HÍREK
A Rovatból

Nem lehet a múltat áttenni a jelenbe – beszélgetés Ormos Mária történésszel

Hiába minden globalizáció, szégyenletesen kevesen tudunk világunkról. Múltunkról pedig különösen.


Éppen ezért nevezhetjük hiánypótlónak Ormos Mária Gondolatok az ember történetéről című könyvét, amely utazásra hív bennünket térben és időben a Föld körül egy olyan korszakba, a középkor évszázadaiba, amelyben még az ismertnek vélt régiók és események körül is rengeteg a bizonytalanság.

Bár végzettségem szerint magam is történész vagyok, beszélgetésünk a Professzor-asszonnyal olyan volt, mint maga a könyv: igyekeztünk a sokakat foglalkoztató gondolatok mentén haladni.

Ez a rendkívül izgalmas könyv, amelynek leírásai sokszor szinte vizuálisak, számos fontos kérdést tesz fel, mindenekelőtt azt, hogy honnan jöttünk, hol vannak és hányfélék a gyökereink.

Ön rátapintott a könyv gondolati gyökerére. Nem állítom, hogy ez lebegett a szemem előtt, amikor nekikezdtem, de ahogy egyre inkább kezdtem végigmenni az egyes történelmi szakaszokon, rájöttem, hogy ez a lényeg valamennyiünk számára. Attól függően, hogy az emberek hol éltek, milyen körülmények között, hogy ezek a körülmények mit követeltek meg tőlük és mit tettek lehetővé, mentek előre, vagy nem mentek sehová. Például Ausztráliában, amely óriási terület, rengeteg az apró növény, az apró állat, amit könnyű elejteni, mit erőlködjön az ember? Ott erőlködik, ahol másképp nem tud meglenni.

Valószínűleg kezdettől fogva benne van az ember természetében, hogy mindig jobbat szeretne.

Már ezek a „vademberek” is ezért jöttek-mentek, keresték a természet gazdagabb részeit, a jobb folyókat, erdőket, de nem kellett messze menniük, hogy megtalálják. Bizonyos természeti körülmények kiváltanak nagyobb emberi erőfeszítést, több gondolkodást, ami nagyon lényeges, és ezeken a területeken mennek előre félelmetes gyorsasággal az emberi társadalmak. A könyvben vizsgált időszakban, tehát az európai időszámítás 800-as éveitől 1500-ig, két hatalom van az élen: az egyik Bizánc, amíg el nem tapossák, a másik Kína. Bevallom, számomra rejtély, hogy Kína miért állt meg a fejlődésben, méghozzá egy olyan időpontban, amikor még nem is járt arra európai.

-Gyakran ér bennünket az a vád, magyarokat és európaiakat, hogy túlságosan magunkból kiindulva szemléljük a világot.

Amikor Bethlen István 1921-ben bemutatkozó miniszterelnöki beszédét tartotta a parlamentben, azt mondta: „A magyarok elvesztették nemzetközi horizontjukat, amit vissza kell nyerni” és arról beszélt, hogy térjünk vissza Európába. Ezt a horizontot itt, Magyarországon, nem nyertük vissza, de mások is nagyon kevéssé. A mai napig előfordul, hogy nyugat-európaiak azt hiszik, hogy ezen a tájon „vadak” élnek. De mi sem ismerjük igazán még a szomszédainkat sem!

Ha megkérdeznénk az átlagembert, hogy Mátyás idején ki volt a cseh király, 100-ból 99 nem tudná, annak ellenére, hogy Mátyásnak és a cseh királynak voltak közös dolgaik.

Romániával kapcsolatban még tudományos körökben is azon folyik a vita, hogy volt-e dákó-román kontinuitás, vagy sem. Mintha ezen bármi is múlna! Úgy tudjuk, hogy egy időben nem voltak románok Erdélyben és a Partiumban, aztán egyszer csak lettek, de hogy pontosan mikor, azt nem. Az eredmény szempontjából teljesen mindegy. Amikor Bukarestben jártam, én is vettem magamnak a fáradtságot, hogy végigjárjam az összes múzeumot, hátha találok valamit arról, hogy ez az ország nem egynemű, nem román nemzeti állam, hanem élnek itt németek, magyarok és más népek is. De a dákó-román kontinuitásra sem találtam bizonyítékot, még egy írást vagy vászondarabot sem. Magával a román történelemmel, ami valóban érdekes lenne, nem foglalkozunk. A horvátokról valamivel több az ismeret, már csak a több évszázados közös királyság révén is, a szerbekkel is több az érintkezési pont, pozitív és negatív értelemben egyaránt. De Ausztriáról is legfeljebb a Habsburgok és Bécs jut eszünkbe. Ez a könyv kitágítja ezt a horizontot és áldoz az én mániámnak, hogy nem csak Európából áll a világ.

A könyvben többször is előkerül a történelem és a mítoszok összefüggései. Az emberi alaptermészet része a mítoszkeresés?

Úgy tűnik, igen, mert nemigen ismerünk olyan közösséget, amely ne óhajtotta volna önmagát megmagyarázni a múltban. Ki volt az ősapa, ősanya, honnan bukkant elő, a tenger mélyéről, vagy egyesen az egekből szállt le, vagy melyik csodás állat volt a nemzője. A turulmadár mítosza ebből a szempontból egyáltalán nem kivételes. Ez az igény minden egyes népcsoportnál megjelent Skandináviától Japánig, ahol az istenek a Napból küldik le a Nővéreket. De ott van már Róma megalapításának a mítosza az ikreket tápláló nőstényfarkassal. Egyébként az ikrek motívuma számos legendában feltűnik. És ezek a legendák egyre nőnek, mert a szájhagyomány mindig hozzátesz valamit, mígnem az írástudók is felfedezik őket…

-És akadnak olyanok is, akik beleágyazódnak a valós történelembe, mint például Tell Vilmos…

Valamikor az 1960-as években több svájci történész „üldözőbe vette” Tell Vilmost, meg akarták találni. Persze nem találták, mert mondai hős, akit valószínűleg több személyből gyúrtak össze, akik kiváló íjászok voltak és harcoltak a Habsburgok ellen. Ennek ellenére számos szobra van Svájcban.

Könyve kapcsán eszembe jutott, amikor bölcsészhallgató koromban Unger Mátyás, a középkori magyar történelem professzora arra intett bennünket, hogy csak akkor érthetjük meg a kort, ha beleéljük magunkat az akkori emberek helyzetébe és gondolkodásába.

-Unger Mátyás a történettudomány elsődleges követelményét fogalmazta meg ezzel. A történelemhez, hogy megértsük, fantázia is kell. Hogy el tudjuk képzelni azoknak az embereknek az életét, azokat az információkat, amelyek hozzájuk eljutnak, amire őket tanítják. A másik fontos tanulság: nem lehet a múltat áttenni a jelenbe. Megrajzolni meglehet, de újra élni nem. Azok a párizsi polgárok, akik a reneszánsz idején újra akarták szülni a római kort, és tógát öltöttek, megmaradtak párizsi polgároknak és nevetségessé váltak. Mint ahogyan az sem megy, hogy ősmagyaroknak képzeljük magunkat. Amikor Julianus barát megtalálja a magyarok őseit, behunyja a szemét, hátat fordít és elmenekül, mert nem azt találja, amire számít. Azt gondolta, hogy ezek az ősmagyarok is megtették ugyanazokat a lépéseket, mint akik a Kárpát-medencébe húzódtak be. Ők még mindig kancatejet ittak, vért fogyasztottak. Ezek után valószínűleg a király is letett arról, hogy idecsalogassa őket.

Ön is említést tesz arról az összeesküvés-elméletről, mely szerint „elcsaltak” 300 évet a középkor történelemből. Az ilyen és hasonló nézetek akár veszélyessé is válhatnak, ha szélsőséges politikai erők használják fel őket.

Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben senki nem keltett akkora feltűnést, mint Heribert Illig német középkor-kutató, aki pedig korábban több elismerésre méltó tanulmányt is írt. De annyi negatív kritikát kapott, hogy elsüllyedt a szakmai mocsárban, mert semmivel sem tudta bizonyítani elméletét. Ha valaki manapság erre hivatkozna, senki sem venné komolyan.

Tekinthetjük-e a történelmet a népvándorlások és az egymásra épült kultúrák láncolatának?

Ami a vándorlásokat illeti, ez csak egy ideig érvényes, mert a régi nagy népvándorlásokhoz nem lehet hozzáfűzni, de még hasonlítani sem azt, ami ma történik, amikor elszegényedett vagy üldözött emberek indulnak el. Volt olyan régen is, hogy az ellenség elől kellett menekülnie egy népcsoportnak, de sokkal inkább arról volt szó, hogy egy vidék már kimerült és jobbat akartak keresni, vagy pedig sokat szerezni. Ilyenek voltak a világuralomra törő nagy birodalmak. Ezek óriási és erőszakos mozgásokat indítottak be, de akár a mongol/tatárokra, az arabokra, törökökre vagy még korábban a hunokra gondolunk, seregeik tele voltak mindazoknak a népeknek a fiataljaival, akik úgy vélték, lehet ezen a hódításon valamit keresni. A ritka kivételhez tartoznak a magyarok, akik a besenyők elől menekülnek, a Kárpát-medencében pedig nem találkoznak olyan erős ellenséggel, amellyel meg kellene vívni azért, hogy le tudjanak telepedni. Amikor az erőszakos hódítók rátelepednek egy ott élő népcsoportra, tűzzel-vassal irtják, még mielőtt valamiféle összekeveredésre sor kerülne.

A mostani menekülések ezekhez nem foghatóak. Arról nem is beszélve, hogy azoknak a seregeknek volt látható fegyverük.

Nem vonom kétségbe, hogy egyeseknél lehet a szütyő alján egy géppisztoly, de nőknél, kisgyerekeknél ez aligha feltételezhető. És a létszámuk jóval kisebb, mint az egykori népvándorlásoké, ezért azokkal párhuzamba állítani nem lehet.

Nagyon érdekes felidézni azt, hogy az egyes civilizációk hogyan éltek túl egy-egy történelmi korszakváltást, hogyan adták tovább értékeit.

Európának az az igazi szerencséje, egy csomó mindent összekanalizált. Átvett római jogi tapasztalatokat, indiai tudást az arabokon és Bizáncon keresztül, merített a zsidó hagyományokból, és ettől a sokszínűségtől lett kivételes. És ez a sokszínűség az, amit most egyesek megpróbálnak „gyomlálni”: ez számít, az nem – mondják. Ez nem igaz. Gondoljunk a matracra, a diványra, amelyek perzsa eredetűek, az „arab számokra”, amelyek eredetileg indiaiak...

A 90-es évek végén, majd különösen 2001. szeptember 11 után felerősödtek azok a nézetek, melyek szerint eljutottunk a civilizációk végéhez.

Ha manapság körülnézek a világban, úgy, ahogyan ebben a könyvben tettem, csak egy másik időszakban, sok vigaszt nem találok. Sehol. Borzasztó, hogy a legsimábban megy előre, fejlődik, gyarapodik, terjeszkedik egy diktatúra. Kínának hívják. Mindenütt, világszerte, Európa-szerte zavar, felfordulás. De voltak már hasonló időszakok az emberek történetében, és kétesélyes a dolog. Egy biztos, hogy Francis Fukuyama tévedett, amikor azt gondolta, hogy vége a történelemnek. A történelemnek akkor lesz vége, ha vége lesz a Földnek, mert attól kezdve ember itt már nem élhet. Nem áll meg az általa elképzelt „demokratikus zöld mezőben”, de hogy hová fut ki a 21. század második felében, vagy a következő évszázadban, szerintem pillanatnyilag senki sem tudja megmondani. Lehet, hogy vannak ma is olyan emberek, akik a csillagokat kutatják és jövendőt mondanak, de ilyesmi hozzánk mostanában nem jut el. Amit azonban a múlt század végén erre a századra tippeltek, az eddig bejött.

Ami Kínát illeti, a történelemben számos világbirodalom volt már, és mindegyik összeomlott, és élettartamuk egyre csökkent – például a Szovjetuniónak már csak 70 év jutott…

Korábban is voltak rövid életűek, mint például Attila hun birodalma, szemben az oszmánnal, amely hosszú időre, óriási területen berendezkedett, egészen a 20. századig fennállt. Egész Európa kellett hozzá, hogy a kontinensnek csak egy kicsiny részét hagyják meg neki.

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy a magyar történelem mennyire tele van töréspontokkal, és nem vesszük észre, hogy mindegyiknek súlyos hatása volt.

Az első ilyen töréspont 1241, a mongol/tatár betörés, ami ugyan csak másfél évig tartott, de irtották a lakosságot, megerőszakolták a nőket, tehát az etnikai összetétel is megváltozott ez által, és egész területek váltak sivataggá. Ide kezdenek behúzódni emberek, mert lehet őket foglalni minden nehézség nélkül, sőt, betelepítések kezdődnek, hogy azok az urak, akiknek a jobbágysága kiveszett, tudjanak működni. Ennek hosszú távú hatása van az ország történetére, hogy a 150 éves török uralomról ne is beszéljünk. Az azt követő felszabadulás nem volt igazi felszabadulás, mert a Habsburg-ház nem úgy kezeli, mint egy országot, hanem felbontja öt régióra, amelyet saját emberei kormányoznak. A helyzet idővel javul, de nem annyira, hogy a magyarok, éppen azzal, hogy egy kis levegőhöz jutottak, elkezdik a reform-országgyűléseket, amiből lesz 1948-49 és egy újabb törés. És ezt a sort zárja Trianon, amikor megint a semmiből kell felépíteni egy országot, amelynek nem maradt meg a nyersanyaga, az iparának jelentős része, nem maradtak meg az erdők, a bányák, csak a nagy pusztaság, meg néhány nagyváros.

-Ön többször is kijelentette: nem igaz, hogy a történelem ismétli önmagát. Azzal együtt, hogy gyakran van „déjá vu” érzésünk. Volt egy régi mondás, mely szerint a történelem az élet tanítómestere. Ezek szerint túl sok az iskolakerülő?

A történelem nem tanít senkit semmire! A nagy mondások közül egy nagyon igaz, hogy ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni. Egy mai diktátornak nem lesz homlokába hulló haja, kis bajsza, mint Hitlernek, mert ő más. „Ez diktatúra? Ugyan, kérem, hiszen rendszeresen tartunk választásokat” – mondta például nemrégiben Erdogan. Hogy mik a diktatúra fokozatai, azt nagyon alaposan kellene megvizsgálni, mert nagyon sok olyan hagyományosan hierarchikus társadalom működik, ahol nem kell diktatúrát bevezetni ahhoz, hogy mindenki tudja a dolgát – ez jellemzi a keleti társadalmak jelentős részét. Megtartják a demokratikus működésnek bizonyos, nagyon fontos formáit – választások, többpártrendszer – de az évezredek alatt sajátjuké tett viselkedési formákat nem kell diktatórikus intézkedésekkel alátámasztani.

És nem változik az emberi természet sem: az változik, hogy az ellenségemet nem bunkósbottal ütöm agyon, hanem az interneten nyírom ki „karaktergyilkossággal”.

A Gondolatok az ember történetéről után máris új könyvön dolgozik.

Magyar ügyek és bajok címén fogtam bele az újabb munkába, esetekről, helyzetekről van szó, amiket túl kell élni 1918 és 1938 között. Trianonról, a szanálási programról, vagy az olyan kellemetlen ügyekről, mint a frankhamisítási per és annak nemzetközi kihatása. 1938 után a németek már benyomulnak, hamarosan diktálni kezdenek, és onnantól kezdve Magyarország már nem szuverén ország.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


HÍREK
A Rovatból
Hadházy Ákos az Országházból üzent: Objektív mérföldkő lenne, ha a mandátumát át nem vevő Orbán Viktor ellen büntetőeljárás indulna
A független képviselő a mandátuma megszűnése előtt posztban javasolta az összeférhetetlenségi szabályok 2010 előtti állapotának visszaállítását. Szerinte a jelenlegi törvény célja, hogy a képviselők egzisztenciálisan függjenek a mandátumuktól.


A mandátuma megszűnésének előestéjén Hadházy Ákos Facebook-posztban osztotta meg gondolatait arról, hogy a 2026. május 9-én megalakuló új Országgyűlés hatalmas ünnepségre készül. Ironikusan megjegyezte: „Ahogy hallom, nagy ünnepség készül, hogy ha hidegebb lenne, akkor még talán a befagyott Duna jegét is igénybe kellene venni.” A leköszönő képviselő szerint a lelkesedés és az öröm indokolt, és maga is osztozik benne, de úgy véli, van néhány dolog, amire föl szeretné hívni a közvélemény és az esküt tevő képviselők figyelmét is.

Hadházy Ákos először is azt hangsúlyozta, hogy az új parlament az ellenzékre leadott 3,4 millió szavazatnak köszönhetően legitimnek tekinthető. Ugyanakkor hozzátette, hogy szerinte a helyzetben van egy komoly ellentmondás.

„Azonban nem felejthetjük el, hogy a nagyszerű eredmény ellenére paradox módon ez mégsem valódi és nem tisztességes választásokon megválasztott parlament.”

Állítása szerint a propaganda, a választási csalások és a Fidesz által diktált választási rendszer miatt

gyakorlatilag egy valódi ellenzék nélküli, egypárti parlament jött létre.

Úgy fogalmazott, hogy a Fidesz nem politikai párt, hanem egy bűnszervezet maradványa, és a „zsebnáci pártot” sem tartja annak.

Szerinte a Tisza Párt is más eredményt ért volna el egy arányos rendszerben, mert nem működött volna az a logika, hogy aki nem rájuk szavaz, az a Fideszt támogatja. Ebből a különös helyzetből azt a következtetést vonta le, hogy az igazi vitáknak nem a parlamentben, hanem a frakción belül kell majd lezajlaniuk.

Másodszor, a képviselő úgy látja, a holnapi nap nem a rendszerváltás beteljesülését, hanem annak lehetőségét jelenti. „Valójában ez ünnep lesz, de ez az ünnep idézőjelben csak a rendszerváltás kezdetének. a rendszerváltás lehetőségének az örömünnepét fogja jelenteni.”

A helyzetet egy maratoni futás rajtjához hasonlította. „Persze ez sem semmi, sőt, egy maratoni futásindulóit is illik ünnepelni a startvonalnál.”

Szerinte hatalmas és nehéz út vezet még a célig, ami a bűnösök felelősségre vonását és egy valóban tiszta választáson megválasztott parlament megalakulását jelenti.

Ezen az úton szerinte objektív mérföldkövek jelzik majd, hogy jó irányba halad-e az ország, például

Hadházy ilyen mérföldkőnek nevezné, ha a mandátumát át nem vevő Orbán Viktor ellen büntetőeljárás indulna.

Hozzátette, „ilyen mérföldkő lesz az is, amikor az első tiszás gyanús ügyet, mert természetesen előbb vagy utóbb, reméljük, hogy utóbb, lehetnek ilyenek is. Amikor az első ilyen ügyet nem söprik a szőnyeg alá, egy fontos jelzőadója lesz.” További útjelzőnek nevezte az új választási törvényt és az alkotmányozási folyamatot.

Harmadrészt Hadházy Ákos úgy véli, az új képviselőknek óriási a felelőssége, mert egy széteső országot kell újraindítaniuk. Ehhez két gyakorlati tanácsot is adott. „Egyrészt azt javaslom, hogy

merjenek vitatkozni. Merjenek akár veszekedni is a frakción belül.”

Negatív példaként a fideszes képviselőket hozta fel, akik szerinte nem mertek vitázni, aminek „baj lett a vége”.

Másrészt azt javasolta, hogy az összeférhetetlenségi szabályokat nagyon gyorsan állítsák vissza a 2010 előtti állapotra. Hadházy szerint Orbánék az összeférhetetlenségi szabályokkal azt érték el, hogy a képviselők a mandátumuk alatt csak szűk kivételekkel folytathassanak más kereső foglalkozást.

„Ennek a nagyon alattomos változtatásnak akkor az volt a célja, hogy négy év alatt el lehetetlenül jön a képviselők addigi civil egzisztenciája, és így azok a képviselők kénytelenek legyenek a jól fizető parlamenti székek karfájába kapaszkodni, és így engedelmesen nyomkodni a gombokat, és akár rossz kompromisszumok sorát is megkötni.”

Szerinte a képviselőknek meg kell őrizniük a kötődésüket az eredeti szakmájukhoz, hogy valóban szabadon dönthessenek.

Végül megköszönte az eddigi munkáját segítő támogatást, és a következő szavakkal zárta posztját: „Talán fogunk még egymásról hallani majd. Éljen a magyar szabadság, és éljen a haza!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
HÍREK
A Rovatból
Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész: Bárki is próbál vagy próbált vagyont kimenekíteni, nem fog sikerrel járni, visszaszerezzük
A legfőbb ügyész egy interjúban beszélt a választás után felgyorsult nyomozásokról. Szerinte a rezsimváltás légköre segíti a hatóságok munkáját, mert az emberek beszédesebbé váltak.


Interjút adott a 24.hu-nak Nagy Gábor Bálint, akit korábban lemondásra szólított fel Magyar Péter hivatalba lépő miniszterelnök. A legfőbb ügyész beszélt arról, hogy miben más, mint elődje, Polt Péter, és szó esett a többi között arról, hogy voltak-e védett személyek az ügyészségen, és valóban felbátorodott-e a választás után az ügyészi szervezet, arról, hogy létezik-e Zsolti bácsi, a Dubajba menekített Matolcsy-vagyonról, valamint arról, hogy miként viszonyul az elszámoltatáshoz.

Magyar Péter lemondásra felszólító kérésével kapcsolatban Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész kifejtette, visszautasítja a felszólításban lévő implicit állítást.

„Nem tartom helytállónak azt a kijelentést, hogy az ügyészséget, az én tevékenységemet a politika bármilyen szempontból befolyásolta volna”

– jelentette ki. Hozzátette, több évtizedes igazságszolgáltatási pályafutás után, szakmai tapasztalata alapján vállalta el a feladatot. Ennek megfelelően hosszú távra tervez, és mint mondta: „Szeretném a megkezdett szakmai munkát folytatni.”

Arra a kérdésre, hogy érti-e az elődjét, Polt Pétert ért kritikákat, úgy reagált, hogy ő a 2025 júniusában történt megválasztása óta eltelt időszakért tud felelősséget vállalni.

„Nem gondolom, hogy rám bárki azt mondhatná, bárkinek büntetlenséget vagy mentességet biztosítanék. Soha nem tettem ilyet”

– szögezte le. Azt is állította, hogy nem érzett politikai nyomást a munkájára, az ügyészség és a kormányzat között szerinte csak egy törvényes kapcsolat van, amely a jogszabályok megfelelőségének jelzésére korlátozódik.

A magas szintű korrupciós ügyek hiányát firtató felvetésre, melyet Baka András volt főbíró is megfogalmazott, a legfőbb ügyész a büntetőjogi felelősségre vonás szigorú szabályaival érvelt. Úgy fogalmazott: „Minden bűncselekmény mögött van szabálytalanság, de nem minden szabálytalanság minősül bűncselekménynek.” Hangsúlyozta, hogy

a vádhatóságnak kétséget kizáró bizonyosságra van szüksége a vádemeléshez, a korrupciós ügyekben pedig az érdekközösség miatt nehéz bizonyítékokat gyűjteni.

Példaként hozta fel Völner Pál ügyét, akivel kapcsolatban kijelentette: „Nem gondolom, hogy megúszná. Ebben az esetben kétséget kizáró bizonyítékok vannak bűncselekmények elkövetésére.”

Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a választás után az ügyészség hirtelen felbátorodott volna, Nagy Gábor Bálint azt mondta, a nyomozásokat nem a választási naptárhoz igazítják. Ezek az eljárások szerinte már régóta folyamatban voltak, és most jutottak el a látványos szakaszba. Ugyanakkor elismerte, hogy a megváltozott politikai helyzet segítheti a munkájukat.

Azzal, hogy van egy rezsimváltás, és bizonyos emberek most úgy érzik, hogy jobb, ha megszólalnak, az nyilván a mi munkánkat is segítheti.

A Balásy Gyula cégcsoportja körüli vizsgálatokról elárulta, az eljárás egy feljelentés nyomán indult, amely Magyar Péter Partizán-interjúja után érkezett. A nyomozás jelenleg felderítési szakaszban van. A legfőbb ügyész beszélt arról is, hogy a nagy ügyekben a gyanúsítottak között egy idő után versenyfutás indulhat az egyezségkötésért.

„Egy idő után elindul egy versenyfutás, hogy ki tud először egyezséget kötni, és olyan információkat szolgáltatni a hatóságoknak, melyekkel elérheti, hogy előnyösebb elbánásban részesüljön”

– magyarázta a vádalku magyar megfelelőjének logikáját.

A Tisza Párt által tervezett vagyonvisszaszerzési hivatal ötletét jónak tartja, mert szerinte vannak olyan szabálytalanságok, amelyek nem minősülnek bűncselekménynek, de szükség van jogkövetkezményekre.

A NER-es oligarchák vagyonkimentésével kapcsolatos hírekre úgy reagált, hogy a NAV pénzmosás elleni egységéhez érkeztek jelzések, és ezek alapján felderítési szakban lévő nyomozások indultak. A Matolcsy-klán Dubajba menekített vagyonával kapcsolatban magabiztosan nyilatkozott.

Bárki is próbál vagy próbált vagyont kimenekíteni, az a rossz hírem, hogy nem fog sikerrel járni, visszaszerezzük, ha büntetőeljárás van vagy lesz ellene.

A legfőbb ügyész hozzátette, hogy egy Dubajba vitt Ferrarit is „meg fognak oldani”. Az MNB-ügyben folyó nyomozást azért vették át a nyomozó hatóságtól, mert nem kaptak tőlük megnyugtató válaszokat és jogilag értelmezhető tényállást. „És miután nem kaptak semmilyen, jogilag értelmezhető tényállást, ez egy olyan jelzés volt számukra, amire azt mondták, hogy itt valami nem stimmel” – indokolta a rendkívüli lépést. Azt is elmondta, hogy az ügyészség most már tervezi a konkrét eljárási cselekményeket.

Hogyha a kérdése arra irányul, hogy akár még az is előfordulhat-e, hogy egy Matolcsy Ádám börtönbe kerül, akkor igen, amennyiben bűncselekményt követett el.

A kiadatási egyezmény hiányával kapcsolatban megjegyezte, több mint 20 éves tapasztalata alapján „nincsen tökéletes bűncselekmény, és nincsen tökéletes elrejtőzés”.

A Szőlő utcai javítóintézet ügyéről elmondta, már a nyomozás átvételekor látták, hogy valószínűleg lesznek kiskorú sértettek.

Az ügy szerinte rendkívül szövevényes, és a nyomozás során folyamatosan újabb bűncselekményeket tártak fel. A „Zsolti bácsi” néven emlegetett személyről kijelentette: „Nem tudom, hogy ki az a Zsolti bácsi, azt sem tudjuk, hogy létezik-e.” Elmondása szerint a hatóságok alaposan utánajártak a szálnak, de eddig nem tudták megállapítani, hogy létező személyről van-e szó.

Az elszámoltatás kérdésével kapcsolatban ismét a büntetőjog szigorú kereteire hivatkozott. Szerinte felelősségre vonni csak konkrét, Btk.-ba ütköző cselekmény miatt lehet. „Hogyha valamire azt mondjuk, hogy szabálytalan vagy etikátlan volt, de nem ütközött egy Btk.-tényállásba, akkor az nem megúszás, hanem egyszerűen arról van szó, hogy az aktuális Btk. szerint ez nem volt bűncselekmény” – magyarázta. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozást egyértelműen támogatja, és mint mondta, ez már évek óta a szakmai álláspontja.

Azt gondolom, hogy jó irány lehet, hogyha csatlakozik Magyarország az Európai Ügyészséghez.

A Magyar Péterrel való találkozójáról elmondta, hangsúlyozta a leendő kormányfőnek, hogy az ügyészségnek ragaszkodnia kell a jogszabályokhoz. Arra a kérdésre, hogy tart-e attól, hogy erőből lemondatják, azt válaszolta: „Nem úgy születtem, hogy legfőbb ügyész szeretnék lenni.” Hozzátette, el tudja képzelni az életét másként is, de sajnálná, ha a megkezdett pozitív folyamatokat nem vihetné végig. A kinevezésével kapcsolatban azt mondta, őt is váratlanul érte a felkérés. „Erről nem engem kell megkérdezni, mert tényleg nem tudom, hogyan kerültem a képbe” – zárta az interjút.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

HÍREK
A Rovatból
Magyar Péter bejelentette, ki lesz az igazságügyi miniszter
Melléthei-Barna Márton visszalépése után a leendő miniszterelnök Dr. Görög Mártát, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánját kérte fel igazságügyi miniszternek. Magyar Péter szerint a jogászprofesszor a magyar jogász szakma koronázatlan királynője.


Miután Melléthei-Barna Márton, Magyar Péter elsőszámú jelöltje az igazságügyi miniszteri pozícióra bejelentette visszalépését, a leendő miniszterelnök péntek délelőtt megnevezte, kit kért fel sógora helyett erre a tisztségre.

Az új jelöltet, Dr. Görög Mártát, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánját a magyar jogász szakma koronázatlan királynőjeként mutatta be.

„Professzor asszony elmúlt két és fél évtizedben végzett akadémiai, szakmai és közéleti munkája garancia arra, hogy az alkotmányos rend, a jogállam, a fékek és ellensúlyok, valamint a jogbiztonság újjáépítése a legjobb kezekben lesz” - írta Magyar Péter.

Görög Mártát hazánk egyik legkiválóbb jogászprofesszorának tartja, aki a Magyar Jogász Egylet Elnökségének tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagja. Tudományos tevékenysége mellett a Magyar Akkreditációs Bizottság Akkreditációs Kollégiumának elnökeként a felsőoktatás minőségbiztosításában is vezető szerepet játszik.

Miniszteri feladatát Magyar Péter így írta le: „a jogalkotás szakmai minőségének helyreállítása és annak elérése, hogy a törvényalkotás átlátható legyen, és a jogszabályok elfogadását érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés előzze meg”.

„A következő időszak egyik legfontosabb célja annak biztosítása, hogy a független ellenőrző intézmények és hatóságok szakmai alapon, politikai befolyástól mentesen működjenek.

A TISZA-kormány igazságügyi miniszterére vár azon jogi feltételek megteremtése is, amelyek lehetővé teszik a Magyarországnak járó uniós források felszabadítását és hazahozatalát. Ezen célok elérését segíti majd Dr. Görög Márta felkészültsége, stratégiai szemlélete, kiemelkedő rendszerépítő és intézményvezetői tapasztalata” – olvasható a leendő kormányfő posztjában.

Azt is hozzátette, örül, hogy a TISZA-kormányban az ország egyik legkiválóbb jogásza ülhet Deák Ferenc székébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

HÍREK
A Rovatból
„Ez a legnehezebb feladat, amit ma a leendő miniszterelnök bárkinek tud adni” – Melléthei-Barna Márton elmondta, miért lépett vissza a miniszteri poszttól
Az ügyvéd a Válasz Online-nak adott interjúban beszélt döntésének hátteréről. Tisztázta, hogy nem a Magyar Péterhez fűződő rokonság miatt került a Tisza Párthoz, és a barátságuk sem játszott szerepet abban, hogy miniszterjelölt lett.


Miután visszalépett az igazságügy-miniszteri jelöltségtől, Melléthei-Barna Márton a Válasz Online-nak adott interjúban beszélt döntésének hátteréről.

Arra a kérdésre, hogy miért éppen őt kérte fel Magyar Péter, és ő miért fogadta el a jelölést, Melléthei-Barna Márton azt mondta,

nem a rokoni kapcsolat miatt került a Tisza Párthoz. Kiemelte, hogy a kezdetektől a mozgalom része,

már az első stockfotókon is szerepel, és önkéntesként, majd ügyvédként is segítette a pártot. Felidézte, hogy delegált volt a Nemzeti Választási Bizottságban, és számos perben képviselte a közösséget. Azt állítja, Magyar Péter a munkája és a megbízhatósága miatt kérte fel.

„Magyar Péter nem a rokonság vagy a régi barátság, hanem az elmúlt két évben kifejtett munkám és az ebben az időszakban megélt megbízhatóság miatt gondol engem alkalmasnak az igazságügyi miniszteri feladatra és ezért kért fel”

– jelentette ki. Hozzátette, azért vállalta el a feladatot, mert úgy gondolja, alkalmas a szolgálat betöltésére.

„Megyőződésem, hogy a szakmai pályafutásom, a személyes integritásom és az elmúlt két évben végzett munka alapján alkalmas vagyok ennek a szolgálatnak a betöltésére”

– mondta, megjegyezve, hogy érzése szerint ebben a párt vezetői, munkatársai, jogi szakemberei és prominen képviselői is egyetértettek.

Meggyőződésem: ez a legnehezebb feladat, amit ma a leendő miniszterelnök bárkinek tud adni.

Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a „vejek világa után a sógorok világa jön”, Melléthei-Barna Márton úgy fogalmazott, nem is érti a párhuzamot. Szerinte az ő esetében nem arról van szó, hogy Magyar Péter kedvezni akart volna neki. Hozzáfűzte: „Ez nem kegy, nem »ingyenpénz«, hanem kőkemény szolgálat.” Szerinte „az alapfelvetés is hibás, szó sincs semmilyen analógiáról, de még hasonlóságról sem.” Ugyanakkor elismerte, hogy érzékelte a közvéleményben megjelent, általa hamisnak nevezett percepciót.

„Azért, hogy a Tisza-kormány teljesen tiszta lappal indulhasson, s a nepotizmusnak még a látszata se vetülhessen rá, illetve, mert nekem a hazám sokkal fontosabb bármilyen pozíciónál, a visszalépés mellett döntöttem.”

Arra a kérdésre, hogy a miniszteri poszttal járó apparátusirányítási feladatok átgondolása szerepet játszott-e a visszalépésében, Melléthei-Barna Márton nemmel válaszolt. Állítása szerint alaposan átgondolta a feladatokat. „Ezekre a feladatokra képesnek érzem magam: van vízióm – ami a Tisza víziója –, elkötelezett vagyok és nagyon szeretném, hogy hazánk újra valódi jogállam legyen” – jelentette ki.

Nem azért lépek vissza, mert úgy gondolom, hogy nem lennék alkalmas miniszternek – ilyen kétség egyébként ismereteim szerint másban sem vetődött fel –, hanem azért, mert a saját ambíciómnál nagyságrendekkel fontosabb az ország és a Tisza-kormány érdeke.

Az interjúban elmesélte a Magyar Péterrel való megismerkedését. Elmondása szerint évtizedekkel korábban találkoztak először.

„Magyar Péterrel 1999 szeptemberében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának gólyatábora felé vezető úton, a vonaton ismerkedtem meg” – részletezte. A barátság egy ulticsatával indult. „Ultiztunk, elnyertem a pénzét, bár lehet, hogy ő erre fordítva emlékszik…” – tette hozzá. Elmondta, hogy Magyar húgával ugyan találkozott egyetemi házibulikban, de a kapcsolatuk csak sokkal később, 2024 őszén kezdődött. „Ahogy a visszalépésemet bejelentő Facebook-posztomban is írtam, kapcsolatunk 2024 őszén kezdődött, egy évvel később házasodtunk össze” – mondta, majd összegezte: „Szóval nem a feleségem révén kerültem a Tisza Párthoz.”

Végül a jövőbeli terveiről is beszélt, miután felvette képviselői mandátumát. „Listán szereztem mandátumot, a listára pedig azért kerültem fel, mert a Tisza Párt elnöksége az elvégzett munkám alapján alkalmasnak gondolt arra, hogy képviseljem a magyar embereket” – mondta. Zárásként kijelentette: „Én az eskümnek megfelelően azon fogok mindennap dolgozni a képviselőségem ideje alatt, hogy Magyarország egy szerethető, demokratikus és európai jogállam legyen.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk