KULT
A Rovatból

Nagy dekoltázsok és őszinte mulatási – ez volt a Nagy Duett második köre

Szabó Eszti ezúttal is kendőzetlenül őszinte kritikát írt a TV2 műsorának legújabb adásáról.

Link másolása

A tegnapi adás után világossá vált: a backstage-ben kávé, nyugtató és alkohol kombinációjából választhatnak a Nagy Duett művészei az erre a célra elhelyezett büféasztalokon. Több kávépárti van, nyugtatós is akad, aki pedig ezek kombinációját vette magához háromszoros dózisban, az Tilla.

Nyilván a valóság nagy valószínűséggel nem ez, de Till Attila mindenesetre vasárnaphoz képest indokolatlanul magas energiaszinttel ereszkedett alá egy ki tudja melyik műsorból a padláson ragadt vasgolyón, és végre az extrém gúnyákat is visszahozta a ruhatárába. Kasza Tibi zöld hajjal ült be, Cooky sápadnak érezte magát, Szulák Andi izgul. Jó ezeket tudni, jó ezekről beszélgetni egy kicsit.

Elvis egyik dalával indította a bulit Tolvai Renáta és Danny Blue. Dániel ahhoz képest, hogy amatőr, tök jól levette az Elvis hangszínt, a végére pedig kijárt egy hajlítás, ami minden versenydal tökéletes befejezése akkor is, ha Elvis korában még nem ismerték a szerencsések. Kasza tényleg vicces srác, és gondolom, hogy nem akar vele rosszat, de ezeket a szexista poénokat szerintem nem kéne erőltetni dekoltázsról, meg a lenyugvó nap erejéről, mert nem esik jól a csajoknak, csak nem mondjuk.

Danny nem jött be a zsűrinek, de nem azért mert rossz volt, hanem mert megbeszélték, hogy a második döntőben rosszabb pontokat adnak majd. Aham. Így már érthető, teljesen indokolt az alápontozás.

Másodikként Ábrahám Edit és Vastag Csaba rántotta fel a sportszerkót a színpadon annak érdekében, hogy olyasmit tegyenek, amit egyszer még meg fognak bánni. Ja, a felkészülés során a páros női tagja elárulta, hogy az előző adásban „összekeverte a lábát”. ...Mivel? :O :O

A szimpatikus duó megint jól hangszerelt és könnyen énekelhető szám mellett döntött a múltkori operett után: a szívtipró és Berényi Klaudia egy vidám Modern Talkingot állítottak színpadra. Kérdezném, hogy miért, de én már nem faggatózok, nekik kell tudni, miért választanak egyre rosszabb dalokat, amik viszont legalább nehezek is. Modern Talking=fejhang=ciki=nem poén. A zsűri viszont értékelte, úgy tűnik, ebben a versenyben több pontot kap az, aki beég, szóval nekik volt igazuk.

Harmadikként Zimány Linda és Oláh Gergő énekelt. Linda mintha valami promóban azt mondta volna, hogy mindenfélét bevállal majd és ki fog derülni, hogy ő tulajdonképpen jó fej, amit sokan nem gondolnak róla. Én amúgy ezt úgy értettem, hogy nem az aktuálisan trendi dalok közül válogat majd mindenfélét, de én vagyok a hibás, minek értem úgy, ha nem is úgy mondja. Mindenesetre a próbán már a gyakorló szöveget sem szerette volna elmondani, mert benne volt a szó, hogy cici. Teljesen igaza van. Ilyen ocsmány, alpári dolgokra ne kényszerítsen már senkit a showbiznisz. Ne nézzenek már mindenkit playmate-nek, "meztelenülvetköző", őrült, perverz nőnek. Szulák Andi végül picit fancsalogva tapsolt, majd a következőt mondta: Linda neked jól áll a színpad, Gergőt meg imádom.

Ábel Anita és Emilio a Hotel Menthollal jampizott. 29 billpengő.

Ezek után Vincze Lilla és Apáti Bence szomorkodott, és kifejezetten jót tett a produkciónak az az alapvető tévedés, melynek végeredményeképpen Apáti elhitte, hogy ő egy énekes. Óriási díszítéseket vállalt amatőr létére, amik végül meglepő, de tök jól be is jöttek. Kasza jópofa volt a Bence külsejéről szóló féltékenységi jelenetével, 30 pont, ami erős túlzás, de ki sajnálja tőlük.

Mádai Vivien és Csipa retró táncversennyel és ahhoz illő nótával készült. Csipa jó eséllyel ezen a napon bánta meg, hogy elolvasás nélkül írta alá a közel 50 oldalas szereplői szerződést. Ezzel szemben elképesztő Mádai Viven tehetsége ahhoz, milyen jól képes feledtetni magát a nótát és önnön énektudását azzal, hogy mennyire éli a színpadot. Cuki, mint egy kölyökkutya.

A harmadik körben elsőként Stohl Luca és Peller Károly dalolta Szulák Andi egykori nótáját és Szulák azt mondta, hálás, amiért nem alázták meg a produkcióval. Nem tudom, ezt honnan veszi, eleve előszedni kicsit szívatás volt, de ő érzi, mi megalázó neki és mi nem. 28 kredit.

Erdei Zsolt és Judy nem óhajtotta megúszni a kihívást, egy Falco számot választottak. Németül énekeltek és reppeltek, és újra bebizonyosodott: a sváb hadarás minden dalnak jól áll. MADÁR rendesen JÓ VOLT, Kasza azt mondta róla: bájosan maradt civil és ezzel a zsűritag szerintem tökéletesen megfogta a lényeget. Nyilván Judynak némettudás híján borzalmasan nehéz lehetett reppelve cvancogni ismeretlen, idegen szavakat, mégis bevállalta, ami elég nagyvonalú a játékostársával szemben.

Sági Szilárd és Völgyesi Gabi ezúttal latinban pörgette. Ha valaki eleget iszik, simán elhiheti Sági Szilárdról, hogy énekes, egész jó kis szétviszkizett hangja van. A La Bambával indultak, Gipsy Kings-szel folytatták, a zsűrinek tetszett.

Utolsó előtti párosként Janicsák Veca és Simon Kornél tolta a Roxette-et szögben és bőrben. Kasza Tibi valami nyilvános vécés poént mondott, amit én egyszerűen nem fogtam fel, de nálam jobb humorúak biztos sokat röhögtek rajta aznap este és talán még ma kora reggel is.

Hódi Pamela és Tarcsi Zoltán a Márminálunkbabámmal (ezt egybe kell írni, nem?) mulattatott. A felkészüléses videókkal kapcsolatban annyit, hogy Csík Sándort a zsűribe kéne ültetni, de ne nekem jusson már eszembe minden jó fej, nem elhasznált figura. Gyönyörű, megható dalszöveggel indult a csodás nóta: „a lánynak van joga nemet mondani, de akkor mehet is vizet hordani”.

Értem én, hogy népdalféle, nem is zavarnak annyira a hasonló poénok, de sok ebből már, na.

Légyszi, egy szerkesztő írjon már egy köremailt, hogy szexista poénokat toljuk hátrébb végre 2017-ben, mert még valaki komolyan veszi, és annyira nem is lehet rajtuk nagyokat kacagni sem.

Pamela egyébként nagyon nagy volt, nyilván bénázott, de imádta a bulit, Jolly pedig hazai terepen járta, nem lehetett nem szeretni a lakodalmast. Igen, ebben most nem volt irónia.

(Ezúttal a zenei alapon rajta vagy maradt az eredeti éneksáv, vagy Jolly annyira stabilan énekel, mintha stúdiófelvétel lenne. Nem tudtam rájönni, és bevallom: nem is hallgattam meg sokszor, mert vár a körmös és nem szeretek késni, de valamelyik állítom, hogy igaz a kettő közül.)

Ezek után elkezdődött az irgalmatlan tökölődés, időhúzás, majd végül

Tolvai Reni és Danny Blue esett ki.

Reni nem örült, Danny meg majd varázsol magának új show-t, ahol szerepelhet. Mindenkinek szép napot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zack Snyder tovább kínoz minket: itt a Rebel Moon második része, A sebejtő azonban ezer sebből vérzik
Bizony, ez lett a „scargiver” magyar megfelelője: sebejtő. Persze ez a legkisebb gond a filmmel, amely láttán tengernyi fékevesztett ökörség miatt foghatjuk a fejünket, a tavalyi első résznél mégis jobb lett. Mutatjuk, miben.

Link másolása

A kezdetekről, vagyis a Rebel Moon: 1. rész – A tűz gyermekéről netflixes premierje idején, vagyis 2023 decemberében mi is megírtuk, hogy nem az lett író-rendezője, Zack Snyder megváltó filmje. Pedig nagyon ráférne már egy kis üdvösség, hiszen amilyen ütősen indult a karrierje olyan darabokkal, mint a 2004-es Holtak hajnala, a 2006-os 300 vagy a 2009-es Watchmen: Az őrzők, olyan gyorsan ábrándította ki magából addigi rajongóinak többségét a hatalmas katyvasz Álomháborúval (2011), vagy a vérkomolyan vett, és nagy vehemenciával elkészített, ám jókora luftot rugó DC-s szösszeneteivel (Az acélember – 2013, Batman Superman ellen: Az igazság hajnala – 2016, Az Igazság Ligája – 2017), ráadásul a zombizsánerhez való reményteli visszatérése sem sikeredett túl fényesen Az élőhalottak hadseregével.

A csalódások sorozata pedig így olyan hosszú lett, hogy már egy olyan darab kapcsán sem tápláltunk vérmes reményeket az újjáéledésre, mint a Star Wars nyomdokain járó Rebel Moon című űropera.

Sajnos nem is cáfolt ránk Snyder az első résznek kikiáltott A tűz gyermekével, amiben nagyjából minden filmből volt valami nyúlás, amit a direktora életében látott. Alapvetően A hét szamuráj alapszituját turbósította fel vaskos Star Wars-lopásokkal, és még sorolhatnánk, mi minden mással.

Ha pedig már az első etapnál is ilyen komoly gondok adódtak, abban bízni, hogy a négy hónappal később streamingre felpattintott folytatásra (a két filmet természetesen egyszerre forgatták) Snyder hirtelen mindent kijavít, eléggé halott ügy.

Ritkán fordulnak elő csodák, és talán senki sem hökken nagyot, ha azt mondjuk, A sebejtő (ez a magyar cím de fincsi) sem lőtte ki a Rebel Moont sci-fi műfaj halhatatlanjait rangsoroló képzeletbeli listák élére. De nem lett rosszabb, és ez is valami…

A tűz gyermeke sztorija ott ért véget (vagy inkább maradt abba), hogy a Veldt békés népét gabonáért sanyargató gonosz Atticus Noble (Ed Skrein) a Korával (Sophia Boutella) való bunyóban szétzúzódott a sziklákon, így hőseink úgy hitték, megmenekültek, hiszen parancsnok nélkül nincs sanyargatás. Persze tévedtek. A szedett-vedett banda, köztük Kora, Gunnar (Michiel Huisman), Titus tábornok (Djimon Hounsou), Nemezis (Bae Doona), Tarak herceg (Staz Nair) és Milius (Elise Duffy) visszatérnek a Veldtre, hogy meghozzák a jó hírt, miszerint a szorgos hangyáknak nem kell a náci felhangokkal és dizájnnal pöffeszkedő Anyavilág katonáinak átengedni a megélhetésüket és élelmüket, amikor jön az értesítés: Noble nem halt meg, és öt nap múlva ott is van óriás űrhajójával, hogy begyűjtse a gabonát.

Szóval Koráéknak ennyi idejük van felkészíteni a békés farmereket a harcra, plusz kigondolni egy taktikát, amely segítségével legyőzik majd a jókora túlerőt. Ja, és az Anthony Hopkins hangján beszélő, palástot viselő agancsos robot, Jimmy is itt kószál valahol. A sebejtő tehát folytatja A hét szamuráj-A hét mesterlövész-A három amigó-Egy bogár élete-tematikát, amiben a kis közösséget veszélyeztető gonosz hadakat kell néhány bátor hősnek kitessékelnie a faluból.

Viszont, vagy tán épp ezért, annyi hülyeségre ez a terep nem adott alkalmat, mint A tűz gyermekében, ahol a harcosgyűjtés közepette ide-oda csapódtunk, és csak néha csücsültünk le egy kis dombra egy szusszanás erejéig.

Oké, hülyeségre Snydernél mindig lehet számítani, így most is kapunk olyan jeleneteket, mint pl. amikor a királygyilkosságos puccshoz az élőben ott játszó csellókvartett szolgáltatja rendíthetetlenül, egy pillanatra sem kizökkenve szerepéből a zenei aláfestést, vagy amikor azt látjuk, hogy Noble gigantikus űrhajójának van egy gigantikus kazánháza, amelyben emberek lapátolják a kemencékbe (vagy mikbe) a szenet (vagy mit). Igen, ezzel megy az űrhajó. (Vagy ezzel fűtenek?) És nem gépek végzik a melót, hanem emberek... A Rebel Moonnak kétségkívül van némi steampunkos beütése, na de azért abban is van egy határ…

Az viszont mindenképp A sebejtő számlájára írandó, hogy az akciók ezúttal jobban sikerültek, A tűz gyermeke ugyanis ebben is harmatgyengének számított. A Veldten játszódó ostrom kétségkívül a filmduó legjobb akcióit foglalja magába, Kora és Gunnar pedig ezalatt becsempészik magukat Noble hajójára, hogy belülről robbantsák fel a fenevadat, s itt is találunk megkapó csörtéket.

Na de körülbelül ennyi az a pozitívum, amivel A sebejtő szolgálhat, mivel a karakterek szintjén ezúttal is falakba ütközünk.

Egy csomót mesélnek magukról (hiszen van egy jelenet, amelyben egy asztalnál ülnek hőseink, és szépen sorban mindenki elmeséli a háttérsztoriját, amit persze meg is mutat Snyder, szóval ez is letudva), mégsem ismerjük meg őket igazán, a drámájuk hatástalan marad, és ha meg is hal valaki (márpedig A hét szamuráj alapján nem élheti túl mindenki a kalandot), nem valószínű, hogy krokodilkönnyeket hullatunk majd érte.

Aki pedig azt hitte, hogy mivel A sebejtő a két film közül a második, így végre megnézhetjük Koráék sztorijának lezárását, nos, annak korai volt az öröme. Kapunk egy minifinálét, az igaz, de még sok minden van itt hátra, Snyder tehát valóban arra a merényletre készül, hogy Star Wars-méretű franchise-á dúsítsa vérszegény sci-fi-eposzát. Alig várjuk…

Link másolása
KÖVESS MINKET: