Négyrészes sikersorozat: így robbant be a Pogány Indulóról szóló doku
Szirmai Marcell története gyakorlatilag felrobbantotta az egyik legnagyobb streaming-szolgáltató, az HBO oldalát. Toplistájuk első helyén szerepel a Pogány Induló - Vajon mit mondana anya című négyrészes doku-sorozat. A forgatások az első budapesti koncertektől egészen a teltházas aréna koncertekig végigkövetik az előadó életútját. Tóth Olivér Márk, Hégető Honorka-díjas újságíró rendezte a filmet az HBO és a The Speak Easy Project támogatásával. A redezőnek egy barátja küldte el Marci egyik korai videóklipjét, onnan már sejtette, hogy lesz még dolga a fiatal, rasztás sráccal, akinek olyan a hangja, mint egy ötvenes láncdohányosnak.
– Dokumentumfilmnek indult, de sorozat lett belőle. Miért választották ezt a formátumot?
– Azért is döntöttünk amellett, hogy sorozat lesz, mert azt éreztük, ez a formátum illik legjobban ennek a történetnek az elmeséléséhez. Az is fontos volt, hogy ez a sztori a fiatalabb közönségnek is szól, akik talán szívesebben fogyasztanak rövidebb tartalmakat, amihez ideálisnak tűnt 35 perces epizódokra osztani a történetet. Ezért nagyon örültünk, amikor beszállt az HBO, mert így lett otthona az elképzelésnek.
– November 28-án a toplistás sorozatok között nyitottak, ez azért elég nagy eredmény. Mit szóltak hozzá?
– Bíztunk benne, hogy sokakat érdekel majd, és ezt eddig be is váltja a sorozat. Az eddig a visszajelezések is igazán szuperek. A nézettségi adatokat mi is annyira látjuk, mint a nézők: a toplista minden nap frissül az HBO oldalán. Azt vettük észre, hogy miután kijött az új epizód, mindig utána ugrik a heti lista élére. Reméljük, hogy tartja ezt a tendenciát és a két ünnep között is sokaknak lesz lehetősége megnézni a sorozatot, amikor már az összes rész megjelent.
– Önt mi fogta meg a rapperben?
– Úgy kezdődött ez az egész, hogy láttam egy korai videóklipet tőle és azt éreztem, ő egy olyan típusú karakter, aki Magyarországon sikerre van ítélve előadóként. Ezt akkoriban mások még talán kevésbé látták így. Szerintem ezért is tudtunk hamar eljutni Marcival és a menedzserével, Zomblaze-zel arra a döntésre, hogy van értelme elkezdeni vele forgatni egy dokumentumfilmet. Aztán a három éves forgatás alatt rajzolódott ki előttem is a történet mélysége. Azt hiszem, az elején leginkább Marci karrierútja érdekelt, utána jöttek be más témák is. A zenei rész végig ott van, de ez nem egy klasszikus zenészportré, inkább egy mélyebb, generációs alkotásnak szántuk.
– A visszajelzések alapján mennyire sikerült elérni a fiatalokat?
– A személyes megélésem az, hogy ebben elég jó úton járunk. Nyilván Marci rajongói fiatalok, de az én vágyam az volt, hogy a sorozat olyan emberekhez is közelebb hozza majd a főhőst, akik most még nem a rajongói zenéjének. Azt éreztem, ez egy érdekesebb történet annál, hogy a fanoknak szóljon. A sorozatnak van egy folyamatos épülése, minden részben van valami érdekesség, azoknak is, akik felületesen követik őt.
– Személyes kapcsolat alakult-e ki a forgatások alatt vagy után?
– Egy dokumentumfilm elkészítése bizalmi ügy. De ez a bizalom lassan épült ki a forgatások alatt, az elején nyilván mi sem kaptuk meg, de aztán kiérdemeltük. A folyamat végére kialakult egy kölcsönös tisztelet egymás munkája iránt a stáb és a sorozatban megjelenő karakterek között. Fontos, hogy ez nem egy PR-film, nemcsak a szép dolgokat mutatjuk meg. Ezért is örültünk annak, hogy Marci is elfogadta az alkotói döntéseinket. Benne is tudatosítani akartuk, hogy nem egy valóságshow-t készítünk, hanem egy kreatív dokumentumfilmet, aminek az a célja, jobban megértsük őt. Mivel ebben partner volt, ezért is lett ez egy nagyon őszinte alkotás.
– Egy kollégiumi szobából indult a karrier. Ön szerint mi volt a tető és mi volt a mélypont az útja során?
– A kollégiumi éveket nem nevezném mélypontnak, de egy teljesen más közeg volt, amiből Marci azóta is sokat merít. Aztán nyilván miután sikeres lett, már nem volt tartható, hogy párhuzamosan egy középiskolai diák legyen. Szerintem neki az okozott leginkább nehézséget, amikor Budapestre felkerült és elkezdte itteni életét. Őt sem kímélte a zenészek által gyakran emlegetett daráló, a pesti éjszaka. Az egyik csúcspont pedig szerintem az volt, amikor már 18 évesen megtöltött egy arénát. Abban bíztam az elejétől, hogy ez sikerülni fog neki, de hogy ilyen hamar, arra én sem számítottam.
– Úgy tűnik, hogy ma a könnyűzenében azok válnak sikeressé, akik minél inkább szókimondók és minél inkább önazonosak. Gondolok itt párhuzamosan Azariah berobbanására is. Erről mit gondol?
– Ezt én nem is annyira szókimondásnak nevezném, hanem inkább őszinteségnek. Szerintem ezt az attitűdöt nagyon értékeli a mai közönség. Az egyébként nagyon hálás helyzet volt nekünk dokumentumfilm-készítőként, hogy van egy előadó, aki kiteszi az asztalra a nehézségeit is, mert ilyen szellemben volt értelme igazán dokut csinálni. Ahogy Marci a zenéjében megfogalmazza a problémáit, úgy a sorozat is megmutatja ezeket a magasságok és mélységeket is.
