KULT
A Rovatból

Zenekar lett Kiss Sándor egyszemélyes produkciójából – Moto MagaMura lemezpremier

Az Intim Torna Illegál alapító basszusgitárosa elkészítette első szólóalbumát, amit hamarosan élőben is bemutat. Most az egészet végighallgathatod.


Kiss Sándor októberben jelentkezett első önálló produkciójának EP-jével, melyen 5 dalt rögzített. Pályafutásának komoly pillére a Moto MagaMura, ahol a dalok szerzője, szövegírója, előadója is egyben, a felvétel összes hangszerén – a dobok kivételével – ő játszik, és ő is énekel.

Azóta eltelt néhány hónap, és a különleges, önazonos küldetés folytatódott: elkészült a teljes album.

Aki ismeri Sanyi pályafutását, tudja, hogy nem elméleti ember, mindig is a koncertek, a közös zenélés motiválta. Mivel összeállt dalaiból egy teljes koncertrepertoár, megkereste hozzá azokat a zenésztársakat, akikkel a színpadon is be tudja mutatni élőben a közönségnek. De erről majd kicsit később.

Bővebben a dalokról, a szerző saját szavaival

Amit nem tudok

Vannak dolgok, amiket az ember jobb ha nem tud, vagy nem tud meg. Itt nem arra gondolok, hogy tudatosan kell homokba dugnia bárkinek is a fejét. De ha látunk vagy hallunk valamit, ami fáj vagy rosszul esik, néha fölöslegesen kerülünk tőle rossz hangulatba. Innen indultam ezzel a dallal, és így is gondolom: Amit nem tudok, nem fáj. Klip is készült hozzá, ezt a nógrádi várban és környékén vettük fel.

Minden út

Az első dalaim egyike. Fő témája úgy született, hogy elmentem otthon a zongora mellett és leütöttem néhány hangot. Annyira megtetszett a dallam, hogy újra kikerestem és felépítettem. Szövege a saját élményeim alapján készült, az “úton lenni” érzés szabadságát jelenti számomra.

Mindegy csak égjen

Az első 5 dal után pihentem egy kicsit, aztán elkezdtem átnézni a régi ötleteket, de már nem nagyon tetszettek. Egyik nap mentem haza biciklizésből, és tekerés közben jött egy dallam. Felvettem gyorsan telefonnal, és ahogy hazaértem, feljátszottam először csak egy gitárral. Ez lett a Mindegy csak égjen című szám, ami el is indította újra a munkát.

Kikötő

Az egyik kedvenc dalom. Nem készültem rá, csak egyszerűen kifordult belőlem – talán épp ezért ennyire bensőséges. Mindenki számára ismerős érzéseket fogalmaz meg a szövege, ezért könnyen megérinti az embereket, és nyomot hagy. Egy ideig az volt a munkacíme, hogy Esőben veled, mert a zongora témája olyan, mint az esőcseppek kopogása az ablakon.

Féltem ahogy állsz

Hallottam egy sztorit, hogy egy csaj mindig azzal jött a barátjának, hogy ha ez meg az nem teljesül a kapcsolatukban, akkor visszarepül Londonba. De persze nem repül, csak mondja. Ezt gondoltam kicsit tovább, vagyis inkább átéreztem – szerintem jól sikerült. :)

Földön az égen

Éppen valami apróság miatt haragudtam valakire, amikor elkapott az érzés, hogy ez nem fontos, nem érdemes dédelgetni a sérelmeket, mert csak rossz napot csinálunk vele magunknak. Ha közhelyesen is hangzik, megéri elengedni, de ez csak akkor megy, ha mi magunk is így gondoljuk: "Egyedül valahol feledem haragom, nem számít már!"

Akarom

A kislemezről kihagytam egy dalt, mert valahogy nem éreztem, hogy kész. Új energiával nekimentem még egyszer, és írtam rá egy szöveget. Kicsit megcsavartam, és megszületett az Akarom. Sok minden benne van belőlem, és abból, amit a világból mostanában látok.

Érezzük át

Egy ideje úgy élem az életem, hogy igyekszem megragadni és megélni a pillanatokat. Nem azon méltatlankodni, ami nincs, hanem örülni annak, ami van és ami lehet. Értékesebben telnek azóta a napjaim, így szívből ajánlom ezt mindenkinek, hogy merjen érezni.

Ez a nap már

Néhány zenekari próba után Gábor, a dobos csak úgy a semmiből megkérdezte: "Te, ez nem arról szól, hogy a takaró alatt, meg nem kelünk fel, meg forró kávé meg keksz, meg még egyszer?" Szerinted?? – válaszoltam. Mindenki azt lát bele, amit szeretne. :) Ez benne a szép.

Miért nem hívtál

Nem akartam még egy lassú dalt a lemezre, de egyszer csak kijött ez. Olyan spontán és magától értetődően, hogy nem ellenkeztem. :) Egyszerűen ilyen érzések voltak akkor abban a pillanatban bennem. Nagyon rövid idő alatt megírtam a szöveget és a zenét is, ha meg már megszületett, akkor úgy voltam vele, hadd menjen...

Ez a dal

Teljes egészében a sárga basszusgitáromon írtam. Először a zene született meg, készen volt már a hangszerelés is, amikor megírtam hozzá a dallamot, szinte egyszerre a szöveggel. Szeretem a sodrását, és azt a gitárszólót a közepén, amire büszke vagyok, hiszen én játszom fel: életem első gitárszólója volt, korábban a basszusgitár mellett csak kedvtelésből vettem a kezembe más hangszert.

Hogyan állt össze a zenekar?

Eleve színpadra terveztem a produkciót, zenész vagyok, számomra önmagában az nem kielégítő, hogy kezemben van egy lemez, amit én készítettem. Koncertekkel teljesedik ki az egész.

Mivel minden hangszeren én játszottam a stúdióban, meg kellett találnom magam mellé azokat a társakat, akik velem együtt megelevenítik a dalokat, akikkel egyszer csak pulzusa lesz az egésznek, elkezd élni, megmozdulnak az energiák és nemcsak számunkra élvezetes, ami a színpadon történik, hanem a közönség számára is.

Január óta próbáljuk folyamatosan a műsort. Először Pusztai Gábor dobos csatlakozott hozzám. Ki más?! Már ez a negyedik formáció, amiben együtt zenélhetünk. Zseniális, és annyira érzi!

Néhány éve találkoztam egy fiatal gitáros sráccal, tetszett a hozzáállása, a játéka. Most jött el az idő, hogy egy csapatban legyünk. Ő Ruska Peti.

Azonnal egy hullámhosszon voltunk mindhárman. Az első próba szerintem mindenkinek kicsit remegős volt, nekem azért, mert először léptem oda a mikrofonhoz úgy, hogy én vagyok a főhős, a többieknek meg azért, mert "a Sanyi a főhős????" :)

Igen, a MotoMagamura az a produkció, amiben Kiss Sándor először a főhős. Hogy mit szól ehhez a közönség? Április 30-án kiderül a lemezbemutató koncerten, a NyolcTíz Klubban.

A lemez az alábbi felületeken is elérhető: Deezer, Spotify, iTunes, Google Play, Bandcamp


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET: