KULT
A Rovatból

Na’Conxypan, ópiumszívó és titkos kertek – nagyszabású Gulácsy-kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában

Megmutatjuk, mely remekművét vágta szét a művész, miután elhatalmasodott rajta az elmebaj. Nézd meg velünk a kiállítás legszebb képeit!

Link másolása

Gulácsy Lajos kétségkívül a 20. század egyik legkülönösebb magyar festője. Az ő sokoldalú életművét mutatja be a Magyar Nemzeti Galériába legújabb kiállítása, melyben keveredik a valóság, az irodalom és a fantázia világa.

Mi már láttuk a Gulácsy - Na’Conxypan hercege című tárlatot, nézd meg velünk a legkülönlegesebb képeket, és megmutatjuk azt is, hogy mely remekművét vágta szét a művész miután elhatalmasodott rajta az elmebaj.

A varázsló kertje gimnázium óta az egyik kedvenc festményem, illusztrációként szerepelt az irodalom tankönyvünkben. Alkotásainak egyedi, rejtélyes világa már akkor is magával ragadott, így nagyon vártam a Galéria nagyszabású kiállítását, ahol élőben is megcsodálhattuk Gulácsy legszebb festményeit.

Gulácsy Lajos sokoldalú művész volt, a festés mellett írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A kiállításon a festmények, rajzok, illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, a művészről készült fotók, illetve kortársainak néhány jellemző alkotását is megnézhettük.

Nagyrészt Itáliában alkotott, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Stílusán nyomott hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt az impresszionizmus könnyedsége is.

A kiállítás első termében Gulácsy különös portréit és önarcképeit vehettük szemügyre.

A művész szeretett maskarákba bújni, és barátait is gyakran festette le jelmezben.

Önarcképein gyakran játszott történelmi szerepeket, azonban Dante volt az egyetlen konkrét személy, akivel többször is azonosította magát képein. Dante volt az első modern költő, fantáziája, túlvilágia utazásai Gulácsyt is inspirálták. Saját Dante-kötetét mindig a zsebében hordta, otthonában pedig egy saját készítésű Dante maszk jelentette számára a költővel való állandó kapcsolatot.

Gulácsy nőideálját is nagyban befolyásolta Dante szerelme Beatrice iránt. Ő maga is egy ilyen furcsa áhitattal vágyott az igaz szerelemre, de álmai asszonyát végül csak a saját képzeletében találta meg.

Nőideálja a törékeny, álomszerű, megfoghatatlan szépségű asszony. A varázsló kertje című festményen a varázsló nem más, mint maga a művész. A sejtelmes hangulatú fesményt nézve azonban nem is igazán tudjuk ki varázsol el kit: a művész a szépséget, vagy az alig öltözött nő, a vörösruhás férfit.

Gulácsy az egész művészettörténet örökösének tartotta magát, így teljes természetességgel festett reneszánsz alakokat vagy középkori papokat. Leginkább azonban a rokokó világával azonosult, aminek külön szekciót szentel a kiállítás.

Erdélyiné arcképét sokáig hamisítványnak gondolták.

A rokokó hangulatú festményről a kutatások azonban bebizonyították, hogy bár az arcot utólag többször is szakszerűtlenül átfestették, a háttér és az előtérben lévő virágok Gulácsy keze munkája.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a falak sejtelmes zöld színe mindenhol rendkívül jól harmonizál a festményekkel, ezen kívül pedig Gulácsy különc öltözékére is rímel:

„Öltözetem változott. Gyöngéd almazöld Watteau-kabátka olvadékony selyemből, a porlepte gamásni helyett finom ivoir harisnya, ezüstcsattos magassarkú topán...”

A kiállításon külön szekció foglalkozik Gulácsy és az irodalom viszonyával. Fantáziája szüleményeit nemcsak lefestette, hanem szavakban is megfogalmazta. Inspirálták olvasmányélményei is, de láthattunk általa illusztrált könyveket, kiadványokat is.

A kiállítás újdonsága, hogy most először csodálhattuk meg külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként kezelve a művész Na’Conxypan-képeit. Gulácsy Na’Conxypánról szóló írásaiból pedig kát hangbúra alatt hallhattunk részleteket.

Na’Conxypán

Na’Conxypán egy Gulácsy által kitalált, megfestett és megírt világ, az elvágyódás helyszíne. Az észak-olasz kisvárosra emlékeztető környezetet szűzies lények, lidércek, groteszk emberalakok és régimódi, fantasztikus kosztümöket hordó figurák népesítik be, mint például vakolat-gyerekek vagy Holdkifli kisasszony.

Gulácsy a kitalált ország történetét újra és újra továbbírta. Na’Conxypán nyelvéhez még szótárt is szerkesztett. Annyira azonosult képzeletének e külön világával, hogy sokszor Na’Conxypán hercegének nevezte magát leveleiben.

„Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli”

– írta magáról Gulácsy. És valóban. A tárlaton láthattuk a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait is.

Egy szekció megidézi Gulácsy első önálló kiállítását is, amit Rónai Dénes fotóműtermében rendeztek. A maga korában modernnek számító enteriőr kiállításon mécsesek közt, szekrények tetején és függönyökre akasztva állították ki Gulácsy festményeit, amiről egy felnagyított fotó is tanúskodik.

E fénykép nagy segítség volt az 1912-es kiállításon szereplő képek azonosításához, katalógus ugyanis nem készült.

A fotón felismerhető 7 képet a szemben lévő falon élőben is megcsodálhattuk, köztük Gulácsy egyik leghíresebb festményét a púpos vénkisasszonyról.

Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, de anyagi gondokkal kűzdött. A festményeit a gyermekeinek tartotta, és nem szívesen vált meg tőlük.

Amikor vásárlója akadt, inkább újrafestette, lemásolta saját alkotásait, és azokat adta el a gyűjtőknek.

Jó példa erre a kiállításon a Don Juan kertje képpár, amelynek bal oldali, második verzióját Mátéffy Ödön számára festette meg újra a művész.

Gulácsyt Velencében érte az első világháború. A hírre a művész amúgy is érzékeny idegzete összeroppant.

Egyre erősebben szorongott, üldözési téveszmék és halucinációk gyötörték.

Akutt pszichotikus állapotba került, ezért 1914-ben egy San Servo-szigeti elmekórházba szállították. Állapota változó volt, de akkor még folyamatosan alkotott. Ekkora vágta három darabra Rococo Conterto című festményét.

A tárlaton egymás mellett függő két nagyméretű Gulácsy-festményt e kiállítást megelőzően hasonlították össze először. Ennek tanulságairól egy érdekes videót is láthattunk.

Az elemzésekből egyértelműen kiderült, hogy Az ópiumszívó álma és a Rózsalovag valaha egy festmény volt.

A kép középső része nem maradt fenn, a Rózsalovag a festmény jobb oldala volt. Az ópiumszívó álma pedig a háromfelé vágott kép bal oldali része, amit elmebetegsége alatt a művész teljesen átfestett: Gulácsy levetkőztette és víz alá helyezte a rokokó hölgyet, lábaihoz víz alatti gombákat és más növényeket festett, szemben vele kalapos, álombeli férfifej bukkan fel. A vastag átfestéseket a kiállításon szabad szemmel is jól láthattuk.

Gulácsy utolsó alkotói korszakában, a háború tébolyában született a Fellázadt játékszerek című festmény is. Ezen jól megfigyelhettük a pszichotikus beteg teljes szétesését: a sötét, szürreális tájban félelmetes alakok, szörnyek népesítik be a széttöredezett kompozíciót.

Gulácsy rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg a budapesti elmegyógyintézet lakója lett. Haláláig csaknem 8 éven keresztül a külvilágtól elzárva katatón állapotban vegetált Lipótmezőn a festő, aki ebben az időszakában már nem alkotott. Erről emlékezik meg tárlat utolsó, képek nélküli, fehér szekciója.

A Gulácsy. Na’Conxypan hercege című életmű-kiállítást augusztus 27-ig nézheted meg. Részletek a Magyar Nemzeti Galéria honlapján. Ezen kívül pedig jövőhéten nyílik a Szépművészeti Csontváry-kiállítása is. Így először láthatod párhuzamos nagykiállításokon a két “nagy, magányos mester” alkotásait.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: