Minden horrorrajongó a Barbárról beszél, és ez nem véletlen
A cselekmény egy egyszerű történéssel indít: főszereplőnk, Tess, Detroit egyik rossz negyedében kibérel egy házat, azonban valami hiba csúszik a gépezetbe és egy másik bérlőnek is kiadták az ingatlant. Ha már így alakult, Tess úgy dönt, osztozik a házon egy idegennel. Ebből az egyszerű helyzetből olyan dolgok kerekednek, amikre a néző soha nem számítana.
Rég láttam ennyire feszült és tökéletesen megkomponált rendezést. Minden elismerésem! A szövegkönyv pörög, minden helyzet, melybe a karakterek kerülnek, reális, csavaros, a film bizonyos információkat visszatart, és ügyesen játszik a nézői elvárásokkal. Sokszor fittyet hány a zsánernek, és történetszálat vált.
Működik-e a horror faktor? Nem kérdés. A film első harmada akár egy Hitchcock-klasszikus is lehetne: amikor főszereplőnk leül az idegennel teázni és beszélgetni, vágni lehet a feszültséget. Amikor pedig kiderül, hogy mi miért is történik,
Detroit városa mint egy plusz szereplő külön entitás a filmben. Nyomasztó, kellemetlen atmoszférát teremt az alaphelyzetnek, szereplőink mintha börtönben lennének, ilyen környéken én se feltétlenül szeretnék este sétálgatni. Ha hibát keresnék a történetben, talán azt emelném ki, hogy az alkotók nem fordítottak elég időt arra, hogy kifejtsenek bizonyos eseményeket. Érthető minden, ami történik, de egy-egy szituáció elbírt volna némi magyarázatot.
Ugyanakkor ez nem biztos, hogy probléma. A film ritmusa nagyon feszes, egy másodperce sem unjuk meg. Számos jelenetben ez a rohanás sokkhatásként éri a nézőt. A hirtelen, explicit erőszak, valamint a fizikailag és erkölcsileg is undorító cselekedetek megmutatják, miért is Barbár a film címe. Ebből is adódik, hogy cikkünk tárgya egyértelműen csak 18 éven felülieknek ajánlott.
A rendezés csillagos ötös, na de milyen a látvány? Realisztikus, zárt terek, az operatőr nagyon ügyesen takar részleteket, azt látjuk csak, amit tényleg mutatni akar.
Első körben este látjuk az épületet, és egy teljesen normális kertes háznak tűnik, majd észrevesszük az apró részleteket: valami nem stimmel. Csak a házon van világítás, a környéken minden sötét, az épületekben sem ég a villany, majd reggel vesszük észre, hogy miért is van ez. Nem akarok spoilerezni, mert ez egy nagyon jól megrendezett kamaradráma több rejtéllyel és csavarral.
A színészeket is nagyon ügyesen választották ki, Georgina Campbell Tess szerepében brillírozik, Bill Skarsgard pedig Keith-t, az idegent alakítja, akivel Tess kénytelen együtt lakni egy pár napig. Skarsgard önmagához képest visszafogott, sármos és rejtélyes szereplő, nem a tőle megszokott elszabadult karaktert játssza, és ez is hozzátesz a feszültséghez.
a tenyérbemászó, irritáló, undorító háztulajdonos szerepében. Nem fejtem ki pontosan, hogyan kapcsolódik a történethez Long karaktere, de ő is szerves része lesz a motorvárosi horrornak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a Barbárt,
ami mostanában hiánycikknek minősül. Ez az év eddig nagyon kedvez a horrorrajongóknak, remélem, ez így is marad, és csak remélni tudom, hogy minél nagyobb siker lesz a Barbár, mert már most foglalom a helyem a következő Zach Cregger-filmre. A Barbár elérhető a Disney+ műsorán.