KULT
A Rovatból

Mucsi Zoltán: Én egy nagyon szelíd ember vagyok

Az egyik legnépszerűbb magyar színész elárulta, ki ihlette az általa megformált hirtelen haragú karaktert, és milyen tervei vannak az idei nyárra.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. május 28.



Mucsi Zoltán mozgalmas időszakon van túl: nemrég mutatták be a Munkaügyek utódsorozatát, amelyben ő játssza a főszerepet, emellett a Nézőművészeti Kft. tagjaként színházban is rendszeresen láthatja őt a közönség.

A nyáron pedig több fesztiválon, például a tállyai Kerekdombon is fellép. Ennek apropóján beszélgettünk.

– Nagyjából két hónapja fut a Tóth János-sorozat. Milyenek az eddigi visszajelzések?

– Annyira sűrű volt az elmúlt időszak – alig pár napja fejeztük be a forgatást –, hogy őszintén szólva nem sok reakció jutott el hozzám. Ami mégis, az alapjában véve pozitív volt, de hozzátartozik, hogy szinte kivétel nélkül közeli ismerősöktől jött, akik eleve nem mondanának rosszat róla.

– Mennyiben volt más élmény, hogy ezúttal az egész sorozat az ön karakterére épült?

– Az ember kap egy szerepet, és azt próbálja megoldani a lehető legjobb tudása szerint. Ezen a téren nem éreztem különbséget, a forgatási napok száma viszont jelentősen nagyobb volt, mivel

"
52 részt forgattunk le szeptember óta. Ezt a tempót leginkább a maratonfutáshoz tudnám hasonlítani.

– A forgatókönyvbe volt beleszólása? Például előfordult, hogy egy szövegrészletre azt mondta, hogy inkább nem szeretné elmondani?

– Minimális belenyúlások voltak csak, néhány mondatot kellett utólag átírni, de nem ez volt a jellemző.

– Előfordul, hogy az utcán megállítva valamelyik karakterét látják önben, és úgy kezelik?

– Nem szoktam megkérdezni, mit látnak bennem. Ezekben az esetekben általában autogramot vagy közös képet kérnek tőlem. És Mucsi Zoltánt írok alá, nem Tóth Jánost, Kapát vagy bárki mást.

mucsi1

– Hogyan kezeli ezeket a szituációkat? Van, hogy kicsit már soknak érzi?

– Szerintem még pont az elviselhetőség határán van, szóval nincs okom panaszkodni emiatt.

– A való életben is olyan könnyű kihozni a sodrából, mint az ön által alakított figurák többségét?

– Én egy nagyon szelíd ember vagyok, kifejezetten nehéz engem felbosszantani. Ha a valóságban is úgy lenne, ahogy kérdezed, sokkal kevésbé volna vonzó a színészi pálya. Például

ha a gonosz szerepeket csak gyilkosok játszhatnák, vagy a valóságban is kötelezően meg kéne élni az alakított jellemvonásokat, az tulajdonképpen büntetés lenne.

– Hogyan találta ki ezt a karaktert, honnan merített hozzá?

– Nyilván szerepből adódik, de szerintem ezzel a típussal viszonylag gyakran lehet találkozni Magyarországon a mindennapok során, nem is kell olyan sokat keresgélni hozzá. Feltételezem, hogy te is találkoztál már ilyen emberrel, tehát ez nem egy feltalált figura. De konkrét előkép nem volt, sok különféle mintából lett összegyúrva. Tehát tulajdonképpen egy sűrítmény, amit én alakítok. Viszont hozzá kell tenni, hogy

"
közel 40 éve dolgozom színházban, és egyáltalán nem csak ilyen szerepeket játszottam.

Talán a Jancsó-filmekben kapott ez a vonal először nagyobb nyilvánosságot.

– Mennyire könnyű átállni egy színpadi szerepre egy forgatással töltött nap után?

– Nyilván élesen elválik a kettő, munkamódszer terén is. A forgatások során nagyon pici etapokat tartunk, egy háromperces jelenet felvétele sokkal több ideig is tarthat, attól függően, hányszor kell megismételni. Sok függ attól, mennyire volt megterhelő az adott nap, illetve este milyen feladat vár még. Elég gyakori volt mindenesetre, hogy a forgatás után még be kellett mennem a színházba.

mucsi2

– Mi az, ami ön szerint a Nézőművészeti Kft-t leginkább megkülönbözteti más társulatoktól?

– A legjelentősebb különbség, hogy rendkívül alacsony támogatást kap a csapat másokhoz képest. Kis létszámú – összesen hatfős – társulat vagyunk, lényegében csak egymástól függünk. Ennek a nehézségek mellett megvan az az előnye is, hogy kevesebb emberrel kell megküzdenünk a napi szintű működés során.

– El tudná képzelni jelenleg vagy a jövőben magát valamelyik kőszínházi társulatban?

– Az ember semmit nem lát biztosan előre. Nekem nem fenntartásom van a kőszínházakkal szemben, egyszerűen úgy alakult az életem, hogy a Nézőművészeti Kft.-t csináljuk, ez jelenleg tökéletesen megfelel számomra. De fogalmam sincs, mi lesz mondjuk két év múlva. Ha kapnék egy olyan felkérést, ami elegendő kihívást jelent, és a feltételekben is meg tudnánk egyezni, nem tartom kizártnak.

– Van olyan felkérés – például reklámszereplés –, amit nem vállal el?

– Ritkán talál meg ilyen, de volt már rá néhány példa. Film és reklám egyaránt. Vagy azért, mert a forgatókönyv semmilyen módon nem érintett meg, nem tartottam kihívásnak, vagy olyan dolgot kellett volna reklámozni, ami nem tetszett, vagy pedig nem jutottunk közös nevezőre a feltételek terén.

– Milyen emlékei vannak a Művészetek Völgyéről és a Kerekdomb Fesztiválról? Volt valami, ami különösen megfogta az ottani szereplések során?

– A Kerekdomb Fesztivál egyszeri alkalom volt tavaly szeptemberben, hiszen akkor rendezték meg először, és rendkívül rövid időt töltöttünk ott. Lejátszottunk egy előadást, amit szerettek, és szívesen megyünk vissza idén is. A Művészetek Völgye sokkal nagyobb múltra tekint vissza, ott már jó néhány alkalommal megfordultam.

Mindenképp pozitív élmény, hogy nagy teret kap a színház a programok között, és mindig népes közönség kíváncsi az előadásokra. Sokszor be sem tud jutni mindenki, annyi érdeklődő van, ez örömteli.

mucsi3

– Egyáltalán nem látszik a megjelenésén, de idén tölti be a 60 évet. Foglalkoztatja az életkora?

– Történik, ennyi az egész. Nagy különbséget viszont biztos nem fog jelenteni számomra, hogy 59 helyett 60 éves leszek. Nem tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget.

– Hogy fog kinézni az idei nyara? Lazább lesz valamivel, mint az elmúlt időszak, amit forgatással töltött?

– Igen, remélhetőleg nyugisan fog telni. A Szkéné színházban június közepéig tart az évad, utána abban a hónapban még megyünk néhány fesztiválra, július végén pedig Kőszegre kaptunk még meghívást. Ott leszünk az Ördögkatlanon is, a nyár többi része viszont a családé és a pihenésé. Az pedig, hogy mi lesz utána, még teljesen képlékeny. Folytatódnak a jelenleg futó előadásaim, valószínűleg lesz egy-két bemutatóm, és van rá esély, hogy forgatni is fogok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk