez már tényleg egy jel volt arra, hogy bezárult a kör, meg kell csinálnom a darabot. Az a csodálatos ebben a kisregényben, hogy nem csak az derül ki belőle, min ment keresztül a szerző: szinte mindenről szól, életről, halálról, szerelemről, nőkről… Imádtam a munka minden percét.

– Hogyan dőlt el, hogy a könyvnek mely részei kerüljenek be a darabba?

– Gyulay Eszterrel közösen húztuk meg, én pedig arra gondoltam, hogy legyenek zenés betétek. Szerettem volna, ha nem egy szikár monodrámát kell előadnom egyedül. Van egy olyan pont a regényben, amikor Karinthy az első tünetek észlelése után elmegy Bécsbe a feleségével, hogy az ottani klinikán is megvizsgálják. Ha már ott vannak, elmennek egy helyi lokálba is, ennek kapcsán tűpontosan leírja, milyen volt a fellépő páros.

Arra gondoltam, hogy ezt a párost vigyük végig az egész darabon, adjanak elő olyan zenéket, amelyektől úgy tűnik, mintha Karinthy a lokálban írta volna meg a művet. A fő szám pedig, amit felkonferálnak, nem más, mint a Halottaskocsi című Karinthy-vers.

Nem titkoltan van egy olyan funkciója is a dolognak, hogy könnyítse azt a helyenként elképesztően erős és nagyon nehezen elviselhető fájdalmat, amit a szöveg közvetít.

– Hogy születtek a dalok?

– Marton Róbert írta őket az instrukcióim alapján, sokáig ötleteltünk arról, hol milyen érzeteim vannak, hová férne el szerintem zene. A szövegek jó része is az ő munkája, illetve Karinthy- és Ady-verseket is felhasználtunk. Egyébként ő is színész, akárcsak az énekesnő, Parti Nóra. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy a zenés betétek mellett egy-egy kisebb jelenetben megformálhatják Olivecrona professzor és Böhm Aranka karakterét.

Ők egyébként egy házaspár, és a gyerekeik miatt még soha nem vállaltak közös szereplést, de a kedvemért kivételt tettek, ami nagy megtiszteltetés.

– Adja magát a párhuzam a Mácsai Pál-féle Azt meséld el, Pistával. Dramaturgiailag van bármi, amit onnan merítettetek?

– Nem, mivel eddig csak hallottam róla, hogy csodálatos, de nem tudtam megnézni. A bemutató után viszont mindenképp bepótolom, ez egy plusz apropó lesz rá.

– Több nyilvános olvasópróbát is tartottatok a premier előtt. Tesztelni akartátok a fogadtatást?

– A karantén alatt adta magát, hogy csináljunk egy online közvetített felolvasást. Szerencsére nagyon népszerű volt, több mint 13 ezren kattintottak rá és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Élőben pedig az Ördögkatlan fesztiválon mutattunk be egy „félkész” változatot, ahol már a dalok is megvoltak, a szöveget viszont még olvastam. Élesben ezen felül vannak jelmezek és minimális díszlet is.

– Nehéz volt megtanulni a szöveget?

– Nagyon. Önkényesen szinte semmit nem változtattam rajta, legfeljebb néhány „a” betűt és „hogy” szót raktam bele, mivel ezekkel elég szűkmarkúan bánt Karinthy.

Lehet érezni, hogy ez szépirodalom: fontos szerepe van a konktét szóhasználatnak, illetve a szórendnek is. Például nem azt mondja, hogy „halk, meleg zubogást hallok”, hanem azt, hogy „hangtalan meleg zubogást érzek”.

Vagy nem azt, hogy az éjjeliszekrényen egy vázában állt két krizantém, hanem ehelyett „az éjjeliszekrényen karcsú vázából szökkent ki a két fehér krizantém sudár dereka”. Na, ilyenből van száz benne.

– Mi a terv, milyen gyakran fogjátok játszani?

– Nagyon szeretném ha ez a darab hosszú ideig, rengeteg alkalommal menne. Már most vannak vidéki felkéréseink is, úgy csináltuk meg, hogy könnyen utaztatható legyen. Budapesten egyelőre a B32 lesz a játszóhely, de több másik befogadóhellyel is jó kapcsolatunk van, ilyen például a Kispesti Munkásotthon, az Erzsébetligeti Színház, vagy a kaszásdűlői 3K Művelődési Ház. Abban bízom, hogy ezeknek a nézőköre nem annyira üti a belvárosi színházakét, ezért akár párhuzamosan is a repertoárjukon tarthatjuk a darabot.

– Mennyire van tele most a naptárad?

– Ez az időszak most nagyon sűrű, 20 előadásom van kitűzve októberre, a Karinthy-darab után alig három héttel jön a beszélő fejek bemutatója is a Centrál Színházban.

Utána karácsonyig valamivel lazább lesz, bár mennyiségre továbbra is havi 20-22 előadás van kilátásban. Tegyük hozzá, hogy a karantén előtt gyakran 30 fölött is volt ez a szám.

Közben forgatok is, a Mellékhatás második évadában van egy kisebb szerepem, és hamarosan bemutatják a Nagykarácsony című filmet, amiben szintén játszom.

(Az Utazás a koponyám körül következő előadása november 13-án lesz.)

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Ezt meg kell hallgatni! Zorán Apám hitte című dalát dolgozta fel egy afrikai rapper
A zene egy olyan gyűjteményben kapott helyet, amiben a művész a követőinek megmutatott különböző országokból származó dalokat, illetve meg is mixelte azokat.
F. P. Fotó: - szmo.hu
2024. február 27.


Link másolása

Az ismert nigériai hip-hop producer, Kolo Gana nagyot alakított magyar kötődésű feldolgozásával. Az afrikai rapper egy Instagramra feltöltött videóban dolgozta fel Zorán Apám hitte című dalát. A zene egy olyan gyűjteményben kapott helyet, amiben a művész a követőinek megmutatott különböző országokból származó dalokat, illetve meg is mixelte azokat – írja a Telex.

Íme, a végeredmény:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Kolo Gana (@kolo.24) által megosztott bejegyzés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Alföldi Róbert: „Az a gondolkodás, amit én képviselek, annak itt nincs létjogosultsága”
A színész-rendező egyre ritkábban szólal meg közéleti kérdésekben, nem szeretne „több energiát, érzelmet, idegrendszert beletenni”.

Link másolása

Hosszú interjút adott a Népszavának Alföldi Róbert, aki Arthur Miller Az ügynök halála című drámáját rendezi a Centrál Színházban, amelynek szombat este lesz a premierje.

A színész-rendező gyakran szólalt meg az elmúlt években közéleti témákban, most már azonban egyre ritkábban teszi ezt.

„Ha az ember azt érzi, hogy semmi értelme nincs annak amit csinál, akkor elmegy a kedve. A választások után azt éreztem, hogy semmi értelme nem volt annak, amit én előtte nyomtam.

Teljes mellszélességgel. El kell fogadni, hogy amit én gondolok arról, hogy milyen egy demokratikus ország, hogy az miként tudna működni, az egy kisebbségi gondolat. Én mindent megtettem azért, hogy ez ne maradjon kisebbségben. Nem sikerült, nagyon nem” - mondta Alföldi Róbert.

Azonban azt is hozzátette: nem feladásról van szó, de ő már nem szeretne „több energiát, érzelmet, idegrendszert beletenni”.

„Bebizonyosodott, hogy az a gondolkodás, amit én képviselek és a világról gondolok, annak itt nincs létjogosultsága. Mindenki a saját szövegét löki, miközben semmiféle átjárás nincs az eltérő álláspontok között”

- fejtette ki Alföldi.

A Nemzeti Színházban történt baleset kapcsán azt mondta, pletykákból nem tudja és nem is akarja összerakni, hogy Vidnyánszky hibázott-e és ha igen miben. Az azonban nem túl szimpatikus neki, hogy a balesetben hónapokkal ezelőtt megsérült két színész nem kapott semmilyen anyagi segítséget, hogy erről nem beszéltek.

„Én máshogy gondolom a vezetői emberséget” - tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Mucsi Zoltán: Lévai Balázst le kellett volna fejelni, amikor megkeresett az ötlettel
Legalábbis ezt gondolta az első előadáson, közvetlenül azelőtt, hogy bement színpadra... December óta fut Mucsi Zoltán standup estje a Momkultban, ami egészen új kihívások elé állította a népszerű színészt.

Link másolása

Lévai Balázs rendező-producer álmodta meg az Egy életem standup sorozatot, amelyben Kapa az életéről vall a tőle megszokott humorral és nyers őszinteséggel.

– Az Egy életem című életrajzi standup sorozat egyik szereplője vagy Szinetár Dóra és Grecsó Krisztián mellett. Hogy csöppentél bele ebbe a projektbe?

– Lévai Balázzsal már nagyon régóta ismerjük egymást, és időnként felbukkanunk egymás életében. Egyszer felhívott, hogy üljünk le egy kávéra. Fogalmam nem volt, miről akar beszélgetni, de gyanútlanul elmentem, és akkor állt elő ezzel az ötlettel. Hogy hozzunk össze egy standup estet az életemről.

Először azt hittem, hogy tréfál. Amikor látszott, hogy komolyan gondolja, az jutott eszembe,

Balázs biztos úgy látja, túl jó passzban vagyok, rendben vagyok, ezért ki kell rángatnia engem ebből a komfortzónából, hogy ne érezzem magam olyan jól.

De csak birizgált a dolog, ezért azt feleltem, próbáljuk meg. Úgyhogy nekiálltunk hárman dolgozni rajta, Balázs, Gyulay Eszter dramaturg és jómagam. Voltak vitáink rendesen, mert ilyet még egyáltalán nem csináltam, és ez egészen más, mint egy színdarab. Itt mégis csak az életemről kell dumálnom.

Meg kellett nézni, mi az, ami elmondható, de azért érdekes is, ráadásul mindez humorral párosuljon. De csak eljutottunk a végéig, és december óta telt házakkal játsszuk.

– Vannak színészek, akik alig várják, hogy beszélhessenek magukról, de én úgy vettem észre, te nem tartozol közéjük, az interjúkon kimondottan visszafogott vagy. Mennyire esett nehezedre így kitárulkozni?

– Jól látod, civilben nem én vagyok a leghangosabb egy asztaltársaságban. Sokkal jobban szeretem, ha mások beszélnek rólam, vagy az előadásomról, és lehetőleg jót mondanak. Nyilván kellett húzni határokat a kitárulkozásban.

De itt inkább az volt a kérdés, hogy mi az, ami érdekes lehet a nézőknek, amit nem tudnak még rólam. Hogy lehet elmondani az életem legfontosabb és legjobb sztorijait úgy, hogy a másfél óra alatt végig fenntartsuk a nézők érdeklődését. Ezért is használunk sok filmbejátszást és fotót az előadás során. Ezek is mindig új impulzust adnak.

– Hogy áll hozzá egy színész ehhez a feladathoz? Bemegyek kvázi civilként, mint Mucsi Zoltán, vagy el kell játszanom Mucsi Zoltánt, mint egy szerepet?

– Nyilván azért ez elsősorban nem szerep, hanem egy vallomás az életem bizonyos periódusairól, fordulópontjairól. Ugyanakkor, ha az ember kiáll valaki vagy valakik elé, akkor szerepel. Ha egy társaságban elmond egy sztorit, az is szereplés. Emberek nézik, ahogy sztorizik. Itt is ez történik. A saját életemről sztorizok, szóval, amit és ahogy elmesélek, az már egy előadás része.

– A standuphoz hozzátartozik sokszor, hogy a közönség sokkal közvetlenebbül reagál, mint egy színdarab esetén. Nálad alakult ki bármiféle interakció a nézőkkel?

– Eddig mindig volt valami esemény, amit lereagáltam. Például a legutóbbi előadáson volt egy hölgy, ráadásul az első sor közepén, aki mindig jóval hosszabban nevetett, mint a többiek. Tehát amikor a többiek már elhallgattak, ő egyedül még mindig nevetett. Vele folyamatosan beszélgettem, milyen jó, hogy itt van, jöhetne többször is, és ha majd intek, akkor is nevessen.

De az is előfordult, hogy késett valaki és lereagáltam, hogy ne zavartassák magukat, én is késni szoktam az ilyen gyenge előadásokról.

– Grecsó Krisztián estjén egy sorban ültünk veled. Udvariasságból megnézted a kollégát, vagy próbáltál ötleteket is meríteni a saját estedhez?

– Egyrészt meg akartam nézni, milyen ez, mert egész más az életben beszélni valamiről, és más a színpadon. De Grecsóval ismerjük egymás, úgyhogy kíváncsi is voltam, és kaptam is olyat, amit még nem tudtam róla. És nagyon-nagyon tetszett.

Most már látom, hogy ebben az Egy életem sorozatban minden előadás más, hiszen nagyon különböznek az életek, amiket elmesélünk. És minden főszereplő stílusához igazítják Balázsék a dramaturgiát és az est hangulatát. Grecsó elődása nyilván kicsit irodalmibb, éppen ezért nagyon felemelő. Az enyémben is vannak lírai pillanatok, de mi erősebben fókuszáltunk a humorra.

Végeredményben mindketten arról mesélünk, hogy lettünk az az ember, aki most ott áll a nézők előtt.

– Az mennyire ijesztő színészként, hogy itt nincs egy szerep, ami mögé elbújhatsz?

– Az első előadáson, közvetlenül azelőtt, hogy bementem a színpadra, arra gondoltam, hogy amikor a Balázs megkeresett, akkor le kellett volna fejelni, és megszakítani vele minden kapcsolatot. Borzasztó nehéz egyszerre őszintének és érdekesnek lenni, és lehetőleg minél több humort is beleszőni, mert a nézők elsősorban ezt várják egy ilyen esttől. Ráadásul ezt a másfél órát egyedül kell kitöltenem.

De szerintem a végeredmény vicces lett és már én is otthonosabban mozgok ebben a szerepkörben. Többen azt mondták az előadások után, hogy sokkal jobban megismertek engem. Úgy érzik, mintha a haverjuk lennék.

Remélem, sok új havert szerzek ezzel az esttel a jövőben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez lesz az új Lost? – A Constellation egy egészen új állatfaj, tele WTF-pillanatokkal
Egy sci-fi, amiben azt sem hiszed el, amit a főszereplő lát! Annyi kérdést vetett fel az első három rész alatt, hogy nem tudom lesz-e elég idő ebben az évadban, hogy mindre választ kapjunk. Akik szeretik a lassabb stílusú rejtélyeket, azoknak irány az almás cég oldala!

Link másolása

Aki nem hallott még az AppleTV+ legújabb sorozatáról, az nincs egyedül, én se tudtam róla semmit, mielőtt megnéztem volna az első három részt.

Mondjuk, miután túlestem rajta, sem lettem sokkal okosabb.

Egy misztikus elemekkel építkező sci-fi dráma, tele WTF-pillanatokkal.

Peter Harness az új sorozat alkotója, ő írta a forgatókönyvet is, így elmondhatjuk, hogy az ő gyermeke a Constellation. Harness egy ismeretlenebb alkotó, bár sok mindenben benne volt a keze. A legismertebb projektje talán a Ki, vagy Doki?, amelyben íróként tevékenykedett.

Így bátran kijelenthetjük, hogy a Constellation a legnagyobb vállalkozása eddig.

Főszereplőnek sikerült megnyernie a sci-fi szerelmeseinek nem ismeretlen Noomi Rapace-t és a veterán brit színészt James D'Arcyt. Lányukat, hogy még összezavaróbb legyen a történet, egy ikerpár alakítja, Rosie Coleman és Davina Coleman, valamint van itt még ismerős a Breaking Badből és Better Call Saulból: Jonathan Banks.

A történet egy cold opennel kezd. Ez egy gyakori forgatókönyvírói húzás, amikor csak úgy beledobnak minket az eseményekbe, mindennemű felvezetés nélkül. Jo Ericsson (Noomi Rapace) egy autóban utazik lányával és egy tárggyal együtt. Az rögtön világos, hogy menekülnek valami elől, és azt a tárgyat valaki keresni fogja. Majd visszaugrunk az időben és a Nemzetközi Űrállomáson találjuk magunkat (angolul ISS a rövidítse). Itt tudjuk meg, hogy Jo asztronauta, és éppen lányával videochatel. Éppen egy kísérletet végeznek, ahol a földi irányítást Henry Caldera (Jonathan Banks) végzi, de a dolgok balul sülnek el, és az űrállomás ütközik valamivel.

Már itt érezni a baljós előjeleket, Jo hall és lát olyanokat, amiket a többiek nem.

Kiderül, hogy egy szovjet kozmonauta mumifikálódott holtteste ütközött össze az ISS-szel, és ez jelentős károkat okoz, ezért el kell hagyni az űrállomást, de kevés a mentőkabin. Így Jo fent marad, és megpróbál túlélni. Ezzel párhuzamosan látjuk a földi eseményeket, amikor Jo már visszatért a kísérlet tárgyával, és menekül a hóban. Na de! Nem feltétlenül tudjuk, mi igaz, és mi nem. Nagyon finoman jelzik, hogy itt nem minden kerek. Jo nem mindenre úgy emlékszik, mint a többiek, valami történt vele a kísérlet alatt, de hogy pontosan micsoda, az három rész alatt nem derült ki. Egyre gyanúsabb, hogy változás történt a tér-időben, amit bizonyos szereplők apró jelek kapcsán vesznek észre.

Kezdjük a jóval: a produkciós dizájn megint csak elsőrangú, igazi Apple-minőség. A kamerakezelés, a jelmezek, a díszletek, szinte semmire sem lehet panasz. A zene elsőrangú, tovább épít a sorozat misztikumán, még hangulatosabbá teszi az atmoszférát. Illetve, akik szeretik a lassú történetvezetést és a családi drámákat, azok imádni fogják a Constellationt. Nekem túl lassú. Akkor el is érkeztünk a feketeleveshez. Szerintem túlságosan ragaszkodnak az űrkísérlet macguffinjéhez. Ez egy filmes kifejezés egy olyan tárgyra, aminek igazából nincs önálló funkciója, csak az, hogy előre vigye a történetet.

Szerintem egy nagyon idejétmúlt és klasszikus értelemben vett már-már klisés forgatókönyvi húzás.

A cold open is hasonlóan klisés, de jobban tud működni egy misztikumra épített sorozat esetében. Itt azonban nagyon vontatottan halad előre a rejtély megfejtése, nem derül ki semmi, hogy pontosan mi is történik, és ez annyira megöli a tempót, hogy unalmassá teszi az amúgy remek első részt. Az első epizód tényleg működik. Már-már Alfonso Cuarónos Gravitáció utánérzésem volt, amikor megtörténik a katasztrófa, egy igazán precíz, feszült indítás. Még az effektek is működnek, néha egészen hatásos, amit a képernyőn látunk, bár jelen van a gyengécske CGI, de egy nyolcrészes sorozat költségvetésénél erre számítani lehet.

A tempótól eltekintve a legnagyobb baj a kissé „bullshit” szagú tudományos háttér az egész mögött, illetve az arcunkba tolt érzelmi szál. A cselekmény több vonalon fut, nem tudni igazán, melyik a valóság, az űrben vagy a hideg északi időben játszódó rész, illetve kinek van igaza. Az ellenszenves szovjet kapcsolattartónak, esetleg a főszereplő svéd tudósnak?

Az első rész korrekt bevezető munka, de három rész elteltével még mindig nem világos, hogy még mit akarnak kihozni belőle.

Ez a misztikum lehet, hogy valakinek működni fog, nekem annyira nem jött át, mert túl lassú, pszichedelikus élmény volt. Aki az ilyeneket kedveli, az bátran tegyen próbát a Constellationnel. A sorozat megtekinthető az AppleTV+ streamingszolgáltató kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk