KULT
A Rovatból

Ömlik a vér a hallba több, mint 40 éve - A legjobb Stephen King-filmek a streamingen, melyek sosem kopnak el

Melyiktől félünk jobban, A mumustól, a Kedvencek temetőjéről vagy a Ragyogástól?

Link másolása

Meleg van, húzzátok le a redőnyöket és nézzetek meg a félhomályban pár szuper Stephen King-filmet, mi azt is megmutatjuk, melyik felületen tudjátok őket megtalálni. Van pár alapműve az irdatlanul termékeny horror-thriller szerzőnek, ami ma is ugyanolyan hátborzongató, mint a bemutatásakor. Idén nemrég A mumus került a mozik műsorára, mi azt néztük meg, mit szeretünk még a szerző adaptációi közül. Újranézni pedig sosem fáj azt, ami jó.

Állj mellém! (1986, Netflix)

Nem Frank Darabont az egyetlen rendező, aki ügyesen hívja életre a horror mesterének meséit a vásznon. Rob Reiner a Tortúra előtt készítette el ezt a remek coming-of-age mozit King egyik novellája alapján, amely egy 1982-es kötetében szerepelt. Három, mára is ismert színész játszotta a tinisrácok szerepét: River Phoenix, Corey Feldman és Jerry O'Connell. A sztori négy fiúról szól, akiknek a fülébe jut egy pletyka egy holttestről, és mint minden valamire való tinédzser, a rejtély nyomába erednek, miközben nagy emberismeretre tesznek szert és magukról is sokat tanulnak. Ez az egyszerűbb Stephen King-sztorik közül való, de épp ezért a színészi játékon sok múlik. A tragikusan korán elhunyt színészlegenda, Phoenix is nagyban hozzátett a mozi értékéhez.

Ragyogás (1980, HBO Max)

Honey, I'm home, jelentette be 1980-ban Jack Nicholson Stanley Kubrick klasszikussá vált filmjében, a mondattól pedig azóta generációknak lúdbőrözik a háta. A Ragyogás talán a legjobb Stephen King-film, szerintem remekmű, és érdekes módon sokkal több rétege van, mint az adaptált könyvnek. King azonban nem szerette a szerzői jegyekkel teletűzdelt Kubrick-darabot, el is készítette a saját változatát. Sajnos láttam, nem ajánlom, illetve maximum jó humorral felszerelkezve. Amikor először találkoztam a Ragyogással, túl fiatal voltam hozzá, de már ekkor lenyűgözött, mennyi vér volt képes kiömleni a hotel falaiból, és hogy milyen szuggesztív látványelemekkel volt képes Kubrick megnyomni a tudatalattinkban a rettegés gombját. Álomdoktor (2019, Apple TV)

Az (2017, Apple TV)

Gyermekkori alapparáim közé tartozott az első változat, amit valami ismeretlen okból a Sky tévé délután négykor tűzött műsorra (köszi). A 2017-es Az sokkal kidolgozottabb és még rémisztőbb, mint az előzménye, köszönhetően Bill Skarsgård alakításának és maszkjának a gonosz, gyermekrabló-gyilkos bohóc szerepében. Van valami a 2017-es Az-ban, ami sokkal többé teszi egy egyszerű horrornál, és sokkal inkább a családokon belül munkálkodó idézőjeles démonok és félelmetes, abuzív dinamizmusok oldalát fogja meg gyermekoldalról. Ahonnan, annak reflektálatlanságával együtt, még ijesztőbb, ha felnőtt fejjel nézzük. 

Álomdoktor (2019, Apple TV) 

Ewan McGregornak sokat köszönhet ez a mozi, ami az Az főhősének felnőttkori traumafeldolgozásának King-féle sztorija. Aki hallott már PTSD-ről, de szeretné megérteni, konkrétan miket okozhat a poszttraumás stressz-szindróma, amely egy életen át kísérthet, akár egy szellem, addig, amíg le nem számolunk a gyökértrauma ártó erejével, annak tökéletes választás lehet az Álomdoktor. Meg amúgy is egész jó film.

A remény rabjai (1994, Apple Tv, YouTube)

Frank Darabont nem tudni, sejtette-e, hogy Andy Dufresne (Tim Robbins) King által megírt története ekkorát fog robbanni, de nekem gyanús, hogy nem, az IMDb-n a mai napig tartja népszerűségi első helyét a listán ez a kis elbeszélésből készült nagyszerű film, melynek Morgan Freeman szeretnivaló hangján hallhattuk a narrációját (és a magyar szinkronja is első osztályú volt). A remény rabjai sokszornézős film, ami a kitartás, a remény és az emberi összetartás, és az önmagunkba vetett hit elvehetetlenségének képességéről szóló csodaszép tanmese.

Tortúra (1990, Apple Tv, Google Play)

Egy balesetben súlyosan megsérült férfit egy középkorú nő kedvesen ápolni kezd. Akár egy Nicholas Sparks-szerelmesregény - és film kiindulóhelyzete is lehetne ez, de nem az. Hanem épphogy egy Stephen King-műé, amiben a híres írót (James Caan) egy rajongója (Kathy Bates) menti meg. Kathy Bates és a Tortúra szó a popkultúrában mára szinte összeforrtak, mert azt a rémálmot, amit a nő által átél az író, az ellenségünknek se kívánjuk. Bates meg is kapta az Oscar-díjat alakításáért, ami azért is menő, mert nem a thriller a Filmakadémia kedvenc műfaja.

Carrie (1976, Apple TV, YouTube, Google Play)

Látható, már a hetvenes években King-alapanyagokhoz nyúltak a legnagyobb rendezők, Brian de Palma munkája két kategóriában is Oscar-jelölést kapott. Mint sokszor, itt is a család egységének töredezettsége , a személyiség integritásának veszélye áll a középpontban, a bullying témájával egybefűzve, Carrie (Sissy Spacek) ugyanis egy különös képességekkel megáldott, ám frusztrált tinilány, aki szeretné, ha szeretnék, mint minden tini. De ha kigúnyolják, annak váratlanul tragikus következményei lesznek, mi pedig vonjuk le a kingi tanmese következtetéseit, mint általában.

 
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: