hirdetés

KULT

Scherer Péter: Karinthy keretbe foglalja a színészi pályámat

Főszereplésével zenés monodráma készült az Utazás a koponyám körül című regényből, ennek apropóján beszélgettünk.

Link másolása

hirdetés

Október elején mutatták be a budapesti B32 Galéria és Kultúrtérben a Nézőművészeti Kft legújabb előadását, amely Karinthy Frigyes egyik leghíresebb regényéből készült, Scherer Péter rendezésében és főszereplésével. Ennek kapcsán kértünk tőle interjút.

– Mikor és hogyan találkoztál először Karinthy munkásságával?

– Ő az, aki tulajdonképpen keretbe foglalja a színészi pályámat, mivel ötödikes koromban az egyik novellájával indultam el az iskolai Ki mit tud?-on a magyartanárom unszolására. Úgy alakult, hogy megnyertem, majd utána az ajkai városi fordulót is.

Ez így volt hatodikban, hetedikben és nyolcadikban is, így tulajdonképpen Karinthynak köszönhetem, hogy megismertem az érzést, milyen színpadon állni, sikereket elérni és lekötni a közönséget.

Jóval később megismerkedtem Karinthy Mártonnal, aki felkérte a minitársulatunkat, hogy csináljunk a színházában valamit. Bár végül egy Rejtő-átirat mellett döntöttünk, ennek kapcsán nagyon jó barátságba kerültünk, és amikor a családjáról szóló műsort készítette a tévében, engem is meghívott beszélgetőtársnak. Már akkor érleltem a gondolatot Gyulay Eszterrel, a társulatunk dramaturgjával közösen, hogy meg kéne csinálni az Utazás a koponyám körült.

Emellé megtalált Réczei Tamás, aki rendezett egy felolvasóestet a Karinthy-Böhm Aranka-Déry Tibor szerelmi háromszögből az Így szerettek ők alapján. Ebben én voltam Karinthy, ami szintén csodálatos élmény volt és még közelebb vitt hozzá. A végső lökést viszont az adta meg, hogy tavaly Karinthy-gyűrűt kaptam. Ez már tényleg egy jel volt arra, hogy bezárult a kör, meg kell csinálnom a darabot. Az a csodálatos ebben a kisregényben, hogy nem csak az derül ki belőle, min ment keresztül a szerző: szinte mindenről szól, életről, halálról, szerelemről, nőkről… Imádtam a munka minden percét.

hirdetés

– Hogyan dőlt el, hogy a könyvnek mely részei kerüljenek be a darabba?

– Gyulay Eszterrel közösen húztuk meg, én pedig arra gondoltam, hogy legyenek zenés betétek. Szerettem volna, ha nem egy szikár monodrámát kell előadnom egyedül. Van egy olyan pont a regényben, amikor Karinthy az első tünetek észlelése után elmegy Bécsbe a feleségével, hogy az ottani klinikán is megvizsgálják. Ha már ott vannak, elmennek egy helyi lokálba is, ennek kapcsán tűpontosan leírja, milyen volt a fellépő páros.

Arra gondoltam, hogy ezt a párost vigyük végig az egész darabon, adjanak elő olyan zenéket, amelyektől úgy tűnik, mintha Karinthy a lokálban írta volna meg a művet. A fő szám pedig, amit felkonferálnak, nem más, mint a Halottaskocsi című Karinthy-vers.

Nem titkoltan van egy olyan funkciója is a dolognak, hogy könnyítse azt a helyenként elképesztően erős és nagyon nehezen elviselhető fájdalmat, amit a szöveg közvetít.

– Hogy születtek a dalok?

– Marton Róbert írta őket az instrukcióim alapján, sokáig ötleteltünk arról, hol milyen érzeteim vannak, hová férne el szerintem zene. A szövegek jó része is az ő munkája, illetve Karinthy- és Ady-verseket is felhasználtunk. Egyébként ő is színész, akárcsak az énekesnő, Parti Nóra. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy a zenés betétek mellett egy-egy kisebb jelenetben megformálhatják Olivecrona professzor és Böhm Aranka karakterét.

Ők egyébként egy házaspár, és a gyerekeik miatt még soha nem vállaltak közös szereplést, de a kedvemért kivételt tettek, ami nagy megtiszteltetés.

– Adja magát a párhuzam a Mácsai Pál-féle Azt meséld el, Pistával. Dramaturgiailag van bármi, amit onnan merítettetek?

– Nem, mivel eddig csak hallottam róla, hogy csodálatos, de nem tudtam megnézni. A bemutató után viszont mindenképp bepótolom, ez egy plusz apropó lesz rá.

– Több nyilvános olvasópróbát is tartottatok a premier előtt. Tesztelni akartátok a fogadtatást?

– A karantén alatt adta magát, hogy csináljunk egy online közvetített felolvasást. Szerencsére nagyon népszerű volt, több mint 13 ezren kattintottak rá és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Élőben pedig az Ördögkatlan fesztiválon mutattunk be egy „félkész” változatot, ahol már a dalok is megvoltak, a szöveget viszont még olvastam. Élesben ezen felül vannak jelmezek és minimális díszlet is.

– Nehéz volt megtanulni a szöveget?

– Nagyon. Önkényesen szinte semmit nem változtattam rajta, legfeljebb néhány „a” betűt és „hogy” szót raktam bele, mivel ezekkel elég szűkmarkúan bánt Karinthy.

Lehet érezni, hogy ez szépirodalom: fontos szerepe van a konktét szóhasználatnak, illetve a szórendnek is. Például nem azt mondja, hogy „halk, meleg zubogást hallok”, hanem azt, hogy „hangtalan meleg zubogást érzek”.

Vagy nem azt, hogy az éjjeliszekrényen egy vázában állt két krizantém, hanem ehelyett „az éjjeliszekrényen karcsú vázából szökkent ki a két fehér krizantém sudár dereka”. Na, ilyenből van száz benne.

– Mi a terv, milyen gyakran fogjátok játszani?

– Nagyon szeretném ha ez a darab hosszú ideig, rengeteg alkalommal menne. Már most vannak vidéki felkéréseink is, úgy csináltuk meg, hogy könnyen utaztatható legyen. Budapesten egyelőre a B32 lesz a játszóhely, de több másik befogadóhellyel is jó kapcsolatunk van, ilyen például a Kispesti Munkásotthon, az Erzsébetligeti Színház, vagy a kaszásdűlői 3K Művelődési Ház. Abban bízom, hogy ezeknek a nézőköre nem annyira üti a belvárosi színházakét, ezért akár párhuzamosan is a repertoárjukon tarthatjuk a darabot.

– Mennyire van tele most a naptárad?

– Ez az időszak most nagyon sűrű, 20 előadásom van kitűzve októberre, a Karinthy-darab után alig három héttel jön a beszélő fejek bemutatója is a Centrál Színházban.

Utána karácsonyig valamivel lazább lesz, bár mennyiségre továbbra is havi 20-22 előadás van kilátásban. Tegyük hozzá, hogy a karantén előtt gyakran 30 fölött is volt ez a szám.

Közben forgatok is, a Mellékhatás második évadában van egy kisebb szerepem, és hamarosan bemutatják a Nagykarácsony című filmet, amiben szintén játszom.

(Az Utazás a koponyám körül következő előadása november 13-án lesz.)


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Beránt a szexmániás cárnő történetének folytatása

Megnéztük a „Nagy Katalin – A kezdetek” második évadát, és máris várjuk a harmadikat. Kritika.

Link másolása

hirdetés

Minden oroszok cárnője, Nagy Katalin uralkodásának első időszaka az apropója Tony McNamara szatirikus hangvételű, a történelmi hűségre hangsúlyosan fittyet hányó sorozatának. Míg az első évad tétje a hatalom megszerzése volt, a másodiké annak megszilárdítása lesz. Az elsőben Katalinnak teherbe kellett esnie a cártól, a másodikban pedig meg kell szülnie a trónörököst, és ha már így alakult, nem ártana rendezni is a viszonyt apuval. A sorozat a folytatásban sikerrel elkerüli, hogy belefulladjon a saját zsenialitásába, és nemhogy nem laposodik el, és válik önmaga paródiájává, hanem képes teljesen megújulni, sőt, rendesen emeli is a tétet. Részünkről már jöhet is a harmadik szezon.

Akik csak most kezdenének bele a Nagy Katalin – A kezdetek (The Great) című sorozatba, azok nem árt, ha tudják, hogy az alkotók meglehetősen lazán kezelték a történelmi tényeket a széria cselekményének kidolgozásakor. A híres orosz cárnő személye, hatalomra kerülése, a férjével és az országgal való kapcsolata mindössze kiindulópontja az udvari intrikákkal körbeszőtt szerelmi sokszögtörténetnek, aminek az alcíme is jelzi, hogy csak egy hellyel-közzel igaz történetet látunk. Szóval ha valaki szeretné megtudni, hogy valójában hogyan orozta el a trónt az Isten által felkent, kettyós férjétől egy ambiciózus porosz hercegnő a férfiközpontú Oroszországban az 1700-as évek közepén, és csinált felvilágosult, európai nagyhatalmat egy döglődő birodalomból, annak ott a wikipédia meg egy csomó másik sorozat.

Mindenki másnak viszont erősen ajánlott A kedvenccel befutott Tony McNamara szatirikus hangvételű, az abszurd és szürreális megoldásoktól nyelvileg és vizualitásában sem idegenkedő, szórakoztatóan szókimondó, mesteri dialógusokkal dolgozó és nem utolsó sorban elképesztő színészi teljesítményeket felmutató sorozata.

Az első évadban megismertük a helyszínt, az alaphelyzetet és a szereplőket. Fény derült az események láncolatát beindító konfliktusra, vagyis arra, hogy Katalin (Elle Fanning) számára hamar nyilvánvalóvá vált férje uralkodói alkalmatlansága, és megszületett benne az elhatározás, hogy letaszítja Pétert (Nicholas Hoult) a trónról. És miután megszerettük a sorozat egyedi hangvételét és humorát, megismertük sajátos törvényszerűségek szerint működő világát és történetkezelésének sajátosságait, a második évadra nincs más dolgunk, mint hátradőlni és izgatottan várni, hogy most milyen fordulatokkal lepnek meg minket és élvezni a történetben és a szerepükben lubickoló színészek játékát.

A második évad nem sokkal azután folytatódik, ahol az elsőt lezárták. Négy hónap telt el azóta, hogy Katalin Orlov és Velementov támogatásával megpuccsolta Péter cárt. A már jócskán várandós cárnét maga alá temeti a férje által megöletett Leó miatti gyász és fűti a Péter iránti gyűlölet. A palotában rettenetes állapotok uralkodnak, a gyerekek emberi fejekkel fociznak, teljes a bizonytalanság és a káosz, egyre sürgetőbb, hogy végre eldőljön, kié lesz a korona. Ehhez viszont a nemeseknek és az egyháznak is van egy-két szava. Hogy a nép mit szeretne, az nem derül ki és tulajdonképpen nem is lényeges, mert bár Katalin folyamatosan a nagy orosz népről papol, még nem igen tette ki a lábát a palotából, és az udvarban lebzselő arisztokratákon és szolgákon kívül eddig nem is találkozott orosz emberrel.

De ahogy a történelmi hűséget, úgy a társadalmi felelősségvállalást sem kérhetjük számon McNamara sorozatán. Mert az évadban felmerül ugyan néhány komolyabb téma, olyanok, mint a jobbágyfelszabadítás, az egyház hatalmának visszaszorítása vagy a nők emancipációja, mindegyik geg marad csupán.

Hogy mégsem válik öncélúvá és unalmassá a sorozat, az nagyrészt a két főszereplő, Elle Fanning és Nicholas Hoult kettősének köszönhető. A Pétert játszó Hoult a sorozat fő humorforrása volt már az első évadban, minden mozdulata, arckifejezése és mondata parádés. A második évadra pedig még csavarnak is egy nagyot a kegyetlen, szexmániás uralkodó személyiségén, és ezzel még zseniálisabbá válik a karaktere. És persze megmaradnak bőven a szürreális elemek is, ezúttal például egy krokodil formájában, ami minden bizonnyal Istennek Katalin trónrakerülésére adott válasza, legalábbis az udvar szerint.

hirdetés
És hasonlóan abszurd az évad egyik fontos epizódszereplőjének, Katalin anyjának a megjelenése is, őt Gillian Anderson játssza egészen zseniálisan. És ott vannak az udvari intrikák is, ami McNamarának jól ismert terep, egyébként pedig ez az, ami minden abszurditásával együtt pont ilyen gáz lehetett a valóságban is.

Nagy kérdés, hogy mennyi potenciál maradt még a sorozatban egy lehetséges harmadik évadra, és hogy merre lehet innen továbbterelni a cselekményt úgy, hogy izgalmas és szórakoztató maradjon. Mert fennáll a veszélye annak, hogy az udvari cicaharcok és szerelmi csatározások egy idő után unalomba fordulnak, ha nem találnak ki valami üdítően új témát, de az biztos, hogy Fanning és Hoult kettősét még elnézném egy ideig, szóval részemről jöhet a következő szezon.

Nagy Katalin – A kezdetek (2. évad)

Ausztrál-angol életrajzi dráma, történelmi sorozat, 60 perc, 2021

Kreátor és író: Tony McNamara

Szereplők: Elle Fanning, Nicholas Hoult, Phoebe Fox, Sacha Dhawan, Gillian Anderson

HBO GO


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Sopronba jön a Muse és a The Killers is – igazi stadionsztárokkal tér vissza a VOLT

A pop-rock-alternatív zenei irányzat legnagyobb neveiből többen adják egymásnak a mikrofont a jövő nyári fesztiválon.
Fotó: Rockstar - szmo.hu
2021. december 02.


Link másolása

hirdetés

Stadionsztárok, aktuális nevek és állandó fesztiválkedvencek érkeztek az első körben a Telekom Volt Fesztivál 2022-es fellépőinek listájára, köztük a Muse, a The Killers, a Sum41, a Bring Me The Horizon vagy Yungblud. Mindez jövőre, június 21. és 25. között, Sopronban.

Itt lesz tehát a világ egyik legjobb koncertbandája, a Muse, idén augusztusban kiadott friss lemezanyagával a The Killers, a kanadai pop-punk egyik legütősebb csapata, a SUM41 és a brit metalcore alakulat, a Bring Me The Horizon. Jön továbbá a multiinstrumentalista brit énekes-dalszerző, Yungblud, a világ egyik legismertebb és legsikeresebb keresztény rockbandája, a Skillet. 2020-ra várt, de elmaradt koncertjét pótolja a VOLT-on Passenger, érkezik “az aktuális rapszíntér egyik legizgalmasabb alakja”, Scarlxrd, valamint az EDM-huligán, DJ és producer, a nemzetközi dubstep hálózat ismert alakja, Borgore. Szintén Sopronba várjuk a dubstep és drum and bass producer/DJ-t, FuntCase-t és a német DJ-t és elektronikus zenei producert, Virtual Riot-ot.

"Vannak fesztiválok, és van a VOLT - így szól a 2022-es Telekom VOLT Fesztivál szlogenje, amely jól kifejezi a szándékunkat akár a programkínálat, akár a VOLT-ot érintő legfontosabb törekvéseink terén"

- mondta el Lobenwein Norbert, a fesztivál egyik alapítója.

"A célunk az, hogy az élő zene megkülönböztetett ünnepeként készüljenek Sopronba akár a vendégeink, akár a fellépők, legyen szó a színpadi programról, a kísérő eseményekről, vagy éppen a Sopront érintő történésekről. A kétéves kihagyás utáni visszatéréssel nagyon magasra tesszük a lécet. A kezdetek óta jellemző a VOLTra a kifejezetten erős élő zenei vonal, a hazai- és nemzetközi sztárokat felvonultató line-up. A 2022-es Telekom VOLT programja ehhez képest is egy komoly szintlépés, amely bárhol a világon megállná a helyét. Olyan állócsillagnak számító stadionsztárok szerepelnek benne, mint a MUSE vagy a The Killers, a legaktuálisabb nevek és az állandó fesztiválkedvencek között Yungblud, a SUM41 vagy éppen a Bring Me The Horizon" – tette hozzá a főszervező.

További nevek hamarosan, jegyek pedig már kaphatók. Bővebb info a www.volt.hu oldalon.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Váray László: Ismeretlenül rám írnak, hogy „basszus, ez én vagyok, engem írtál meg!”

A gyerekzenekarával és szólóban egyaránt aktív dalszerző-énekessel többrétegű szövegeiről és külföldi turnéélményeiről is beszélgettünk.

Link másolása

hirdetés

Hirtelen felindulásból, egy családi születésnapra írta az első gyerekdalát, ami akkora siker lett, hogy zenekart szervezett köré. A Belvárosi Betyárokkal azóta alig győzik teljesíteni a felkéréseket, Amerikában is többször turnéztak már. Szólóelőadóként pedig elgondolkodtató és társadalomkritikus szövegekkel szeretné letenni a névjegyét.

– Nagyjából 10 évig voltál a Colombre Band frontembere, a zenekart felfüggesztve ezután kezdtél szólókarrierbe. Miért?

– Ennek a tíz évnek a végébe már belelógott a Belvárosi Betyárok megalakulása, ez az új formáció pedig szimbolikusan és szó szerint is repülőrajtot lett, miközben sok meghívást kaptam szólóban is. Volt egy logikus pillanat, amikor örömmel engedtem el átmenetileg a Colombre Bandet és a zenekaros hangszerelést – itt nyilván jelentősége van mindkét szónak: örömmel és átmenetileg.

– Nem vesz el a koncertélményből, ha nincs körülötted hagyományos zenekari felállás?

– Kötetlenül, de kompromisszummentesen szerkesztem a színpadi hangzást, mindig olyan atmoszférát teremtve, amivel teljességet érünk el. Nyilván más egy dobszerkóval megdörrenni már az első dalban, várom én is a páros lábbal torzítóra ugrást. De tudni kell egy szál gitárral, vagy akusztikus trióban is beteljesült koncertélmény adni a közönségnek, mi adunk is.

hirdetés

– A szövegeidnek kimondottan mély, többrétegű mondanivalója van. Milyen témák ihletnek meg?

– Ahhoz értek, hogy megzenésítsem a körülöttünk lévő világot, ezért a szövegeim is épp olyanok. Mélyek és többrétegűek, vagy épp kíméletlenül őszinték, sok humorral. Már életem legelső előadott dalszövegénél láttam, hogy ez mennyire működik, azóta is ugyanúgy inspirál és izgalmat ad. A dalaim tökéletesen varrt kabátok, amiket eleve meghatároz a stílus és méret, és ha ezek jók is, attól még lehet, hogy nem tetszenek.

De amikor látom, milyen sokan magukra veszi a szövegeimet, mennyire működnek a sorok és a poénok, az minden egyes koncerten gól. Buli után beszélgetnek velem, vagy ismeretlenül rám írnak, hogy „basszus, ez én vagyok, engem írtál meg!”

Tavaly kerültem be először országos rádió rotációjába a Csak erre voltunk jók című dalommal, ezzel kapcsolatban is kiderült, hogy értékelik az őszinte és szókimondó hangvételt. A pandémia közepén íródott Tölts újra ember! még jobban betalált, sok adón azóta is játsszák. Rettentő érdekes, hogy egy ilyen erősen közéleti témájú szám sikeresebb lett, mint például a pár évvel korábbi Kicsi madár, ami egy biztonságos és rádióbarátabbnak mondható dal.

– Milyen lehetőségeid vannak Győrben élő zenészként? Nehezebb építkezni onnan, mintha budapesti lennél?

– Magyarország még mindig fejnehéz, tehát elvileg hátrányból indulna, aki nem Budapesten él. Rám mégsem igaz ez az állítás, már csak azért se, mert a kapcsolatrendszerem fókusza és a szakmai bázisom nagy része most is a fővárosban van. Nem méricskélem, mennyivel több lehetőségem adódna, ha az állandó lakcímem is ott lenne – Győrben írtam meg 6 nagylemez dalait, innen szerveztem a turnéinkat, amelyek 12 országba vittek eddig. Tudom, mit ad az otthonom ahhoz, hogy ez létrejöhetett.

– Miért kezdtél el gyerekdalokat írni?

– Az unokaöcsém negyedik születésnapja miatt történt az egész. Családi körben ünnepeltünk, én pedig ajándékként előre megírtam és megénekeltem a helyzetet. Beleírtam a szüleimet (akik itt ugyebár nagyszülők), ahogy a valóságban is létező helyszínekre viszik az öcsit: vonatokat néznek a hídról, aranyhalakat számolnak a parkban.

Nagyon szórakoztatott, hogy más perspektívából írhatok szöveget, de nem számítottam rá, hogy a dal átlépi a családi esemény kereteit. Unokaöcsém viszont megtanulta és annyit énekelte az oviban, hogy ott rákérdeztek, mi ez. Amikor kiderült, hogy a zenész nagybácsi műve, meghívtak fellépni egy közelgő adventi műsorra.

Elvállaltam, és ahelyett, hogy „vendégdalokat” kerestem volna, elkezdtem még több sajátot írni, így született meg az első koncertprogram. Az intézmények ezután egymásnak ajánlottak bennünket, egész koncertkörút kerekedett a meghívásokból. Pár hónap múlva már nagyobb rendezvényeken találtuk magunkat zenésztársammal, ennek kapcsán beszéltünk róla, hogy ha ez ennyire kapós, vegyük a szervezést is komolyan. Barátunknak, Gryllus Dánielnek küldtem egy demót, aki hamar jelezte, hogy szívesen gondozná a dalokat, és kiadóként a projekt mögé állt.

Fotó: Hajnik Zoltán

– Elég nagy a merítés gyerekzenekarokból. Mivel tudtok kitűnni a tömegből?

– Visszanézve erre a történetre és látva az azóta már valóban elképesztő nagyságú merítést, a legfontosabb, hogy nem érdekek mentén, céllal született a Belvárosi Betyárok, hanem szórakozásból és szeretetből. Ezek a dolgok pedig kiderülnek és látszik rajtuk, hogy szívből jönnek: a koncerteken is süt rólunk, mennyire szeretjük csinálni. Egy rádióinterjúban a szerkesztőt is sikerült ezzel kizökkentenem, amikor a koncertjeinkről és a turnékról beszéltem. Félbeszakított és szinte számonkérően mondta, hogy „hé, de hiszen te ezt élvezed!”. Beszédes reakció volt.

A dalainkban az összes történet és szereplő valóságos, minden szöveg megtörtént eset alapján születik. Az okos humorral tanító, könnyed dalok és a komolyabbak is, amelyeknek a témájához Magyarországon nemcsak gyerekzenekar nem nyúlt eddig. Ugyanez igaz a zenénkre is: nem gyerekzenét szerzünk, nincs a gyerekekre szabott zenei akcentusunk.

Az Öt perc múlva hat perc című új lemezre is rengeteg autentikus bluegrasst írtunk, a szólók is ennek megfelelően alakulnak és nem félünk attól, hogy nem hallgatják végig őket. A blues és a bluegrass közvetítésével küldetéstudatunk van, amiből kiderül, hogy nem tudunk, nem akarunk gügyögni a hangszereken. A mottónk nem változott: dalainkkal szeretnénk erősíteni a gyerekek zenei és intellektuális immunrendszerét.

– Nyugat-Európában, Erdélyben és Észak-Amerikában is turnéztatok már. Milyen volt a fogadtatás?

– Százötven százalékos. A vállalásunk, hogy minél több határon túli magyar közösséghez juttassuk el a dalokat és azok üzenetét, elképesztően hálás feladat – rengeteg örömöt, kalandot és élményt ad, minden felmerülő nehézségével együtt. Minél távolabb kerülünk a határtól, annál „éhesebbek” a színpadról érkező magyar szóra és az igényes magyar nyelvű produkciókra.

Észak-Amerikában például ez különösen nem mindennapi, ezért is nagy öröm, hogy 2017-től a pandémia kitöréséig minden évben vissza tudtunk térni. A járvány természetesen ezen a téren is mindent újraírt, de bízunk benne, hogy a jövő tavaszra halasztott USA körutunkkal újraindul ez a része az életünknek.

Fotó: Nagy Balázs

– Szólóban mik a céljaid?

– 2022 elképesztő év lesz, a Szuperhősök című dalban már írtam is erről, van mondanivalóm róla bőven. És persze szeretném kihasználni, tovább emelni a rádiók, illetve a közönség figyelmét. Esetemben ez a pandémia hozadéka volt: a levesbe ment rengeteg turné és koncert helyett egy ideig csak az alkotás és a stúdiózás volt a szakmai életem egyetlen formája. Én megzenésítettem és megírtam, amit láttam és átéltünk – ezt teszem ezután is.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Z-generációs feel-good filmbe rejtett sorsdráma – Megnéztük a Dívákat

A Dívák után egész máshogy látod majd a mai húszéveseket.

Link másolása

hirdetés

Az elsőfilmes Kőrösi Máténak valószínűleg sejtése sem volt arról, amikor három, találomra kiválasztott húszéves lány nyomába eredt a kamerájával néhány évvel ezelőtt, hogy a keze alól egy ennyire ütős Z-generációs film kerül majd ki. A Dívák, ami úgy mutat be három lányt magukkal ragadó egyediségükben, hogy sorsukon keresztül egy egész nemzedékről mesél, egyszerre imádnivaló feel-good mozi, fontos közérzetfilm és kordokumentum, de a vége felől nézve tulajdonképpen sorsdráma. Egyébként pedig dokumentumfilm, az egyik legjobb, amit az utóbbi években láttam. Ami őszintén és manírmentesen rombolja le a Z-generációval kapcsolatos előítéleteket, de nemcsak róluk szól, hanem egy kicsit mindannyiunkról. Rólunk, nekünk.

Kőrösi Máté éppen azon rágódott, hogy miért nem jut eszébe semmi, amiről diplomafilmet forgathatna, meg hogy úgy általában merre is tart az élete, amikor hozott egy merész döntést. Metró helyett kivételesen villamosra szállt, így a Belvárosi Tanoda előtt haladt el az útja. A suli kapujában meglátott három nevetgélő, cigizgető lányt, és egyből tudta, hogy róluk akar filmet csinálni. Szerencséjére a három lány rábólintott a tervre, és elkezdődött a közös munka, amiből a Dívák született.

Szani, Tina és Emese, akiket a suliban csak dívákként emlegetnek, éppen az érettségire készült, amikor a rendező felkérte őket a filmre. Már elmúltak húszévesek, de ilyen-olyan okokból eddig minden iskolából eltanácsolták őket. A hozzájuk hasonló budapesti fiataloknak az egyik utolsó sanszuk a Belvárosi Tanoda, egy különleges alapítványi iskola, ahol azoknak is lehetőségük van megszerezni az érettségit, akik a konzervatív iskolarendszerben nem tudtak megmaradni. A három lány itt barátkozott össze, hogy együtt, átlökdösve egymást a mélypontokon, közösen jussanak el a célig. Mert Szani, Tina és Emese valami többet, valami jobbat akar annál, mint amit az élet kínált nekik. Mert az nem túl sok, vagy éppenséggel túl sok, már ahonnan nézzük.

A Dívák előzménytörténetét maga a rendező meséli el egy animációs jelenettel a film bevezetőjében. Ezzel az önreflexív megoldással jelöli ki Kőrösi a saját nézőpontját a cselekményben, alátámasztva annak az alkotói döntésnek a jelentőségét, hogy ő maga is mindvégig hangsúlyosan jelen lesz a filmben. A rendező tehát nem néma megfigyelő, az események dokumentátora lesz csak, hanem a három lány mellett a negyedik főszereplő, még ha az egyik fontos utolsó jelenetet leszámítva nem is látjuk őt, csak a hangját halljuk. De ne szaladjunk ennyire előre.

A lányok először tulajdonképpen semmi mást nem csinálnak, mint körömlakkokról, sminkekről, ruhákról, pasikról és bulikról csevegnek, de a felütésnek köszönhetően egyből benne vagyunk a sztoriban, és majd megveszünk azért, hogy mindent megtudjunk ezekről a csajokról. Kőrösi pedig nagyon ügyesen adagolja a lányoktól kapott infókat. Először csak együtt látjuk őket, hármukat, majd lassan megismerjük őket egyenként is. Mesélnek a családi hátterükről, a gyerek- és kamaszkorukról, arról, hogy hol és miből élnek, a munkájukról, a tanulásról, és megosztják velünk a jövőjükről szőtt elképzeléseiket is.

Majd a rendező egy ponton azt kéri tőlük, hogy készítsenek neki a telefonjukkal rövid videókat magukról. Arról, hogy éppen hogyan érzik magukat, mik a félelmeik, mi bántja őket – és itt, ezekkel az intim felvételekkel fordul igazán személyessé a három lány története.

Megtudjuk, hogy az egyikük súlyosan szorong, zéró az önbizalma, amióta az eszét tudja, rosszul alszik és már kiskamasz korában rácsúszott az alkoholra, mert csak így mert emberek közé menni. Egyébként képzőművésznek készült, de egy ideje fizikus szeretne lenni, a suli mellett pedig egy kis kávézóban dolgozik.

hirdetés

A másik lány csonka családban nőtt fel, a szülei hol ott voltak neki, hol nem, de többnyire nem. Mindig ide-oda vetette az élet, ott lakik, ahol éppen befogadják, de a szabadságához a végsőkig ragaszkodik. Nála is korán jött az alkohol meg a fű, de mostanra pontosan tudja, mit akar, és mindent meg fog tenni azért, hogy elérje a célját. A jóga érdekli és gyerekekkel szeretne majd foglalkozni, de most éppen egy moziban dolgozik.

A harmadik lány egy nem kívánt terhességből született, az apját nem is ismeri, az anyja pedig depressziós és gyógyszerfüggő, amióta az eszét tudja. Hogy megéljen, egy karaoke-bárban pultozik éjszakánként a suli mellett. Úgy jár iskolába, hogy heti ötször egy órát alszik, de, ahogy mondja, mindenhez hozzászokik az ember.

Ha az eddigiek alapján bárki azt gondolná, hogy a Dívák valami komor szociodráma három, a társadalom perifériájára szorult fiatalról, az nagyot téved. Ez a három csaj tele van élettel, energiával, tervekkel és vágyakkal. Mindenekelőtt pedig elképesztően intelligensek, humorosak és eszeveszettül jó a dumájuk. Úgy képesek a legkeményebb dolgokról beszélni, hogy nem tudod eldönteni, sírj vagy röhögj.

Részben annak tudatában, hogy tengernyi social media celeb folyamatosan önti ránk a tartalmatlan tartalmat, azt az üzenetet sulykolva az élet értelmét kereső tízen-huszonévesekbe, hogy a siker kizárólag a minél figyelemfelkeltőbb és otrombább online jelenlétből fakad, részben pedig a bezzeg a mi időnkben minden jobb volt logikának engedve hajlamosak vagyunk azt feltételezni a mai húszévesekről, hogy mind felszínes, a külső tökéletességet a végletekig hajszoló, ambíciótlan okostelefonfüggő.

A Dívák viszont azzal, hogy a maguk természetességében mutat be három húszéves lányt, akik bár folyamatosan nyomkodják a telefonjukat és az idejük jelentős részét körmözéssel, sminkeléssel és egyebekkel töltik, sikerül a lehető legközelebb hoznia őket hozzánk. Ezáltal pedig sikeresen és ellentmondást nem tűrve rombol le minden sztereotípiát a Z-generációval kapcsolatban Ez a legnagyobb erénye a filmnek, mindamellett, hogy egyébként nagyon szexin van megcsinálva. A lányokat imádja a kamera, tök jó zenék vannak benne, a beszélgetős jeleneteket tagoló gyors snittek pedig tudatosan reflektálnak a Youtube és TikTok videók képi világára.

Szani, Tina és Emese múltjának és mostani életének megismerése önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket, de az érettségire való készülés ad a filmnek egy izgalmas dramaturgiai ívet, a vizsga pedig egyfajta csúcspontja lesz a történetnek. Itt akár véget is érhetne a film, ahogy a rendező eredetileg tervezte, de akkor az élet nyom egy olyan sallert, hogy a fal adja a másikat. Ezen a ponton dől el, hogy a Dívák nemcsak egy remek generációs film, hanem egy olyan gyomorbavágó mozi, amit nyugodtan emlegethetünk egy lapon a korszakos jelentőségű Eufóriával.

Dívák

Magyar dokumentumfilm, 85 perc, 2021

Rendező: Kőrösi Máté

Szereplők: Magdali Alexandra, Stumpf Emese, Tordai Tünde

HBO GO


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: