KULT
A Rovatból

Molnár Emese: "A dalaink mélyebb rétegeket mozgatnak az emberekben, és gondolatokat ébresztenek"

A Bennem a világ című lemezen az esszenciát az énekesnő korábbi zenei élményei adják, melytől az egész album elképesztően személyessé és intimmé válik.
Melis Dóra - szmo.hu
2018. február 25.



Örökérvényű, de modern mesék elevenednek meg Molnár Emese és zenekarának legújabb, Bennem a világ című lemezén. Az esszenciát az énekesnő korábbi zenei élményei adják, melytől az egész album elképesztően személyessé és intimmé válik.

A JaMese formáció március 8-án, az Opus Jazz Clubban tartja különleges lemezbemutató koncertjét, az énekesnővel többek között erről és az éneklés horderejéről beszélgettünk.

jemese (2)

- Mióta fontos számodra a zene?

- Már gyerekkorom óta végigkísér. Az anyai nagypapám zongoratanár volt, a szüleim mindketten tanultak zenélni, a nagybátyám, Szőke Szabolcs gadulka művész és olyan produkciók kötődnek a nevéhez, mint a Tin-Tin Quartet, Ektár vagy a Hólyagcirkusz társulat. Anyukám már korán észrevette, hogy az éneklés könnyedén megy és élvezem is, így zenei általánosba íratott. Zongoráztam és kórusba is jártam, aztán egy tanárnőmnél népdaléneklést tanultam, akivel sok versenyre elmentünk, volt is pár jó eredményem.

A gimi utáni továbbtanulásnál már egyértelmű volt, hogy valamilyen énekléssel kapcsolatos dolgot kell választanom, így a magyar szakos bölcsész képzés mellett elvégeztem az ének tanári szakot is.

- Akkor volt már saját zenekarod?

- A főiskola mellett énekeltem egy jazzkórusban és akkoriban hallottam először a Kőbányai Zenei Stúdióról is, ahol a diploma után továbbképeztem magam. Onnantól kezdve, hogy elkezdtem zenekarokkal együtt dolgozni és zenésztársakat találtam, folyamatosan motoszkált bennem, hogy hogyan tudnám magam megmutatni a dalokon keresztül. Ennek az eléréséhez elég hosszú út vezetett, ott van például a Why Not nevű zenekarom, ami egy kreatív és egyedi zenei alkotó csapat, de egy idő után azt éreztem, hogy a saját gondolataimat kevésbé tudom angol nyelven kifejezni. Velük a mai napig együtt dolgozunk, és élvezzük az akusztikus zene adta lehetőségeket, de azt gondolom, hogy a magyar nyelvnek nem csak rám van sokkal erősebb hatása, de azokra az emberekre is, akiknek éneklek.

- A JaMesében a dalok főleg a te szövegeidből és dallamaidból indulnak ki, majd a zenekarral közösen ezekből alkotjátok meg a végső dalt. Ez a formáció hogyan forrta ki magát?

- Az együttes 2012-ban alakult, amikor már voltak dalkezdemények, de ezeket végül közösen szedtük rendbe. Mikor elkészültünk, jelentkeztünk a Szimpla Lemming Programra és onnantól kezdve már nem volt visszaút, nem lehetett lazsálni, hamarosan meg is jelent a Csak a Napba című albumunk. A második lemezünk, a Bennem a világ a JaMese zenekar kiteljesedése, ezen minden zenét mi szereztük. Négy dal szövegét versek adják, öt dalnak én írtam a szövegét és van egy érdekes „mashup” is, amit a Nature Boy jazzstandardből és egy moldvai népdalból gyúrtam össze. Úgy érzem, hogy ez a lemez lenyomata mindannak, ami az elmúlt években történt velem és olyan érzelmeket is elmesél, amelyekről eddig talán nem mertem volna énekelni.

JaMese feat. Horváth Kristóf, aka Színész Bob: Szabad benned a levegő

- A címadó dalt Lackfi János költővel közösen szereztétek.

- Körülbelül három évvel ezelőtt egy interjúban hallottam, hogy János hetente tart kreatívírás-órákat, én pedig pont akkoriban éreztem, hogy szeretnék fejlődni szövegírásban. Elmentem egy ilyen alkalomra, és kiderült, hogy több szálról is ismerjük egymást. Mivel ez alapvetően egy prózai alkotókör, rákérdeztem, hogy nem tartana-e lírai továbbképzéseket is, amire nemet mondott, de helyette felajánlotta, hogy szívesen leülne velem, hogy alkossunk közösen valamit. Ez nyilván egy olyan lehetőség volt, amit nem lehetett és nem is akartam kihagyni. Egy énekdallam már régóta kavargott bennem és végül a lemez intrója is erre épült.

János egy nagyon inspiratív költő, akinek a kisujjában van a szavakkal való játék, ismeri a magyar nyelv dallamait és rejtett lehetőségeit, ráadásul nagyon jól rezonál a női energiára.

Talán azért is érezheti mindenki úgy, hogy ez az én szövegem, mert tényleg engem tükröz.

- A lemez egyik legerősebb és legintimebb szerzeménye a Két kezem című dal. Ennek mi a története?

- Ez a duett a bizalomról szól és arról, hogy mit érzek a párkapcsolatomban, annak minden nehézségével együtt. A mondanivalója valami olyasmi, hogy milyen nehéz a másikban megbízni még akkor is, ha hosszú ideje együtt vagytok, de ha jól csináljátok, akkor létrejön egy olyan szimbiózis, ami sok mindent összetart. Erős vízióim vannak a kézzel, mint szimbólummal, hiszen a kezemmel érintem meg a másikat, azzal készítem neki az ételt, azzal támogatom, ha szüksége van rám, átölelem, megfogom az ő kezét, vagyis többek között ezzel fejezem ki, hogy szeretem. Ezt a dalt

iszonyú nehéz volt megírni és vállalni, hogy sok ember előtt is kimondom és kiéneklem azokat a szavakat, melyek sokszor csak kettőnk közt hangoznak el.

- Volt olyan dal, ami valamiért mégis nehezen fogant meg?

- A Tisztítótűznek volt egy nagyon erős dallama, de egyszerűen nem jött hozzá a szöveg. Gyúrtuk jobbról-balról, de mégsem sikerült. A folyamatot aztán Palya Bea rendhagyó énekes coachingja segítette. Még két éve kerestem fel, mert már akkor úgy éreztem, hogy ő tud nekem utat mutatni. Így is lett, sok mindenben segített, a Tisztítótűz dallamára pedig olyan gondolatokat és érzelmeket hozott felszínre belőlem, hogy az énekóránk után két napra megszületett a szöveg.

jemese (3) (Copy)

- Hogy érzed, a mai magyar zenei szcénában mennyire van igény az általatok játszott zenére?

- A mi dalaink szövegcentrikusak, a számokban pedig sok zenei stílus fuzionál, így eleve szűkösebbek a lehetőségeink, de ez engem sosem zavart. Tudom, hogy

az ilyen típusú dalok nem úgy működnek, mint a rádiós slágerek, mélyebb rétegeket mozgatnak az emberekben és gondolatokat ébresztenek.

Hiszek benne, hogy megélnének a rádiós közegben is, elég csak Sting Englishman in New York-ja gondolni, mely teljesen ellentmond a slágergyártás szabályainak, de mégis működik.

Alapvetően azt gondolom, hogy mi a fellépések által érhetjük el a közönségünket. A koncert akkor kerek egész, ha az előadó felhasználja a közönség energiáját. Én erre egy körforgásként tekintek: kiéneklem magamból a dalokat, a közönség pedig reagál rá és ebből formálódunk tovább aznap este. Remélem, hogy a zenénk megemeli az embereket és gondolatokat ébreszt. Jó lenne, hogy az amit kapnak tőlünk továbbgyűrűzne bennük, rávilágítana dolgokra és olyan nézőpontokat kapnának, amire két nappal ezelőtt nem is gondoltak volna. Ha ez megvan – még akkor is, ha csak két emberrel történik meg - már sikeresek vagyunk. Idáig csak pozitív fogadtatásunk volt, ami számomra azt jelzi, hogy van létjogosultságunk.

- Ezt viszed tovább az élményének workshopokon is?

- Igen, a JaMese Élményének Workshopok is ehhez kapcsolódnak, csak ott nincsenek klasszikus előadói és befogadói szerepek, helyettük a közösségi éneklésen van a hangsúly valamint azon, hogy az éneklés élményszinten jelen legyen. Régóta formálódik bennem ez a dolog.

Egyéni énekórákat hét éve tartok, ahol rengeteget tanultam magamról, az emberi hangról és úgy érzem sokat tudtam segíteni a hozzám járóknak.

A csoportos munka azonban más. Megvan a maga felszabadító ereje annak, amikor egyszerre több hang szólal meg, ez belül nagyon nagy érzelmeket tud felszabadítani.

Ezt a régóta dédelgetett álmomat a kapolcsi Harcsa Veronika Udvarban tartott nyári halandzsa-workshopom erősítette meg. Azt éreztem, hogy az embereknek erre tényleg van igénye és működik az a tematika, amit elképzeltem. Eddig két alkalmon vagyunk túl az ötből, és bátran mondhatom, hogy minden képzeletemet felülmúlta az az élmény, amit egymásnak adtunk a résztvevőkkel. Fantasztikus dolgok születnek meg abban a három órában és nagyon erős érzelmek szabadulnak fel.

VIDEÓ: JaMese - Csak a napba

- Nyakunkon A Bennem a világ lemezbemutató koncertje, mire számíthatunk majd?

