Találd meg a „kapudrogot” a gyereknek az olvasáshoz! - Kormos Lili az Analóg Olvasó Mozgalomról

Olvasni jó. Ezzel a mondattal valószínűleg még olyanok is egyetértenek (önszántukból vagy mert így illik), akik maguk nem annyira szeretnek. De vajon baj-e, ha valaki nem olvas rendszeresen? És hogyan lehet esetleg megszerettetni vele? Érdekes kérdés volna az is, hogy ha valaki megszerette, hogyan tudják sokszor (például kényszeres erőltetéssel) megutáltatni, de ez a téma túlfeszítené ezen írás kereteit.

Kormos Lili újságíró, blogger nem kis feladatra vállalkozott, amikor bő egy éve létrehozta az Analóg Olvasó Mozgalmat, és az ahhoz kapcsolódó Facebook-csoportot. Olyan korban tette, amikor az olvasás (habár mennyiségileg nem csökken) kezd egyre inkább átkerülni az online térbe. Arról beszélgettem vele, mi sarkallta arra, hogy számtalan különböző helyen megjelent írása után az olvasással kezdjen behatóan foglalkozni, miért pont analóg a mozgalom és meg lehet-e szerettetni az olvasást. Beszélgetésünk a félig szabad, félig veszélyhelyzet alatt zajlott le, így néhány olyan dolog is elhangzott, ami praktikus olvasási tanács lehet akár karantén idejére is. Ha tényleg jön a vírus következő hulláma, még hasznát is vehetjük...

- Hogyan segíthetett az olvasás ezekben a bezárt időkben? Persze szórakoztat, mint mindig, de milyen pluszt tud adni egy ilyen speciális helyzetben?

- Az olvasás most is úgy működik, mint máskor. A funkciói alapvetően nem változtak, a mi körülményeink viszont igen. Úgyhogy először is:

akkor olvass, ha tényleg jól is esik.

Ez egy nagyon bonyolult időszak, nem volt részünk még hasonlóban, a mi generációnknak legalábbis, ezért tele vagyunk szorongásokkal. Aki úgy érzi, hogy nem tud koncentrálni egy szövegre, egy hosszabb történetre, az hagyja, és csináljon valami olyat, ami jól esik, ami tényleg pihenteti, ne legyen még az olvasás is egy frusztrációs forrás. Akinek viszont ilyenkor sem okoz gondot fókuszálni, odafigyelni egy sztori összefüggéseire, annak pont azt fogja adni, amit máskor is: menekülőutat a valóság elől, új perspektívákat a saját élethelyzetére, azt az érzést, hogy nincs egyedül, mert máshol, máskor, mások is jártak már így... Néhány órát, amit nem a Covid-hírek böngészésével, lehetséges forgatókönyvek kidolgozásával tölt, ez már önmagában egy óriási plusz.

Kormos Lili a TEDxYouth@Budapesten

- Van rá valami recept, hogy akinek nem kedvence az olvasás, megszeresse? Hogy eggyel több hasznos/szórakoztató elfoglaltsága legyen a koronavírushoz hasonló szituációk idejére? (Valamilyen kapudrog-jellegű könyv például...)

- Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy nem mindenki fogja megszeretni az olvasást, bármennyire szeretnénk is, hogy így legyen. Viszont

érdeklődési köre kb. mindenkinek van, úgyhogy azt mondanám, olyan könyvvel érdemes próbálkozni, ami az illető kedves témáihoz kapcsolódik. Mindegy, hogy egy sztársportoló életrajzáról van szó vagy szakkönyvről valamilyen témában, a fő, hogy tudjon kapcsolódni hozzá.

Nekem abszolút kapudrog könyv volt a Tüskevár, Harisnyás Pippi, meg a Titkos kert, de hát én akkor 8-10 éves kislány voltam, szóval nem mondhatom, hogy ez a bevált recept. De azt az érzést, hogy kezembe vettem ezt a könyvet, elmélyültem benne, és félórára, egy órára, akármennyi időre kizökkentem ebből a monoton karantén-valóságból a szépirodalomtól kezdve az életrajzon át, a történelmi visszaemlékezésig bármi meg tudja adni.

- Én abban az érdekes helyzetben voltam, hogy teljesen véletlenül épp a veszélyhelyzet miatti bezártság idején olvastam Térey János A legkisebb jégkorszak című könyvét - olykor egész döbbenetes volt a hasonlóság a fiktív 2019 világa a 2010 év eleji valósággal. (És milyen tragikus fordulat a sorstól, hogy a szerző ezt már nem érhette meg...) Tudunk még olvasmányt ajánlani, ami hasonló esetet mutat be, mint a koronavírus? Hátha van olyan, akinek az ad valami pluszt, ha arról olvas, más (még ha fiktív szereplő is) hogyan birkózik meg egy ilyen szokatlan helyzettel.

- Én azt mondanám, hogy most olyat olvassanak, ami elszakítja őket ettől a helyzettől, nem hiányzik a plusz nyomasztás. De! Ha valaki mindenáron ragaszkodik hozzá, akkor nyilván Camus Pestise, egy abszolút idevágó olvasmány, az új fordítás ráadásul zseniális lett szerintem. Aztán ott van Bauby Szakafander és pillangója, Deborah Feldmantól az Unorthodox, vagy Manntól A varázshegy.

Ezek a történetek különböző szempontokból nézik ugyanazt a helyzetet: mi történik, ha bezáródnak a kapuk körülötted?

Mindegy, hogy te zárod magadra, eleve zárt kapuk mögött élsz, vagy rád csukják, de ott találod magad egy helyzetben, amiből nem tudsz vagy nem akarsz kilépni. Akkor most mi lesz? Nekem ez az igazán érdekes, hogy ki mit kezd a bezártsággal, illetve a bezártságnak milyen arcai vannak. Ha a jelenlegi helyzetünkhöz kapcsolódó könyvet akarnék olvasni, akkor biztos erre keresgélnék.

- Nem tudom, mi a "koronavírus miatti kijárási korlátozás" ellentéte, de aki el akarna szakadni egy ilyen helyzetben a nyomasztó valóságtól, annak mit lehet ajánlani?

- REJTŐ, REJTŐ, REJTŐ! Ez csak félig vicc,

szerintem ugyanis Rejtő Jenő orvosság a nehéz helyzetekre, receptre kéne felírni szorongás, melankólia, általános búbánat ellen.

- Akinek nem tetszik, annak P.G. Woodhouse-t, Agatha Christie-t, Raymond Chandlert ajánlom. De igazából bármi, ami úgy érzed, hogy most jól esik: valami, amit halogatsz, valami, amit már régóta újra olvastál volna, egy kötelező, amit skippeltél... Ez most egy tök jó időszak arra, hogy a könyves bakancslistádról húzgálj ki tételeket. A lényeg, hogy jól essen. Azért én akkor is azt mondom, hogy REJTŐ!

- Magáról az analóg olvasásról. Honnan jött ez a téma?

- Megláttam a TEDxYouth felhívását, és mindenképp szerettem volna pályázni, de hát ugye mivel? Az elég hamar eldőlt, hogy az olvasás felől szeretnék közelíteni, na, de mit mondjak? Önmagában az nem egy erős állítás, hogy szeretek olvasni, meg kit érdekel tulajdonképpen - úgyhogy kerestem valami markánsabbat. Egy barátom akkor küldte át azt a cikket, ami Wolfe professzor Reader, come home című könyvét szemlézte, és akkor rájöttem, hogy ez az, ezzel kell elindulni. A nulladik kérdéssel, ami megelőzi a „mit olvasol”-t? A "hogyan" olvasol?

Rajtad mit változtatott az online töltött idő? A te figyelmed mennyire tört szét? Benne tudsz még maradni egy könyv szövegében, vagy kizökkensz?

Szerintem most ezek az igazán fontos kérdések. Ehhez azonban kellett egy közösség, akikkel lehet beszélgetni. Hát így lett az Analóg Olvasó.

Analóg olvasó | Lili Kormos | TEDxYouth@Budapest

Ha éppen nem ír (blogba, újságba, reklámba...), akkor olvas. Sokszor arról ír, hogy mit olvas. Ezt csinálta például az Európa Kiadó marketingvezetőjeként. Dolg...

- Egy pszichológiai tanulmány szerint állítólag az ember olvasásélményéhez fontos, hogy a lapok fogásával érezze, mennyit olvasott el és mennyi van még hátra. Ezen túl miért pont analóg a mozgalom?

- Mert attól függetlenül, hogy nyomtatott könyv vagy kindle, vagy bármi, az olvasás még mindig egy nagyon analóg tevékenység. A te képzeleted színezi a sztorit, te vagy a történetben, te nevetsz a poénokon, nincs digitális segítség, kép, videó, hogy neked itt mit kell látnod, hallanod, érezned. Illetve ez egy utalás Wolfe kutatására is, miszerint

az analóg olvasás (mikor kézbe veszel egy könyvet, és akkor azt olvasod) egész másképp stimulálja az idegrendszered, mint amikor mondjuk számítógépen olvasol valamit.