KULT
A Rovatból

Premier: Ónodi Eszter Karafiáth Orsolya versét énekli egy új zenekar élén

Az „Én úgy alszom” című számot egy teljes nagylemez és koncertműsor is követi majd, az együttes neve Ónodi Eszter & The Open Pub lett.


Új oldaláról ismerhetjük meg a Katona József Színház színésznőjét: ezúttal énekesnőként bizonyít egy nemrég alakult alakult formáció, az Ónodi Eszter & The Open Pub színeiben.

A csapat Kirschner Péter (Müller Péter Sziámi AndFriends, Bródy János zenekara) kezdeményezésére állt össze, először csak egy dalt szerettek volna felvenni, illetve klipet forgatni hozzá – ez az itt elsőként látható Én úgy alszom.

A közös munka azonban olyan jól sikerült, hogy "közfelkiáltással" eldöntötték: folytatják. Azóta már készülőben egy teljes nagylemez anyaga, valamint koncerteket is terveznek.

Íme a debütáló klip, alatta pedig a zenekar minden tagja, valamint a szövegíró, Karafiáth Orsolya is elmeséli, hogy indult a történet az ő szemszögéből.

Ónodi Eszter

Kirschner Péterrel kb. 4 éve ismerjük egymást, mióta vendégeskedtem pár alkalommal a Müller Péter Sziámi AndFriends zenekarnál. Aztán más felállásban találkoztunk egy Bowie emlékkoncerten is, az akkor olyan jól sült el, hogy csináltunk belőle egy hangfelvételt, sőt egy kis klipet is.

Aztán – visszakerestem – pont a szülinapomon rámírt, hogy lenne pár dalocskája a fiók mélyéről, és hogy nagyon örülne, ha kezdenénk velük valamit. Mondtam, hogy persze, tök jó, szívesen.

Majd kitört a járvány, megállt az élet, de úgy látszik, nem mindenkinek, mert Péter egyszer csak hívott, hogy összerakta a stúdióban az egyik számot, már csak az ének hiányzik belőle. Így amikor feloldották a karantént, rákerült az is.

Karafiáth Orsi verseit nem igazán ismertem korábban – talányos, de nem kifejezett dalszövegek, igazából épp ez tetszik bennük. A klip is ezt a különös hangulatot igyekszik megragadni, némi Twin Peaks áthallással, szándékoltan. A klipforgatáson olyan jó volt a hangulat, hogy abszolút spontán felvetődött, mi lenne, ha folytatnánk. És hipp- hopp már ott tartunk, hogy van vagy 8-10 dal, próbáljuk őket.

Én ezt egy nagyon izgalmas kalandként élem meg, nem tervezek pályát módosítani, keresem a hangom, érdekel, milyen formát fog ez az egész ölteni. Addig fogjuk csinálni, amíg mindenkinek jólesik.

Kirschner Péter

Az egész úgy kezdődött, hogy Karafiáth Orsival még a Takáts Eszter Beat Band idejében együtt dolgoztunk, de ez a munkakapcsolat megszakadt, amikor a zenekar szétment.

Én viszont nagyon szerettem Orsi szövegeit, versként is és dalba szerkesztve is, és azóta foglalkoztatott az a kérdés, hogy lehet-e tényleg úgy popdalokat írni, hogy nem csak dalokat szerkesztünk a versekhez, de kész verseket is szerkesztjük a dalokhoz.

Nem a klasszikus versmegzenésítés szabályai szerint haladunk, hanem a verset dalszövegként fogadjuk be, szerkezeti módosításokat hajtunk rajta végre és ha a DAL – ami egy önálló lény – úgy kívánja, kérünk a költőtől szócseréket, de új sorokat is.

Ebben Orsi partner volt, de Bródy János is erre biztatott: bátran adjunk a DAL-nak, mint nagy kerek egésznek elsőbbséget, amikor csűrjük, csavarjuk, kalapáljuk, babusgatjuk, szeretgetjük – egyszóval készítjük. Nagyon szerettem Ónodi Eszter rockszínpadi jelenlétét, energiáit, finomságát, kifejező erejét és azt is, hogy a legkevésbé sem éreztem őt színésznek, mikor énekel.

A dalíró embernek mindig vannak félkész dolgai a sublótban. Az Úgy alszom, mikor íródott és elkezdtem öltöztetni, valahogy azonnal az Eszter hangján szólalt meg a fejemben.

A zenekart is, mindenkit személyesen a saját hangszerén, (Mózsik Imre dob, Bakos Zita zongora, Szeifert Bálint nagybőgő) hallani kezdtem közben, így aztán, kissé félénken és szemérmesen, de egyesével felkértem mindenkit a közös munkára, hogy adja bele, amit belehall.

Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat együtt a forgatáson is, a Nyitott Műhelyben és közfelkiáltással a helyszínen belevágtunk egy zenekar alapításába… Készülnek az új dalok és felelőtlen közös mókába fogtunk Ónodi Eszter & The Open Pub néven. A többi hamarosan történelem lesz :D

Karafiáth Orsolya

Amikor 2015-ben Péter – még Takáts Eszterrel dolgozva – meghangszerelte az akkor új, Él című dalomat, és kicsit átvariálta a régieket is, amiket Eszter már korábban is játszott, azt éreztem, megemelkedik a dal.

Majdnem minden dalszövegem magja megvan versben vagy prózában, mert az alkotás egységben működik a fejemben, de tudom, hogy dalként mások a szabályok – én magam is át szoktam szabni a szöveget.

Korábban inkább írtam dallamos, ritmusos verseket, ma már nem, de azokban is látom a dal magvát. A Pókok azonban a ritka új dallamos dolgaim közé tartozik. Egy nagyobb versciklus része, aminek a közös címe az Otthon éjjel. A kialakuló lidérces dalt és a klipet nézve megint megütött, milyen érdekesen áramlanak az energiák.

Még kamasz voltam, néztem az MTV-t, már megint a Cure, a Lullaby, a pókok befonják a rúzsos pasit, akkor még taszított ez, a nyomasztó dallam, az a fej, kész rémálom. Igen, tényleg készen volt akkor az a rémálom, nagy köszönet érte, el is kísér egész életemben.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk