KULT
A Rovatból

Oscar-díjak 2024: megtippeltük, kik lesznek ott az idei jelöltek között

Január 23-án hirdetik ki az Oscar-jelöltek listáját, mi azonban már most megtippeljük, mely filmek és színészek játszanak majd jelentősebb szerepet az idei díjátadón.

Link másolása

Legjobb női színész

Túl vagyunk már a Golden Globe-on, illetve kihirdeték a BAFTA-jelöléseket és Színészi Szakszervezet (SAG-AFTRA) is közzétette már idei lisátát, így erősen kezd kikristályosodni, mely színészek számíthatnak arra, hogy bekerülnek a legjobb öt közé. Persze gyakran előfordulnak meglepetések (pl. tavaly Andrea Riseborough jelölése a To Leslie-ért). A fentieket figyelembe véve ettől függetlenül a jelenlegi legnagyobb esélyesek közt ott van a két Golden Globe-nyertes alakítás, vagyis Emma Stone a Szegény párákért (január 25-től a hazai mozikban is) és Lily Gladstone a Megfojtott virágokért. Mellettük minden bizonnyal számíthat a harmadik jelölésére Carey Mulligan (Maestro), szintén a harmadikra Margot Robbie (Barbie) és az elsőre a német Sandra Hüller (Egy zuhanás anatómiája), aki egy francia filmért érdemelhetné ki a nominációt. Mondjuk teljes joggal. Meglepetésre pedig becsúszhat közéjük Greta Lee (Előző életek), Annette Bening (Nyad), Fantasia Barrino (Bíborszín), Natalie Portman (May December), esetleg Cailee Spaeny (Priscilla).

Legjobb férfi színész

Ebben a kategóriában sincs túl sok meglepő aspiráns, itt körülbelül hét színészről beszélhetünk, akik végignyerték (vagy legalább jelölést kaptak) az idei díjszezonban. Ők pedig a következők: van itt is két idei Golden Globe-nyertesünk, nevezetesen Cillian Murphy (Oppenheimer), valamint Paul Giamatti (Téli szünet), de nem szabad megfeledkeznünk Leonardo DiCaprióról (Megfojtott virágok), akit mindig jelölnek, illetve Bradley Cooperről (Maestro) és Jeffrey Wrightról (American Fiction) sem. Ugyanakkor az sem lenne meglepő, ha bekerülne a legjobb öt közé Colman Domingo a Rustinért (a Netflixen megtekinthető), valamint Andrew Scott az All of Us Strangersért. Ha pedig netán jelölnék Nicolas Cage-et az Álmaid hőséért, egy álmunk válna valóra!

Legjobb női mellékszereplő

Itt, akinek szinte biztosra lehet venni a jelölését, az Da’Vine Joy Randolph (Téli szünet), aki eddig szinte minden létező prominens díjat elhappolt az alakításával, illetve Emily Blunt az Oppenheimerért és Danielle Brooks a Bíborszínért (Spielberg 1985-ös filmjének új, musicalváltozatáról van szó, hazai premier még nem ismert). Majdnem 30 év után ismét felkerülhetne ugyanakkor a jelöltlistára Jodie Foster, akit utoljára az 1995-ös Nell, a remetelányért nominált az Akadémia, idén a Nyad című Netflix-filmért érdemelhetné ki az elismerést. Illetve nagy az esélye, hogy Julianne Moore (May December) is megkaphatja a hatodik jelölését, ő 2016-ban nyert Oscart a Megmaradt Alice-nekért. A meglepifaktort pedig Penélope Cruz (Ferrari), America Ferrera (Barbie) és megint csak Sandra Hüller (Érdekvédelmi terület) jelenthetik.

Legjobb férfi mellékszereplő

E kategóriában is hat nagy esélyesünk van, ha figyelembe vesszük az eddigi díjátadókat, s köztük is kiemelkedik Robert Downey Jr., aki sok mindent nyert már az Oppenheimerért. Ott van azonban még néhány kihívó, például Robert De Niro, aki a Megfojtott virágokért megkaphatja a kilencedik (színészként a nyolcadik) Oscar-jelölését, vagy a Szegény párák két férfi sztárja, Mark Ruffalo és Willem Dafoe (könnyen lehet, hogy egymással versenghetnek majd). S akad egy ifjú titánunk is, Charles Melton, akit a May Decemberért emelt vállára a szakma.

Legjobb rendező

Mivel már ismert a Rendezők Szakszervezetének (DGA) idei jelöltlistája is, nagy eséllyel megtippelhető, ki kerülnek majd be ebbe a kategóriába. Persze olyan is előfordult már (csak nagyon ritkán), hogy a DGA győztesét nem is jelölték Oscarra (pl. Ben Afflecket Az Argo-akcióért), de azért a többségében megbízható iránytűnek számít. Mindezek tükrében pedig talán most van Christopher Nolannek a legnagyobb esélye a karrierje során, hogy ő legyen a legjobb rendező (a jelölése 100%) az Oppenheimerért, a legfőbb kihívói pedig Martin Scorsese (Megfojtott virágok), Yorgos Lanthimos (Szegény párák), Greta Gerwig (Barbie), Alexander Payne (Téli szünet), Jonathan Glazer (Érdekvédelmi terület), Justine Triet (Egy zuhanás anatómiája) és Celine Song (Előző életek) lehetnek, nagyjából ebben a sorrendben.

Legjobb nemzetközi film

A fenti listákban már többször felbukkant egy cím, az Érdekvédelmi területé, ami egy brit film, ám főképp németül beszélnek benne, így részt vehet ebben a kategóriában. Sőt, kifejezetten nagy esélyese is, mivel Franciaország nem az Egy zuhanás anatómiáját indította (hiszen abban elég sok az angol beszéd), hanem a szintén kitűnő A szenvedély ízét, ami szintén esélyes a jelölésre. E kettő mellett pedig Spanyolország (A hó társadalma – már nézhető a Netflixen), Németország (A tanári szoba), Finnország (Hulló levelek), Japán (a Tökéletes napok Wim Wenderstől) és Ukrajna (a 20 Days in Mariupol című dokumentumfilmmel) küldöttjei érhetnek majd célba.

Legjobb film

A fődíjra jelenleg 11 legesélyesebb film közt találunk nyári blockbustereket és fesztiválkedvenceket is, sőt, még európai, nem angol nyelvű alkotás is akad. Az egyik legbiztosabb esélyes itt is természetesen az Oppenheimer, amely témája és megvalósítása okán órási Oscar-favoritnak ígérkezik.

Martin Scorsese is állandó vendége az Oscarnak, az utóbbi 20 évben a Viharsziget és a Némaság kivételével minden egész estés rendezését jelölték a legjobb film kategóriájában, így a kritikusok által magasra emelt Megfojtott virágok is bizonyosan ott lesz a gála főszereplői közt.

Ahogyan a Szegény párák is, amely megnyerte a Velencei Filmfesztivált tavaly, s ez szinte egyet jelent egy legjobb filmes nominációval az Oscaron, hiszen így járt az utóbbi években többek között A nomádok földje, a Joker, a Roma vagy A víz érintése is.

Nagy meglepetésre 2023 eddigi legnagyobb kasszasikere, a Barbie sem zárkózhat el a jelölésektől, ráadásul az Akadémiának nagyon jól jön majd, ha kiemelik, mivel talán akkor a hatalmas nézőközönsége rákattan a díjátadóra is élőben, márpedig a nézettségre nagy szükség van.

Amiképp a kisebb, független jelöltekre is, és úgy tűnik, a csalódást keltő Kicsinyítés, na meg a #MeToo-botrány ellenére Alexander Payne összekapta magát, és újra egy remek filmet készített Téli szünet címmel, amire szintén számíthatunk itt.

Bradley Cooper a Csillag születik után ismét Oscar-közelbe kerülhet második rendezésével, a Maestróval, amely viszont az eddig kijött recenziók alapján egy tipikusan Oscarra készített életrajzi mű a zeneszerző Leonard Bernsteinről. A biopicek pedig előnyből indulnak.

Még egy független darab kerülhet fel a fő listára, az idei Sundance-en nagyot ment (és a miskolci CineFesten is bemutatott) Előző életek, amely koreai témája okán képviselheti az ázsiai kisebbséget az Oscaron, ahogy 2020-ban tette a Minari: A családom története. Ráadásul nem is érdemtelenül.

Jól sikerülnek a Spielberg-remake-ek? Úgy tűnik. A West Side Storyt maga a mester forgatta újra, és kapott nem kevés jelölést 2022-ben, most azonban az ő 1985-ös (a legjobb film díjára is jelölt) művét, a Bíborszínt képzelte el újra, ezúttal musicalként Blitz Bazawule rendező. Kétségtelenül sokszínűsítené a listát.

Helyet kaphat ugyanakkor még itt Cord Jefferson első rendezése, az American Fiction, amit már számos filmfesztiválon a vállukra emeltek az ítészek, és amelyben Jeffrey Wright élete legjobb alakítását nyújtja az író Thelonious „Monk” Ellison szerepében.

Könnyen lehet továbbá, hogy olyan filmekhez hasonlóan, mint a Szerelem, a Roma, az Élősködők, a Vezess helyettem vagy a Nyugaton a helyzet változatlan, egy (vagy két) idegen nyelvű film is bekerül a legjobbak közé, nevezetesen az idei Cannes-i Arany Pálma-díjas Egy zuhanás anatómiája Franciaországból vagy a Legjobb nemzetközi film kategória legfőbb esélyese, az Érdekvédelmi terület Nagy-Britanniából. Ott a helyük!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET: