Petruska: Szerintem én vagyok A Dal legnagyobb nyertese
– Van benned bármilyen szintű csalódottság, amiért nem te nyertél?
– Nincs. Nekem eleve az egész Dal meglepetések sorozata volt: beadtam a jelentkezésemet "miért ne?" alapon, csodálkoztam már azon is, hogy a harmincba beválogattak. Arra pedig lényegében semmi esélyt nem adtam, hogy az elődöntőnél tovább jutok. Ennek ellenére a legmagasabb pontszámot kaptam kétszer is, ehhez jött még a felfedezettnek járó díj, a döntőben pedig a legjobb négy között végeztem.
Nagyjából arra is számítottam, hogy Freddie jut ki Stockholmba, úgyhogy egyáltalán nincsenek negatív érzéseim. Ha hozzávesszük, hogy a Facebookon majdnem harmadával nőtt a követőim száma, a YouTube-nézettségekről nem is beszélve, szerintem az egész versenynek én vagyok a legnagyobb nyertese.
– Hogyan élted meg a feléd irányuló fokozott figyelmet? Voltak kényelmetlen részei?
– Az az igazság, hogy ha valakivel versenyeztem az egész műsor során, az én magam voltam. Próbáltam a lehető leginkább kizárni a külső körülményeket, hogy semmi se befolyásoljon. Ha egy ekkora nézettségű produkcióba bekerül az ember, óhatatlanul nagyon látható lesz, ez pedig mindkét irányból szélsőséges reakciókat generál. Igyekeztem mellőzni a kommentek olvasását, a pozitívakat és a negatívakat egyaránt.
Utóbbiakat eleve nehéz komolyan venni, de
Ebből a szempontból örömmel vállalom a nemzet boxzsákjának szerepét. (mosolyog)
Ami pedig a pozitív véleményeket illeti, szintén nem akartam, hogy kibillentsenek egy olyan irányba, hogy esetleg többet feltételezzek magamról, mint ami vagyok. Ez az egész igazából a saját magammal való kapcsolódásról szól: sok szempontból jónak tartom, amit csinálok, más szempontból meg kritikusan állok hozzá. A kettő közötti egyensúly megtalálása volt a versenyen való indulásom lényege.
– És a médiaérdeklődés, a csomó első interjú a veled kapcsolatos legalapvetőbb dolgok feszegetésével?
– A médiaszerepléseket is ugyanolyan játékként fogtam fel, mint az egész műsort. Kifejezetten élveztem, hogy végre nem csupa szakmai dologról kell beszélnem, például hogy milyen húrokat vagy kábeleket használok. Sokan előre féltettek a bulvártól, mondván majd beszippant, de szerintem ez nem rajtuk múlik. A kulcs az, hogy én mit osztok meg és adok ki magamból. Ha önazonos tudok maradni azzal, amit eddig képviseltem – és az maradtam –, akkor szerintem teljesen rendben van a dolog. A bulvár nekem hasonló intellektuális kihívás, mint az, hogy a zenémet hogyan tudom emberi nyelvre lefordítani.
– Ismertek fel nyilvános helyen a tévészereplések óta?
– Igen, és megmondom őszintén, nagyon zavarban vagyok az ilyen helyzetekben. Oda konkrétan nem jöttek hozzám, csak néztek nagy szemekkel, hogy "ez most akkor ő? Vagy csak hasonlít rá? Á, biztos csak hasonlít rá..." Fura dolog ez egy előadóművésznek, mert
Szóval tényleg zavarba ejtő, de előbb-utóbb majd nyilván megszokom, vagy elmúlik, hiszen minden csoda három napig tart.
– A Trouble in My Mind már a 350 ezer lejátszást is meghaladta a YouTube-on, szóval nagyságrendekkel többen hallották, mint az összes többi dalodat együttvéve. Ez milyen érzés?
– Nyilván nagyon jó, és szerintem valahol tök szép megerősítése annak, amin hat éve dolgozom. Úgy gondolom, hogy az eddigi munkásságom alapján megérdemelt a figyelem, amit most kapok.
– Az új lemezen mennyire lesz központi szerepe ennek a számnak?
– Nem nagyon szántunk azt neki. Úgy négy olyan dal van az albumon, ami rádióesélyes, és ezt mondanám ötödiknek, ha rangsorolni kéne. Tartalmilag azonban valóban a Kapunyitó középpontja, illetve szó szerint is az, mivel pont a lemez közepére tettük. Három számot neveztünk A Dalba és utólag belegondolva ennek adtam volna a legkisebb esélyt. Félreértés ne essék, ezt is nagyon jó dalnak tartom, de szerintem annak, aki ez alapján ismert meg, tartogatok néhány meglepetést.
– Mit gondolsz, hányan találtak el más dalaidhoz is, és ismertek meg jobban ezen keresztül?
– Szerintem jó eséllyel átkattintottak az emberek. De azért még a közönségnek és nekem is ki kell józanodnom a műsor után. Kis idő múlva majd kiderül, ki az, akit csak Eurovíziós előadóként érdekeltem, és kinek jön be tényleg a világom. Ez egyelőre még kérdéses, de azt egyértelműen látom, hogy a korábbi klipjeimnek is megnőtt a nézettsége, a Szent Gellért tértől a Hole Sweet Home-ig.
Azért is bánok óvatosan a jóslásokkal, mert nem vagyok biztos benne, hogy A Dal és az én célközönségem között tökéletes lenne az átfedés. A korosztályomban és a közelebbi ismerőseim között nem igazán találok olyat, aki alapból nézné a műsort, vagy úgy általában tévézne. Én se lennék képben vele, ha nem szerepeltem volna. Ezzel együtt a Facebook-lájkok megugrása, amit már említettem, mindenképp ígéretes. Majd meglátjuk, a koncertjeim nézőszámán meglátszik-e.
– Boggie régi ismerősöd, tavalyi győztesként mennyit segített neked a felkészülésben?
– Nagyon sokat. Eleinte kicsit féltem beengedni egy plusz embert az öltözőbe és az ezzel járó bizalmi helyzetbe, de az az igazság, hogy meglepő módon
Boggie jelenléte tartotta össze legjobban a csapatot. Ő már jól tudta, mit hoz ki az egész műsor az emberből, ideértve az egész napos ottlétet és pörgést a stúdióban, valamint a feszültebb pillanatokat is.
Sokat köszönhetek neki ezúttal is.
– A felfedezetti címet hogy élted meg annak tükrében, hogy a saját közegedben már hat éve jól ismert vagy?
– Az mindig jó, ha mások is felfigyelnek rám. Különösen jól esik, hogy
Ettől rögtön egész más előjele lett a dolognak.
– Az, hogy most már csak a vezetékneveden szerepelsz, csak a műsor miatt lett, vagy hosszú távú koncepció?
– A legfőbb oka, hogy baromi hosszú a nevem. Emellett belejátszott az is, hogy hiába vagyok szólóelőadó a legkisebb (egy fős) zenekarral, valahogy nem esik jól így hivatkozni magamra. A Petruska sokkal projektszagúbb megnevezés, nem tűnik olyan melldöngető önimádatnak... (mosolyog)
– Temesvári Bence a most következő turnén is végig veled lesz?
– Igen, ő természetesen marad, rajta kívül viszont egyelőre nem tervezünk bővülést. Vagy ha mégis, az technikai jellegű lesz. De hosszabb távon már gondolkodunk rajta, hogyan lehetne úgy színesíteni a hangzást, hogy a fingerstyle gitározós alap megmaradjon. Két plusz hangszert már most bevezettünk: én lábdobon, Bence pedig mandolinon is fog játszani. Felmerült, hogy esetleg keresünk egy brácsást, de ez egyelőre még várat magára, hogy megtalálja a helyét a dalokban. Jelenleg azt látom, hogy a kevesebb több.
A Kapunyitó videós bemutatása:
Részletek az album dalaiból (ez exkluzív premier, először ebben a cikkben hallhatjátok):
– Hogy áll a lemez most?
– Egy jó órája lett készen, a végső simítások után most hoztam el pendrive-on a stúdióból. Innentől kezdve annyi dolgom van vele, hogy a CD-gyártónak elküldöm a fájlt, a nyomda közben már dolgozik a borítón. A következő az lesz, hogy átveszem a postástól és szétküldjük a boltoknak, akik március 29-én kezdik el árulni. Utána két nappal pedig már el is kezdjük a turnét Keszthelyen, hogy néhány bemelegítő állomás után április 9-én Budapestre is elhozzuk az új műsort.
– A régi repertoárból mennyit hagytál meg?
– Ez egyelőre még ötletelés alatt van, annyi biztos, hogy a Kapunyitó mind a tizenegy dalát eljátsszuk. A maradékot pedig majd összeválogatom a régiek közül. Érdekes kérdés ez, mert a Loveocalypse-ot hat év után sem unom játszani. Pont tegnap néztük meg, mit lehetne rajta még csavarni és mindig sikerül valahogy újra izgalmassá tenni. A Metropolita dalaival is ez a helyzet: két éven át ugyanúgy játszottuk őket, most viszont szintén erősen változtatni fogunk azokon, amik műsoron maradnak.
– Elképzelhetőnek tartod, hogy valamikor még újra jelentkezel A Dalba?
– Persze, miért is ne? Ameddig szabadságot kapok a műsorkészítőktől abban, milyen lelkülettel és koncepcióval állhatok ki a színpadra, semmi problémám nincs a szerepléssel. Ilyen téren pedig nagyon kellemesen csalódtam az show-műsorban, össze sem lehetett hasonlítani a hozzáállásukat azzal, amit a kereskedelmi csatornákon tapasztaltam. Nem szerettem bele a köztévébe, de mint csapattal, nagyon gördülékenyen együtt tudtunk működni. Azt éreztem, hogy nekem csak énekelnem kell, ők pedig minden más téren támogatják ezt.
Mindazonáltal jövőre biztosan nem próbálkozom ismét, hiába kérdezgették tőlem ezt nagyon sokan az utóbbi napokban. Ahogy ismerem magamat, most egy ideig egyáltalán nem fogok írni, azt pedig
Ez nem az én világom. Ha van mondanivalóm, akkor írok, ha viszont nincs, addig játszom a meglévő dalaimat.
Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek is!
