„A filmeken keresztül az egész körülöttünk lévő világról képet kaphatunk”
A Művészetek Völgye sokszínű kavalkádjában jól megfér egymással a könnyűzene, a színház, a komolyzene, a cirkusz és az irodalom mellett a filmművészet is.
Ez volt az alábbi interjú apropója, de kiderül belőle az is, hogy egy több mint 100 éves rekordot azóta sem tudott megdönteni a magyar filmgyártás.
– Össze lehet-e hasonlítani a magyar film múltját a jelenével akár nagyság, akár népszerűség terén?
– A magyar film 120 éve egy folyamatos fejlődéstörténet, tele van sikersztorikkal és mélyrepülésekkel. Egyaránt alakította a technikai modernizáció, a XX. század történelme, az ország épp aktuális politikai berendezkedése. Nagyon nehéz összehasonlítani, jobbak-e a mai filmek a régieknél, hiszen a közönség ízlésvilága és elvárásai is folyamatosan változtak. Ezek hipotetikus kérdések, a mennyiségről, a “filmtermésről” viszont sokkal könnyebb fogalmat alkotni.
Az 1910-es években volt az első fellendülés, amely 1918-ban futott csúcsra: máig ebben az évben készült a legtöbb magyar film, összesen több mint száz, köztük olyan látványos, helyszínekben és díszletekben gazdag alkotások, mint a Korda Sándor által rendezett Jókai adaptáció, Az aranyember, Garas Márton Anna Kareninája vagy Kertész Mihály Ocskay brigadérosa.
A ‘20-as évek elején aztán lelassult a folyamat és az újabb ragyogást a hangosfilmek megjelenése hozta el a ‘30-as években. Ekkor ismét dömping következett, ami egészen a II. világháborúig tartott. A kommunizmus kezdeti évei megint visszaesést hoztak magukkal, az ‘60-as évektől viszont beköszöntött az úgynevezett aranykor, amely egészen a rendszerváltás időszakáig kitartott. Utóbbi hiába hozott magával általános eufóriát, a filmgyártás mégis gödörbe került, miután szétdarabolták és privatizálták a Mafilmet. Megint sok évre volt szükség, hogy magához térjen az iparág, új tehetségek tűnjenek fel és finanszírozási rendszerek alakuljanak ki a mai napig. Ez a folyamat látszott beérni a közelmúltban azzal, hogy több magyar film is világsikert ért el, valamint a nézőszámok is örömteli növekedésnek indultak.
Szomorú aktualitás, hogy a moziba járást a járvány egy éven keresztül ellehetetlenítette és ez óhatatlanul negatív hatással van a nyitás utáni moziba járási kedvre is. Nagy károkat okozott ez az időszak, amit természetesen a Nemzeti Filmintézet és a magyar kormány igyekezett enyhíteni, de sok film bemutatóját el kellett halasztani és mindezzel párhuzamosan az internet térhódítása még jobban felerősödött, amihez az egész iparágnak alkalmazkodnia kell.
És akkor még nem is beszéltünk az illegális online felhasználások problémájáról, ami sürgős megoldásokat kíván. Tehát megint csak azt látjuk, hogy a magyar filmek sorsát ma is, csakúgy mint az elmúlt 120 év során többször, olyan tényezők is alakítják, amelyekre a filmszakmának nincsen ráhatása. Ennek a hihetetlenül fordulatos 12 évtizednek a bemutatására teszünk kísérletet a Ludwig Múzeumban július 23. és november 14. között, a Nagylátószög című filmtörténeti kiállításunkon.
– Itthon a multiplex mozik dominálnak, régi filmeket játszó artmoziból alig pár darab lehet az országban. Hogy lehet így eljutni a célközönséghez?
– A mozitermek száma 3000-ről alig 300-ra, tehát az eredeti tizedére csökkent 1990 óta. Ez egy nagyon szomorú tendencia, és valóban korlátozza a lehetőségeket arra, hogy a magyar filmek eljussanak a közönséghez. Különösen, mivel a külföldi, főleg az amerikai filmek dominanciája annyira erős, hogy mellettük szinte lehetetlen láthatónak maradni. Ezekkel a kihívásokkal néznek szembe a magyar filmelőállítók és forgalmazók nap mint nap.
Igyekszünk rendezvényeket is szervezni, a saját filmfesztiválunkat 2017 óta minden szeptemberben rendezzük meg Klasszikus Film Maraton néven, ez az egyetlen hasonló, restaurált klasszikus filmeket bemutató rendezvény a Közép-Európában. Idén szeptember 21-26. között kerül megrendezésre és a magyarok mellett a nagyvilágból is számos restaurált filmet tűzünk műsorra, elsősorban a magyar vonatkozású külföldi filmeket. Úgy gondoljuk, hogy ha a nemzeti filmes örökségünket közelebb hozzuk a közönséghez, azzal a mai magyar filmesek munkái is felértékelődnek a szemükben és erősítjük a moziba járási kedvet.
– Mi a helyzet az internetes terjesztéssel?
– A Nemzeti Filmintézet tavaly novemberben indította el online streaming szolgáltatását, a Filmio nevű portált. Ezen a platformon rögtön az indításkor elérhetővé tettünk több mint 200 filmet, amiből nagyjából 170 restaurált volt. Azóta hetente bővítjük a kínálatot magyar filmekkel. Szerepel köztük játékfilm, némafilm, rövidfilm, dokumentumfilm és animációs film is szép számmal, de televíziós alkotásoknak is helyet biztosítunk az oldalon, hiszen a Nemzeti Filmintézet a teljes mozgóképes szakmát támogató intézmény.
A magyar emberek számára kifizethető, 1200 forintos havidíjért cserébe korlátlan megtekintést biztosítunk, akár több platformon is párhuzamosan. Jelenleg azon dolgozunk, hogy külföldön is elérhető legyen, ezáltal a szomszédos országokban élő magyarokat is el tudjuk érni. Fontos megemlíteni, hogy a szolgáltatás a halláskárosultaknak készült speciális magyar felirattal és angol felirattal kínálja a filmeket. Ezzel egyedülálló lépést tettünk annak érdekében, hogy a halláskárosult honfitársaink és a Magyarországon élő vagy tanulmányaikat itt folytató külföldiek is élvezhessék az elmúlt 120 év magyar filmjeinek varázsát.
Ráduly György
– Mit mondana azoknak, akik nem érdeklődnek a régi magyar filmek iránt, miért érdemes elkezdeniük ismerkedni a műfajjal?
– A magyar film 120 éve olyan sűrű, fontos és minőségi történet, amilyen nagyon kevés más országnak adatott meg. A némafilmes korszaktól napjainkig számos olyan film készült, amely nemcsak jelentős filmművészeti alkotás, hanem fontos korlenyomat is. Megismerhetjük belőlük a saját történelmünket, kultúránkat, viselkedési szokásainkat, nemzeti önismeretre és önazonosságra serkentenek, így akár a közoktatás számára is fontos segédanyagok lehetnek. Ezen különben dolgozunk az Alapfilmek.hu projektünk keretében.
A Filmarchívum gyűjteményének, valamint az azon kívül őrzött vagy kallódó alkotásoknak a kutatása és felkutatása azért is fontos, mert az elkészült alkotások mögött még rengeteg réteg tárható fel, ami a az említett szempontok miatt fontos. Gondoljunk csak a 100 éves néma filmhíradókra, amelyek tartalmát a Filmarchívum munkatársai éveken át tartó munkával azonosítottak be a korabeli lapokból, vagy a Csodacsatár című film rekonstrukciójára a Puskás Ferenccel forgatott, majd a cenzúra által kivágatott és újraforgatott jelenetének visszahelyezésével.
De itt meg kell említenem Bacsó Péter A tanú című filmjét is, amelyből az eredeti rendezői szándék szerinti változatot a Mafilm selejtanyagainak tüzetes átvizsgálása során előkerült kivágatnegatívoknak köszönhetően készítették el a Filmarchívum munkatársai. A történelmünk olyan, hogy sokszor az igazságot a vizsgált kor kidobásra szánt anyagai között kell keresnünk. Szóval a filmeken és azok keletkezéstörténetén keresztül a múltunkról és az egész körülöttünk lévő világról képet kaphatunk, ezt pedig meg kell mutatni a fiatal generációnak is.
Mondjuk, hogy a Jankovics Marcell filmjeiben rejlő értékeket szembe tudják majd állítani az amerikai 3D-s őrületekkel.
– Mióta vannak jelen a Művészetek Völgyében, mi adja önök számára ennek a 10 napnak a jelentőségét?
– A Művészetek Völgyével 2017-ben kezdtünk el együtt dolgozni, azóta minden évben jelen voltunk a fesztiválon. Az elején egyfajta műhelyprogram kialakítása volt a célunk, a Filmarchívum munkatársai egy mini történeti tárlatot építettek fel, folyamatos vetítésekkel és gyerekprogramokkal biztosítva, hogy a közönség szórakoztató formában találkozhasson a magyar filmmel. Nagy sikernek örvend a kicsik körében az üres filmkockákba való rajzolás, a pályaművek közül a legjobbakat mindig le is vetítjük.
2020 elején, közösen meghirdettünk egy zeneíró pályázatot is, aminek keretében némafilmek zenei aláfestésére vártuk az ötleteket. Ennek már tavaly is nagy sikere volt, a győztes alkotók a Völgyhétvégéken élőben is lehetőséget kaptak műveik bemutatására rendes filmvetítés keretein belül.
– Mit emelne még ki a programok közül?
– A Művészvölgy Kúriában folytatjuk a korábban megkezdett műhelymunkát, szeretnénk minél többeknek bemutatni a filmtörténeti tárlatainkat. Tematikus vetítések is lesznek, ezúttal a rendszerváltás időszakából szemezgettek a kollégáim, akik a filmekhez kapcsolódó előadásokkal is készülnek. Most is mindennap sor kerül gyerekprogramokra, lesz például filmrajzoló verseny, illetve olyan játékok, amelyekhez az eszközöket külön erre a célra gyártottuk le. A Pajtaszínpad pedig a már említett némafilm-kísérő koncertek mellett a kortárs vetítések helyszíne is lesz, hiszen a Nemzeti Filmintézet teljes vállszélességgel képviselteti magát a fesztiválon.
