KULT
A Rovatból

Minden változás ellenére ismét a Művészetek Völgyében volt a nyár legfelhőtlenebb 10 napja

Sokan kritizálják, hogy ez már nem ugyanaz a fesztivál, mint régen. Igazuk van, de továbbra is meg lehet találni a klasszikus hangulatot, csak kicsivel jobban kell keresni. Szubjektív beszámoló.


A tavalyi Művészetek Völgye összegzésekor azt a tanulságot vontam le, hogy olyan volt, mintha ez egész járvány csak egy rémálom lett volna: a kihelyezett kézfertőtlenítőket leszámítva jóformán csak Lackfi János versimprói és a Momentán Társulat előadásai emlékeztettek arra, miről szólt az életünk a megelőző másfél évben.

Nos, a 2022-es fesztiválra még ennyi sem maradt, a koronavírus semmilyen formában nem jelent meg a 10 nap során. Bejött viszont új témaként a kata-szigorítás és a rezsiemelés – ezek előszeretettel bukkantak fel az imént említett programokon, de közel sem olyan mértékben, mint legutóbb a Covid. És ilyen kontextusban egyfajta szelepként sokkal inkább lehetett nevetni rajtuk, mint bosszankodni.

A másfél hét alapélménye ezen túlmenően is a végtelen felszabadultság volt, amit az óriási tömeg is visszaigazolt. Összesen 120 ezer látogatót vonzott a település, és a fesztivál történetében először a „megtelt” táblát is ki kellett rakni: csütörtökön nem kevesebb, mint 15 ezer fő váltott jegyet a programokra.

Hétköznap is olyan tumultus alakult ki, ami korábban csak a hétvégi napokon volt jellemző, alig akadt olyan helyszín, ahol ne zajlott volna naponta legalább egy, de inkább több telt házas program, már a délutáni órákban is. A Momentán Udvarban szokás szerint egy gombostűt sem lehetett leejteni, aki nem ért oda kezdés előtt legalább fél órával, aligha jutott neki ülőhely. De a Kaláka Versudvart, a Kőbánya Udvart, a vigántpetendi Poket Udvart, sőt még a Panoráma Színpadot is le kellett zárni időnként, mert egyszerűen nem fértek be többen.

A tavalyi cikkben hiányosságként említettem, hogy elég sok zenekar népszerűségét alulmérték a szervezők, így a közönség jelentős része nem jutott be a koncertjükre. Ez a probléma erre az évre jórészt megoldódott: a Ricsárdgír, az Aurevoir és a Carson Coma is átkerült a Panorámára (más kérdés, hogy utóbbiaknak itt is sikerült telt házat csinálniuk, ami nem kicsi bravúr). Azért így is akadtak még olyanok, akik simán nagyszínpadot érdemelnének, például a múltkor is említett Ivan & The Parazol, vagy a Platon Karataev, akik szintén teljesen megtöltötték a Kőbánya Udvart. Megismétlem a javaslatom: ideje lenne fixen napi három fellépősre bővíteni a Panorámát, bőven van annyi fiatal formáció, akik vagy már most rászolgálnak, vagy meg lehet előlegezni nekik a bizalmat.

Még egy kicsit a fellépőkről: ős-kapolcsosoknak zavarba ejtő fejlemény lehet, hogy egyre több olyan előadó bukkan fel a fesztiválon, akik korábban egyáltalán nem illettek volna bele az itteni programba, például Beton.Hofi, Dé:Nash, vagy a Kelemen Kabátban. Lehet vitatkozni arról, mennyire jó döntés ez, én úgy vagyok vele, hogy amíg nem kiszorítanak valakit, hanem új opcióként kerülnek be a programba, addig miért ne jöhetnének?

(Mondjuk arra lehetne figyelni máskor, hogy a Pest-Buda udvarban csutkára tekert hangerőn játszó Kelemen Kabátban ne szűrődjön át a szomszédos Momentánba, kvázi élvezhetetlenné téve az éppen zajló előadást.) Amúgy viszont a békés egymás mellett élés jegyében simán elkerülheti ezeket a fellépőket, aki akarja, és mehet helyettük a saját kedvenc helyeire. Ha pedig nekik köszönhetően egy új réteg is felfedezi a Völgyet – és ez határozottan így volt, nagyon sok fiatalt lehetett látni idén –, az a fesztivál fenntarthatósága szempontjából csak jó hír.

Ennek másik vetületével, miszerint „ez már nem ugyanaz a Völgy, mint régen volt” most nem szeretnék nagyon hosszan foglalkozni, mivel több korábbi beszámolómban is érintettem már a kérdést, sőt volt olyan is, amit egyenesen erre húztam fel.

Igen, valóban nagyon fájó, hogy a régi arcok közül csak maroknyian maradtak már, hogy zsinórban harmadik éve nem volt Kolics borudvar Taliándörögdön, hogy rengeteg hozzám közel álló zenekar is kiszorult, mert megszűntek a helyszínek, ahol korábban felléptek. Ugyanakkor 10 nap után most is pont ugyanakkora szomorúság öntött el amiatt, hogy haza kell menni, mint 6-7 éve, amikor a fentiek még jórészt adottak voltak.

Mert minden változás ellenére továbbra is meg lehet találni a klasszikus Völgy-hangulatot, ami miatt a nyaraim kötelező eleme lett a fesztivál, csak kicsivel jobban kell keresni. Ugyanúgy vannak éjszakai örömzenélések (még ha a hőskornál kevesebb résztvevővel is), ki lehet feküdni a taliándörögdi Klastromhoz nézni a csillagokat, végigröhögni a Momentán Udvar szinte bármelyik programját, vagy bekiabálni egy indokolatlan szót Lackfi Jánosnak, hogy írjon belőle verset. Persze megértem azt is, ha valakinek ez nem elég, de amíg a fentiek adottak, engem aligha tántoríthat el bármi a visszajárástól.

Hacsak az árak nem: sajnos a mindenhol jellemző óriási drágulás ezt a fesztivált sem kerülte el, meleg ételt jóformán sehol nem lehetett kapni 1800-2000 forint alatt, sőt 3000 forintnál drágább főételek is bőven akadtak. Az udvarok pultjainál a legolcsóbb sör 850, a borok decije 450-600 forint között mozgott.

Egyetlen versenyelőny maradt meg: szerencsére továbbra is be lehet vinni bármit a programokra (ha nem üvegben van), így aki szeretne, bevásárolhat előre a kisboltban. Nagyon remélem, hogy ezen a jövőben sem változtatnak, máskülönben valószínűleg sokan kényszerülnének lemondani a részvételről, vagy drasztikusan visszavágni a költségvetésüket.

A legizgalmasabb új programhelyszín idén a taliándörögdi Analóg Udvar volt, ahol napközben a kollódiumos fotózás rejtelmeibe avattak be. Bárki csinálhatott képet sörösdobozból rögtönzött kamera segítségével (ez már önmagában is komoly WTF-faktor), amit ott helyben elő is hívtak. Hasonlóan hiánypótló volt a vigántpetendi Poket Udvar, amit másodjára szerveztek meg, de most talán a tavalyinál is kiforrottabbra sikerült a programja. Itt lépett fel Grecsó Krisztián és Szabó Balázs, Agócs Márton és Kemény Zsófi, Beck Zoli és Szűcs Krisztián a Cseh–Csengey estjükkel, Vecsei Miklós és zenésztársai pedig Csoóri Sándor munkássága előtt tisztelegtek. Aki nyitott az irodalom és a zene találkozására, biztosan maradandó élményeket szerzett.

Meg kell még említeni a szintén másodjára megszervezett Völgyimprót, ami az Analóg Udvarhoz hasonlóan jó eséllyel pályázik a legemlékezetesebb napközbeni program címére. A Blue sPot zenekar és Bárth János mindennap más vendéggel kiegészülve zenéltek bő fél órát délután 2 órától (néha 4-től), a most épp Káli Kunyhónak nevezett egykori Gólya Udvarban.

A szalmazsákokon heverésző, vagy épp az asztaloknál társasjátékozó közönségnek egészen váratlan pillanatokban lehetett része, Csorba Lóci például egy Beatles dal után a Napfény járja át a szívem újra c. klasszikust vezette elő. De szerepelt az illusztris névsorban Jónás Vera, Premecz Mátyás, Fekete Jenő, Szirtes Edina Mókus, illetve Dióssy D. Ákos is.

Az időjárásra sem lehetett panasz szinte egyáltalán: bár kétségkívül megterhelő tud lenni a kánikula is, össze sem hasonlítható azzal, amikor a 10 nap nagy részében szakad az eső. Ezúttal szó se volt erről, egy második napon lecsapó vihart és némi napközbeni szemerkélést leszámítva megúszták csapadék nélkül a fesztiválozók. Program tudtommal egyáltalán nem maradt el emiatt, ami nagyon ritkán fordul elő.

Ezeket a sorokat már az Ördögkatlanból írom, aminek kapcsán egyre többen emlegetik, hogy olyan, mint Kapolcs volt, mielőtt „elromlott” volna – van, aki egyenesen úgy fogalmaz, ők viszik tovább az örökséget.

Valóban igaz, hogy a program itt jóval kevésbé hígult fel és egészült ki tőlem távol álló elemekkel az évek során. De mint fentebb írtam: a fájó veszteségek ellenére továbbra is megmaradt egy olyan mag, ami miatt sokkal nagyobb hiányérzetem lenne, ha otthon maradnék. Ezért írtam be a naptárba már a jövő évi időpontot is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk