KULT
A Rovatból

Palya Bea: Kapolcson visszataláltam a gyökereimhez

Sokáig ő volt a Művészetek Völgye egyik alapembere, de idén csak egyetlen koncertje lesz ott. Elsőként nekünk mondta el, miért.

Link másolása

Palya Bea az egyik legsokoldalúbb hazai előadó: pályája elején főként népdalénekesként volt ismert, de idővel folyamatosan kóstolt bele az újabb és újabb műfajokba. Tavaly megjelent Nő című albuma pedig a kritikusok és a rajongók egybehangzó véleménye szerint is mestermunka.

Önálló koncertjei mellett legalább annyira egybeforrott a neve a Művészetek Völgyével, ahol szinte a kezdetektől állandó fellépő, 2010-től pedig a Palya-udvar házigazdája is. Többek között arról beszélgettünk vele, mennyi munkával jár a tíznapos program megszervezése, hogyan tudja ezt összeegyeztetni két és féléves kislánya nevelésével, és milyen tervei vannak ennek folyományaként az idei évre.

– Mikorra nyúlik vissza a kapcsolatod a Völggyel?

– Ez egy nagyon hosszú és szép történet. 1994-ben, 18 évesen a fesztiváltól függetlenül Vigántpetenden táboroztattam néptáncos gyerekeket, és a próbákat mindennap a kapolcsi faluházban tartottuk. Ekkor szembesültem vele először, milyen nagyszabású események zajlanak itt, és már ebből az évből csomó emléket magamba szívtam, a táj szépségétől kezdve a velőspirítóson át Márta Pista figurájáig. Ha jól emlékszem, a következő évben már fel is léptem, és azóta különféle formációkkal szinte minden évben meghívtak. Rengeteg élményem van, felsorolni is nehéz lenne az összeset. Ez az egész közeg, a dombok és a szalmabálák varázsa valahogy olyan, hogy az átlagnál sokkal erősebben beégnek az agyamba a történések.

palyabea4

Fotó: Domonyi Éva, Respiro

– Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy udvargazdaként is bemutatkozz?

– A 2010-es fesztivál előtt hívott fel Pista az ötlettel, hogy mit szólnék hozzá, ha kapnék egy saját udvart, ahová kedvem szerint szervezhetnék programokat. Ennek a megvalósulásában hatalmas szerepe volt Bodnár Rékának is, akivel akkoriban kezdtem együtt dolgozni. Ketten leültünk megbeszélni, mitől is lehetne jó egy ilyen hely. Sorra találtunk ki mindent a családbarát elfoglaltságoktól kezdve a zenés, táncos programokon és beszélgetéseken át a többi dologig, amit az elmúlt öt évben megszokhattak a látogatók. Felfoghatatlan öröm volt, amikor az egész megvalósult és láttuk, hogy szeretik az emberek.

– Mennyivel volt nagyobb felelősség ez, mint mikor csak fellépőként vettél részt?

– Jóval nagyobb munka és felelősség is volt, nyilván. De a szervezés maga annyira magával sodort bennünket – tényleg, egyfajta „flow” állapotba kerültünk mindketten –, hogy ott és akkor ezekre a dolgokra gondoltunk legkevésbé. Inkább arra koncentráltunk, hogy a lehető legintenzívebben meg tudjuk élni a lent töltött két hét összes pillanatát.

– Budapesti lakosként milyen érzés számodra kiszakadni a vidéki életbe?

– Fontos tudni, hogy nem éltem mindig Budapesten, eredetileg száz százalékban falusi lány vagyok. Úgy fogalmaznék, hogy olyan az egész, mint a visszatalálás a saját világomba. A mindennapok során nagyon hiányzik az a fajta természetközeliség, ami csak vidéken van jelen, szóval ez is egy dolog a sok közül, ami miatt nagyon szeretem Kapolcsot.

"
Itt úgy nézhetem Snétbergert, vagy bárki másnak a koncertjét, hogy látom mögötte a holdat – és még számtalan példát említhetnék, egészen döbbenetes képek élnek bennem.

A falusiak jelenléte szintén rengeteget ad. Tényleg a gyökereimet hozza vissza.

palyabea2

Fotó: Domonyi Éva, Respiro

– Tavaly deklarált célja volt a szervezőknek, hogy a különféle fejlesztésekkel a fiatalabb generációt is megszólítsák. Te láttál ilyen téren pozitív változást a megelőző évekhez képest?

– Igen, abszolút. Szemmel láthatóan bejött a dolog, rengeteg fiatal volt tavaly. A modern technika alkalmazása egyértelműen meghozta az eredményét, nagyon jól felismerték a szervezők, hogy csak így lehet nyitni az újabb generációk felé. Ráadásul úgy tudták meglépni ezt, hogy a fesztivál addigi, hagyományos értékeit is megtartották, amiket én személy szerint legalább ennyire fontosnak tartok.

– A Palya-udvar programjában néhány helyet mindig pályáztatással töltöttetek be. Fontosnak érzed a feltörekvő előadók támogatását?

– Ez már a második évtől kezdve fontos szempont volt. Gyakorlatilag megszerveztük a magunk kis tehetségkutatóját, bár nem kerítettünk akkora feneket neki. Mivel a Palya-udvar a nevéből adódóan az én ízlésemet tükrözi, olyan előadóknak volt a legnagyobb esélyük bekerülni, akik valamilyen módon megfogtak engem. Akár koncerten, ha korábban alkalmam nyílt látni őket, akár az elküldött anyagaik alapján. Abban viszont Rékának volt nagyobb szerepe – hiszen ő nálam fiatalabbként jobban benne van ezekben a közegekben –, hogy a harmadik-negyedik évtől olyan viszonylag újabb keletű produkciók is teret kaptak nálunk, mint a slam poetry, vagy a Rájátszás.

– Mikor szoktátok elkezdeni a szervezést?

– Gyakorlatilag rögtön az előző fesztivál vége után. Egy teljes év munkája van abban a tíz napban, még ha nem is végig ugyanakkora intenzitással.

palyabea1

Fotó: Domonyi Éva, Respiro

– Az anyaságot hogyan tudtad ezzel összeegyeztetni az elmúlt két évben?

– Ez hatalmas kihívás volt. Ráadásul ahogy Lili idősödik, úgy szembesülök folyamatosan az újabb és újabb szakaszaival, hiszen ilyen fiatalon még nagyon gyorsan változik, mikor milyen hozzáállásra van szükség. Tulajdonképpen számomra az egész anyaság nemcsak hatalmas öröm, de legalább akkora sokk is volt. Bár rettentően vágytam rá, utána jó ideig nem igazán találtam a helyem. És nekem a dalok segítenek abban, hogy feldolgozzam az ehhez hasonló eseményeket. Tehát

"
azt írom meg, ami belül mozgat – és szerencsére ennyi év után már eljutottam oda, hogy ami engem mozgat, az valószínűleg nem csak az én témám.

Mivel a legmélyebb tudattalan rétegekbe nyúlok le ilyenkor, amit ott találok, azzal sokan mások is azonosulni tudnak.

Ez különösen igaz volt a Nő című lemezemre: a dalokhoz készült videókat sorban raktuk ki a netre 2014 tavaszán, és ezres nagyságrendben jöttek rájuk a kommentek. Mind csupa visszaigazolás arról, hogy pontosan sikerült kifejeznem azt, amit ők is éreznek. Lényeg a lényeg, miután ez az album megjelent, robbanásszerűen megnőtt az ismertségem. Egyrészt az utcán is sokkal többen szólítanak meg (vagy csak mosolyognak rám) azóta, illetve a koncertmeghívások is nagyon megszaporodtak. Tavaly Kapolcson két koncertet is adtunk ezzel a műsorral, és szó szerint megőrültek az emberek. Több ezren jöttek oda, az ülőket fel kellett állítani, de még így is nagyon sokan nem fértek be. És mindenki kívülről énekelte a dalokat. Elképesztő energiák szabadultak fel.

Két dal a Nő lemezről:

– Mi következett ebből?

– Mondanom se kell, mennyire fantasztikus érzés volt, hogy ilyen sokan velem tartanak ezen az utazáson. Maximálisan betöltötték a dalok a céljukat, egyfajta útjelzőként vezettek ki az anyaság jelentette erdőből. Ugyanakkor tény, hogy nem számítottunk ekkora sikerre és az ezzel járó feladatokra, amelyek mind plusz energiát igényelnek. Említettem, hogy az udvar programjainak megszervezése egész éves munka, ráadásul öt év alatt szerintem mindig meg tudtuk haladni önmagunkat. A tavalyi pedig egy olyan szintű csúcs volt, hogy elgondolkodtunk rajta, lehet-e innen még feljebb lépni.

Végül arra jutottunk, hogy

ha továbbra is az eddigi színvonalon akarnánk folytatni, a megszaporodott koncertmeghívások és részemről a család mellett, az valószínűleg erőn felüli célkitűzés volna. Ezért meghoztuk azt a nagyon nehéz döntést, hogy idén 2010 óta először nem szervezzük meg a Palya-udvart.

Úgy gondoltuk, hogy félgőzzel nem érdemes belefognunk, de ha majd ismét úgy hozza az élet, hogy belefér a ritmusunkba, természetesen újra visszatérünk fészket rakni.

– Azért önálló koncerted lesz a Völgyben?

– Lesz, ráadásul egy másik, nagyon különleges helyszínen: a taliándörögdi Klastromban, ahol az utóbbi jó néhány évben nem voltak programok, de idén a fesztivál 25 éves fennállásának örömére ismét megtelik élettel. Július 27-én adok ott egy nagy koncertet, méltó módon megünnepelve a negyedszázados évfordulót.

Tavaly Kapolcson (egy rövid koncertrészlet):

– És a Palya-udvar helyszínét ki kapja meg?

– Idén a Momentán Társulat lesz a házigazda, aminek rettentően örülök, hiszen imádom őket, ráadásul annak idején a mi meghívásunkra léptek fel először a Völgyben. Mindig lendületesek és jókedvűek, az előadásaik pedig egytől egyig viharos sikert arattak. Úgy gondolom, náluk jobbat nem is találhattunk volna magunk helyett. Nagyon drukkolok nekik, annál is inkább, hiszen személyes jó barátaimról van szó.

– Ettől függetlenül lent leszel most is végig?

– Sajnos nem hiszem, hogy 10 napot ott tudok tölteni, hiszen az egésznek éppen az volt az egyik kiindulópontja, hogy sokkal több lett a koncertmeghívás. A fesztivál idejére is jó pár lekötött dátum van már más helyszíneken, de ezzel együtt megpróbálom úgy szervezni, hogy legalább két-három napot maradhassak.

– Váltsunk témát kicsit: gyerekek és felnőttek előtt is rendszeresen fellépsz, hogy látod, melyikük a hálásabb közönség?

– Én rengeteget éneklek gyerekeknek már a pályám kezdete óta, és sok dolgot tulajdonképpen tőlük tanultam meg. Azt szeretem bennük, hogy kendőzetlenül őszinték: ha valami nem tetszik nekik, rögtön kifejezik, ha viszont igen, az is mindenki másnál jobban látszik rajtuk. Például ma, alig egy órával ezelőtt még egy bölcsődében énekeltem, ahol a kicsik teljes hipnózisban néztek engem és a hangszereket. A koncert végén az egyik óvónő elmondta, hogy pont az amúgy leghiperaktívabbak voltak azok, akiket leginkább megfogott a zene. Egy órán keresztül figyeltek rá, ami az ő korukban azért nagyon sok.

palyabea8

Fotó: Lázár Alexandra Emese

palyabea3

Fotó: Domonyi Éva, Respiro

Úgy gondolom, hogy a felnőttekben is ott van egy ilyen gyerek – változó, kiben milyen mélységben –, és én ezt szeretném előcsalogatni. Azt a tiszta, romlatlan részüket szeretném megszólítani, amit egyébként a többségük gondosan elrejt a külvilág elől.

"
Szerintem mindenkiben, még a legádázabb ellenségeinkben is ott rejlik valahol a vele született ártatlanság.

A felnőttek egyszerűen megtanultak maszkot viselni, így nekem az a feladatom, hogy ezen átlássak – persze a saját maszkomat is levéve, ami legalább ilyen nehéz.

– Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki jó gyerekdalokat írjon? Feltétele például ennek a saját gyerek?

– Nem hiszem, hogy ez feltétel lenne, én is írtam gyerekdalokat már korábban is. Szerintem inkább az említett belső gyermekhez kell ilyenkor visszanyúlni. Egyébként én tipikusan olyan előadó vagyok, aki nem gyerekdalokat ír, inkább annak álcázza őket. Tulajdonképpen ezek is minden korosztály számára érvényesek, talán csak kicsit más ritmusban és nyelvezettel szólalnak meg. A 2004-es Álom-álom, kitalálom című lemezem például egy konkrét személyiségfejlődést mesél el. Attól, hogy a gyerekek kicsik, még nem hülyék. Nem szeretem azt a fajta lebutított mondanivalót, amit sokan alkalmaznak. Lilivel is teljesen normális stílusban beszélek, úgy ahogyan most veled is. Nagyon fontos, hogy komolyan vegyük őket.

palyabea7

Fotó: Kiss Dóra

– Mik a terveid az elkövetkező időszakra?

– Annyi biztos, hogy nagyon sűrű évnek nézünk elébe. Minden tökéletlenségem ellenére azért igyekszem elismerést is adni magamnak amiatt, hogy heti négy koncertet simán lenyomok a kevésbé húzós hónapokban is. Plusz ott vannak még a járulékos feladatok, úgy mint a fotózások, interjúk, vagy a stábmegbeszélések. Ez persze nem kis kihívás, azzal együtt, hogy nyilván nem áldozata vagyok a saját produkciómnak, inkább a királynője. (nevet) Javában készül a Nő lemez folytatása, aminek a címe stílszerűen az lesz, hogy Tovább nő. Ugyanazzal a recepttel fogjuk közzétenni a dalokat, mint az elsőnél, tehát külön videóval együtt. Már az április 17-18-i A38-as duplakoncertnek is azt a címet adtuk, hogy (Egy picivel tovább) Nő, arra utalva, hogy a régi számok mellett szép lassan az újdonságokat is elkezdjük beépíteni a programba. A stúdiózást majd őszre tervezzük.

Emellett májusban a Müpában is elindul egy sorozatom Selymeim címmel. Évente egy előadás lesz, hozzám nagyon közel álló énekesnőket hívok meg vendégnek. Az első fellépő a török származású Çiğdem Aslan lesz május 13-án, aki kurd, szefárd, görög, török és mindenféle dalokat énekel a kis-ázsiai dzsumbujos területről. Én fogom bevezetni a koncertjét és duózunk is, de alapvetően róla fog szólni az este. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ez a sorozat létrejöhetett, és remélem, hogy a közönség is kíváncsi lesz a meghívottakra az ajánlásom nyomán. És hogy még valamit mondjak a tervek közül: az utóbbi pár évben a külföldi szerepléseimből tudatosan visszavettem, de mostanában megint nagyon érzem, hogy hív a világ, és szerintem nem fogok tovább ellenállni.

Ha érdekes volt, oszd meg a cikket!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kevés pénzből tűrhető akciófilm – Nem annyira rossz, mint gondolnánk: ez Maga a pokol!
Miután megnéztem a Maga a pokol előzetesét, eléggé megijedtem, hogy erről a rettenetről nekem írnom kell. De kellemesen csalódtam, meglepően jól szórakoztam a szörnyű, „B” filmnek tűnő alkotáson. De mégis, mitől jobb film ez, mint egy Dwayne „The Rock” Johnson-produkció?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 29.


Link másolása

Azt hiszem erre a kérdésre egyszerű a válasz. Emberi, és ahhoz képest, hogy a költségvetése nem volt túl magas, szórakoztató, valamint foglalkozik a karaktereivel. Nem érinthetetlen félistenekkel van dolgunk, hanem hús-vér, profi katonákkal. Történetünk szerint egy Delta kommandó-akciót követünk valahol a Fülöp-szigeteknél.

Egy orosz fegyvernepper/drogcsempész elfogott egy CIA-ügynököt, akit ki kell szabadítani.

Erre a küldetésre a Delta kommandó három veterán katonáját küldik, Abellt (Luke Hemsworth), Bishopot (Ricky Whittle) és Sugart (Milo Ventimiglia). Viszont a csapatnak szüksége van egy földi drónoperátorra a küldetés során, ezért JJ Kinney (Liam Hemsworth) kényszerűségből elkíséri a hármas fogatot.

A kényszerűség abból adódik, hogy a Delta Force nem talált első számú, veteránnak tekinthető, légierőhöz tartozó katonát, ezért a viszonylag tapasztalatlan Kinney „nyerte” meg a feladatot, aki csak azért volt elérhető, mert egy gyomorprobléma miatt lekéste az eltávra menő gépét.

Így nem egy hibátlan, tökéletes izomkolosszust alakít a legfiatalabb Hemsworth tesó, hanem egy újonc bakát, akinek bizonyítania kell a rangidős társai előtt.

Természetesen az egész akció kudarcba fullad, és a film egy nagy menekülésbe csap át, ahol Kinney-t csak egy dolog tartja életben, a drónokat a központból irányító operátorai, Reaper (Russell Crowe) és asszisztense Nia (Chicka Ikogwe).

Meglepően sebezhető karaktereket látunk, még úgy is, hogy sokat megélt katonákról beszélünk. Itt mindenkiért izgulhatunk, hogy túléli-e a bevetést.

Még Russell Crowe-nak is adtak több izgalmas B történetszálat, miközben az egész eseményt csak egy székben követi végig rádión és a drón kameráján keresztül.

Kicsit olyan érzés a Hemsworth-Crowe kettős, mint a Drágán add az életed McClane-Powell kapcsolata. Nem találkoznak sose, de együtt küzdenek a katonák életéért.

Az akció korrekt, nemcsak CGI-szösszeneteket, de sok tényleges robbanást láthatunk, ami szokatlan így 2024-ben. A vizuális effektek rendben vannak, érezni, hogy a rendező William Eubank ért az alacsonyabb költségvetés felhasználásához. Ezt már a 2020-as Árok forgatásán tudta bizonyítani.

Viszonylag kevés pénzből is képes autentikus környezetet teremteni a rendező.

Tudja, hogy kell kezelnie a karaktereit, jól mozgatja a szálakat, ügyesen dolgoznak együtt a színészei, működik a kémia és a machismo. Azért ne feledjük, hogy ez egy igazi tesztoszteronnal telepumpált férfi-film. Itt robbanások, csonkolások, késelések és lövöldözések váltják egymást, moderált mennyiségű párbeszéd kíséretében.

Tisztességes akciófilm, feszült dráma, izgulhatunk is rendesen, minden elismerésem, mi kell még? Nem gondoltam volna, hogy így állok fel a film elől, de akár a többször nézős-filmek közé is bekerülhet William Eubank mozija. Eubank operatőrből lett rendező, amit a Maga a pokol minden másodpercén érezni. Tudja mit-mikor-hogy mutasson meg, úgy, hogy az érdekes legyen a néző számára. Jó tempóban fokozza a feszültséget, nem sajnálja a karaktereit, ha valakinek meg kell halnia, akkor azt már az Árok óta tudjuk, hogy fog járni.

A forgatókönyv megint csak jól sikerült, bár a közepén, az első óra környékén a lendület kicsit alábbhagy.

A párbeszédek nem fárasztóak, sokat dob, hogy nemcsak Liam Hemsworth van a középpontban, hanem a csapata és a központban lévő drón operátorok is. Bár egyértelműen Hemsworth a főszereplő, a túlélésért bizony együtt kell dolgoznia egy csapattal. Viszont nem esik át a másik oldalra, nem érezni háborús és hadsereg-propagandának. Nem emiatt a film miatt fog mindenki beállni a seregbe. Ez csak egy izgalmas mozi egy balul sikerült bevetésről, a szörnyű magyar cím mellett.

Nem azt mondom, hogy a Maga a pokol nem egy tipikus streaming-film, mert nagyon hasonló azokhoz. A költségvetése, a szereplőgárda és az egész produkció a streaming-utóérzést kelti, de valahogy mégis megérdemli a moziforgalmazást.

Lehet, hogy a rendezés és a forgatókönyv valami olyasmit ad hozzá, amit egy Tyler Rake-nél, Kate-nél vagy egy Polar-nál nem éreztem.

Persze, szórakoztató, hogy egy elpusztíthatatlan félisten végigdarál egy hadseregnyi embert, de nincs semmi kötődés a tökéletes karakterekhez.

Szerintem több száz akciófilmet láttam életem folyamán, lehet még többet is, de a streaming-akciófilmek csak átfolynak az emberen, amíg egy Kommandó, Rambo, vagy Ragadozó azért a nézővel marad.

Persze a Maga a pokol nem egy ezekhez hasonló klasszikus, de érzésre sokkal jobb, mint amit a zsánerben kaptunk eddig a 2024-es évben.

Aki szereti az akciófilmeket, nem lőhet mellé a Maga a pokollal. Azért klisékkel találkozni fogunk, nem hibátlan a mozi, de meglepően szórakoztató.


Link másolása
KÖVESS MINKET: