KULT
A Rovatból

Péter Bence bebizonyította, hogy a világ legjobb billentyűsei és zongoristái is megirigyelhetnék különleges előadását

A hatalmas rajongói táborral rendelkező, világhírű fiatal magyar zongoraművész-zeneszerző elszakadva a megszokott technikától, hangszeréből olyan hangokat is tud varázsolni, amiket előtte még nem hallottunk másoktól.


Zeneszerzés, teltházas aréna koncert, Guiness-rekord. Ez egy amerikai szupersztár életrajzában is jól mutatna, de most egy magyar előadóról beszélünk. Egy fiatal srácról, aki pofátlanul hozzá mer nyúlni a klasszikus pop-slágerekhez, és nagyon jól teszi.

Nem volt kérdés, hogy Péter Bence mekkora karriert fut majd be. Kétféle út állt előtte. Dönthetett afelett, hogy a haknizást és szórakoztatást választja, vagy alkot és a művészetet helyezi előtérbe. Mindkettő irány működött volna neki, de választott. Az őszinte, kreatív önmegvalósítás és a totális szabadság vonzotta. A sallang nélküli virtuozitás, a közönség őszinte gyönyörködetése. Mindezt teljesen tudattalanul.

Egyszerre kaptuk meg az utcazenélés, a youtube videók, és az arénakoncertek hangulatát. Méghozzá lemez-minőségben. Az a helyzet, hogy van egy világsztárunk, de ridegen tartjuk. Ha az utca emberét kérdeznénk, hogy tudja-e kicsoda Péter Bence, nagy eséllyel nemleges választ kapnánk. Ennek ellenére

Budapest egyik legnagyobb koncerthelyszíne, az MVM Dome színültig telt, hogy lerója tiszteletét a zseni előtt, aki olyan technikával rendelkezik, amit a világ legjobb billentyűsei és zongoristái is megirigyelnének.

Péter Bence koncertje egyesíti a komolyzene elkötelezettjeit a popzene kedvelőivel és a rockzene szerelmeseivel. Stílustól függetlenül minden arannyá válik, amihez hozzányúl. Ez a közönség sokszínűségében is megmutatkozott, a gyerekektől a nyugdíjasokig minden korosztály képviseltette magát.

A Stainway and sons zongoragyártó cég alkalmazottai valószínűséggel elmondanak egy pár miatyánkot, amikor a bérlők neve közt felbukkan Péter Bence. Érthető, hiszen a fiatal művész nem csak a megszokott módon használja a hangszert, hanem a húrjait pengeti, rugdossa és dobol a tetején. Tulajdonképpen egyszemélyes zenekarként működik.

A koncert előtt volt alkalmunk beszélgetni a „világ leggyorsabb zongoristájával”, aki elmondta, hogy a populáris slágereket klasszikus köntösbe öltözteti, ugyanis a klasszikusokat nem igazán lehet poposítani.

Péter Bence egy internetes videóval robbant be, amiben Michael Jackson Bad című dalának sajátos feldolgozását adja elő. Elmondta, hogy ma már szinte csak így tud eljutni egy zenész a közönséghez. A social média és az internet korában a legjobb közvetítőeszköz a videó.

VIDEÓ: Michael Jackson - Bad (Piano Cover) - Peter Bence

A Guiness rekordok könyvébe 2012-ben került be azzal, hogy egy perc alatt 765 hangot szólaltatott meg a zongorán. Ő azonban nem szereti, ha ezzel kötik össze a nevét.

„A Guiness-rekord igazából egy vicc volt, poénból készült el. Semmilyen művészi tartalma nincs, ez egy sportág, amit szerintem a gamerek még valószínűleg jobban is meg tudnának csinálni. Semmi ördöngős dolog nincs benne. A zongora mechanikáját használja ki, meg azt, hogy valaki tényleg gyorsan tud repetálni. Igazából semmi sincs benne, amire büszkének kéne lenni, ez csak egy gag.”

Bár Magyarországon ritkán láthatjuk fellépni, külföldön rengeteg koncertje van. Éppen ezért különleges alkalom számára, amikor hazai pályán játszhat.

„Különösen jó érzés, hogy Magyarországon ilyen szuper helyszínen és ennyi ember előtt felléphetek. Ezt a műsort a világon sokfelé többször is látták, valahol már háromszor-négyszer és tudom, hogy Magyarország sokáig várt erre. Tavaly volt az első ilyen koncert, de azóta igazából itthon is egész aktívan jelen vagyunk, úgyhogy remélem, hogy ennek a jövőben is hasonló folytatása lesz.”

A jövőbeli terveivel kapcsolatban elárulta, hogy nagyon szeret szimfonikus zenekarokkal dolgozni, erre hazánkban is többször volt már alkalma. Sokat komponál zongorára és szimfonikus zenekarra és bízik benne, hogy ezzel egyszer eljut oda, hogy filmekhez írhasson zenét. Azt, hogy zongorázik, a csillagok állásának tudja be, igazán, mint zeneszerző érzi jól magát.

Végezetül azt is elárulta, hogy hogyan tud két lábbal a földön maradni és a dolgaira koncentrálni a sztárság helyett.

„Nálam a büszkeség kicsit negatív érzés. Nyilván büszkének kell lenni arra, amit az ember elért, de nem szeretem magam ezekkel a cukorkákkal etetni, mert az táplálja az egót. Inkább csak csinálom a dolgomat és remélem, hogy amit csinálok az a jó út és, hogy az embereknek tetszeni fog. Éppen ezért nem szoktam sem visszamenőleg, sem a jelenben elmélkedni ezeken.”

Képgaléria: Ilyen volt a koncert (Kattints a fotóra a többi képért)

A decemberi budapesti koncertjén két újdonságot is kitaláltak menedzserével, Zöld Szabolccsal: egy mobilos applikáció segítségével különleges fényjátokot varázsoltak a nézőtérre, a közönség közreműködésével. Majd jött az, amitől leesett az álla mindenkinek: Bence a színpadról leszaladva eltűnt, de csak azért, hogy a küzdőtéren egy guruló zongorán játszva bukkanjon fel. Így miközben ő zongorázott, a nézők karnyújtásnyira élvezhették a produkciót. A menedzser előtte elárulta nekünk, hogy ilyen "guruló zongorázást" még nem vállalt be más művész, így tekinthetjük ezt akár világpremiernek is.

Van olyan videója, ami már 62 milliós nézettségnél tart:

VIDEÓ: Despacito (Piano Cover) - Peter Bence

És egy különleges érdekesség:

Még 2013-ban, a missouri egyetem neurológusa, Jacob Jolij különböző kritériumok alapján, több ezer önkéntes segítségével tudományosan kiszámította, hogy melyik a világ legboldogabb dala. A nyertes a Queen Don’t Stop Me Now című slágere lett. Ezt a dalt dolgozta át zongorára Péter Bence, az eredmény pedig lehengerlő. A magyar virtuóz egyébként ugyanúgy szeptember 5-én született, mint a legendás Queen egykori frontembere, Freddie Mercury.

VIDEÓ: Queen - Don't Stop Me Now - Piano Cover - Peter Bence

A koncert előtt beszélgettünk Horváth Rolanddal is, aki a koncert szervezésével kapcsolatban elmondta, hogy a jegyértékesítés meg az előkészítés nagyjából 6-12 hónapos periódust szokott felölelni, viszont, ha megszereznek egy olyan előadót, akiről tudják, hogy egy nap alatt el tudja adni a jegyeket, akkor akár egy hónappal a koncert előtt is kijöhetnének az eseménnyel. Jelen esetben, mivel idősebb közönségről is szó volt, korábban el kellett kezdeni a marketingkampányt. Azt is elárulta, hogy választják ki az előadókat, akiket elhoznak Magyarországra: „Én Péter Bencét az első videója óta imádom. 2016 óta könyörgök a menedzserének, hogy dolgozzunk együtt, és sikerült tavaly a Szabolccsal leülni és meggyőzni, hogy mi legyünk a promóterei a prágai és a budapesti koncertnek. Nagyon örülünk, hogy velünk dolgoznak.”

Horváth Roland, a Koncertpromo tulajdonosa saját kedvenceit hozza el hazánkba, bízva abban, hogy a közízlést is eltalálja. A dupla André Rieukoncert mellett számtalan programmal készülnek a továbbiakban. „Én döntöm el, hogy mit szeretnék csinálni és miben érzek potenciált. Most nagyon-nagyon sok mindennel jöttünk ki. Ebben a hónapban négy Il Volo-tindítunk Európában, egy Ludovico Einaudit Budapesten, három Szex és New York-ot, Candice Bushnellel, a Szex és New York írónőjével lesz egy One Woman show-nk az Erkel Színházban, ahol a Szex és New York real és nem real sztorijait is el fogja mondani, azaz, hogy mi igaz, és mi nem. Emellett egy illuzionista show-t,a Louis de Matos: Impossible Live-ot fogjuk szervezni májusban Budapesten és Prágában. Jelenleg 16 koncertünkre zajlik az értékesítés és néhány bejelentéssel is készülünk.”

Péter Bence

A zenész 1991. szeptember 5-én született egy pedagógus családba. Debrecen után Hajdúböszörménybe költöztek. Zenei tehetsége kora kisgyermek korában megmutatkozott. Alig másfél évesen már lepötyögte egy rajzfilm zenéjét a nagymama zongoráján. Négyévesen vették fel a debreceni zeneiskola előkészítőjébe. Gyerekként a klasszikuszene, Mozart, Chopin lett a kedvence. Hétévesen komponálta első saját darabját.

Tizenhárom éves volt, mikor megjelt első CD-je. A debütáló albumát 2004-ben adták ki Green Music címmel. Ekkor már versenyen is indult, és elnyerte a Ferenczy György Nemzetközi Zongora Verseny harmadik díját. 2006-tól a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakán tanult, miközben a Békéscsabai Országos Zongoraverseny döntőse lett.

Rajongott a filmzenéért is, nagy kedvence John Williams volt, elmondása szerint az ő zenéje inspirálta arra, hogy filmzenék komponálásával is foglalkozzon. 2008-ban adták ki a Nightfall című nagylemezét. 2009-ben a Cserhát Művészkör országos pályázatán első helyezést ért el, és a My Great Film zenei pályázatán is első díjas lett.

A bostoni Berklee College of Music-ban, a világ egyik legnagyobb kortárs zeneművészetet oktató egyetemén szeretett volna tanulni. 2010-ben a felvételi vizsgán Bartók Béla darabja mellett saját szerzeményeit is előadta. Első meghallgatása után is felvették. Tanárai az akadémián kimagasló tehetségnek tartották. Előforult, hogy egyik tanára, miután meghallgatta Bence szerzeményét, közölte vele, hogy nem tud már neki mit tanítani. Egyik nagy vágya volt, hogy John Williamsszel találkozhasson, ami végül megvalósult.

Az egyetemen három szemeszter alatt, hat szemeszter anyagából vizsgázott le. Végül haza kellett jönnie, mert nem volt már több pénzük a kinti tanulás finanszírozásához.

Tervei szerint 2015-ben visszament volna az egyetemre. Ám egy sikeres feldolgozás megváltoztatta az életét. Michael Jackson Bad című számára elkészített egy zongorafeldolgozást, ez kiment a YouTube-ra és hatalmas sikere lett. Több mint 10 millióan látták, és egy pillanat alatt világhírnevet szerzett, és azóta bejárta a világot, a legnagyobb koncerttermekben ad teltházas koncerteket. Magyarországon élőben először 2023-ban láthatta őt a közönség.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk