KULT
A Rovatból

„Óriási szükség van a táncmenedzserekre” - hiánypótló képzést indít a Werk Akadémia

A Werk Akadémia tavasszal induló táncművészeti menedzserképzésére nagy szükség van, mert óriási hiány van ezekből a szakemberekből Magyarországon.


A szakot a balett világából érkező Sándor Zoltán és a kortárs tánc közegében dolgozó Rácz Anikó vezeti, akik jövő évtől egy hiánypótló kurzust indítanak.

„Az ötlet már régóta megfogalmazódott, a Werk felkérése így kapóra is jött” – kezdi a beszélgetést a Győri Balett egykori táncosa, Sándor Zoltán. „A táncművészeti menedzsment egy hiányszakma, akkora a kereslet ezekre a szakemberekre, hogy cselekedni kell.”

A ma már sikeres táncmenedzserként dolgozó Zoltán örömmel vállalta a felkérést, hogy Rácz Anikó művészeti menedzserrel karöltve a februárban induló szak mentorai legyenek. A képzés létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, hogy Zoltán egy saját ügynökség vezetőjeként képtelen elvállalni a felkérések zömét, ráadásul ügyfeleit nem is tudja másokhoz irányítani.

„Számtalan táncos, társulat, mester keres meg, de kapacitás hiányában sokukat kénytelen vagyok elutasítani és nem is nagyon van, akihez küldhetném őket.”

Sándor Zoltán táncmenedzser

A képzés mentorai a tánc közegéből érkeztek, azonban az általuk képviselt két szegmens nem is lehetne különbözőbb. „Zoltánnal azért szövetkeztünk erre a kurzusra, mert míg neki nagyon jó rálátása van az állami intézmények működésére, addig én a független területekkel és a kortárs tánccal foglalkozom. A kettő együtt kiegészíti egymást, közösen jól lefedjük az egész tánc területét” - mondja Rácz Anikó, a SÍN Kulturális Központ nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa.

A táncművészet válfajai közt a mai napig karakteres különbségek vannak a finanszírozás tekintetében. Míg az állami szegmensben több lehetőség adódik, és élnek az olyan lehetőségekkel, mint a támogatott turnék vagy fellépések, addig a független, kortárs együttesek szűkebb forrásokból működnek, és egy jó menedzser nélkül nehezen felelnek meg a kihívásoknak és követelményeknek.

„A 70-es években a táncot illetően szinte csak az Állami Operaház volt jelen Magyarországon - meséli Sándor Zoltán. -

Aztán kinyílt a világ, kitárult a Nyugat, megjelent a Pécsi, a Győri és a Szegedi Balett, majd elkezdődött a kortárs vonalak kialakulása is. Ezek a független társulatok azok, akik a mai napig rászorulnak arra, hogy legyen valamilyen képviseletük.”

Kifejezett táncmenedzsment képzés eddig nem is nagyon létezett Magyarországon. „Sok mindenben hasonlít a kulturális menedzsment feladataihoz, de mégis vannak speciális aspektusai és területei” – meséli Anikó, aki számos független táncművésszel dolgozott már együtt.

Abban mindkét mentor egyetért, hogy aki erre a kurzusra jön, az egy win-win helyzetbe kerül: a végzett hallgatók a megszerzett szakmai tudásukkal sokat adhatnak a művészeknek azzal, hogy képviselik őket. Cserébe a menedzserek rengeteg tapasztalatot és élményt szerezhetnek, valamint hozzájárulnak ahhoz is, hogy a produkciók eljussanak a közönséghez.

Rácz Anikó_tánc

A szak esetében – csakúgy, mint a Werk Akadémia valamennyi képzésében - a mentorok a gyakorlatorientációt, a megszerezhető kapcsolati tőkét, valamint az aktualitást emelik ki.

„Az a koncepciónk, hogy akik idejönnek, azokat megpróbáljuk olyan up-to-date kapcsolati tőkével és információkkal felruházni, amiket más intézmények csak elméleti szinten próbálnak átadni.

Szeretnénk helyszínbejárásokat tartani, az oktatók között pedig csak olyanok vannak, akik fontos szereplői a jelenlegi táncéletnek” - avat be a képzés részleteibe Zoltán, amit a kortárs vonalat képviselő Anikó is megerősít:

„Tervben van, hogy elmegyünk a Trafóba és az ottani kollégákkal arról beszélgetünk, hogy ők hogyan programozzák a táncot és hogyan gondolkoznak a meghívott alkotókról. A kortárs tánc másik fontos helyszíne a MU Színház, az ő képviselőjüket is szeretnénk meghallgatni arról, hogy ők hogyan dolgoznak a táncosokkal, de a Bethlen Téri Színház látogatását is tervezzük, ahol a Közép- Európa Táncszínház előadását nézzük meg.

Kihagyhatatlan külső helyszín a SÍN Kulturális Központ is, ahol Anikó jelenleg is dolgozik. „Fiatal táncosok projektjeit gondozzuk, a produkciós ház működés Magyarországon nem igazán elterjedt forma még. Ezt biztosan érinteni fogjuk, mert ez újszerű és a mai igényeknek megfelelő struktúra.”

A tanterv még formálódik, de az alapvető irányvonalak és tanórák már megvannak.

A hallgatók elsajátítják a szakmához szükséges alapvető jogi és pénzügyi ismereteket, megismerkednek a marketinggel, a PR-ral, valamint feltérképezik a táncművészet kiemelkedő alakjait, legyenek azok táncosok, menedzserek, társulatok vagy érdekvédelmi képviseletek.

„Az a cél, hogy a végzett hallgatóknak adjunk egy irányvonalat, melynek segítségével el tudnak helyezkedni. Már az oktatók összetétele is úgy lett felépítve, hogy a tanulók rajtuk keresztül egy olyan kapcsolati tőkéhez jussanak, ami később akár lehetőségeket is rejthet.”

A tanárok a táncélet krémjéből kerültek ki, a Werk növendékeit olyan kultikus alakok fogják majd tanítani, mint Kiss János, a Győri Balett igazgatója, Fodor Zoltán táncművész, koreográfus, az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat igazgatója, Duda Éva táncművész, koreográfus, Török Jolán, a Táncpedagógusok Országos Szövetségének elnöke, Krámer György, a Veszprémi Kortárs Táncfesztivál igazgatója vagy Szögi Csaba, a Közép-Európa Táncszínház igazgatója. A lista nem teljes, a teljes névsort a Werk honlapján lehet megnézni.

Anikó és Zoltán óriási megtiszteltetésnek vette, hogy egy ennyire neves és sokrétű tanári kart sikerült felkérniük. „Egy komoly elismerés a Werk Akadémia felé, hogy a szakma nagyjai ennyire komolyan veszik az itt folyó oktatást, de annak a jelentőségét is tükrözi, hogy mennyire szükség van a táncmenedzserek kitermelésére.”

„Aki tánccal akar foglalkozni, annak javaslom, hogy jöjjön el, mert gyakorló szakemberektől fog gyakorlati betekintést nyerni, ami sokat fog segíteni neki abban, hogy ezen a területen jól tudjon működni. Jó, ha a jelentkezőnek van egy érdeklődése a tánc iránt, szeret emberek között lenni és kapcsolatokat teremteni. Fontos, hogy nagy munkabírása és állóképessége legyen, mert ez nem egy könnyű szakma, de cserébe rengeteg örömöt okoz!” - válaszol Anikó akkor, amikor a szakmához szükséges tulajdonságok vannak terítéken.

werk akademia logo
A képzés egyedülálló és hiánypótló lesz a hazai fronton.

„A magyar táncélet szerencsére fejlődő ágban van, egyre több a társulat és a tehetséges művész, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb az igény a jó menedzserekre is. Az ő feladatuk az, hogy ezek a művészek megfelelő helyzetbe kerüljenek és meglegyen a képviseletük. Különben nagy az esély arra, hogy egyszerűen eltűnjenek a süllyesztőben. Rengeteg olyan egyéni táncművész van, aki nincs is tudatában annak, hogy mit tudnának elérni akkor, ha lenne egy jó menedzserük.”

Kereslet tehát van, az utánpótlás-nevelés pedig februárban elindul. Akit érdekel a kurzus és szívesen bepillantana a táncmenedzsment kulisszái mögé, a Werk honlapján további információkat talál sőt, jelentkezhet is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk