Nagy pénzrablás és a modern Trónok harca – Ezek voltak a kedvenc sorozataink 2021-ben
Az említettek mellett lelkes, de dilettáns fociedző és hippi fiatalokra vadászó sorozatgyilkos is jelen volt a vizuális lelkesedésünk látóterében – mind az idei kedvenceink között. Szerencsére ebben az évben sem volt hiány ütős sorozatokból, de kellett is a nagy mennyiségű minőségi tartalom, mert nagyjából megint minden a koronavírusról szólt. Az újabb tavaszi bezárkózást, a végtelenített home office-t, a várakozást az oltásra, a kötelező és önkéntes karanténokat pedig mi mással dobhattuk volna fel, mint azzal, hogy egymás után daráltuk a jobbnál jobb szériákat. A filmes listánk után jöjjenek a szerkesztőség kedvenc sorozatai, amik között vannak idén futott miniszériák, 2021-ben indult, még folyamatban lévő és most búcsúzó darabok is.
Idén két évadra bontva érkezett a Netflixre az Assane Diop nevű mesterszélhámosról szóló sorozat. A franciák egyik kedvenc regényhőse, Arsène Lupin karaktere által ihletett széria januárban kilőtt első felvonása nagyot robbant, mi is imádtuk a feszes és fordulatos cselekményt, a könnyed és humoros hangvételt, a látványos megoldásokat, nem utolsósorban pedig Omar Sy-t a főszerepben, aki az Életrevalókkal szerzett világhírnevét az utóbbi években egyre cikibb alakításokra pazarolta. Júniusban már jött is a második évad, de a folytatásban kicsit leült a széria. Sokáig csend volt a folytatás körül, de nemrég bejelentették, hogy már forog a harmadik évad, úgyhogy 2022-ben tovább bonyolódik Diop és a milliárdos Pellegrini vetélkedése.
Az egyik nagynéném kezét úgy kérte meg annak idején a későbbi férje, hogy mielőtt választ ad az ajánlatára, meg kell néznie a moziban egy filmet. És ha még azután is biztos a dolgában, akkor vágjanak bele. Ez volt Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című remekműve, ami a családi legendárium része lett, és amiről egészen néhány hónappal ezelőttig nem tudtam elképzelni, hogy értékelhető módon újrahasznosítható. Aztán megnéztem az HBO hatrészes miniszériáját, és egészen lenyűgözött, amit láttam. A 2021-es Jelenetek egy házasságból Jessica Chastain-nel és Oscar Isaac-kel a főszerepben katartikusan gondolja újra Bergman klasszikusának cselekményét, közben pedig minden képkockája elegáns tisztelgés a svéd mester előtt. Receptre írnám fel mindenkinek házasság előtt, közben és után.
Wanda és Vízió épp most kezdik közös életüket friss házasokként az ötvenes évek Amerikájában. Fogalmuk sincs, hogy kerültek ide, nemcsak az új lakhelyükre, hanem ebbe a klasszikus fekete-fehér szituációs komédiába is, ugyanis mindketten szuperhősök. Ezzel a felütéssel indul a Wandavision, ami januárban érkezett a Disney+-ra. Az izgalmas, kísérletező sorozat, ami a Marvel-moziuniverzum negyedik fázisának első alkotása, a Bosszúállók: Végjáték után játszódik. A klasszikus amerikai sitcomokra tett utalásokkal teletűzdelt élőszereplős websorozat első évada kilenc félórás epizódot számlál, két főszereplője pedig Elizabeth Olsen és Paul Bettany.
Egy vicces NBC-s promóvideóból nőtte ki magát önálló sorozattá az Apple TV egyik zászlóshajója, aminek a második évadát láthattuk idén. A sztori szerint egy totál dilettáns, de annál lelkesebb edzőt szerződtet a londoni AFC Richmond focicsapat tulajdonosa, hogy gatyába rázza a fiúkat a következő idényre. Csakhogy az Amerikából érkező edzőnek lövése sincs az európai futballról, ami nyilvánvalóan hihetetlenül vicces szituációkat eredményez. Jason Sudeikis, a Saturday Night Live egyik sztárja nemcsak címszereplője, hanem írója is a szériának, ami tarolt az idei Emmy-gálán, és valószínűleg jövőre is az egyik kedvencünk lesz.
A Jesse Armstrong által jegyzett sorozat középpontjában az a kérdés áll, vajon melyik gyerekére hagyja a négy közül Logan Roy, az öregedő családfő a világ egyik legnagyobb médiabirodalmát. A modern Trónok harcaként is emlegetett széria, aminek az útját olyan húzónevek egyengetik executive producerként, mint Will Ferrell és Adam McKay, a tekintély, a politika, a pénz és a család témáját járja körül, és azt igyekszik sok nézőpontból feltárni, milyen veszélyeket rejt magában a hatalom. Az Utódlás december közepén búcsúzott a harmadik évaddal, de az HBO már berendelte a folytatást, úgyhogy jövőre jön a negyedik.
Vannak sorozatok, amiket csak kis adagokban vagyok képes elfogyasztani, mert egyszerűen megfekszik a gyomromat, mégsem bírom ki, hogy ne nézzem végig őket. Ilyen volt nekem ez a megtörtént eseményeket feldolgozó, Netflixes miniszéria is, ami ráadásul a tavaszi karantén kellős közepén telepedett rá az akkortájt amúgy is elég nyomasztó mindennapjaimra. A kígyó egy bizonyos Charles Sobhraj (Tahar Rahim) történetét meséli el, azét a férfiét, aki a hetvenes években jómódú nyugat-európai és amerikai fiatal turistákat tett el számolatlanul láb alól Dél-Kelet-Ázsiában útlevelekért és pénzért. A hatóságokat folyamatosan kicselező, magát valamiféle modernkori Robin Hoodként definiáló, nárcisztikus pszichopata sztorijából remek miniszéria készült, de képtelen lennék újranézni.
Nem sokkal azután, hogy az Élősködők gyakorlatilag letarolta a világ összes filmfesztiválját, megérkezett a Netflixre szintén Dél-Koreából a Squid Game, ami pillanatok alatt megdöntött minden addigi nézettségi rekordot a streamingszolgáltatónál. A széria sikerének titka ugyanaz, mint az Élősködőké: mindkettő a kapitalista világrend válságát mutatja be egy nagyon ütős alapötletbe ágyazva. A világunkat mozgató arctalan, felső erők szenvtelensége, a társadalmi egyenlőtlenségek igazságtalansága, a pénz életünk feletti hatalma és önmagunk gyarló és kicsinyes volta egyszerre van jelen a szériában, ami már bemutatása évében tananyag, kulturális mérföldkő és hivatkozási alap lett. Le a kalappal megint a dél-koreaiak előtt.
Turnusváltás van a White Lotus nevű hawaii-i luxusszállodában. Az érkező csapatban a legkülönfélébb emberek vannak, de egy dolog közös az alkoholista vénlányban, az elegáns nászutas párban és a házassági válságot átélő, kamaszgyerekes párban, hogy veszettül gazdagok. A másik oldalon az őket fogadó személyzet áll, az élen a mániákus szállodaigazgatóval, akik bár folyamatosan mosolyognak, valójában rühellik az őket csicskáztató gazdagokat. El lehet képzelni, mi sül ki ebből a felállásból az álomnyaralás egy hete alatt. Az HBO hatrészes minisorozata parádés társadalmi szatíra, az az egyik pillanatban szakadsz a röhögéstől, a másikban meg csavarnak egyet a szíveden fajta.
Szintén dobogós helyet kapott nálunk a spanyoloktól 2017-ben érkezett bűnügyi drámasorozat, ami ennek az évnek a végén óriási csinnadrattával búcsúzott a rajongóitól az ötödik, utolsó évaddal. Az eredetileg két szezonos minisorozatnak tervezett széria, köszönhetően annak, hogy lecsapott rá a Netflix, időközben rendesen túlnőtt a kreátorok kezdeti elképzelésein, és elképesztő népszerűségre tett szert a fináléra. Ha még valaki nem látta volna, az első két évad sztorijának középpontjában egy a Spanyol Királyi Pénzverde ellen elkövetett túszejtős támadás áll, a folytatásban pedig Spanyolország központi bankját veszik célba az életben maradt bandatagok. Finom társadalomkritika, a bűnös pénzszerzés izgalma és szerelem – úgy tűnik, ez az európai sorozatgyártás fényes jövőjének receptje.
Easttownban, egy világvégi pennsylvaniai kisvárosban holtan találnak egy fiatal lányanyát. Az ügyet a helyi nyomozó, Mare Sheehan (Kate Winslet) próbálja felgöngyölíteni, aki egy korábbi bűntény, egy másik lány eltűnésének megoldásával még adósa a közösségnek, emiatt többen kételkednek a képességeiben, beleértve saját magát is. Ahogy halad előre a nyomozás, úgy hullanak ki egymás után a csontvázak nem csak Mare, de a város többi lakójának a szekrényéből is, a múlt árnya pedig úgy telepszik rá a jelenre, mint a köd Easttownra. Az egészen sajátos hangulatú, okosan megírt és még okosabban megrendezett sorozat igazi jutalomjáték Winslet számára, nekünk pedig egyértelműen a kedvencünk a 2021-es évben.