- Nagyon bízom benne, hogy aki eljön, feltöltődik, és új gondolatokkal tér majd haza a koncertünkről. A Bennem a világ album dalai sodró lendületűek és tényleg mély érzelmekkel teliek, szeretném mindezt élőben átadni a közönségnek. Magyarországon az Opus Jazz Club akusztikai tere az egyik legjobb, ezért nekünk is élmény ott játszani és bízom benne, hogy a közönségnek is az lesz!

Címlapfotó: Emmer László


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Gerendai Károly: Néhány hetünk maradt a Sziget megmentésére
A Sziget alapítója szerint két fő feladatuk van, az első és legfontosabb a biztos finanszírozást előteremteni.


Hétfőn érkezett a hír, hogy veszélyben lehet a Sziget Fesztivál jövője: Karácsony Gergely főpolgármester egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy

kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás, pontosabban a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben. Éppen ezért a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését.

Gerendai Károly nyolc év után térhet vissza a fesztivál élére. Az Indexnek elmondta, hogy most nagyon új neki ez a helyzet, hiszen nyolc évig kimaradt a fesztiválszervező világból. Amikor kiszállt, úgy érezte, nem ért már eléggé ehhez, nem ismeri eléggé a mai fiatalok gondolkodását, ízlését. Erre viszont nincs sok ideje, hiszen gyorsan kell cselekedni, hogy megmentsék a jövő évi fesztivált. Mint mondta, sok embert megkeresett már a környezetében, sokan pedig őt találták meg a hírek hatására, hogy felajánlják segítségüket.

Első lépésként a nemzetközi trendeket és a hazai piac állapotát nézi át. Felméri, voltak-e stratégiailag hibás döntések az elmúlt években, és ha kell, korrigálna. Azt is vizsgálja, mennyire lehet a régi Sziget hagyományaira építeni, mi maradt értékes, és mit kell újragondolni. Kérdés számára az is, mire van igénye a mai fiataloknak, érdemes-e kizárólag rájuk építeni, vagy vissza kell-e hozni a korábbi közönséget is.

„Még csak keresem az ezzel kapcsolatos válaszokat, de nagyon rövid időn belül döntéseket kell hozni, hiszen az, hogy még mindig nincsenek árusítva a jegyek, nincsenek lekötve fellépők, nem zajlanak azok a folyamatok, amelyeknek ilyenkor már rég zajlania kéne, olyan probléma, amit nem lehet sokáig fenntartani. Mert ha még sokáig gondolkodunk, akkor hiába az a szándékom, hogy folytassuk, egyszerűen kicsúszunk az időből. Erre most néhány hetünk van maximum”

– mondta a Sziget alapítója.

Azt is elmondta, melyek most a legfőbb feladatai: „Az egyik, összerakni azt a finanszírozást, ami biztosítja azt, hogy folytatható legyen a Sziget a következő időszakban, hiszen sajnos komoly veszteségek képződtek az elmúlt években, és ahhoz, hogy ezt egyáltalán legyen esély megvalósítani, kell egy kockázatvállaló befektetői háttér. Másrészt pedig kell egy olyan vízió, amiről azt gondoljuk, hogy jobb lesz, hiszen az a cél, hogy ne legyenek a későbbiekben már ilyen veszteségek.

Tehát ez a két fő feladat van, egyrészt a jelenlegi biztos finanszírozást előteremteni, a másik pedig megtalálni a megoldást arra, hogy hosszú távon ne kelljen finanszírozni.”

Gerendai úgy látja, a hosszabb kihagyás miatt frissebb szemmel néz a folyamatokra. „Akik benne vannak egy adott szakmában, azok sokszor már nem látják a fától az erdőt, kevésbé érzékelik a nagy képet vagy a tágabb összefüggéseket” – mondta. Az elmúlt napokban szakmai anyagokat olvasott és sokakkal egyeztetett.

„Tegnap is szinte egész nap kint voltam a Sziget-irodában, és a volt kollégáimmal azt próbáltuk elemezgetni, hogy miket látunk hibának az elmúlt időszakban, és miket látunk jó iránynak. Miben kéne erősíteni, mit kéne megváltoztatni, miben kellene visszatérni inkább az alapokhoz, miben kellene kifejezetten megújulni.

Most egyszerre kell megteremtenünk egy stabil hátteret, miközben ez esély arra, hogy jó irányba mozduljanak el a dolgok, mert ez a számok alapján egyértelműen szükségesnek látszik”

– fogalmazott.

Az ötletelés mellett már tárgyal a lehetséges befektetőkkel is. Alapvetően magyar partnerekről beszélt, részleteket azonban nem árult el. Azt is mondta, úgy érzi,

a fesztivál az édes gyermeke, és mindent meg kell tennie azért, hogy megmentse.

Gerendai szerint ez a főváros és az ország érdeke is, ezért arra számít, hogy ebben pozitív lesz mindenkinek a hozzáállása. „Ez egy komoly szakmai kihívás, ami engem még inspirál is, hogy meg tudjuk-e találni a választ” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk