Petruska a 10 éves első lemezéről: Mostanáig csak távolodtak tőlem ezek a dalok, jól esik újra barátkozni velük
Petruska legelső nagylemeze 2024 tavaszán ünnepli 10. születésnapját. A dalszerző-előadó, gitárvirtuóz különleges koncepciót választott a bemutatkozáshoz: az akkor átadott 4-es metró állomásai ihlették a dalokat, amelyek szerzőtársa, Babarci Bulcsú segítségével születtek meg.
A Metropolita most kibővített formában újra megjelenik a streaming-felületeken. A 3 lemezes kiadványon az eredeti anyag mellett további Petruska-szerzemények szerepelnek ebből a korszakból, valamint eddig soha nem hallott otthoni demókon és stúdióváltozatokon keresztül, egyedülálló módon tekinthetünk be az alkotás folyamatába.
A teljes album itt hallgatható meg:
(Spotify-on ide kattintva érhető el.)
Ennek apropóján beszélgettünk a szerzővel, akinek aktuálisan futó egyéb projektjei – például a Petőfi-versmegzenésítésekre épülő Felül a gálya kamaradarab – is szóba kerültek.
– Hogyan emlékszel vissza egy évtized távlatából a Metropolita megjelenésének időszakára?
– Ha igazán őszinte vagyok magamhoz, kettős érzéseim vannak. Egyrészt nagyon fontos mérföldkő volt számomra, hogy elkészült az első lemezem. Amolyan diplomamunkaként tekintettem rá, ahol már nem az számít, hogy mit tudok felidézni az általam képviselt tudomány vagy szakma tananyagából, hanem az a fontos, hogy milyen saját meglátást, véleményt tudok hozzáfűzni.
Azt hiszem, fel kellett nőnöm önmagam elfogadásához, de talán ez pont így szép: az első lemezem kapcsán kezdtem el foglalkozni mélyebben az önismerettel - és kezdett egy csomó minden kitisztulni az életemben.
– Előtte egyáltalán nem voltak magyar nyelvű dalaid. Mennyire érezted akkor sötétbe ugrásnak ezt a váltást?
– Az újrakiadás kapcsán hallgattam most a dalokat, és azt kell mondjam, a vaksötétbe ugrottam. Teljesen máshogy képezzük a hangot magyarul, mint angolul, idő volt rátalálni a természetes mesélésre. Az viszont nagyon tetszett, hogy hirtelen egész máshogy kezdte el fogyasztani a közönség a dalaimat. Addig a megszólalási forma miatt kedveltek, most viszont megérkezett hozzá a tartalom is.
– Mit gondolsz, kiállta az idő próbáját az album? Minden számot ugyanolyan érvényesnek tartasz most róla?
– Ezt nem tudom megítélni. Művészként mindig az aktuális dolgok motiválnak, így egészen mostanáig csak távolodtak tőlem ezek a dalok. Jól esik újra barátkozni velük. Nem mondom, hogy egy-két akkori döntésem nem hoz zavarba, de számomra ez arról is szól, hogy megtanuljam szeretni és elfogadni a múltban lévő énemet úgy, ahogy akkor volt. Sokaknak egyébként a mai napig ez az album az igazi Petruska-élmény, én pedig csak annyiban vitatkozom velük, hogy időről időre újabb lemezt készítek.
– Hogy jött a 10. évfordulós újrakiadás ötlete, és miért teszed most közzé az otthoni demófelvételeket is? Mit adnak ezek hozzá az eredetihez?
– Ha már a belső "gyermek" megszeretgetésénél tartunk, rájöttem, hogy a megjelenéskor egy valamit felejtettünk el: ünnepelni. Elég gyorsan készült a lemez, aztán már turnéztattuk is. Elég sokat dolgoztunk rajta, de nem álltam meg, csak úgy örülni neki. Amúgy meg szerintem izgalmas időutazás lehet ez a hallgatóknak is. Összejövünk eljátszani, meghallgatni ugyanazokat a dalokat, csak közben eltelt 10 év. Szerintem ez egy szórakozással egybekötött önvizsgálat is lehet.
Szerintem fontos belelátni ebbe a világba is. Szeretném hinni, hogy a közösségi média világ közelebb hozhat egymáshoz minket, elérhetőbbé válunk egymás számára. A magam részéről egy ilyen felajánlást tudok tenni a barátkozás érdekében.
– Még a Covid előtt, illetve közvetlenül utána egy ideig zenekarral is felléptél. Mi lett ezzel a felállással, nem vált be?
– A Reláció című lemezhez bővült a produkció, amit végül a Covid és az azt követő piaci átrendeződés szét is zilált. Kedves emlék számomra ez az időszak, de nem bánom, hogy így alakult, az én szupererőm az egyszálgitár-ének felállás. Ha újra zenekaroznék – amit egyébként szívesen tennék –, akkor sem a saját nevem alatt tenném, hanem mondjuk egy több frontemberes produkció egyik tagjaként.
– Bő egy éve játszátok Maszkurával és Kathy Zsolttal a Felül a gálya című, Petőfi verseire épülő kamaradarabot. Mi fogott meg ezekben a szövegekben?
– Na, például ilyen formációkra gondolok. Ha Zsolt nem kér fel, talán nem kerülök ilyen közel Petőfihez. Muzsikusként természetesen könnyen megihletett Petőfi nagyon is zeneies verselése, ezen felül persze a közéletre érzékeny részemet is megszólította. Direkt olyan verseket választottunk, amik a ma is érvényesek lehetnek, összekacsinthatunk vagy épp vitatkozhatunk általuk.
– Hamarosan egy "Petőfivel közös" lemezed is megjelenik. Ezen a fenti darab anyaga szerepel majd, vagy nem teljes az átfedés?
– Amikor a darabhoz zenét írtam, picit megszaladt a tollam, így jó sok anyag született. Már korábban, például az Égi gangon esetében is megtanultam, hogy nem érdemes dobozban hagyni ezeket a saját szórakoztatásomra írt dalokat, annyira könnyedek és erőlködésmentesek, hogy mindig ezekből lesznek a közönségkedvencek. Most kb. az egész lemez ilyen laza lett.
– Dolgozol saját, vagyis nem versmegzenésítéseket tartalmazó anyagon is? Ha igen, mit lehet tudni erről?
– Már vagy 4 éve, csak mindig történik valami jó dolog, ami miatt elcsúszik a folyamat. Egészen mostanáig a Petőfi-dalok voltak fő fókuszban, de például amennyi energiát beletettem, nyugodtan hívhatnánk a coach-diplomámat és a hozzátanult módszereimet negyedik lemeznek – ugyanolyan kreativitást kíván, mint a zenélés. Ha minden jól megy, idén már érkezhet valami, az irány most egy teljesen szóló lemez, hangulatát tekintve pedig Tommy Emmanuel és Caroline Polachek szerelemgyereke.
– Milyen projektjeid és együttműködéseid futnak még jelenleg?
– Boggie-val tavaly Szöulban debütáltunk egy különleges népzenei projekttel, ezt szeretnénk végre itthon is megmutatni. Február 1-én lesz ugye a Metropolita lemezújrabemutató koncertje, aztán a Petruska egySzemélyes turné pörög tovább, a kora tavasszal megjelenő Petőfi-lemez dalaival kibővülve. A kollaborációkért mindig nagyon hálás vagyok, január 25-én az Örkény Színházban Für Anikóval, február 2-án Szentendrén Sergő Sárival lépek fel. Mindemellett folytatom a tavaly elkezdett Beatles-csatornámat (Instagramon itt, TikTokon itt érhető el), ahol az összes dalukat feldolgozom rövid, gitáros formában, real-time, csak 60 évvel később. Jól érzem magam.
– Elégedett vagy azzal, ahol most tartasz a zenei életben?
– Ez egy faramuci kérdés. Mindig lehetne feljebb lenni és több embernek játszani és általánosságban elmondható, hogy elég hullámzó ez út. Ameddig ebben elsősorban a motivációt és a kihívást látom, nem pedig a dimenziótlanságot, vagy ne adj isten, olyan tanulságot, amit meg tudok haladni, addig elégedett vagyok. Legfőképpen a kiegyensúlyozottságot keresem, és abban szerintem egész jól állok.
– Lassan a negyvenedik születésnapod is belátható közelségbe kerül. Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban, hogyan éled meg a harmincadikhoz képest, ami a Kapunyitó c. lemezedet ihlette?
– Szoktam ezen gondolkodni, de valahogy mindig arra jutok, hogy a koromat most nem érzem olyan nagy horderejűnek, mint akkor. Majd a Kapunyitó 10. évfordulóján elbeszélgetek a 30 éves énemmel.
