KULT
A Rovatból

Mintha egy fanmade Vaják-videót néznénk a YouTube-on – Vaják: A vér eredete kritika

Amikor bejelentették a Vaják előzménysorozatát A vér eredetét, őszintén szólva nem erre számítottam. Lenne pedig egy nagyon érdekes történetszál Ciri „varázsvérének” eredetéről és fontosságáról…
B. M.; képek forrása: imDb.com és YouTube - szmo.hu
2022. december 27.


Link másolása

... de sajnos ez a sorozat nem erről szól. A vér eredete

egy szinte teljesen új történet, aminek semmi köze sincs a játékhoz vagy a könyvekhez.

A vér, amire a cím utal, a Vajákok vérének eredete, ami egy dögunalmas téma a Ciri vonalhoz képest. Az alapanyagban apró utalások ugyan vannak erről az időszakról, de ezt alapul véve, egy négyrészes sorozatot írni nagyon bátor dolog.

A vér eredete hivatalos előzetese

Nem is sikerült az íróknak: a forgatókönyv gyenge, kitalálható és néha röhejes. Ha valaki látott már egy feldolgozást Kuroszava A hét szamurájából, az talán a 22. perc környékén meg fogja tudni mondani, mit fog látni a következő négy órában, ki mikor fog meghalni, vagy elárulni mindenkit.

Van pár váratlan és ügyes csavar, de ezek nem mentik meg a helyzetet.

A történetnél talán csak a színészek rosszabbak, akik próbálják eladni a sztorit, de erőtlenek és gyengék. Ez a főgonosz császárnőn és a mindig remek Michelle Yeoh-n kívül szinte mindenkire igaz, a többiek játéka olyan, mintha egy fanmade Vaják-videót néznénk a YouTube-on.

Elméletileg a látványvilágnak nagyon különlegesnek kellene lennie, ám a megvalósítás hagy némi kivetnivalót maga után, sok esetben átlagon aluli. Pedig a széria próbál egy kegyetlen és véres világot bemutatni, de

az összes vér, amit látunk a képernyőn, az förtelmes, gagyi digitális fröccsentés.

Ez pedig könnyen kizökkentheti a nézőt az amúgy látványos, sötét, realisztikus fantasy-világból. Amibe viszont nem lehet belekötni, és vitán felül gyönyörű, az a zene.

Több csodálatos dalt is hallunk hőseink kalandjai alatt,

vagy az egyik főszereplő bárdunktól, vagy a cselekmények háttérében, amiket akár a Spotifyon is meghallgatnánk. A probléma ezekkel szintén az, mint a digitális vérrel, kizökkenti a nézőt, mert annyira gyönyörűek, hogy nem illenek az amúgy kegyetlen világhoz, vagy a helyzethez.

Mint Witcher-rajongó, elmondhatom, hogy A vér eredetének vannak elképesztően érdekes pillanatai, amiket örülök, hogy láttam, de tele van teljesen felesleges melodrámával is, amik inkább egy iskolai drámaelőadásba illenek. Főhőseink terve annyira buta és logikátlan, hogy díjat érdemelne, szerencsére a gonoszok is hasonlóan lükén gondolkodnak. Ami pedig felteszi a koronát az egészre, hogy tele van meg nem magyarázott részletekkel.

Ez nem lenne probléma, ha ügyesen csinálnák,

és nem szerves részét képeznék ezek a rejtélyek a forgatókönyvnek. Elég a narrátorunk megjelenésére, vagy az idegen világban található káosz „istenre” gondolnunk, mind-mind fontos, egyedi és érdekes adaléka lehetne a Vaják-univerzumnak, de meg sem próbálják megmagyarázni őket. Csak el kell fogadnunk, hogy ők léteznek, és bármit megtehetnek ebben a világban, majd egyszer talán megtudjuk kik ők, és mit szeretnének.

Nem tudom teljesen lehúzni a sorozatot, de azért jó szívvel ajánlani sem. Azzal, hogy megnéztem, megtudtam egy-két érdekes tényt, és láttam néhány fantasztikus eseményt. A probléma az, hogy az íróknak fogalmuk sem volt, hogyan kellene előadni ezt az érdekes történetet és

egy klisékből építkező tucat-fantasy lett a végeredmény.

Ami még probléma, hogy akár igazak is lehetnek a pletykák Henry Cavillről, hogy azért száll ki a Vaják-sorozatból, mert kezdenek teljesen elszakadni az amúgy zseniális alapanyagtól, és egy fura saját verziót készítenek belőle. Egyre jobban látszanak ezek a viharfellegek.

Ez a Vaják, nem az a Vaják, amit Sapkowski megírt, vagy az a Witcher, amit a CD Project RED létrehozott a játékok formájában.

Ez a Netflix Vajákja, ami egyre kiábrándítóbb, egyre gyengébb minőségű,

"netflixes" (értse ezt mindenki úgy, ahogy szeretné) és unalmas. Pedig az alap, amiből építkezik, különleges, egyedi és érdekes. Nem mondom, hogy ne nézzetek bele legalább az első részbe, de azt se fogom mondani, hogy dobjatok el mindent ezért a sorozatért.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: