Öngyilkos akart lenni, majdnem megsüketült, és a modellekre esküszik – A Bradley Cooper-portré
Kétségtelenül 2009 volt Bradley Cooper éve. Noha a mozgóképes karrierje tíz évvel korábban, 1999-ben indult egy kis szereppel a Szex és New Yorkban (ő volt Jake a 2. évad 4. epizódjában), és olyan ismert mozifilmekben is feltűnt különféle mellékszerepekben (sokszor játszotta a főhős egyik haverját), mint az Ünneprontók ünnepe (2005), az Anyám nyakán (2006), A meztelen dobos (2008), Az igenember (2008) vagy a Nem kellesz eléggé (2009), végül a 2009-es Másnaposokban főszerepet kapott, ami rögvest világhírűvé tette, így a következő években már A-kategóriás sztárként szerepelhetett olyan filmek élén, mint A szupercsapat (2010), a Csúcshatás (2011) vagy a Másnaposok további két része (2011, 2013). A 2012-es Napos oldalból pedig azt is megtudtuk, hogy nemcsak jóképű és sármos, hanem csodálatos színész is.
S valóban sokkal összetettebb ő, mint amilyennek elsőre látszik. A Georgetownon végzett Cooper tizenéves kora óta azonosul Joseph Merrickkel (egy torz, XIX. századi angol férfival, akiről David Lynch forgatott filmet Az elefántember címmel 1980-ban), az egyetemi diplomamunkáját Vladimir Nabokov Lolitájából írta, olyan könyveket kedvel, mint pl. Milan Kundera Halhatatlanság című műve, és imádja az olyan filmeket, mint a Szerelmem, Hirosima (1959) című francia klasszikus.
"Nevetségesen más a való életben" – mondta róla Todd Phillips, a Másnaposok-trilógia és a Joker rendezője: „Az emberek azt hiszik, hogy csak önmaga egy változatát játssza, pedig ez nem is állhatna távolabb az igazságtól. Ő nagyon is sebezhető, és van benne egy olyan melegség, amiről nem is gondolnád, hogy a lényének része."
Kórházról kórházra
Bradley Charles Cooper 1975. január 5-án született Philadelphiában, s ott is nőtt fel a nővérével, Hollyval együtt egy tőzsdeügynök apa, Charles és egy háztartásbeli anya, Gloria fiaként. Utóbbi révén olasz, előbbi révén ír származású, és mindkettejük révén katolikus. „A csontjaimban katolikus vagyok" – jegyezte meg egyszer Bradley, aki még mindig naponta imádkozik.
De nem csak ezért volt nehéz a tinikora. 15 évesen ugyanis feldöntött egy üveglámpát, ami az arcán tört szét. „Spriccelt belőle a vér, majd hat hónapig nem tudtam mozgatni az arcom egy részét. Plasztikai műtétre volt szükségem". Az ebből és más balesetekből származó hegek megmaradtak az arcán, de hiúság nélkül mutogatja őket.
Cooper 12 éves volt, amikor megnézte David Lynch Az elefántemberét, ami teljesen lenyűgözte. „Az a film kísértett engem. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Ahhoz, hogy bárki olyan mértékben megérintsen, hogy ez cselekvésre késztessen (mivel később Londonba utazott, hogy megnézze Merrick személyes tárgyait – a szerk.), abban lennie kell valamiféle azonosulásnak.”
A Villanovában, majd a Georgetownban folytatott tanulmányai után 70 000 dolláros diákhitelt vett fel, hogy csatlakozhasson a New York-i The New School Actors Studio drámaiskolához, amíg azonban ott tanult, szüntelenül dolgozott a megélhetéséért: portás volt a Morgans Hotelben, majd csatlakozott a LeAp (Learning Through an Expanded Arts Program) nevű nonprofit szervezethez, amely elvitte őt különféle belvárosi iskolákba, ahol a nehéz sorsú gyerekek könyörögtek neki, hogy fogadja örökbe őket.
A színészet számára reveláció volt. A felnőttként átélt fájdalmakat a munkájába sűrítette, így a való életben elmondása szerint először tanult meg igazán lazítani. Coopernek korán jöttek a sikerek: a csoportjából elsőként lett ügynöke, majd hamarosan a TLC utazási sorozatának, a Globe Trekkernek lett a házigazdája, amely olyan helyekre vitte el, mint Peru és Horvátország, és amelynek köszönhetően olyan sorozatokban kapott szerepet, mint a Szex és New York, a Kés/alatt és a legfontosabb, az Alias, amelynek 46 epizódjában is szerepelt 2001 és 2006 között.
Durva évek
"Már egyáltalán nem iszom, és nem drogozom" – nyilatkozta Cooper, hozzátéve, hogy 29 évesen hagyott fel a függőségeivel, amikor már elviselhetetlen volt a szerek ára. „A józanság sokat segít. Egyszer egy buliban szándékosan bevertem a fejem a betonpadlóba, mintha azt akartam volna ezzel kifejezni, hogy hé, nézzétek, milyen kemény vagyok! Aztán felálltam, és vér csöpögött rólam. Majd megint megtettem. Az éjszakát a St. Vincent kórházban töltöttem, miközben vártam, hogy összevarrjanak” – emlékezett vissza a vadabb időszakára, amikor az öngyilkosságot is fontolgatta, és amit szerencsére sikeresen maga mögött tudott hagyni.
Ekkor döntött úgy, hogy változtat az életén, a hatás pedig nem maradt el. Olyan komolyabb filmekben kezdett el szerepelni, amelyek rendre felbukkantak a díjátadó gálákon jelöltként és/vagy díjazottként, ilyen volt például a Lopott szavak (2012) vagy a Túl a fenyvesen (2012). A Napos oldalért 2013-ban megkapta élete első Oscar-jelölését színészként, majd ezt követte 2014-ben az Amerikai botrányért, 2015-ben pedig az Amerikai mesterlövészért kapott nomináció (utóbbiért már producerként is jelölték). Cooper hozzátette azért, hogy jó barátja és színészkollégája, Will Arnett rengeteget segített neki abban, hogy terápiákra járjon, és leszokjon a kábítószerekről.
2014-ben aztán csatlakozott a Marvel Mozis Univerzumához, igaz, „csupán” szinkronhangként, hiszen ő adja immár tíz éve Mordály, a mosómedve hangját. A sztárságát pedig az is jól jellemzi, hogy elkezdett cameózni és vendégszerepeket vállalni nagy filmekben – amikor a közönség megörül annak, hogy hirtelen felbukkan Bradley Cooper egy nem róla szóló sztoriban: ilyen volt A szerelem epizódjai (2015), a Haverok fegyverben (2016), A csempész (2018), a Licorice Pizza (2021) vagy a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület (2023).
Csillag született
"Mindig a történeten, a felvételen és a jelenet tényleges kivitelezésén agyalok. Egyáltalán nem úgy gondolkodom, mint egy színész” – nyilatkozta egyszer Cooper, ez pedig később meg is mutatkozott a karrierjében. Már kapásból azzal, hogy korán elkezdett producerkedni, a Csúcshatásnak, a Lopott szavaknak, a Napos oldalnak és az Amerikai botránynak executive producere volt, az első fő produceri munkája, az Amerikai mesterlövész pedig azonnal Oscar-jelölést hozott neki. Majd olyan filmekkel folytatta e posztjában a karrierjét, mint a Haverok fegyverben vagy a szintén Oscar-nominációkat hozó Joker (2019) és a Rémálmok sikátora (2021).
A Lady Gagával közösen forgatott zenés drámájáért három minőségében (férfi főszereplő, forgatókönyvíró, producer) is Oscar-díjra jelölték, a film pedig összesen 8 nominációt kapott, nem rossz eredmény ez egy elsőfilmes direktortól. S bár Cooper az eddigi 9 jelöléséből egyet sem tudott díjra váltani, könnyen lehet, hogy második rendezésével, a nemrég a Netflixen bemutatott Maestróval tovább bővíti nominációinak listáját – fogalmazzunk úgy, hogy a Leonard Bernsteinről szóló életrajzi filmjével egy felettébb Oscar-kedvenc tematikában alkotott.
Színésznők és modellek
Színészünk csupán egyszer volt házas eddig, akkor is mindössze néhány hónap erejéig. 2006 októberében ugyanis eljegyezte Jennifer Esposito színésznőt, és decemberben már össze is házasodtak. Jennifer aztán 2007 májusában beadta a válókeresetet, amit novemberben véglegesítettek. A rövidke házasságukkal kapcsolatban Cooper anno így nyilatkozott: „Ez csak valami, ami megtörtént. A jó dolog az, hogy mindketten rájöttünk, így a jó. Néha csak úgy rájössz." Utána olyan sztárokkal járt, mint Renée Zellweger (vele a 2009-es Védtelen gyermek forgatásán ismerkedett meg), Zoe Saldana (vele a 2012-es Lopott szavakén), majd áttért a modellekre. Suki Waterhouse-szal két évig volt együtt 2013 és 2015 között, Irina Shaykkal pedig négy évet töltött 2015-től 2019-ig. Tőle született eddigi egyetlen gyermeke, a Lea de Seine nevű kislány, még 2017 márciusában.
Cooper és a családja egyébként szoros kötelékben élnek. Két évvel azután, hogy az édesapja 2011-ben tüdőrákban meghalt, az édesanyjával Los Angelesbe költözött. Azt mondta, hogy az apja diagnózisa után nagyon szerencsés helyzetben volt, mert mindent félre tudott tenni, és teljes mértékben az ő gondozására tudott koncentrálni. Egyébként azóta támogat olyan szervezeteket, amelyek segítenek a rák elleni küzdelemben.
Róla mondták
Bradley Coopert jó barátja, Robert De Niro (akivel együtt szerepelt a Csúcshatásban, a Napos oldalban, az Amerikai botrányban és a Joyban is) így jellemezte egyszer: „Nagyon okos és őszinte, a spektrum minden oldalát ki tudja próbálni. Nagyon jó, és egyre jobb és jobb lesz.” Todd Phillips pedig a következőt mondta róla: „Annyira őszinte és egyenes fickó; egy cseppnyi kétszínűség sincs benne.”
Bradley tehát, úgy tűnik, tényleg túl van a fiatalkori sötét napjain, és a fényes jövő felé halad, olyan filmekre alapozva a hírnevét, amelyekben hisz. Gyerekkori barátja, egyben a Lopott szavak társrendezője, Brian Klugman elmondása szerint még mindig azon csodálkozik, hogy a fiú, aki anno részt vett a bár micvóján, megmaradt olyannak, aki két lábbal a földön áll, és hű önmagához. „Annyi káosz kavarog körülötte. Egyik filmből a másikba kerül. Ez egy nagyon szürreális életmód. De nézd meg, milyen döntéseket hoz – ezek nem egy tipikus filmsztár döntései. Egyik sem csak a pénzről és a hírnévről szól."