News here
hirdetés

KULT

Sztárparádé, szuper alapötlet, jó poénok és izgalmas csavarok - megnéztük a Pesti balhét

A szokásosnál nagyobb érdeklődéssel vártuk a karantén utáni első magyar filmbemutatót. A Pesti balhé nem okozott csalódást: pont azt a fajta színvonalas, de könnyed szórakozást nyújtja, amire most szüksége van a lelkünknek. Kritika.

Link másolása

hirdetés

FIGYELEM, A CIKK SPOILEREKET TARTALMAZ!

Adott egy maroknyi ember, akik csapatba verbuválódva betörnek valahova. Az Olsen és bandája filmektől az Ocean sorozatig sok ilyet láttunk már. Olyat azonban még nem, hogy az akció célja nem ellopni valamit, hanem becsempészni. Márpedig pontosan ez a Pesti balhé alapötlete.

Marcell (Mészáros Béla) sikeres építész. Szakmailag megbecsült, a svéd király személyesen tüntette ki, és jól is keres. Mégsem elégedett az életével, mert tele van idealista elképzelésekkel ökoépületekről és fenntarthatóságról, amiket azonban hedonista beállítottságú főnöke, Otto (Crespo Rodrigo) rendre lesöpör az asztalról. Őt ugyanis csak egy dolog érdekli: minél alacsonyabb költségek mellett minél nagyobb hasznot húzni, amit drogokra és kurvákra költhet.

A negyvenedik születésnapján meglepik régi barátai, akikkel annak idején az iskolában bandát alapítottak, ám egy félresikerült akció során véletlenül felgyújtották az úttörőtábort.

Marcell nem tud felhőtlenül örülni a viszontlátásnak.

hirdetés

Bár nem akarja bevallani, de kicsit szégyelli a csóró és habókos haverokat, akik idétlenkedésükkel leégetik főnöke és a kínai üzletfelek előtt.

A felnőttként is indiánosdit játszó Jet (Szabó Simon), a vér látványától elájuló állatorvos, Guszti (Elek Ferenc), és a vidéki nyugdíjasklubok előtt fellépő színész, Adrián (Inotay Ákos, aki a film egyik írója is) mellett a csapat egyetlen lány tagja, a természetvédelmi aktivista Alexa (Petrik Andrea) ráadásul Marcell ex barátnője is, ami tovább fokozza a találkozó kínosságát.

A társaság tagja még Vinsz, aki festő. Élete nagy tragédiája, hogy műkincskereskedő apja, Benedek úr (Hegedűs D. Géza) tehetségtelen piktornak tartja. Hogy bizonyítson – vagy legalább megtréfálja a kedves papát – rendhagyó ötlettel áll elő: Csempésszék be az egyik festményét arra a nagy nemzetközi aukcióra, amit az apja rendez. Az akcióhoz igénybe veszik a műkincstolvaj, Gedeon (Reviczky Gábor) szakértelmét is, akinek akartuk ellenére segítenek megszökni a börtönből (és akit leginkább az aukció fő attrakciója, egy Picasso festmény vonz).

Sok bonyodalom és tragikus fordulatok után a film vége persze happy end, és Marcell is megtalálja önmagát, kijut az identitás krízisből.

A film legfőbb erénye az ütős alapötlet mellet, hogy az utolsó statisztáig minden szereplő a helyén van benne. Elek Ferenc a vele készített interjúnkban elmondta, ez annak is köszönhető, hogy a rendező, Lóth Balázs rájuk írta a főszerepeket, és ragaszkodott hozzájuk.

Elek nagyon szerethetően hozza a kicsit bamba, de a döntő pillanatban tököt növesztő Gusztit. Szabó Simon ismét egy durva, de nagyszívű jampit alakít, ebben pedig nem tud hibázni. Mészáros Béla finoman hozza a luxust biztosító megalkuvás és az elvei között őrlődő Marcellt. Petrik Andrea Alexája egyszerre bevállalósan vagány és nőiesen érzékeny.

Inotay Ákoshoz karakteréhez köthető a film több emlékezetes jelenete – persze mint az egyik forgatókönyvíró, nyilván nem bízott semmit a véletlenre. A meleg milliárdos Leonyidal előadott duettje – amire azért szánja rá magát Adrián, hogy lerázza a nyomában lihegő biztonságiakat – valószínűleg bevonul a magyar vígjáték történet legemlékezetesebb pillanatai közé.

Ha már Leonyid: ki kell emelnem az orosz műkincs gyűjtőt alakító Járai Mátét.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Orbán Viktor nevét sem hajlandó kimondani a friss irodalmi Nobel-díjas írónő
Annie Ernaux szerint a magyar miniszterelnök működése sokat árt Európának.

Link másolása

hirdetés

Még a nevét sem hajlandó kimondani Orbán Viktornak az irodalmi Nobel-díj idei várományosa - erről beszélt korábban a HVG-nak adott interjújában Annie Ernaux.

Ahogy mi is beszámoltunk róla, a francia írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését. Ernaux a díjat december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján veheti majd át.

Az írónővel idén januárban készített interjút a HVG az Évek című regénye kapcsán, az írást most újra leközölték. A lap akkor azt is megkérdezte Ernaux-tól, hogy miért írt nyílt levelet a francia elnökhöz, Emmanuel Macronhoz. A válaszában azt mondta, hogy ellenállónak született, és nem tudott megbékélni a társadalmi igazságtalanságokkal. Nyugtalanította, hogy ki lesz Macron kihívója.

„Zemmour óriási károkat okoz a fejekben, sokfelé hívják, az önök miniszterelnöke is, akinek a nevét sem vagyok hajlandó kimondani, mert annyit árt a működése Európának. Félelmet, undort kelt bennem Zemmour, a revizionizmusa, populista, szélsőséges nacionalizmusa”

- fejtette ki Annie Ernaux.

A szélsőséges nézeteiről ismert Éric Zemmour újságíróból lett politikus. Zemmour november 30-án jelentette be, hogy indul a 2022-es elnökválasztáson, decemberben pedig azt is elárulta, hogy új politikai pártot alapított Reconquête (Visszahódítás) néven.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Rég látott rettegés és horror a moziban – Megnéztük a Mosolyogj című filmet
Alacsony elvárással ültem be az előzetes alapján tucathorrornak tűnő Mosolyogjra, de széles mosollyal az arcomon távoztam a vetítőteremből. Ilyet nagyon régen láttam mozivásznon...

Link másolása

hirdetés

Senki ne nézze meg a trailert, mert egyrészt lelő több csattanót is, másrészt a filmről egy hamis képet fest. Az elsőfilmes Parker Finn rendezése nem egy béna tini ijesztgetés, mint amikhez hozzászoktunk az utóbbi idők októberi horrorrohamaiban.

A Mosolyogj egy kőkemény pszichothriller, amelyben tanúi lehetünk, hogyan kerül az őrület szélére egy alapvetően kiegyensúlyozott terapeuta.

Nagyon épít a film a jumpscare-ekre, de nem viszi túlzásba, szervesen helye van minden ijesztésnek a történetben, hiszen nem tudjuk, mi van főszereplőnk fejében és mi az, ami tényleg megtörténik. A film végére már a néző sem tudja, hogy higgyen-e a szemének. Aki nem szereti a hirtelen sokként ható ijesztéseket, az kerülje az alkotást.

Mindehhez kellett egy erős forgatókönyv, amit a rendező Parker Finn jegyez, egy atmoszférikus látványvilág és egy karizmatikus főszereplő. Rose Cotter szerepére keresve se találhattak volna jobbat Sosie Baconnél, az egész film terhe a vállán volt, és tökéletesen teljesített. Ez az ő egyszemélyes showja – nincs is olyan jelenet a filmben, amiben ne szerepelne.

Elképesztő mélysége van karakterének, nem akarok spoilerezni, de csak az ő figurájáért érdemes megnézni az alkotást. Ehhez kapcsolódik a történet íve, a feszültség és a tempó.

Mintha az egész film a zenére építene, Finn sokkal inkább épített az audiovizualitásra, mint más rendezők szoktak.

Mintha a zenéhez komponálta volna a képi világát, amitől néha videoklipesek a történések. Ebből adódóan fantasztikus zenéje és hangkeverése van a Mosolyogj-nak, úgy építi vele a feszültséget, mint Hitchcock.

hirdetés

Maga a történet ugyan kitalálható, átlag horror A kör, a Letaszítva, a Valami követ, vagy Az üres ember nyomdokain, de ez nem zavaró, egyszerűen sodorja a lendület és a feszültség a nézőt, nem gondol bele, hogy amit lát, azt már látta korábban. A film nem hagy sok időt a nézőnek, hogy átgondolja az eseményeket.

Az aktuális ijesztgetések elképesztő hatásosak, a maszkok elsőrangúak és a horror hatás páratlan.

Kicsit talán hosszúnak tűnhet, de én úgy érzem, a hosszt sikerült tökéletesen belőni. Ennek a történetnek kellett ennyi idő, a sokkoló jeleneteket kellő precizitással osztották el a film megfelelő pontjain. Technikailag kifogástalan Finn mozija, a CGI, ami szükséges volt, működik, a vér kicsit mű, de nem zavaró. A filmvégi finálé is bámulatos, pedig ezen sok nagyobb név is elvérzett már, de Parker Finn úgy tűnik, nem akárki.

A látványvilág szürreális, sokszor indítja a képsorokat fejjel lefelé Charlie Sarroff operatőr, ezzel is hangsúlyozva a világ önmagából kifordulását. Az operatőrt ismerhetjük a Relikvia című „horror”-ból is – aki látta a filmet, tudhatja miért van macskakörömben –, már ott is feltűnt a zavaró, logikátlan képekhez való vonzódása, amit jelen cikkünk tárgyában is sikerült megmutatnia.

A többszörös díjnyertes zeneszerző, Cristobal Tapia de Veer melódiája ráomlik a nézőkre.

Sokszor megszólal egy-egy taktus és tudjuk, hogy itt bizony komoly dolgok fognak történni. Sokat elmond, hogy eredetileg streamingre tervezte a Paramount a filmet, de miután egy tesztközönséggel megnézették a filmet, rögtön kapott mozibemutatót a Mosolyogj.

Nem biztos, hogy az nézi majd meg a filmet, aki igazán értékelni fogja, de senki nem lő mellé vele. Nem egy vérengzésben gazdag alkotás, ha pontosan emlékszem, a film alatt a szereplők közül alig van, aki meghal és mégis

olyan feszültséget sikerül teremteni egy apró mosollyal, mint amit a Halloween filmeknek összesen sem sikerült.

Nagyon pozitív a fogadtatása, mind kritikailag, mind anyagilag. Minden erős idegzetű 18 évnél idősebb állampolgárnak tudom ajánlani a Mosolyogj című filmremeket, én mondom, kultfilm lesz Parker Finn könnyen fogyasztható szerzői horrorjából! Úgy gondolom, a rendező nevével többet fogunk találkozni a közeljövőben, jegyezzük meg magunknak!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
George Clooney és Julia Roberts visszahozza a kilencvenes évek báját – Beugró a paradicsomba
Két egymást gyűlölő ex, egy családi fészekből kiröppenő gyermek, egy Bali nevű egzotikus édenkert és egy megfúrnivaló esküvő. Van dolog bőven.

Link másolása

hirdetés

Azt rebesgetik, hogy a romantikus komédiák, azaz a romkomok ideje lejárt. Egykor az egyik legnépszerűbb filmes zsáner volt, amely kapcsán, ha netán időről időre alább is hagyott kissé a lelkesedés, mindig vissza tudott térni, hogy milliókat csábítson a vásznak elé. A kilencvenes években például óriásit ment ez a műfaj, a Micsoda nő! (1990) legalábbis kikövezte az utat az e szellemben fogant filmeknek, elég csak a Sztárom a páromra (1999), a Négy esküvő és egy temetésre (1994), a 10 dolog, amit utálok bennedre (1999), a Spinédzserekre (1995), a Nászok ászára (1998), az Aludj csak, én álmodomra (1995), A szerelem hullámhosszánra (1993), A szerelem hálójábanra (1998), az Álljon meg a nászmenet!-re (1997), a Sorsjegyesekre (1994), A bambanőre (1999), a Keresd a nőt!-re (1998), az Oltári nőre (1999) vagy A csaj nem jár egyedülre (1999) gondolni. És igen, még az Idétlen időkig (1993) is megfelelt a zsáner elvárásainak.

Akkoriban súlyos kasszasikerek kerültek ki a műfajból, mára azonban jócskán visszaesett az érdeklődés, és sokkal kevesebb romkom is készül a mozikba, főként a streamingszolgáltatók kínálatában találkozhatunk velük.

A kilencvenes évtized nagy romkomsztárjai közé tartozott a hölgyek közül Meg Ryan, Sandra Bullock, Drew Barrymore, Andie MacDowell, Alicia Silverstone, Julia Stiles, Cameron Diaz, nem mellesleg pedig az őrületet elindító Julia Roberts.

A Micsoda nő!-ért Oscar-jelölést kapott (az 1989-es Acélmagnóliák után a másodikat), nem mellesleg pedig a film óriási kasszasiker lett, így Roberts - bár nem követte Meg Ryan példáját, aki ekkoriban szinte teljes mértékben erre a műfajra állt rá - előszeretettel bólintott rá a romkomokra.

2001-ben aztán megkapta első és eddig egyetlen Oscar-díját az Erin Brockovich: Zűrös természetért, amely új fejezetet indított el a karrierjében, az ezredforduló után zömével már komolyabb filmekben bizonyította, hogy drámai színésznőnek sem utolsó, sőt!

George Clooney-t pedig annak ellenére, hogy mindig is főként a csábító, a sármos és a szívdöglesztő jelzőkkel illették, valójában eddig csupán egyetlen vegytiszta romkomban szerepelt, az 1996-os Szép kis nap!-ban Michelle Pfeiffer oldalán (a feleségének, Amalnak például saját elmondása szerint ez a kedvenc Clooney-filmje). A Mint a kámfor, a Kegyetlen bánásmód, az Egek ura és az Utódok legalábbis jócskán túlmutatnak ezen a zsáneren, így ezeket nem sorolnánk ide.

hirdetés

A George és Julia közti kémia kifogástalan működéséről pedig már az Ocean’s-filmek alatt meggyőződhettünk, de a 2016-os Pénzes cápában is együtt szerepeltek, és amúgy is közismert tény, hogy a való életben is kifejezetten közeli barátok. Clooney-t ráadásul az említett Pénzes cápa óta, vagyis hat éve nem láthattuk a mozikban (azóta csupán egyetlen filmet forgatott, a 2020-as, netflixes Az éjféli égboltot), Roberts pedig négy esztendeje, 2018-ban jelentkezett utoljára filmmel, az Egy fiú hazatérrel (nálunk 2019 márciusában került a mozikba), az utóbbi években ugyanis inkább sorozatokban (Homecoming, Gaslit) bontakozott ki.

Épp ezért van okunk örülni a Beugró a Paradicsom létrejöttének és mozikba kerülésének, mivel egyrészt évek után visszahoz és egymásnak ereszt két nagyszerű színészt, másrészt megidézi a kilencvenes éveket is.

(Ez utóbbival próbálkozott idén a Vegyél el is Jennifer Lopezzel és Owen Wilsonnal, csak ott kevésbé működött az összhatás.) Legalábbis a szinte teljes játékidő alatt egymással acsarkodó egykori házaspár újbóli összemelegedése kapcsán nem nem sok kételyünk lehet előzetesen, Ol Parker filmje pedig szépen fel is mondja a leckét a Romkomok Nagykönyvéből, ha létezne ilyesmi. Parkerről egyébként annyit, hogy ő írta és rendezte az Egy szoknya, egy szoknya (2005), a Most jó (2012), valamint a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018) című filmeket, illetve forgatókönyvírója volt a két Keleti nyugalom – Marigold Hotel-filmnek (2011, 2015), vagyis láthatóan nem szűkölködik a zsánerhez szükséges ismeretekben és készségekben.

A film Giorgiáról (Roberts) és Davidről (Clooney) szól, akik csupán öt évig voltak házasok, de ez idő alatt született egy Lily nevű lányuk (Kaitlyn Dever). S noha a szülők egymás agyára mentek a frigyünk alatt és után is, a szemük fénye miatt mégis kénytelenek voltak tartani a kapcsolatot. A válásuk óta eltelt majdnem másfél évtized legalábbis nem hozta őket össze újra, bármennyire is szeretik a lányukat. Sőt, konkrétan egymás mellé sem lehet őket ültetni sehol, mert azonnal veszekedni kezdenek. Ezért kerülnek számukra is furcsa helyzetbe, amikor kénytelenek összefogni. Egyetértenek ugyanis abban, hogy az érettségije után Balira utazó, és ott egy helyi srácba szinte rögtön belezúgó, egy hónappal később pedig már a házasságát tervező Lily elhamarkodottan döntött, így saját példájukat szem előtt tartva mindketten szeretnék megakadályozni lányuk feltételezett ballépését.

Az egzotikus indonéz szigetre utazva aztán szembesülnek azzal, hogy Lily választottja, Gede (Maxime Bouttier) egy igazán kedves és jóravaló srác egy nagyszerű családdal és a világ talán legszebb lakóhelyével.

Így kezdenek elbizonytalanodni, miközben az áskálódás közepette egyre közelebb kerülnek egymáshoz… egészen addig, amíg fel nem tűnik Giorgia fiatalabb pilóta pasija, Paul (az Emily Párizsban szépfiúja, Lucas Bravo ezúttal egy nem túl macsós szerepben parádézik)…

A Beugró a Paradicsomba a romkomok rendje és módja szerint gördíti előre a cselekményt, vázolja fel a figurákat, valamint a karakterdinamikát, és persze széjjelidealizál mindent, főként Balit és az ott élő embereket. De amolyan jóleső rózsaszín köd ez, egy régen látott, naiv, de szerethető műfajé, ami kirángat minket a stresszes hétköznapokból, és 108 percre valami szebb, jobb és szigorúan nem komolyan veendő fátylat borít ránk, amely alatt jobban érezhetjük magunkat.

Amennyiben Ol Parker filmje viccesebb lett volna, a zsáner nagy klasszikusai között is emlegethetnénk néhány év múlva, de a Beugró a Paradicsomba inkább bájos, mint humoros, inkább mosolygós, mint térdcsapkodós, s így főként Julia Roberts és George Clooney tisztán érezhető lelkesedése, valamint a ma már régimódinak számító filmkészítés nosztalgiafaktora miatt érdemes jegyet váltani rá.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Elmarad Justin Bieber jövő évi budapesti koncertje
Az új időponttal kapcsolatban később várható pontos tájékoztatás.

Link másolása

hirdetés

Justin Bieber csütörtökön bejelentette, hogy elhalasztják a Justice World Tour összes hátralévő időpontját, amelynek keretein belül 2023. március 11-én a Papp László Budapest Sportarénában is fellépett volna. Az új időponttal kapcsolatban később várható pontos tájékoztatás.

Az eredetileg 2020-ra tervezett Justice World Tour a koronavírus miatt csak idén februárban tudott elindulni. Justin Bieber a kaliforniai San Diego-ban adta az első koncertjét, majd három kontinens tíz országában állomásozott.

Justin először szeptember 6-án tett bejelentést arról, hogy szünetet tart a turnéban amiatt, hogy az egészségével kiemeltebben tudjon foglalkozni. Ezt a hírt szeptember 15-én követte, hogy tizenkét időpontot töröltek a programból.

A csütörtöki bejelentéssel a fennmaradó időpontokat is hivatalosan elhalasztották, ebben érintett a budapesti koncert is, amelyet 2023. március 11-én a Papp László Budapest Sportarénában tartottak volna.

Az új időponttal kapcsolatban később várható pontos tájékoztatás, megértésüket és türelmüket kérik azoknak a rajongóknak akik már megvásárolták a jegyeket a koncertre.

Bieber legutóbb idén augusztus 12-én koncertezett hazánkban: akkor a Sziget Fesztiválon telt ház előtt lépett fel.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: