KULT
A Rovatból

„Minden filmemre büszke vagyok, kivéve a Dűnét” – David Lynch-től búcsúzunk

Egy szörnybébivel és egy durván eldeformált férfival pattant fel egy pillanat alatt a nagyon közé, egy szürreális kisvárossal (és egy Bob nevű farmeringes fickóval) pedig örökre beírta magát a mozgókép történelmébe.


David Lynch-et egyszer éppen festés közben meglegyintette egy megmagyarázhatatlan széllökés, és állítása szerint látta, hogy a műve megmozdult a vásznon. Azt mondta, ez inspirálta arra, hogy filmrendező legyen. Mert látni akarta a festmények mozgását. Ebből pedig megszállottság lett, ahogy a szürreálishoz és a bizarr dolgokhoz való vonzódása is.

De kezdjük az elejétől! David Keith Lynch 1946. január 20-án született a montanai Missoulában. A mezőgazdasági minisztérium kutatója, Donald Lynch fiaként a korai életének nagy részét azzal töltötte, hogy az anyjával, Edwinával és a testvéreivel, Johnnal és Marhával folyamatosan államról államra költöztek. Így nem nagyon tudott barátokat szerezni a gyakori iskolaváltogatások között. „Gyerekként teljesen fantasztikusnak találtam ezt a világot. Természetesen megvoltak a szokásos félelmeim, mint például az iskolába járás… Én akkoriban a sulit a fiatalok elleni bűntettnek gondoltam. Elpusztította a szabadság csíráit is. A tanárok nem ösztönözték a tudást vagy a pozitív hozzáállást” – nyilatkozta erről egyszer.

Az iskolai tanulmányai mellett Lynch csatlakozott a cserkészekhez. Később azt mondta, azért lett cserkész, hogy maga mögött hagyhassa a mindennapjait, hogy egy kicsit „kiszabadulhasson”.
El is érte a lehető legmagasabb rangot, és többek között ő is jelen volt a Fehér Házban, amikor beiktatták John F. Kennedy elnököt, amelyre pont az ő 15. születésnapján került sor.

A tanulás béklyói

A szülők mindenesetre már korán felfedezték és támogatták David művészi ambícióit. Későbbi elmondása szerint az édesanyja megmentette őt azzal, hogy arra bátorította, inkább rajzoljon papírhulladékra, minthogy kifestőkönyveket használjon, aminek az a lényege, hogy a vonalak között maradjon. Ez a meglátás ihlette a filmjeit is. A külvárosi élet nyugalma azonban unalmas volt a számára, szerette volna, hogy valami rendkívüli történjen, ami felkavarja az 1950-es évek felszínességét.

Az első film, amit látott, Henry King 1952-es Wait Till the Sun Shines, Nellie-je volt.

Az alexandriai Francis C. Hammond középiskolában Lynch nem jeleskedett, kevéssé érdekelte a tanulás, de a többi diák körében népszerű volt, és miután elballagott, úgy döntött, festészetet szeretne tanulni a főiskolán. A washingtoni Corcoran School of the Arts and Designban kezdte a tanulmányait, mielőtt 1964-ben átiratkozott a bostoni School of the Museum of Fine Artsba. Ezt viszont mindössze egy év után otthagyta, mondván: „Egyáltalán nem inspirált az a hely.” Ehelyett úgy döntött, hogy három éven át körbeutazza Európát jó barátjával, Jack Fiskkel. Abban reménykedtek, hogy az osztrák expresszionista festő, Oskar Kokoschka iskolájában képezhetik majd magukat. Salzburgba érve azonban kiderült, hogy erre nincs esélyük. Csalódottan tértek vissza az Egyesült Államokba, miután mindössze két hetet töltöttek Európában…

Visszatérve aztán úgy döntött, Philadelphiába költözik, és beiratkozik a Pennsylvania Academy of the Fine Arts nevű iskolába Fisk tanácsára. Ott kezdett kapcsolatot egy diáktársával, Peggy Reavey-vel, akit 1967-ben feleségül vett, a következő évben pedig Peggy életet adott a lányuknak, Jennifernek. Immár családként egy 12 szobás házat vásároltak viszonylag alacsony 3500 dolláros áron (ez most kb. 32 000 dollárnak felelne meg), a környék (Philadelphia Fairmont nevű negyede) magas bűnözési és szegénységi rátája miatt.

A karrierindító szörnybébi

A Pennsylvania Akadémián Lynch elkészítette első rövidfilmjét, a Six Men Getting Sicket 1967-ben. 1970-ben a feleségével és a lányával Los Angelesbe költözött, ahol filmkészítést kezdett tanulni az AFI Konzervatóriumban, egy olyan helyen, amelyről később azt mondta: „Teljesen kaotikus és szervezetlen volt, tehát nagyszerű.” Itt vágott bele a Radírfej című filmjébe, amit kb. 42 percesre tervezett. A forgatókönyve mindössze 21 oldalból állt, és Lynch mindenféle külső beavatkozás nélkül hozhatta létre. A forgatás 1972. május 29-én éjjel kezdődött néhány elhagyatott istállóban, lehetővé téve a produkciós csapatnak (amely nagyrészt Lynch néhány barátjából állt, köztük Sissy Spacekkel, Jack Fiskkel, Frederick Elmes operatőrrel és Alan Splet hangtervezővel), hogy mindent azokban állítsanak fel.

Az Amerikai Filmintézet 10 000 dolláros támogatást adott nekik, de ez nem volt elég a film befejezéséhez. Ezért a projektet Lynch ezután az apjától kapott kölcsönből és a Wall Street Journal újságkihordásából származó pénzből „tartotta el”.

Nem sokkal a Radírfej forgatása után Lynch és Peggy elváltak (barátságban), Lynch így teljes munkaidőben a filmjével tudott foglalkozni. 1977-ben aztán feleségül vette Mary Fisket, Jack Fisk húgát.

A Radírfej végül 89 perces lett, vagyis Lynch első egész estés filmje vált belőle 1976-ban. Megpróbálta benevezni a Cannes-i Filmfesztiválra, de míg egyes kritikusoknak tetszett, mások szerint borzalmas volt, és végül nem választották be a versenyprogramba. A New York-i Filmfesztivál szervezői szintén elutasították, a Los Angeles-i Filmfesztiválon azonban levetítették, amelyen Ben Barenholtz, az Elgin Theater forgalmazója felkarolta, és segített abban, hogy 1977-ben végül moziforgalmazásba kerüljön. A Radírfej ezt követően népszerűvé vált az „éjszakai filmes underground” körökben. Később az 1970-es évek egyik legfontosabb underground filmjének nevezték A vakond (1970, Alejandro Jodorowsky), a Rózsaszín flamingók (1972, John Waters), a The Harder They Come (1972, Perry Henzell) és a Rocky Horror Picture Show (1975, Jim Sharman) mellett.

Még a kor egyik sztárrendezője, Stanley Kubrick is azt mondta, hogy a Radírfej az egyik legkedvesebb filmje. A fekete-fehérben forgatott mű egyébként egy disztópikus ipari pusztaságban élő csendes fiatalember, Henry (Jack Nance a rendező kabalaszínésze lett, és szinte minden filmjében feltűnt) történetét meséli el, akinek a barátnője egy torz kisbabát szül, akit a férfi gondjaira bíz.

Elefántember és homokféreg

A Radírfej pedig rögvest elindította Lynch karrierjét, mivel valaki egyszer Mel Brooksnak (Producerek, Fényes nyergek, Az ifjú Frankenstein, Bombasiker, Űrgolyhók stb.) is ajánlotta a filmet, aki szintén odavolt érte, és felkérte Lnych-et, hogy rendezze meg Az elefántembert.

A Frederick Treves könyvéből készült film pedig az 1980-as premierje után kiváló kritikákat kapott, és összesen nyolc Oscar-díjra jelölték: Lynch is kapott nominációt rendezőként és forgatókönyvíróként.

De ha Hollywood azt hitte, hogy megtalálta az új kasszasikermestert, hamar rájött, hogy tévedett… Lynch-nek ugyanis esze ágában sem volt mainstreamesdit játszani az amúgy annak szánt Dűne című sci-fi eposz 1984-es filmadaptációjával, amire szintén felkérték őt. A megkérdőjelezhető minőségű speciális effekteket, jelmezeket és babaolajjal bekent Stinget felvonultató filmet utálták a kritikusok, és megbukott a mozikban is. „Mindenre büszke vagyok, kivéve a Dűnét” – mondta Lynch később egy interjúban, és elismerte, hogy ez a film majdnem kinyírta a karrierjét. Épp ezért ezután nem volt több bérmunka, már csak a saját feje után ment, és a saját projektjeit valósította meg.

„Diane, 11:30, február 24. Most érek be Twin Peaksbe.”

A sebek aztán kezdtek begyógyulni, amikor visszatért a jellegzetes stílusához. A Kék bársony (1986) a Dűnéből ismert Kyle MacLachlan főszereplésével egy kisvárosi fiatalt követett nyomon, aki az alvilágba keveredett, miután talált a földön egy levágott fület. Az erőszakos film megosztotta a kritikusokat, de Lynch elnyerte érte a második Oscar-jelölését rendezőként. Majd a Nicolas Cage, Laura Dern és Willem Dafoe főszereplésével készült Veszett a világ (1990) című bűnrománcért 1990-ben elnyerte a cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálmát.

Lynch szeirnt az amerikai szépség és horror egyazon érem két oldala, ebben pedig olyan erősen hitt, hogy ezt tovább tökéletesítette a szintén 1990-ben megjelent Twin Peaks című sorozatában.

A krimi-thriller-dráma egy amerikai erdős kisvárosban zajló sötét eseményeket vizsgálta a tinédzser szépségkirálynő, Laura Palmer (Sheryl Lee) meggyilkolása után. A nézőket azonban az ragadta meg igazán, amit a képernyőn kínált: egy valódi rémálom csodálatosan sajátos karakterekkel, köztük az FBI-ügynök Dale Cooperrel (Kyle MacLachlan), a cseresznyés pitével és kávéval együtt. A Twin Peaks a magyar háztartásokba is bekerült a ’90-es évek elején, így itthon is gyorsan kultstátuszba került, mivel ilyesmit sem itt, sem máshol nem lehetett addig látni. A sorozat 1991-ben három Golden Globe-díjat nyert, köztük a legjobb drámasorozat és a legjobb színészi alakítás díját MacLachlan számára. A második évaddal aztán megfeneklett a széria, 1992-ben pedig a nézők egy előzménysztoriban, a Tűz, jöjj velem!-ben térhettek vissza Twin Peaksbe, de az eredeti sorozat nyomába semmi sem érhetett.

Ritkán, de akkor nagyot

A ’90-es évek második felére Lynch visszatért a nagyvászonra, hogy egy rá jellemző ujjgyakorlattal (Lost Highway – Útvesztőben, 1997) és egy rá egyáltalán nem jellemző csendes kis drámával (Straight Story – Az igaz történet, 1999) öregbítse hírnevét, majd a 2001-es Mulholland Drive – A sötétség útjával ismét a csúcsra ért, mivel esztétikailag talán ez a filmje áll legközelebb a Twin Peakshez. A pszichológiai thriller-drámát a kritikusok elismeréssel fogadták, és Lynch megkapta harmadik Oscar-jelölését rendezőként, Cannes-ban pedig övé lehetett a legjobb rendező díja (megosztva Joel Coennel Az ember, aki ott se voltért).

A 2006-os Inland Empire lett Lynch utolsó nagyjátékfilmje, amely nem kegyelmezett a hollywoodi sztárkultúrának, s egyben a rendező egyik legnehezebben befogadható alkotása lett. Az utolsó nagy dobása pedig 2017-ben jött, ekkor mutatta be ugyanis a Twin Peaks folytatását, A visszatérést, amely 25 évvel az eredeti sorozat eseményei után játszódik, nagyrészt ugyanazokkal a szereplőkkel.

S bár rendezőként sosem díjazták az Oscaron, 2020-ban az Akadémia életműdíjjal jutalmazta meg őt, így végül hozzájuthatott egy aranyszobrocskához.

S hogy mikor láthattuk őt utoljára? Hiszen igen, színészként is feltűnt több esetben is, főként a saját projektjeiben. A leginkább természetesen a Twin Peaks hangosan beszélő Gordon Cole FBI-igazgatójaként emlékezhetünk rá, de szerepelt még többek között az 1998-as Felnőttmesékben, a Louie című tévésorozatban, vagy a 2017-es Luckyban. A karrierjét pedig egy emlékezetes feltűnéssel zárta, ő játszotta ugyanis a négyszeres Oscar-díjas rendezőt, John Fordot a Steven Spielberg által rendezett A Fabelman család (2022) emlékezetes fináléjában. Szép búcsú a közönségtől.

Négy feleség, négy gyerek

David Lynch összesen négyszer nősült meg, és mindegyik feleségétől született egy-egy gyermeke. Peggy Reavey-ről és Jennifer Lynch-ről már esett szó. Sőt, Mary Fiskről is, akivel 1977 és 1987 között élt házasságban, s akitől Austin Jack Lynch nevű fia született 1982-ben. Majd romantikus kapcsolatot alakított ki Isabella Rossellini színésznővel, akivel 1986 és 1991 között élt együtt. 1992-ben jött össze a szerkesztőjével, Mary Sweeney-vel, akitől Riley Sweeney Lynch nevű fia jött a világra még ugyanabban az évben. Sweeney Lynch producereként is dolgozott, sőt akár társíróként is, például a Straight Storyban. Ők ketten végül csak 2006 májusában házasodtak össze, ám egy hónappal később már be is adták a válókeresetet, így 2007-ben el is válhattak.

2009-ben aztán Emily Stofle színésznővel állt az oltár elé, aki szerepelt az Inland Empire című filmjében, valamint az új Twin Peaksben is. Közös, Lula Boginia Lynch nevű lányuk 2012-ben született, Lynch ekkor már 68 éves volt. 2023-ban aztán Stofle is beadta a válókeresetet, a válási egyezség pedig 2024. december 20-án született meg, de David Lynch 2025. január 17-én bekövetkezett halálig még nem adta ki a bíróság a végleges válólevelet, így hivatalosan házas emberként hunyt el.

Ötlettöredékek

Az egész életében erős dohányosnak számító Lynch 2024 nyarán jelentette be a nyilvánosság előtt, hogy emfizémája, azaz tüdőtágulata van, és nem hagyhatja el az otthonát sem, mert szinte bármilyen fertőzés az életébe kerülhet (a Covid különösen). A diagnózisa kapcsán azonban elmondta, hogy kiváló formában van, és hogy soha nem fog nyugdíjba vonulni. Hozzátette, ez a betegség volt az „ára” annak, hogy olyan sokat dohányzott, bár nem bánta meg, hogy élvezte a füstölést.

Az állapota azonban néhány hónap alatt eléggé leromlott. A People magazinnak adott 2024. novemberi interjújában Lynch azt mondta, hogy oxigénre van szüksége a járáshoz.

Két hónappal később, három nappal a 79. születésnapja előtt pedig Gordon Cole örökre elcsendesült. Az öröksége azonban mindig hangos lesz.

2014-ben a zenész Patti Smith-szel folytatott beszélgetésében így nyilatkozott: „Az ötleteim töredékekben jönnek. Olyan, mintha a másik szobában egy kirakós lenne – az összes darab összeállt. De az én szobámban csak darabonként pattannak belém.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Gyerekként bárokban énekelt, és nyulakra vadászott, mert nem volt mit ennie, majd minden idők egyik legnagyobb countrysztárja lett – Shania Twain 60 éves
Szegénysorból a gazdagságba, a kilátástalan mélyből a legnagyobb magasságokba repült a tehetségének és a szépségének köszönhetően, és végül megtalálta őt a boldogság.


Shania Twain, születési nevén Eilleen Regina Edwards 1965. augusztus 28-án született a kanadai Ontario-beli Windsorban Sharon Morrison és Clarence Edwards gyermekeként. Kétéves volt mindössze, amikor a szülei elváltak, és anyja a három lányával Timminsbe költözött. Ott hozzáment egy ojibwa indián erdőmunkáshoz, Jerry Twainhez, aki örökbe fogadta és a nevére vette Eilleent és két testvérét, Jillt és Carrie Annt, akik így hivatalos indiánstátuszt kaptak. Eilleen a Temagami Első Nemzetség hivatalos tagja volt, a családja pedig a hétvégéket és a nyarat a közeli Mattagami rezervátumban töltötte, ahol a kislány kemény életmódot folytatott: megtanult vadászni, fát vágni, különféle csapdákkal nyulakat elejteni a vacsoraasztalra.

A szülei ugyanis kevés pénzt kerestek, és előfordult, hogy nem volt mit enniük, vagy csak alig. Shania azonban nem panaszkodott erről az iskolájában, mert attól tartott, hogy szétválasztják a családját.

Sharon és Jerry házassága időnként viharos volt, Shania pedig már kisgyermekkorától tanúja volt a köztük zajló erőszaknak. Végül meggyőzte az édesanyját, hogy vigye magával őt és a testvéreit (közben megszületett Mark, Darrylt pedig adoptálták, tehát már öten voltak), és meneküljenek el egy torontói hajléktalanszállóra. 1981-ben azonban Sharon visszaköltözött Jerryhez a gyerekekkel, és sikerült kibékülniük.

A szülők ismertették meg Shaniát a countryzenével is, olyan előadók által, mint Waylon Jennings, Willie Nelson és Tammy Wynette. Korán észrevették a lány érdeklődését az éneklés és a fellépések iránt, és támogatták, amiben csak tudták. 1973-ban a család Sudburybe költözött, ahol a nyolcéves Eileen az iskolai kórusban különféle közösségi házakban, idősek otthonában, sőt késő este egy helyi bárban is énekelt, hogy segítse a családját a számlák kifizetésében. Gyakran 20 kanadai dollárt keresett éjfél és hajnali 1 óra között, amikor a bár már nem szolgált fel alkoholt, és a még ott lévő vendégeknek énekelt. Bár Shania nem szerette az ilyen kocsmákban való fellépést, utólag úgy gondolja, ez volt az ő előadóművészeti iskolája.

10 évesen kezdett dalokat írni, majd részt vett tehetségkutató versenyeken, és a helyi rádióban lépett fel.

Édesanyja több televíziós fellépést szervezett neki olyan kanadai műsorokban, mint az Opry North, az Easy Country és a The Mercey Brothers Show.

Családi tragédia

1980-ban Twainék visszaköltöztek Timminsbe, ahol a szülei egy erdőtelepítő céget alapítottak, így Shania fellépési lehetőségei korlátozottabbá váltak. A középiskolában trombitált az iskolai zenekarban, részmunkaidőben a McDonald'sban dolgozott, és egy Longshot nevű rockzenekarban énekelt. Az ’80-as évek elején a nyarakat apja újratelepítési cégében faültetési felügyelőként töltötte.

Miután 1983-ban leérettségizett, Torontóba költözött, hogy zenei karriert építsen magának. Énekórákat vett Ian Garrett-től, akit az egyetlen énektanárának tart, nem sokkal később pedig felkeltette a torontói DJ és lemezproducer Stan Campbell figyelmét, aki háttérénekesként szervezett neki fellépéseket, és Nashville-be vitte, hogy rögzítsen néhány demót. Shania csatlakozott egy countryfeldolgozásokat játszó zenekarhoz is, akikkel Ontarióban turnézott.

1987. november 1-jén azonban minden megváltozott. A 22 éves Twain édesanyja, Sharon és a mostohaapja, Jerry életüket vesztették egy autóbalesetben, amikor egy fát szállító teherautó frontálisan nekik ütközött. Shania lett a két, akkor még kiskorú öccse gyámja. Munkát kapott egy vegasi stílusú revüben, és szóló előadóként a Deerhurst Resortban, Huntsville közelében. Odaköltözött a testvéreivel, és egészen 1990-ig el is tartotta őket, amíg a legfiatalabb fivére be nem fejezte a középiskolát.

Úton van

1991-ben aztán a zenei mogul, Dick Frank meghívta Twaint Nashville-be, ahol szerződést kötött a Mercury Records amerikai countryrészlegével. Arra biztatták, hogy változtassa meg a vezetéknevét, a Twaint, de ő inkább az Eileent cserélte le Shaniára (ez az egyik ojibwa munkatársa neve volt a Deerhurst Resortban), hogy tisztelegjen mostohaapja öröksége előtt. Az énekesnő állítása szerint a Shania ojibwa nyelven azt jelenti, hogy „úton vagyok”.

Debütáló albuma, a Shania Twain 1993-ban, 28 éves korában jelent meg a veterán dalszerző és producer Norro Wilson produceri felügyelete alatt, és csupán egy olyan dalt tartalmazott, amit Twain maga írt.

Az album mérsékelt sikert aratott, körülbelül százezer példányban kelt el, és a Billboard countrylistáján a 67. helyet érte el, főként két kisebb slágerhez készült videóklipnek (What Made You Say That és Dance With the One That Brought You) köszönhetően. Az előbbi felkeltette az ismert színész-rendező Sean Penn (aki az utóbbi klipet rendezte is) és a legendás rockproducer Robert John „Mutt” Lange (AC/DC, Def Leppard, Bryan Adams) figyelmét. A visszahúzódó, Londonban élő Lange telefonon mutatkozott be Twainnek, és közeli barátság alakult ki közöttük, amely során elkezdtek együtt dalokat írni, de sokáig csak telefonon keresztül tartották a kapcsolatot. Miután 1993 júniusában személyesen is találkoztak a Fan Fair zenei konferencián Nashville-ben, elutaztak együtt Európába, dalokat írtak, egymásba szerettek, és 1993. december 28-án összeházasodtak, hol máshol, mint a Deerhurst Resortban.

A country csúcsán

Twain ezután sorra hozta ki az egyre sikeresebb albumait. A The Woman in Me 1995-ben a valaha készült legdrágább countryalbum volt (700 ezer dollár), amelyről a No One Needs to Know-t beválogatták a Twister (1996) című film egyik betétdalának is. A Twain bombázó külsejét és érzéki vonzerejét hangsúlyozó videóklipeknek köszönhetően 1996-ra a The Woman in Me világszerte több mint hatmillió példányban kelt el, többszörös platinalemez lett az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. Emellett tucatnyi díjat nyert, köztük a Grammyt és a Billboard Music Awardot az év countryalbumáért. Később megduplázta az eladásait, s így világszerte több mint 12 millió példány fogyott belőle.

Az 1997-es Come on Over című albuma még nagyobb sikert aratott, négy hónap alatt 4,2 millió példányt adtak el belőle. Twain azonban ezúttal sem turnézott, ahogy korábban sem, és inkább a zenei videók promóciós erejére támaszkodott. Emiatt azzal vádolták, hogy ő csupán egy stúdiótermék, aki valójában nem is tud énekelni. Amikor aztán 1998. május 29-én Sudburyben elindította 19 hónapos világkörüli turnéját, minden állomáson teltházas koncerteket adott, és több mint 2,5 millió rajongó előtt lépett fel. Ez lett a countryzene történetének legnagyobb bevételt hozó koncertsorozata.

Világszerte egyébként a Come on Over tette népszerűvé Twaint, amin olyan nagy slágerek kaptak helyet, mint pl. az esküvők és évfordulók azóta elmaradhatatlan dala, a You’re Still the One, valamint a Man! I Feel Like a Woman és a That Don’t Impress Me Much, amiből készült egy nemzetközi/európai verzió (ezt ismerjük mi) és egy countrysabb hangzású amerikai. A You’ve Got a Way pedig remixelt változatban szerepelt a Sztárom a párom című 1999-es kasszasikerben is.

A Come on Over minden idők legkelendőbb női előadó által készített albuma lett, megelőzve Alanis Morissette Jagged Little Pilljét (1995).

Több mint 39 millió eladott példánnyal ez minden idők legkelendőbb countryalbuma, a 1990-es évek legtöbb példányban eladott lemeze és az amerikai történelem 6. legkelendőbb albuma.

Shania további három stúdiólemezt jelentetett meg azóta, 2002-ben az Up!-ot, egy jókora, 15 évet felölelő szünet után pedig 2017-ben a Now-t, valamint 2023-ban a Queen of Me-t.

Gyerek, válás, betegség, újrakezdés

A karrierjében bekövetkezett nagy szünetnek több oka is volt. Shaniának és a férjének, Robertnek 2001. augusztus 12-én megszületett a közös fia, Eja Lange, majd 2008 májusában Twain beadta a válókeresetet, miután rájött, hogy Robert állítólag viszonyt folytatott egy régi barátnőjével, Marie-Anne Thiebaud-val, aki Twain és Lange svájci kastélyát igazgatta (Lange és Thiebaud mindketten nyilvánosan tagadták a viszonyt). 2008. június 5-én Twain közzétett a honlapján egy nyilatkozatot, amelyben elnézést kért az új album kiadásának késedelméért, és őszintén beszélt személyes életének kihívásairól. Ebben az időben diszfóniában is szenvedett, egy olyan betegségben, amelynek következtében a hangszálak körüli izomfeszültség akadályozza az éneklést, de végül terápiával sikerült legyőznie. Twain 2009-ben vált el Lange-től, és alaposan „visszavágott”, mivel romantikus kapcsolatba került Marie-Anne Thiebaud férjével, Frederic Thiebaud-val, akivel 2011. január 1-jén Puerto Ricóban összeházasodtak, és azóta is együtt vannak, jövő januárban ünneplik a 15. házassági évfordulójukat.

Shania az utóbbi 10-15 évben főként tévéműsorokban, tehetségkutatókban tűnt fel vendégzsűritagként és vendégmentorként, volt saját zenei valóságshow-ja, megjelentetett egy önéletrajzi könyvet, és Las Vegasban koncerteket is adott.

Timmins városa pedig a tiszteletére Shania Twain Way névre keresztelte el az egyik utcát, és 2001-ben megnyitotta a Shania Twain Centre turisztikai látványosságot (amely 2013-ban bezárt). 2011-ben felvették őt a Kanadai Zenei Hírességek Csarnokába, és ugyanabban az évben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán is.

2017-ben tért vissza a zenei életbe egy új albummal, és azóta is folyamatosan koncertezik, igaz, inkább az Egyesült Államokban és Kanadában, így aki szeretné látni élőben a hatvanas éveibe lépő countrysztárt, annak vennie kell egy repjegyet a tengerentúlra.

Újabban pedig rákapott a színészkedésre, az utóbbi hat évben több filmben és sorozatban is feltűnt, például a Még mindig hiszekben (2020), a Talpig férfiben (2024) vagy a Doctor Odyssey két epizódjában is. Idén pedig még szerepel a True Detective kreátora, Nic Pizzolatto rendezésében, az Easy’s Waltz című zenés krimi-drámában, méghozzá olyan színész partnerekkel, mint Al Pacino, Vince Vaughn, Kate Mara, Cobie Smulders, Mary Steenburgen és Simon Rex.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A magasságát átokként élte meg, ügyvéd akart lenni, s büszke arra, hogy sosem ivott és nem is drogozott – Claudia Schiffer 55 éves
Az iskolában nem tartozott a népszerű lányok közé, akivel mindenki randizni akart, mégis ő lett minden idők legjobban fizetett szupermodellje.


Claudia Maria Schiffer 1970. augusztus 25-én született a németországi Rheinbergben, egy Düsseldorf közelében lévő kisvárosban, Heinz és Gudrun Schiffer gyermekeként, egy jómódú középosztálybeli családban, amely hamarosan két fiútestvérrel, Stefannal és Andreasszal, valamint egy húggal, Ann Carolinnal bővült. Visszatekintve Claudia elmondta, annak ellenére, hogy a szülei nagyon elfoglaltak voltak a munkájukkal, végig jelen voltak az életükben. Különösen az édesanyja. „Ő lett a hősünk, mert mindent tudott, és mindenre volt válasza. Segített nekünk a házi feladatokban, különösen akkor, ha valamelyik tantárgyban nehezen boldogultunk. Minden délután leült velünk, és elmagyarázta nekünk, amit nem értettünk” – emlékezett vissza erre az időszakra a modell.

A szülei ugyanakkor más módon is segítették őt és a testvéreit, mivel nem akarták, hogy rossz hatások érjék őket a suli után, ezért gondoskodtak róla, hogy sok más tevékenységekben is részt vegyenek. Claudia például megtanult zongorázni, teniszórákat vett, aerobikra, jazzre, sztepptáncra, és úszásra járt.

Elmondása szerint a szüleinek köszönhető, hogy nem iszik, nem dohányzik, és hogy sosem tartozott azok közé, akik minden este elmentek szórakozni, és reggel 6-ig buliznak. „Olyan gyerekeket akartak, akikben megbízhatnak, akik hazajönnek, és elmondják nekik az igazat” – tette hozzá.

Egy diszkóban fedezték fel

Az iskolában Claudiát nem rajongták körbe annyira a többiek, mint gondolnánk. Nem volt a suli sztárja, nem tartozott a legnépszerűbbek közé, akikkel minden fiú randizni akart. Saját elmondása szerint azért, mert ő annyira más volt: túl magas, túl vékony és a többiekhez képest túl gazdag. A magassága (180 cm) miatt ráadásul szégyenlős is volt. Soha nem akart a figyelem középpontjában lenni, ezért egy idő után nem is vett magának új ruhákat. Elmondása szerint az anyja nem is értette ezt: „Olyan gyönyörű vagy, miért nem öltözöl úgy?” – kérdezte Claudiától, aki azonban csak farmert és teniszcipőt akart viselni.

Ettől függetlenül az osztály egyik legjobb tanulója volt, a nyelvek például különösen jól mentek neki: anyanyelve, a német mellett például folyékonyan beszélt franciául és angolul is, egy ideig pedig azt gondolta, hogy az apja nyomdokaiba lép majd, és sikeres ügyvéd lesz. Még latinul is tanult az iskolában emiatt, mert arra szüksége lesz a jogi tanulmányokhoz. Sokszor elkísérte az apját a bíróságra, az utolsó sorban ült, figyelte őt, és azt gondolta: „Hű, én is ezt akarom csinálni.”

A sors azonban más szakmát tartogatott a számára. 1987 októberében, 17 évesen néhány barátjával elment táncolni egy düsseldorfi diszkóba. Aline Souliers, a Metropolitan modellügynökség munkatársa meglátta ott őt, adott neki egy névjegykártyát, és azt mondta, megvan benne az, ami a modellkedéshez kell.

Másnap aztán Aline találkozott a szüleivel is, és meghívta őket Párizsba. Heinz és Gudrun érezték, hogy ez hatalmas lehetőség a lányuknak, de haboztak, mert szerették volna, ha befejezi a középiskolát.

Így is lett, Claudia még hat hónapig tanult, hogy leérettségizhessen, ez idő alatt pedig senkinek sem mondhatta el az iskolában, hogy a vizsgák után Párizsba megy modellkedni, még a legjobb barátnőjének sem. Csak az indulása előtti napon mondta el a barátainak, hogy hova utazik, és miért.

1000 címlap

Párizsban aztán gyorsan jött a siker. A híres Elle magazin szerkesztői meglátták őt, megtetszett nekik, és szinte azonnal címlapra tették. Ez volt Schiffer első magazinborítója. Hamarosan kiválasztották a Guess farmermárka egyik kampányához, amelynek során az arca és az alakja bejárta az egész világot. Egy éven belül már az első divatbemutatóján modellkedett, méghozzá a Chanelnek. Ezután következett a Versace, a Valentino, a Dior és a divatipar összes többi óriása. Kapcsolata a Chanellel és a Metropolitan Souliers-vel egészen 1996-ig tartott. 1992-ben Claudia kizárólagos globális szerződést írt alá a Revlon céggel 10 évre, több millió dollárért, ez a megállapodás tette őt a történelem legjobban fizetett modelljévé.

Az Elle és a Vogue mellett számos más magazin címlapján is megjelent, többek között a Harper's Bazaar, a Cosmopolitan és a Time címlapján, sőt, ő volt az első modell, aki a Vanity Fair, a Rolling Stone és a People címlapján is szerepelt. 1997 májusában a Playboy borítóján és a magazin fotósorozatában is szerepelt, összesen pedig több mint 1000 magazin címlapján jelent meg.

A divatvilágban töltött addigi kilenc éve alatt ugyanakkor Schiffer megtanulta, hogy nem mindenki viselkedik helyesen ebben a szakmában. Egyrészt ott volt a kábítószer-szubkultúra. „Eleinte nem is vettem észre. Olyan tiszta helyről jöttem, annyira naiv voltam. Utána mondták, hogy a stúdióban rajtam kívül mindenki be volt tépve, és én nem is tudtam róla. Most már észreveszem. De soha nem tennék ilyet. Nem szeretem elveszíteni az önkontrollt. Nem szeretem azt az érzést, hogy nem tudom irányítani, amit mondok vagy gondolok” – nyilatkozta erről.

Igazából producer

Ahogy a modellek gyakorta, ő is kipróbálta magát a nagyvásznon, noha sosem voltak kifejezett színészi ambíciói. Először az 1994-es Richie Rich: Rosszcsont beforrban tűnt fel, ahol a címszereplő Macaulay Culkin aerobiktanárát alakította, illetve feltűnt a Filmszakadás (1997), a Fekete-fehér (1999), a Csajok, mindent bele (1999), a Halálos hajsza (2000), a Zoolander: A trendkívüli (2001 – ebben saját magát alakította), a Meg vagyunk lőve (2002) című filmekben, a Dharma és Greg, avagy kettőn áll a vásár című sorozat két epizódjában (2002), valamint a 2003-as Igazából szerelemben Carolként.

Érdekes módon ez utóbbi volt eddig a legutolsó szerepe, vagyis az utóbbi 22 évben nem lehetett őt látni semmilyen filmben, rövidfilmben, videóklipben, és nem is szinkronizált. Csupán önmagaként tűnt fel tévéműsorokban, dokumentumfilmekben stb. Életének ezt a részét, úgy tűnik, végleg maga mögött hagyta.

Elkezdett viszont producerkedni. Olyan filmekben dolgozott e minőségében, mint a Kick-Ass 2 (2013), a Kingsman: A titkos szolgálat (2014), az Eddie, a sas (2015), a Kingsman: Az Aranykör (2017), a Rocketman (2019), a Csendes éj (2021), a King’s Man: A kezdetek (2021), a Tetris (2023) vagy az Argylle: A szuperkém (2024). Ebben persze erősen szerepet játszott, hogy hozzáment feleségül a filmes fenegyerekhez, a rendező-producer Matthew Vaughnhoz. De ne szaladjunk ennyire előre!

Bűvésztrükkök, filmtrükkök

Claudia még 1993-ban egy berlini gálán ismerkedett meg az amerikai bűvésszel, David Copperfielddel, aki felhívta őt a színpadra, hogy részt vegyen egy gondolatolvasó mutatványban. A trükk annyira jól sikerült, hogy 1994 januárjában eljegyezték egymást. A jegyességük alatt Schiffer néha fellépett Copperfielddel, mint különleges vendégasszisztens: lebegett, guillotine alá került, vagy kettévágták egy fűrésszel.

Ők voltak a kilencvenes évek egyik legnagyobb sztárpárja, mígnem 1999 szeptemberében bejelentették, hogy a munkarendjük miatt véget vetettek a kapcsolatuknak.

Két évvel korábban beperelték a francia Paris Match magazint, miután a lap azt állította, hogy a kapcsolatuk csak színjáték volt, és Schiffer fizetést kapott azért, hogy Copperfield menyasszonyának adja ki magát, pedig nem is kedvelte őt. 1999-ben a szupermodellnek egy nem nyilvános összegű kártérítést ítéltek meg, a Paris Match-nek pedig helyreigazítást kellett közölnie, miután egy francia bíróság a magazin cikkét hamisnak ítélte.

A Copperfielddel való szakítása után Schiffernek rövid ideig (2000-ig) volt kapcsolata a műkereskedő Tim Jefferiesszel, majd jött a nagy szerelem. 2000 novemberében ismerkedett meg Matthew Vaughnnal, aki addig Guy Ritchie állandó producereként volt ismert, később azonban ő maga is sikeres rendezői karriert futott be. 2002. május 25-én házasodtak össze Suffolkban, és még abban az évben megvásárolták ott a Coldham Hall nevű Tudor-kori kastélyt. Schiffernek és Vaughnnak egy fia és két lánya született: Caspar 2003-ban, Clementine Poppy 2004-ben, Cosima pedig 2010-ben született.

Hollywoodi mércével Schiffer és Vaughn kapcsolata már kifejezetten hosszúnak számít, idén ünnepelték a 23. házassági évfordulójukat.

Claudia pedig ma, 55 évesen sikeres üzletasszony. Új lakberendezési kollekciókat tervez a Bordallo Pinheiro és a Vista Alegre számára, és továbbra is a divatvilág kulisszái mögött tényedik. Nemrég szerepelt a Versace 2024 tavaszi és a Balenciaga 2025 téli kampányában, valamint megjelent saját könyve, a Captivate! Fashion Photography from the '90s.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megújul a Reggeli: új műsorvezetők érkeznek, hárman távoznak szeptembertől
Ősztől négy páros váltja egymást a műsorban, köztük olyan nevek, akik korábban már vezették a Reggelit. Szabados Ági, Ember Márk és Nádai Anikó viszont új feladataikra vagy magánéletükre koncentrálnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 26.



Az RTL hétfő este bejelentette, hogy ősztől új korszak kezdődik a Reggeli életében. Három ismert tévés is csatlakozik a műsorhoz: Jakupcsek Gabriella, Ábel Anita és Szujó Zoltán. Utóbbi kettő nem ismeretlen a nézők számára, hiszen korábban már láthattuk őket a reggeli adásokban, írja a 24.hu.

A változás részeként három műsorvezető elköszön a stábtól. Szabados Ági a Fókuszra és annak vezetésére szeretne több figyelmet fordítani. Ember Márk a színházi és filmes munkái mellett az RTL képernyőjén is feltűnik majd, méghozzá a Sztárbox egyik műsorvezetőjeként. Nádai Anikó pedig családi okok miatt mond búcsút a Reggelinek egy időre.

Szeptember 1-től négy páros váltja egymást a műsorban:

Jakupcsek Gabriella és Szujó Zoltán, Ábel Anita és Tihanyi Péter, Peller Anna és Papp Gergő, valamint Peller Mariann és Szondi Vanda.

Az RTL és a Reggeli szerkesztősége sok sikert kívánt mind a jelenlegi, mind a korábbi tagoknak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: