„Saját magam elől menekültem” – Rubint Réka őszintén vallott a rákkal való harcról
Rubint Réka a Blikknek adott interjút, amelyben őszintén beszélt a rákkal való küzdelméről, a megváltozott életszemléletéről és arról, hogyan tanult meg szembenézni önmagával. A fitneszedző elmondása szerint imádja a születésnapokat, rendszerint egy egész hétig ünnepel, és nemcsak a sajátját, hanem a szeretteiét is. „Én szeretem látni, ha valaki fürdik a boldogságban!” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a betegsége óta ez az ünnep még fontosabbá vált számára.
A fitneszedző ugyanakkor nem szereti a „beteg” szót használni, állítása szerint a diagnózisra a kezdetektől fogva feladatként tekint. „Nagyon sok múlik azon, hogy mit ültetünk el alapgondolatként az elménkben” – fogalmazott. Úgy látja, a gyógyulás útján jár, és a legfőbb motivációja, hogy egyszer majd az unokáinak készíthessen születésnapi tortát. „Az elmúlt időszak különösen megtanított arra, hogy minden pillanatot meg kell élni és ki kell maxolni” – mondta.
A 48 éves fitneszedző beszélt arról is, hogy korábban benne is volt hiúság a korával kapcsolatban, de a négy évvel ezelőtt kapott „feladat” ezt is megváltoztatta. Az önismereti tréningek és a meditációk hatására jött rá egy fontos dologra.
Ma már másképp viszonyul a korához, és a tortáján lévő gyertyák növekvő számát is pozitívan éli meg. „Az, aki valaha nézett már farkasszemet a halállal, az pontosan tudja, miről beszélek” – tette hozzá.
Idén a születésnapját a családjával Horvátországban ünnepelte egy katamaránon, amit élete egyik legcsodálatosabb utazásának nevezett. Bár a közösségi oldalain mindig erősnek tűnik, elmondása szerint amíg képes a mindennapi teendőit elvégezni és gyönyörködni a gyerekeiben, addig hála van benne, és – állítja – „nem érzem magam betegnek”. Nemrég Németországban járt egy speciális kezelésen. „Ez egy személyre szabott, saját vérből előállított immunterápia, ami segít a szervezetnek felismerni és elpusztítani a rákos sejteket, tehát ez egy célzott terápia” – részletezte a dendritikus sejtterápiát, amelyen átesett.
Lelkileg sokkal jobban van, mint négy évvel ezelőtt, de szerinte ez egy folyamatos munka. Azt állítja, a rák, amivel a Jóisten üzent neki, sok mindenre megtanította. „Az egyik fontos, és talán a legfontosabb feladatom az volt, hogy megtanultam lassítani és kapcsolódni önmagammal” – vallotta be. Úgy véli, a fény és a szeretet teremtett benne egyensúlyt, ami a gyógyulás egyik alappillére. „És ahol egyensúly van, ott nincs félelem” – szögezte le.
A betegsége óta kapott támadásokra reagálva elmondta, őt már jóval azelőtt is bántották, és mindig megosztotta az embereket. Szerinte sokáig megviselték a negatív vélemények, de rájött, mi állhat a háttérben.
Hozzátette: „Önazonos vagyok, aki mer úgy élni, ahogy szeretne. Önfeledten és boldogan.”
A korábban munkamániás fitneszedző számára a lassítás eleinte pánikot okozott. „Áh, az elején lelassulni… nagyon nehéz volt, teljesen bepánikoltam, hogy hogyan fog ez nekem menni” – idézte fel. Az önismeretet nehéz, de csodálatos kutatómunkának tartja. Arra a felvetésre, hogy mintha menekült volna valami elől, egyenes választ adott: „Saját magam elől! Furcsa ezt kimondani, de ez az igazság.” Elmondása szerint mindig másokért élt, és közben elfeledkezett magáról. Meg kellett tanulnia szembenézni a legbelsőbb félelmeivel, türelmesebbnek lenni és megbocsátani.
Az elmúlt éveket testi-lelki pokoljárásnak nevezte, aminek még nincs vége. Úgy érzi, megtalálta életfeladatát: „Hiszem és tudom, hogy ez az utam. Megmutatni és megtanítani az embereknek a félelem és szorongások nélküli, boldog életet.”
A családja mindenben mellette áll, a férje, Schobert Norbi és a gyerekei is a szeretetükkel segítik. Ugyanakkor kiemelte, hogy ez a küzdelem végső soron magányos út.
Azt mondja, a diagnózis után eldöntötte, hogy nem adja fel, és egy Rafael Nadal-idézettel zárta gondolatait: „A győzelem a legelszántabbaké!” Az interjú végén megerősítette, nagyon várta a születésnapját, és soha nem fogja feladni a harcot.
