"Nagyon menő arcokat hívtak meg ide" – egy egész egyetem a tetoválótű hangjától zizegett
Mivel gyerekkoromtól kezdve érdekel a tetoválások, a piercingek, tágabban véve a testdíszítés és testmódosítás kultúrája, jó pár tattoo expora ellátogattam az elmúlt években. Egy kívülálló számára ezek talán egyformának tűnnek első blikkre: több tucat művész görnyed egy hatalmas teremben, kezükben a zizegő gépezet, ujjaik alatt a verejtékező préda. Madártávlatból nézve minden ilyen párosnál ugyanaz történik, ám ha közelebbről jól láthatjuk, hogy minden tű alatt egy egyedi, megismételhetetlen történet rajzolódik ki. Hiszen ahogy nincs két egyforma kézírás, úgy nincs egyforma vonalvezetés sem, itt mindenki eltérő művészi vállalással, tapasztalattal és stílussal érkezik – éppen ettől válik igazán sokszínűvé és inspirálóvá ez a közeg.
A Budapest Tattoocon 2019 több szempontból is eltért azoktól az expóktól, amiken eddig részt vettem. Egyrészt, az ELTE két épülete adott neki otthont, így míg az egyik teremben extravagáns arcok szúratták át legintimebb testrészeiket, a másikban diákok ZH-ztak (ez egyszerre komikus és szuper menő), másrészt jóval kisebb volt, mint mondjuk a Tetoválók Éjszakája vagy a Lurdy Ház-féle Tattoo Convention.
Utóbbiból származik a rendezvény egyik legfőbb erénye: a mennyiség nem ment a minőség rovására, és itt tényleg csak a legprofibb, legelőkelőbb helyekről érkező művészek kaptak pultot. Gyakorlatilag bárkit kérdeztem a tetoválók közül, mindenki elsőként emelte ki a magas színvonalat, és megtisztelve érezték magukat, amiért ilyen közegben varrhatnak.
Gero, a négy éve dolgozó tetováló szerint ez a fesztivál kiemelkedik a többi közül:
"Itt tetováló-szemszögből rendezték a dolgokat. Vannak eszközök, nem egy pici helyre vagyunk bezsúfolva, teljesen más az atmoszféra. Ez a rendezvény hasonlít egy külföldi expóra, és nagyon menő arcokat hívtak meg. Itt kevesebb művész van, mint más rendezvényeken, de ez valószínűleg nem véletlen. Senkinek sem jó, ha boldog-boldogtalan tetoválhat."
Gero elmondása szerint még keresi saját hangját a munkáiban, egyelőre "mindenes a káoszban", de a mandalás, részletgazdag, kontúros motívumok állnak legközelebb hozzá.
A sokszínű magyar gárda mellett még egy-két külföldi is felbukkant, a mexikói származású Adriana például csak az esemény kedvéért utazott Berlinből Budapestre.
"Idén először rendezték meg a Tattoocont, így rajtam kívül nincs túl sok külföldi művész, de biztos vagyok benne, hogy nagyra nő majd ez a rendezvény. Baromi jó a helyszín, nagyon jó látni, hogy a tetoválás olyannyira elfogadott művészeti ággá vált, hogy egy egyetemre is szervezhetnek ilyen eseményt."
Kérdésemre, hogy milyen a hazai felhozatal a külföldi fesztiválokhoz képest, ezt válaszolta:
"Itt olyan profi művészek vannak, akiket egész Európában ismernek, bárki kezébe adod magad, nem hibázhatsz."
Adriana egyébként a Berlinre jellemző neo-tradicionális stílusban alkot, imád színekkel dolgozni, és szívesen használja az ezotéria és különböző vallások szimbólumrendszerét.
A folytatásért, és a jobbnál jobb képekért lapozz!
