KULT

Nem sok esélye lesz az Oscarra a törikönyvszagú Blokádnak

Taxisok kontra Antall „Jóska” kontra Árpi bácsi… A színészek szerencsére mentik a menthetőt, de az ideologikus, nem túl feszes rendezés és a közepes törijegyzet-szerű forgatókönyv esélytelenné teszik a filmet a sikerre.

Link másolása

A fokozatosan kivonuló szovjet csapatok által itt hagyott, demokratikus útra lépett Magyarország első komoly tömegtüntetése volt az 1990-es taxisblokád, amely az október 23-i 1956-os ünnepségek után két nappal, Antall József miniszterelnök kórházba vonulását követően bénította meg az országot. A polgári engedetlenség során több ezer taxis és fuvarozó három napra eltorlaszolta Budapest és az ország több nagyvárosának útjait és hídjait. A tüntetést az október 25-én bejelentett, kb. 65 százalékos benzináremelés generálta, aminek következtében 56 forintra emelkedett a normál motorbenzin literenkénti ára.

A kormány az intézkedést az öbölháború okozta olajár-növekedéssel és a szovjet olajszállítás akadozásával magyarázta, így próbálták elrettenteni az embereket a nagymértékű felvásárlástól, hiszen az országnak csupán néhány napra elegendő olajtartaléka volt.

Október 28-nak estéjére végül megszületett a megállapodás, amely szerint a kormány 12 forinttal csökkentette a megemelt benzinárakat, emellett a tévé nyilvánossága előtt megígérték, hogy nem vonják felelősségre a demonstrációban résztvevőket. A megállapodás aláírása után Antall József miniszterelnök a kórházi szobájában, az ún. "pizsamás interjúban" értékelte az országban kialakult állapotokat, elmondása szerint az előállt helyzetben nem voltak sem vesztesek, sem győztesek.

Ezek az ismert történelmi tények. Tősér Ádám rendező (Béke – A nemzetek felett) és Köbli Norbert forgatókönyvíró (A vizsga, A berni követ, Örök tél, Félvilág, Trezor, Apró mesék, A játszma) azonban ennél részletesebben, cizelláltabban szerették volna visszaadni a ’90-es évek elejének megváltozott Magyarországát és az akkori közhangulatot, amelyben a blokádot szervező taxisok és fuvarozók abszolút reális veszélynek tartották, hogy a rendőrség vagy a hadsereg erőszakot alkalmaz majd velük szemben.

Hiszen a demonstráció törvénytelen volt, és még természetesen nem szoktak hozzá az új állami berendezkedéshez, az előző elnyomó rendszer réme lebegett továbbra is előttük.
Hogy ezt a pattanásig feszült helyzetet végül sajnos nem sikerült megfelelőképp érzékeltetni a Blokádban, azzal a film az egyik legfőbb ütőkártyáját hagyta a pakliban.

Ez azért is szomorú, mert kevés egész estés hazai mozgókép tűzte ki eddig célul, hogy vászonra vigye a rendszerváltás utáni Magyarország akármelyik fontosabb mozzanatát, általában ennél korábbra próbálnak visszanyúlni (főképp az ’56-os eseményekre, vagy még korábbra, de maximum a Szovjetunió széteséséig bezárólag).

A Blokád tehát alapvetően egy filmes rést próbált betölteni, és ahogy például Oliver Stone filmjei engedtek betekintést az Egyesült Államok politikai és/vagy katonai hadszínterének kulisszái mögé, úgy Tősérék is nekiláttak feltérképezni az akkori hazai erőviszonyokat, bekukkantani az Országház zárt ajtajai mögé, hogy lássuk, miként próbálta megoldani a majdhogynem forradalomba hajló helyzetet a demokratikus Magyarország első megválasztott miniszterelnöke, Antall József (Seress Zoltán), a köztársasági elnök Göncz Árpád (Gáspár Tibor), a belügyminiszter Horváth Balázs (Görög László), vagy az MDF frakcióvezetője, Kónya Imre (Csőre Gábor).

Bizonyos szempontból pedig sikerült is visszaadni az akkori miliőt, és tűpontosan elhelyezni minket a korszakban.

Ráadásul mindjárt kettőben, hiszen flashback-jelenetekben az 1956-os forradalom előtti forrongó éra is megelevenedik, az akkor gimnáziumi tanárként dolgozó 24 éves Antall (ifj. Vidnyánszky Attila) szemén keresztül. Csak hogy jobban megértsük a későbbi miniszterelnök motivációit és döntéseinek előzményeit. Dicséret illeti tehát a díszleteseket, a látványtervezőt, a sminkeseket (Gáspár Tibor Göncz-maszkja például kifejezetten jól sikerült), a kellékeseket és mindenki mást, akinek az volt a feladata, hogy korhűséget kölcsönözzön a látottaknak.

Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy egy a taxisblokád, valamint az azt megelőző és azután következő események méltó mozgóképes emléket kapjanak.

Annál ugyanis feszültebb rendezésre, kevésbé részrehajló felfogásra (Antall a hős, Göncz csak a terhére van), és izgalmasabb párbeszédekre lett volna szükség. A Blokád így ugyanis egy törilecke felmondása lett, azzal pedig lehet vitatkozni, hogy mindez valóban így történt-e, ezeket cselekedték, mondták-e a politikai színtér akkori szereplői, avagy csak a filmes hatás és alkotói hozzáállás változtatott-e meg ezt-azt. Akárhogy is, a 2023-as Oscar-átadó legjobb nemzetközi játékfilmes kategóriájába nevezett mű kellő érzelmi töltet híján, a történelem inkább szárazan felskiccelt 105 percével bizonyára nehezen tud majd labdába rúgni a megmérettetésben.

A színészek szerencsére mentik a menthetőt, sok nagyszerű előadó kapott játékidőt, s közülük is kiemelkedik a két Antall, vagyis Seress Zoltán és ifj. Vidnyánszky Attila érzékeny, kellőképp átszellemült játéka.

Nehéz politikai hovatartozástól függetlenül nézni a Blokádot, ami mögött érezhetőek bizonyos, a mostani vezetés ideológiájának megfelelő törekvések. A legfőbb baj azonban, hogy szórakoztató, a korszakot hűen bemutató művészi alkotásként sem tud túlmutatni egy múltidéző törijegyzet átradírozgatott, átírogatott lapjain.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nagy Ervin: Nem fogom befogni, azért szólalok meg, mert a szakadék széle felé tart a magyar kultúra, a magyar közoktatás, a magyar társadalom
A színésznek most is markáns véleménye van politikai, közéleti kérdésekről. Andy Vajnát már nagyon pozitív szereplőnek látja, de Rákay Philipről még mindig nagyon lesújtó a véleménye.

Link másolása

Interjút adott ez RTL-nek Nagy Ervin, akinek nemrégiben jelent meg A király, a gróf és a tanár című életrajzi könyve. A beszélgetésben számos közéleti témát is érintettek a színésszel, aki egyértelműen a kormánnyal szemben pozícionálja magát, számos ellenzéki tüntetésen is felszólalt.

A Király című sorozat sztárja mesélt Andy Vajnával való „kellemesen rossz” viszonyáról. Kettejük kapcsolata azzal kezdődött, hogy a színész felállt egy szerepből, ami miatt gellert kapott a kapcsolatuk. Ettől függetlenül Nagy Ervin úgy gondolja: „pláne úgy, hogy látom, milyen űrt hagyott maga után, pláne úgy, hogy látom, mi jött utána, ma már áldásosnak látom azt a lobbitevékenységet, amit a magyar filmért kifejtett. A halála után ennél csak rosszabb lett a helyzet.”

Beszélt arról is, hogy Thuróczy Szabolccsal való kapcsolatában nem okozott törést, hogy politikai nyomásra, nem ő, hanem Thuróczy játszotta el a Szia, életem című film főszerepét, bár egy ideig zrikálta ezzel kollégáját. „Van bennem azért egy nagy adag idealizmus, megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mellém állna a szakma és senki nem vállalná a szerepet. Nagyon ritkán, de volt már rá példa, hogy ez a szakma kiállt valakiért. De ami ennél is fontosabb, hogy nagyon szeretem Szabolcsot, baromi jó színésznek tartom, és tudtam, hogy A Királyban nagyon jó kettőst fogunk alkotni mint Jimmy és a menedzsere” – mondta erről.

Elmondta azt is, hogy édesapjával épp a minap veszett össze a politika miatt. Szerinte ugyanis nem kellene ilyen hangosan szidnia a rendszert,

„az én érvem pedig az, hogy egy demokráciában miért ne tehetném. Ilyeneken szoktunk veszekedni. Mondtam neki, hogy vagy tíz éven át szóltam kulturáltan, de jól hallhatóan, de van egy pont, amikor elég”

– mondta el a színész.

Szerinte először Pintér Béla A bajnok című előadása miatt kezdte ki a hatalom. „Egyértelmű politikai támadás volt az a Katona József Színház ellen. Mert mit hirdet a hatalom? Hát azt, hogy elöl csillog-villog minden, tiszta udvar, rendes ház, megy a magánélet szentségesítése, miközben mennyi ereszcsatorna van ebben az országban” – fejtette ki erről véleményét Nagy Ervin.

A politika kapcsán szóba kerül a közte és Rákay Philip között lezajlott nyári posztháború is. Erről Nagy azt mondja: „Semmit nem bántam meg belőle. Amikor udvaroncok és mindenféle megmondóemberek szereptévesztésből személyes támadást intéznek ellenem, akkor lépni kell. [...]

Vannak, akik úgy érzik, mindent megengedhetnek maguknak, mert Orbán Viktor engedélyét tudhatják a zsebükben és becsmérelhetik például a tanárokat. Nekem kutya kötelességem ilyenkor visszaszólni, hogy ne már.”

A színész hozzátette: „Biztos sokan azt hiszik, hogy a Balatont bámulom könnyes szemmel, mert Árpa Attila a Sztárboxban szájba vert, de csalódást kell okoznom, nem így van.

Nem fogom befogni a számat. Ez nem győzelem vagy vereség kérdése. Azért szólalok meg, mert a szakadék széle felé tart a magyar kultúra, a magyar közoktatás, a magyar társadalom. Én ilyen mintákat kaptam a tanáraimtól, szóval nem fogom befogni.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Andresz Kati
Színházi szerepei mellett több mint 1600 alkalommal szinkronizált. Susan Sarandon állandó magyarhangja volt.

Link másolása

Elhunyt Andresz Kati magyar színésznő, szinkronszínésznő – adta hírül a Szinházonline.

A színművész 1955-ben született, Budapesten. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, még ugyanebben az évben a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja lett. 1981–1984 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1984–1986 között pedig a győri Kisfaludy Színház színésze volt. 1986–1987 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1987-ben a Jurta Színház alkalmazottja volt. 1988 óta szabadfoglalkozású.

„Mindannyian, akik a Mozit, TV-t folyamatosan nyomon követik, tudják, régebben méltán világhírű volt a magyar szinkron… manapság, a piacgazdaság korában már más idők járnak, de azért e nehezebb körülmények közepette is van még presztízse a “szakmának”!

Kati színpadi szerepei, irodalmi estjei mellett, [...] évtizedek óta egyik ikonja a magyar szinkronnak (kölcsönözte különleges orgánumát már többek közt Romy Schneidernek, Susan Sarandonnak, és például a közkedvelt Szulejmán sorozatban a mindenki által tisztelt AfifeAsszony hangja is volt… Általa a török színésznő csodásan szólalt meg magyarul), de eddig semmilyen elismerésben nem részesült, ám Ő nem panaszkodott, csendben, szerényen tette a dolgát, és vitte családját is a hátán”

– írta a róla a BorArtRoom blog.

Andresz Kati 68 éves volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt a Groovehouse „láthatatlan” harmadik tagja
Farkas Gábriel felelt a zenekar egyedi hangzásáért.

Link másolása

Meghalt Farkas Gábriel, akit a népszerű Groovehouse együttes harmadik, „láthatatlan” tagjaként is emlegettek. A halálhírt Kis Judy, az együttes énekesnője jelentette be.

„Aki ismeri a munkásságunkat tudja, hogy sok-sok éven át volt egy "láthatatlan" 3. tagunk, aki a háttérben jellegzetessé tette a Groovehouse dalok hangszerelését”

– írta róla Judy. Hozzátette: „Felfoghatatlan hogy nincs többé, és hogy eltűnik a zenei piacról az az igazi "Faris" hangszerelés. Hálásak vagyunk azért hogy részese volt az életünknek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Egy nő annyit ér, amennyit költenek rá?!” – A Város Királynői erénye, hogy sikeres, saját jogukon meggazdagodott hölgyeket is bemutat
A Város Királynői más hasonló valóságshowkhoz hasonlóan azt sugallja, hogy a gazdagok mind sekélyesek. Ami lehet, hogy szórakoztató, de egyáltalán nem veszélytelen.

Link másolása

A felmelegített franchise-ok idejét éljük. A TV2 a Dancing With the Starsszal hódít, ami korábban az RTL-en ment Szombat Esti Láz címmel. AZ RTL cserébe elővette a Voice-t, amit korábban épp a TV2-n láthattunk (ott is megbukott), és leporolta a Sztárboxot, ami saját műsora volt még a 2000-es években.

Most pedig A Város Királynői címmel megérkezett ugyancsak az RTL-re az a Real Housewives, amit Feleségek Luxuskivitelben címen követhettünk pár éven át a Viasat3-on.

A koncepció nem túl bonyolult, lényegében hasonló, mint a TV2-s Kőgazdag fiatalok esetében:

a felső tízezerbe tartozó gazdag hölgyek mindennapjait követi a kamera, akik a pénzszórásukkal, az első világbeli problémáikkal és igen, butaságaikkal hergelik a tévénézőket, akik valamiért ezt imádják.

(Amúgy ugyanerre épült a Győzike Show is, és hiába Grecsó Krisztián írta, csodát ő sem tudott tenni.)

Egyébként a butaság kérdésénél azért megállnék egy pillanatra. Mert amíg a Kőgazdag fiatalokban az volt az ember benyomása, hogy szándékosan próbálták összeszedni a legnagyobb surmókat, A Város Királynői mezőnye azért árnyaltabb. Sikerült valamivel színvonalasabb szereplőgárdát összeszedni.

Ráadásul minden főszereplő nő, és ahogy öregszem egyre inkább úgy gondolom, hogy – Esterházyt kiforgatva – a nők bizonyos szint alatt is bizonyos szint fölött vannak.

De lássuk a szereplőket. Itt van először is a két Paulina, anya és lánya. Az idősebb a két hölgy közül (Pálfiné Kalmár Paulina) férjével együtt milliárdos mezőgazdasági vállalkozást épített fel, a fiuk Andorrában focizik és úgy beszélgetnek arról, hogy venni kéne egy magánrepülőt, mint amikor mi azt taglaljuk, mit hozzunk a piacról.

Lánya, Kalmár Paulina – aki világ életében gazdaságban élt – elég érdekes foglalkozást űz. Édesanyjával nyitottak egy vakarószalont. Ez pontosan az, aminek hangzik: a kuncsaftokat hosszú körmökkel cirógatják, vakargatják, és ez nekik – állítólag – jó.

Apró Anna üzletasszonyt már ismerhetjük a Cápák között 1. évadából. Anna korábban modell volt, majd édesapja halála után vette át édesanyjával az egészségügyi vállalkozást, emellett kockázati tőkebefektetéssel foglalkozik.

Czeglédi Laurát láthattuk a Sztárbox szombati elődöntőjében, ahol arról beszélt, hogy jövőre szívesen ringbe szállna az egyik sorozatbeli szereplőtársával. Korábban modellkedett, jelenleg lakberendező. Férje ingatlanbefektető.

Solomon Zsuzsa tanácsdóként dolgozik, kanadai férjével pedig nyitott házasságban élnek. Zsuzsa Magyarországon szingliként „tengődik”, a férje viszont Kanadában, ahol van egy élettársa, aki a látottak alapján szintén elfogadja ezt a status quo-t.

Ifj. Paulina barátnője, Széchenyi Violetta vállalkozó, cégvezetőként az üzletben sikeres, és végre a párkapcsolatban is révbe érni látszik. Az első rész alapján ő a műsor egyik kavarógépe. Az egyik fő konfliktus ugyanis az, hogy ifj. Paulinát elhagyta a vőlegénye, és Violetta pont a kútba esett esküvő napjára szervezte a születésnapi buliját. Ó, Irgalom atyja, ne hagyj el!

Az utolsó hölgy, Micheller Mónika régebben szintén modellkedett, bejárta a világot, görög párja több szórakozóhely tulajdonosa, és azt vallja, egy nő annyit ér, amennyit költenek rá.

A műsor pozitívuma, hogy több olyan hölgyet is felvonultat, aki saját jogán sikeres és gazdag, tehát nincs kiszolgáltatva sem férjnek, sem szülőknek, de azt hiszem, ez minden.

Az ehhez hasonló műsorok a hiúságok máglyája típusú sztereotípiát táplálja, hogy a gazdag emberek mind sekélyesek, ami nyilván nem igaz. Magam is ismerek olyat, aki vagyona alapján simán elférne egy ilyen műsorban, de eszébe sem jutna elfogadni hasonló felkérést. És hát a kevésbé szerencsés sorsúak között is bőven akadnak tufák. Az arcunkba tolt rongyrázás viszont helyenként már kifejezetten kínos. Amikor például Laura – aki egyébként az eddigiek alapján a szimpatikusabbak közé tartozik – az ékszerüzletben megvesz egy másfélmilliós gyűrűt, és nevetve közli az eladóval, hogy „Laci is örülni fog, amiért keveset költöttem”, bevallom, felszisszentem.

Természetesen butaság lenne bárkitől irigyelni a sikert és a vagyont.

Nyilván van, aki keményen megdolgozott érte és akad, akinek az ölébe hullott – bár az ölbe hullott vagyont megtartani sem feltétlenül könnyű. De az efféle valóságshow-knak megvan az a veszélye, hogy a nézők jelentős része azt hiszi, itt tényleg a valóságot látja, nem pedig egy részben valós helyzetekre és szereplőkre épülő, de nagyon is megírt szappanoperát.

Link másolása
KÖVESS MINKET: