Sztárparádé, szuper alapötlet, jó poénok és izgalmas csavarok - megnéztük a Pesti balhét
Vígjátékokban sokszor beleesnek abba a hibába, hogy a meleg szereplőkből affektáló operett figurákat faragnak. Sajnos az írók néha itt sem tudják kikerülni a közhelyes viccek csapdáját: amikor Leonyid és Adrián énekelnek, miközben a háttérben Jeték fogócskáznak a biztonságiakkal, természetes, hogy valakinek meg kell jegyeznie: Itt kicsit meleg a helyzet. Leonyid pedig a lakosztályában tütüben balettozó fiúkat néz a tévén.
Most komolyan? 2020-ban még mindig ezen röhögünk? Nem vagyok nagy píszí huszár, de ennél több eredetiséget várnék. Különösen egy olyan filmben, amely amúgy tele van jobbnál-jobb ötletekkel, gagekkel.
Járai Máté azonban hihetetlenül jó ízléssel találta meg a határt, hogy Leonyid hiteles, húsvér ember legyen, és meg sem próbált magából a melegségből poént faragva könnyű sikert aratni.
Ugo Tognazzi és Michel Serrault Őrült nők ketrecéhez méltó alakítást nyújtott.
Reviczky Gábor is azok közé tartozik, akik bármilyen kicsit tűnnek fel egy filmben, nyomot hagynak. Most sem okozott csalódást. (Aki szereti, ajánlom, nézze A fekete bojtár című filmdrámában, amiben megmutatja, hogy komoly szerepben is briliáns.)
Azt hittem, Hegedűs D. Géza amíg élek ifjabb Liszt Ferenc marad nekem. Tévedtem, két pillanat elfeledtem gyermekkorom egyik kedvenc tévé sorozatát. A Hegedűs általa megformált Benedek ízig-vérig kapitalista üzletember, aki a sikert, a boldogságot és a szeretetet is csak pénzben tudja mérni. Öntelt, mindenkin áttaposó akarnok, az élet császára, aki külsőségekben próbál minél tovább fiatal maradni: kantyban (értsd: férfi kontyban) hordja a haját és a tükör előtt saját maga szemébe mondja, hogy „Neked van a legnagyobb farkad”.
Mivel műkincsekkel foglalkozik, kifinomultnak gondolja magát, de ízlése nincs. Tipikus, giccses újgazdag villában lakik, és összességében semmivel sem kulturáltabb, mint Ottó, Marcell élvhajhász főnöke, aki legalább meg sem próbál úgy csinálni, mintha a pénzen és az élvezeteken kívül más is érdekelné – Crespo Rodrigo lubickol a szerepben.
A már említett Járai Máté mellett számomra mindenképp nagy felfedezés Inotay Ákos. Öröm volt figyelni a játékát. Szerencsére nem csinált Adriánból ripacsot.
Az kiderül a figuráról, hogy nem sikeres színész, de a mellőzöttség okára nem azt az egyszerű magyarázatot kínálja a film, hogy tehetségtelen. Sőt, a festmény becsempésző akció elhozza számára a lehetőséget, hogy élete alakítását nyújtsa. A tét nagy: ha megbukik, nem egyszerűen kifütyülik, hanem még börtönbe is kerülhet. Megkapja élete nagy pillanatát úgy, hogy tudjuk jól, másnap ugyanott folytatódik az élete, várják a vidéki művelődési házak.
A Pesti balhé külön erénye, hogy giccsesség nélkül hozza be a retró érzést. A generációm számára rengeteg ismerős képet villant fel a tipikus szocreál gyermektábortól a Boci csokiig. Ez azonban nem uralja el a filmet, megmarad díszletnek, hangulatnak, és nem ringat minket a „régen minden jobb volt” csalóka illúziójába.
Végezetül szeretném megemlíteni a fényképezést, különösen a csodálatos vágóképeket.
Született pestiként szívet melengető volt látni, ahogy Lóth Balázs rendező és Balázs István Balázs olyannak tudja mutatni Budapestet, amilyennek látnom, vagy legalábbis látni szeretném: gyönyörű világvárosnak, amely semmivel sem rondább, gagyibb, vagy kevésbé szerethető, mint Bécs, London, vagy Los Angeles.
Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy irány a mozi, ezt a filmet látni kell.