„Nem mész sehová, most jön még csak a zászlóégetés, meg a vérivás” – megnéztük a Becsúszó szerelmet
Miután ez egy filmkritika, nyilván SPOILEREKET tartalmaz.
A legfontosabbal kezdtem azok kedvéért, akik csak idáig olvassák a cikket:
Mint tudjuk, a művészetben sosem a mit, hanem a hogyan az igazi kérdés, és ezt a tételt a Becsúszó szerelem maximálisan igazolja.
Nem indult jól a kapcsolatom a filmmel. Valljuk be, ha egy filmnek a címében ott a szerelem szó, az már gyanakvást kelt. A rossz előérzetet a szereposztás ellensúlyozta. Bevallom, a két főszereplőről, Ötvös Andrásról és Gombó Viola Lottiról eddig nem sokat tudtam, de biztos, hogy mostantól figyelni fogok rájuk.
Stefanovics Angéláról és Thuróczcy Szabolcsról viszont tudom, hogy általában meghálálja a bizalmat. A kisebb szerepekben is olyan nevek bukkannak fel, mint Tenki Réka, Pelsőczy Réka, Rajkay Zoltán, Derzsi János és Szabó Simon, úgyhogy elhatároztam, hogy adok egy esélyt a filmnek. Jól tettem!
Gyula (Ötvös András) nagy focidrukker. A kemény mag oszlopos tagja, aki a haverjaival ott van még az utánpótlás utánpótlásának az edzésein is, és élete egyik csúcspontja, amikor az egyik meccsen elvégezheti a kezdőrúgást.
Kedvenc csapata, a Kinizsi imádata tölti ki az életét. Otthon valóságos szentélyt rendez be focis ereklyékből, a barátai egytől egyig a szurkolói csapatból kerültek ki, élükön Alex áll, a keménymag vezére (Thuróczy Szabolcs remekelése). Ha pedig épp nem meccsen vagy edzésen vannak, előszeretettel verekednek össze más csapatok ultráival.
A fehér, hetero macsó boldog életét csak egy valami felhőzi be: párja, Mariann (Stefanovics Angéla) gyereket szeretne, de kiderül, hogy Gyula steril. A férfi persze nem akarja elfogadni azt a számára abszurd feltételezést, hogy ő ne tudna gyereket nemzeni, de végül Mariann unszolására beleegyezik, hogy részt vegyenek egy örökbefogadási programban.
Közben azonban történik egy gikszer: Gyulát bilincsben viszik el a tanfolyamról az előző esti, szlovák ultrákkal történt „összezördülés” miatt. (Itt megjegyezném, Szabó Simon annyira élethűen alakítja a brutál szlovák vezérszurkolót, hogy az már-már kérdéseket vet fel.)
Megússzák egy felfüggesztettel – amiben nem kis mértékben közrejátszik az, hogy az ügyben ellenük eljáró ügyész maga is Kinizsi-szurkoló. Az eset mégis súlyos következményekkel jár Gyula életére nézve.
Az eset miatt ugyanis kiteszik őket az örökbefogadási programból. A bíróságról hazaérve pedig kínos meglepetés éri: Mariann beköltöztette a lakásukba Lüszit, a várandós cigánylányt, aki felajánlotta nekik a megszületendő babáját.
Gyula persze hallani sem akar a dologról. Hogy magyarázná meg a fiúknak? Kidobja Lüszit a lakásból. Csakhogy Mariannak ez az utolsó csepp: összepakol, és elköltözik.
A férfi először nem is érti, mi történt, de végül kénytelen belátni: ha nem fogadja el Lüszit, akkor elveszti Mariannt. Ezért minden előítéletét leküzdve meggyőzi a cigánylányt, hogy költözzön be hozzájuk.
Persze a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzeli. A terve az, hogy Lüszit a lakásukban rejtegeti, amíg Mariann vissza nem jön, aztán majd csak lesz valahogy. Közben azonban egyre jobban belebonyolódik a hazugságokba. A végtelenségig nem titkolhatja Alexék elől, hogy egy cigánylány gyerekét készül örökbe fogadni, Lüszi is hamar rájön, hogy Mariann nem csak a haldokló édesanyjához utazott el – ahogy Gyula állítja –, ráadásul a terhes tanfolyamon el kell játszaniuk, hogy férj és feleség.
Az sem könnyíti meg Gyula dolgát, hogy Lüszi egyáltalán nem hódol be a nagy fehér macsónak.
Régi közhely, hogy lakva ismeri meg egymást az ember, óhatatlanul kialakul Gyula és Lüszi között valamiféle kapcsolat, és a nagy focidrukker szép lassan változni kezd. Persze nincs semmilyen nagy „aha élmény”, amikor szembesülne korábbi téveszméivel és bűneivel. Épp csak azon kapja magát, hogy amikor videót forgatnak Alexékkel, amiben üzenni akarnak a szlovák szurkolóknak, nehezére esik kimondani, hogy „szlovák cigányok”. Ott is hagyja a forgatást, hiába szólnak rá, hogy "most jön még a zászlóégetés és a vérivás."
A film egyik legmulatságosabb jelenete, amikor a focihuligán és a fiatal, roma lány a sérüléseikkel próbál egymásra licitálni, ami önkéntelenül Mel Gibson és Rene Russo emlékezetes jelenetét idézi a Halálos fegyver 3-ból. Gyula a végén már hazudni kényszerül: „Leharapta a lábamat egy dobermann”. Elképesztő számára, hogy egy ilyen fiatal cigánylánynak keményebb az élete, mint egy biztonsági őrként dolgozó futballszurkolónak.
Ahogy lenni szokott, a szinte kiegyezhetetlen ellentétből vonzalom lesz, amit pillanatnyilag megakaszt Mariann visszaköltözése. A nőt meghatotta Gyula igyekezete, látja, hogy most már komolyan szívén viseli Lüszi és a születendő baba sorsát. Csakhogy Gyula már rég nem Mariannért teszi mindezt, hanem Lüsziért.
(Azért Mariannért sem kell túlzottan aggódni, a film végén mindenki megtalálja a boldogságot.)
A film nagy erénye, hogy kitűnő a tempója. Nincs hosszas felvezetés, szereplők bemutatása, hanem azonnal a közepébe vágunk. A nyitó néhány percben bármiféle szájbarágás nélkül megismerjük Gyula hátterét és a magánéleti problémáját is.
Bár a film látszólag tele van lerágott toposzokkal – fociszurkolók, cigány sors, nemzésképtelen macsó –, többnyire ügyesen elkerülik a klisé csapdákat. A fociszurkolók nem kigyúrt, kopasz bunkók, akik suksükölnek és nem tudják mennyi kettő meg kettő, hanem hétköznapi, apukatestű pasik, akik nem azért rasszisták, mert gonoszok, hanem mert sosem ismertek mást.
Épp ezért az ő gyerekeik is ebben nőnek fel. Amikor Gyula lelepleződik, és a haverok megtudják, hogy egy cigánylány van a dologban, az első ember, akivel Gyula konfrontálódik Alex kisfia, aki találkozásukkor „áruló” felkiáltással arcon köpi.
Ötvös András nagyon jól ábrázolja ezt a felszínességet Gyula figurájában. Gyula úgy viselkedik rettenetes bunkóként, hogy alapvetően jó ember, és fel sem merül benne, hogy nem az a helyes viselkedés és értékrend, amit ő képvisel. De amikor szembesülni kénytelen a valósággal, ha eleinte kelletlenül is, de képes megváltoztatni a nézeteit és a viselkedését.
Nagyon sokat köszönhet a film Gombó Viola Lotti alakításának, aki szerencsére nem egy akcentussal beszélő, a cigányok külsőségeit kikarikírozó vígjátéki roma lányt hoz, hanem egy hiteles, hétköznapi fiatal lányt, akinek a romasága elsősorban a sorsában, nyilvánul meg, és akit a sorsa nyerssé tett.
Miközben egyre többet beszélünk a nőket érő mindennapos zaklatásokról, bele sem gondolunk, hogy egy roma lánynak ennek az ezerszeresét kell kiállnia. (Sőt, valószínűleg a roma férfiaknak is.)
Nagyon kíváncsi voltam Stefanovics Angéla játékára, utoléri-e Anzselika Habpatront a Gugyerák-effektus. (Mint ismeretes, Bárdy Görgy népszerű figurája volt a kabaréban Gugyerák, de a népszerűségnek ára volt: bármiben lépett színpadra, a közönség Gugyerákot látta benne.)
Angéla nem okozott csalódást: a film alatt egy pillanatra sem jutott eszembe a pandémia alatt népszerűvé vált influenszer.
Thuróczy Szabolcs már Pintér Béla társulatában is bizonyította, hogy a magyar színjátszás egyik nagy kaméleonja. A magam részéről még nem láttam rossznak semmiben. Miatta már önmagában is érdemes volt beülni a moziba. Mindenképp kiemelném még Rajkai Zoltánt Wienhofer szerepében, aki Gyula ellenpontjaként a tolerancia, az elfogadás élő szobra.
Nem állítom, hogy tökéletes a film. És itt visszautalnék a címre. A filmben szerintem sokkal több van, mint amit a kommersz szóvicc sugall. A Becsúszó szerelem nem egy felszínes, röhögcsélős romkom. Félek, lesznek, akiket a cím el fog riasztani.
Ami magában a filmben kevésbé tetszett, az ezoterikus szülői tanfolyam.
Van különbség a sarlatán tévéjósok és a keleti bölcsességekben tudást szerző alternatívakeresők között. Míg a futballszurkolók vagy a romák esetén sikerült árnyalt képet festeni, a méhlepényevésre buzdító és kántáló terapeuta csupán poénforrás marad.
Szerencsére Tenki Réka nagyon jó ízléssel alakítja a foglalkozásokat vezető Évát, nem viszi el paródiába a figurát, inkább egy világra nyitott, kissé talán naiv személyt formál.
A legnagyobb hibát Gyula és Lüszi kapcsolatában látom. Lüszi intézetben él, tehát vélhetően fiatalkorú. Gyula megállapodott férfi stabil párkapcsolattal. Van lakása, állása, a családalapítás küszöbén áll.
Furcsának tartom, hogy miközben a szereplők életében nagy konfliktust okoz, a cigány/nem cigány dilemma, azon egy percre sem akad fent senki, maga Gyula sem, hogy Lüszi lényegében fiatalkorú.
Tudom, vígjátékon nem szokás annyira számon kérni a realitást, de úgy gondolom, egy ennyire fontos témákat helyretenni próbáló film esetében nem szabadna egy ilyen erkölcsi dilemmát említés nélkül hagyni.
Ezzel együtt azt tudom mondani, menjetek el, nézzétek meg. Ha csak annyit elér, hogy kicsit végig gondoljátok a saját előítéleteiteket, hogy kit/mit miért utáltok, és az vajon mennyire megalapozott, már megérte.
