KULT
A Rovatból

Atombombát hatástalanítani könnyes szemmel – értéktelen giccsel van teli a Mission Impossible: Utóhatás

A sorozat legújabb részét az elmúlt évek egyik legjobb akciófilmjeként emlegetik. Íme egy ellenvélemény.
HMS - szmo.hu
2018. augusztus 08.


Link másolása

Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy egészen a közelmúltig rajongója voltam a Mission: Impossible-filmeknek, kiváltképp a Brian De Palma által rendezett 1996-os első résznek. Imádtam az 1960-as évek kémfilmjeit idéző könnyed hangulatot, a gumimaszkos átveréseket, a röhejességig bonyolított történetet és az aprólékosan kidolgozott nagyjeleneteket – ezeken a filmeken érezni lehetett, hogy óriási lelkesedéssel csinálták őket.

Nem véletlenül, a Mission: Impossible ugyanis Tom Cruise sztár/producer pet-projektje: Cruise még kisgyerekként szeretett bele a CBS 1966 és 1973 között futó klasszikus tévésorozatába, majd amikor szupersztárrá vált Hollywoodban, mindent megtett azért, hogy filmadaptációt készíthessen belőle. 1996-ban aztán saját produceri felügyelete alatt vált valóra az álma, a gigasikert arató első részt pedig az elmúlt 22 évben öt további epizód követte.

Bár a filmek színvonala nem volt éppen egyenletes, a franchise mégis meg tudta őrizni frissességét,

elsősorban annak köszönhetően, hogy Cruise sokáig minden egyes epizódot más rendezőre bízott. Egészen más élményt jelentett De Palma (a későbbi epizódokhoz mérten) lassabb sodrású, feszült kémthrillere, John Woo faltól falig akciófilmje vagy éppen Brad Bird habkönnyű kalandja.

Ahogyan azonban egymást követték az újabb és újabb filmek, a franchise szépen lassan irányt váltott: megszabadult az eredeti tévésorozat szerkezetét mímelő, precízen felépített betörésszekvenciáktól, és egyre inkább hajmeresztő kaszkadőrmutatványok füzérévé vált. A filmek legnagyobb marketingfogása ma már az, hogy az idén 56 éves Tom Cruise – kora Jackie Chanjeként – saját maga vállalja az egyre életveszélyesebb mutatványokat: az Utóhatásban például tényleg kiugrott egy hétezer méteres magasságban haladó repülőgépből, és tényleg ő vezeti a helikoptert a filmvégi üldözés során.

Nagyon vegyes érzésekkel ültem végig az Utóhatást: egyfelől az akciójelenetek tényleg lélegzetelállítóak, és nagyon örülök annak, hogy a szuperhősfilmek korában egy ennyire old school akciófilm is képes robbantani a mozikasszáknál, az élményt azonban számomra agyonnyomta a sok szempontból nagyra törő, a létfontosságú fordulópontokon azonban nagyon színvonaltalan megoldásokkal élő forgatókönyv. Félreértés ne essék, az agyatlan akciózást is lehet művészi szinten űzni, de meggyőzően csak akkor, ha az alkotók ezt nyíltan fel is vállalják. A sorozat író-rendezőjévé avanzsáló McQuarrie azonban nem elégedett meg ennyivel:

az Utóhatással nem kevesebbre vállalkozott, minthogy tragikus hőst faragjon Ethan Huntból.

A felvetés alapvetően nem rossz: hősünk azért nem lehet a harmadik etapban hátrahagyott feleségével, mert újra ás újra meg kell mentenie a világot. Muszáj tovább csinálnia, hogy összetartsa az IMF-et, muszáj tovább küzdenie az ártatlanok életéért, muszáj 50+ évesen is helikopterek oldalán lógva hadakozni a gonosztevőkkel, mert ha leállna, nem lenne más, aki átvegye a helyét. Kvázi akaratlan szuperhős ő, aki mindennap megküzd a világunkért, miközben csak a családi fészekre vágyna.

A gond csak az, hogy az alkotók minden figyelmüket a - valóban lenyűgöző - akciójelenetekre összpontosították, a dramaturgiai finomhangolásra pedig már nem maradt energia, holott McQuarrie annak idején éppen egy elképesztően csavaros forgatókönyvvel (Közönséges bűnözők) robbant be a köztudatba. Szörnyen kínos jelenetekkel próbálják elhitetni velünk, mennyire önfeláldozó is ez az Ethan Hunt nevű ember: jobb esetben bajba sodort ártatlanok előtt esedezik a bocsánatért (lásd a rendőrnő nagyjelenetét), rosszabb esetben könnyes tekintettel adnak elő róla nagymonológokat sokat látott bajtársai. Az értéktelen giccs még a fináléra is rátelepszik, a szereplők egy atombomba hatástalanítása közben is elmorzsolnak néhány könnycseppet.

Elsősorban emiatt nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a Mission: Impossible legújabb része sokkal jobb film is lehetett volna, ha visszavesznek a fapofából, és rövidítenek egy keveset az – egyébként feleslegesen hosszú – játékidőn. Minden tiszteletem Tom Cruise-é, amiért életben tartja ezt a franchise-t, de

jó lenne, ha a következő részt nem csak a konkurencia hiánya miatt emelné piedesztálra a nemzetközi filmkritika.

A film előzetese:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya továbbra is állítja, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A színésznő szerint az intézmény igazgatója anyagi okokra hivatkozva nem újította meg a szerződését. A Nemzeti Színház szerint Udvaros Dorottyának határozatlan idejű szerződése van, és azt nem mondták fel.

Link másolása

Mi is írtunk róla, hogy Udvaros Dorottya azt mondta, hogy már nem tagja a Nemzeti Színháznak, mert a szerződését nem újították meg. Az igazgató, Vidnyánszky Attila korábban az intézmény anyagi helyzetére hivatkozott.

Pénteken a Nemzeti Színház azt közölte:

„Udvaros Dorottya művésznő a Nemzeti Színház társulatának tagja, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, mely a mai napig nem került megszüntetésre és felmondásra”

- írta a Telex.

A színésznő gyorsan reagált a teátrum közlésére. A lap megkeresésére azt válaszolta:

„Március 22-én pénteken 11.00-kor volt szerződtetési tárgyalásom a vezérigazgató úrral, amikor is közölte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a munkaszerződésemet. Azokra a darabokra, amik még műsoron maradnak és játszom bennük, azokra egyedi szerződést kapok majd május közepén”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A legfőbb érv az volt, hogy a színház nehéz anyagi helyzetben van. Udvaros azonban nem érti, hogy akkor miért kell külföldi rendezőket szerződtetni hatalmas összegekért.

Link másolása

Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában. A direktor legfőbb érve az volt szerinte, hogy a teátrum nehéz anyagi helyzetben van.

„A kormány elvont 380 millió forintot a színháztól, és idén már nem sikerült befoltozni a költségvetésen ütött lyukakat. Elfogadom, hogy anyagi problémák vannak, de ha valóban ilyen rossz a helyzet, akkor miért kell újabb és újabb külföldi rendezőt leszerződtetni hatalmas összegekért?

A Nemzetiben már alig rendeznek magyar művészek” – mondta a színésznő a lapnak.

Udvarost megkérdezték a tavaly novemberi balesetről is, amikor a Rómeó és Júlia előadás közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről.

„Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Korábban már kis híján történt tragédia, egy öt méter magas díszletelem kezdett el dőlni, a tetején egy színésszel, akinek végül szerencsére nem esett baja, de az eset után elszerződött a színháztól. A Rómeó és Júlia próbáin a kollégák többször is jelezték, hogy veszélyes a díszlet, mégsem történt semmi” – mondta Udvaros Dorottya.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Premier: „Síneken guruló no-go zóna” – A négyes-hatos villamosról írt dalt a Bankrupt
Az utóbbi pár évben egymás után hozták ki a társadalomkritikus slágereket, most szerettek volna kicsit elszakadni a politikai témáktól, de csak félig sikerült.

Link másolása

A négyes-hatos villamos lenyűgöző élővilágát már-már Sir David Attenborough-t idéző aprólékossággal mutatja be a Bankrupt új slágere. Az Interrupters-féle lendületes, modern ska-punk vonalat képviselő szám refrénje garantáltan meg fog ragadni mindenkiben, aki kénytelen rendszeresen igénybe venni a körúti fegyencjárat szolgáltatásait.

A számhoz készült montázsvideó ezúttal a tömegközlekedési akciójelenetek tematikájára épül, és hogy minden igényt kielégítsenek, ehhez a számhoz is készült angol változat.

„Az elmúlt másfél évben sorozatban kihozott virális társadalomkritikus slágerek (Keresett a Feri, Viktorland, A hülyeség ára, Illiberal Holiday, Hol van a pénz?) után szerettünk volna kicsit elszakadni a politikai témáktól. De amikor realizáltuk, hogy pont az önkormányzati kampány közepére esik majd a megjelenés, muszáj volt ebbe is beletenni pár sort arról, hogy ígérhet bárki bármit, a négyes-hatos ilyen marad. És ha már így alakult, belekerült Budapest legádázabb ellensége is” – meséli a csapat frontembere, Sarkadi Balázs.

Négyes-Hatos:

Four-Six:

A zenekart legközelebb május 11-én Veszprémben, a Teremben, utána pedig június 1-én Budapesten, az Instantban lehet élőben megnézni.

A zseniális borító Vass Richárd munkája, a kiváló hangzásról pedig ezúttal is Botlik Mátyás (Grenma Stúdió) gondoskodott.


Link másolása
KÖVESS MINKET: