KULT
A Rovatból

Saját volt zenekarának dalait énekli egy tribute banda élén

Török-Zselenszky Tamás három éve fogadta el a nem mindennapi felkérést. Emellett egy másik együttesben is zenél, valamint egy szál gitárral is járja az országot.


A székesfehérvári gyökerű Eleven Hold a 2000-es évek első felének egyik legkedveltebb zenekara volt: országszerte járták a klubokat és a fesztiválokat, három nagylemezük jelent meg, dalaikért egy egész generáció rajongott.

Miután a szövegíró-frontember, Török-Zselenszky Tamás 2007 elején távozott köreikből, a csapat felfüggesztette működését. A többiek azonban néhány év kihagyást követően úgy döntöttek, új énekessel folytatják, ugyanazon a néven.

Ezt a régi rajongók közül sokan értetlenkedve fogadták, hiszen

az Eleven Hold legerősebb védjegyét Tamás (vagyis művésznevén: Nap) szövegei jelentették. Valamint a hegedű, ami viszont az új felállásból szintén hiányzik. Az eredeti hegedűs, Joós Zsófia ugyanis nem szeretett volna részt venni benne, és mást sem vettek be a helyére.

Lehet vitatkozni arról, mennyire korrekt lépés volt mindezek fényében a név megtartása, de voltaképpen nincs sok értelme. A döntés megszületett, az Eleven Hold azóta is koncertezik (néhány kivétellel csak új dalokkal), megvan a saját közönségük.

eh_eredeti

Az Eleven Hold eredeti felállása. Fotó: Cabbage Shoots

Tamás a kiválása után főként egy szál gitárral koncertezett, valamint néhány évig zenekarral is játszotta újonnan született szólódalait (néhány régebbivel együtt). Ez a csapat viszont különböző okokból szétszéledt, így maradtak az akusztikus szólóestek.

Ezen a ponton, 2014/15 fordulóján kereste meg őt a szombathelyi Hetedik Ég zenekar, akik az Eleven Hold nagy rajongói voltak, és koncerteken is szerették volna megszólaltatni a Nap által jegyzett három lemez dalait. Gondoltak egy nagyot és felkérték őt: legyen az énekesük.

"Mondták, mi lenne, ha... Én pedig mondtam, hülye lennék, ha nem"

– idézi fel, hozzátéve: az a jó az egészben, hogy nem vesz igénybe, inkább örömzene. "Egy évben 4-5 koncertünk van, szóval nem tétel... Inkább tényleg csak regressziós, romantikázó együttlét" – fogalmaz.

Legutóbb október utolsó hétvégéjén játszottak Budapesten, hatalmas sikerrel: gyakorlatilag minden számot elejétől a végéig énekelt a közönség. Idén még egy koncertjük lesz, december 22-én Szombathelyen.

hetedikeg

Fotó: Wildung Győző

Részlet a Hetedik Ég egyik koncertjéről – a minőség nem túl jó, de a hangulat átjön:

Tamás néhány évig Sopronban lakott, ezalatt onnan járt át a Hetedik Ég próbáira. Nagyjából ezzel párhuzamosan viszont egy teljesen új zenekart is alapított helyi zenészekkel – ez lett a ‘Lensky Mob.

"Egy új grunge formáció, amely nem feldolgoz – tőlem sem –, hanem kimondottan a zenekar számára írt dolgainkat játsszuk. Ha én írok, akkor ők teljesítik ki, ha ők írnak, akkor én teljesítem ki a szerzeményeket. Karcos, riffes, hendrixes, erhácépés, ledzeppes grunge. Nem simi zene. Agresszív ének, nem olyan, mint az akusztikus, egy gitáros estjeimen"

– magyarázza. Még alig léptek fel, alakítgatják a műsort, szervezőt keresnek maguknak. Budapesten eddig egyszer jártak, valószínűleg tavasszal jönnek újra. November 11-én viszont Siófokon koncerteznek.

Közben első nagylemezükön dolgoznak, de egy három daluk már elérhető a YouTube-on, a Spin kommunikáció című számhoz klipet is forgattak.

lenskymob

Fotó: Tarnai 'Tatus' László

Harmadik, egyben fő profilja továbbra is az egy szál gitáros országjárás. Ezeken az esteken órákon át az egész munkássága legkedveltebb dalait játssza, sokszor kérések alapján alakítva a repertoárt. Mint fogalmaz, az egészhez elég ő, a gitár és a közönség.

"Volt pár verseskötetem, könyvem, szólóalbumom... Csendesen, szépen, ahogy a csillag megy az égen, vizet, nagy kutyát, maffiát, Jó Istent nem zavarva. Sokan nem gondolnák, mennyien szeretnek, és mennyire szeretem Őket, hehe. Végig itt vagyok a kertek alatt, és akinek szüksége van rám, annak itt is leszek végig."

– teszi hozzá.

Portréfilm Zselenszkyről:

Tamás eddig megjelent könyvei

Szívrák: Zselenszky első verseskötete mára kuriózummá lett. Legendás kötet, összesen 6 db van belőle raktáron. 100 verset tartalmaz.

Dobogó könyv: A „kisregény” szó egyáltalán nem takarja azt a fajsúlyosságot, amit ez a kötet eldobog az olvasójának. A tízes skálán tizenegy, a fémek között arany, a kisregények között nagylegény. Ha valaki azt mondaná, létezik olyan történet, amiben minden ott van, nem biztos, hogy hinnénk neki. A Dobogó könyvben esélyes, hogy ott van.

Levegőnél könnyebb kőzetek: közkívánatra jelent meg egy „best of” válogatás Tamás eddigi verseiből, összesen 207 költemény kapott helyet benne.

A Méhdi levelei Smirnához egy teozófiai mű: elsőre olyan, mint egy kinyilatkoztatás, aztán kiderül, hogy tényleg az. Ezzel manapság nem tudni, mit is fognak kezdeni az olvasók. A könyv három nagyobb részből áll. Az első rész a Fekete könyv, a második a Fehér könyv, a harmadik pedig a Piros könyv.

Az első könyv nem történet, a második nagyjából az, a harmadik pedig sok-sok intelem, segítő javaslat, amelyek meglepő, de olyan jelenlegi, közéleti kényes témákban is megdöbbentő felvetésekkel szolgálnak, amelyeket egy tudós vagy politikus sem nagyon mer pedzegetni.

zselenszky

Fotó: Pénzel Péter

Felmerül a kérdés, vajon mi dönti el, melyik dalt melyik formációjával tárja a nagyközönség elé. A Hetedik Ég esetében ez egyértelmű, hiszen ott a repertoárt csak az Eleven Hold első három lemeze adja. Az viszont, hogy miből lesz ‘Lensky Mob-szerzemény, és miből szólódal, több dologtól is függ.

"Vegyük például a legfrissebbet, az Áll a szél címűt, amit mindenestől a következő szólóalbumomra írtam, ezért nem ‘Lensky Mob dal lett. Mivel szólólemez lesz pár vendég zenésszel, nem bántok meg senkit azzal, ha megírok mindent magam, és el is játszom"

– magyarázza. Az említett dalban is ő oldotta meg a gitárokat, basszust, éneket, szöveget egyaránt. A dobot pedig régebbi mintákból szerkesztette össze. "Ez az eljárás manapság egy szerző mindennapi eszközkészletének szerves része. Élő, valódi dobon játszott mintákat Horváth Ottó barátom, amiket úgy szerkesztettem, ahogy akartam."

zselenszky3

Fotó: Pénzel Péter

"Amikor tudom, hogy a zenekarnak írok, nem írok meg mindent, hiszen attól sajátos és frankó az egész, ha minden zenész személyisége tükröződhet egy felvételen, és mindenki kiteljesedhet. Szerencsére mindenki jobb zenész nálam, így könnyű"

– világít rá a fő különbségre.

Az Áll a szél egy sima akkordos dalocska, nem grunge, hanem Zselenszky estes fajta. Klip is készült hozzá, ami természetesen nem komoly.

Erre így emlékszik vissza Tamás: "Szeretett öcsémmel lementünk bábozni, hogy mégis valami mozgó kép legyen a dal mögött. A főszereplő Paulay Edeucca házi víziló lány, aki ezzel dívaként is bizonyított. A produkció önmagáért beszél... hehe! A honlapomon minden ilyesmi részletesen taglalva lett; aki benéz oda, velünk kacaghat. Lesz nagy klip is majd, de most be kellett fizetni az albit."

Íme a klip:

Zselenszky hivatalos honlapja IDE KATTINTVA, Facebook-oldala pedig ITT érhető el. A Hetedik Ég honlapja ITT, Facebook-oldala ITT található, a 'Lensky Mob Facebookját pedig ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk